Abaddon sáskáitól nem idegen a besúgás, hisz olyan személyekről van szó, akik élvezik, ha kínozhatják az embereket a biblia szerint.

Jaja, ha besúgsz, még jó pontokat is szerezhetsz, és előrrébkerülhetsz a ranglistán.

Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.

Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.

Radnóti Miklós: Töredék (töredéke)

Természetesen senki sem szeretne egy másik ember problémájában részt venni ("részese lenni másik bűnének"), így ez papíron jól hangzik, hogy buzdítsunk másokat arra, hogy keressenek segítséget vagy tegyünk jelentést magunk. Nyilván bizonyos esetekben ezt kell tennünk (pl, ha tanúi vagyunk egy bűncselekménynek, akkor kötelességünk bejelentést tenni a rendőrségen).

De mi van akkor, ha gyülekezeti "lojális" tag tud ugyan egy közeli barátja vagy rokona "helytelenségéről" (nos, az Őrtorony fogalmai szerintiről), de azt is tudja, hogy a vének korábban egyáltalán nem segítettek, és 'nem próbálták meg szelíden a helyes útra terelni' a vétkest. Így ha jelenti a személyt, akkor annak további tortúrában lesz valószínűleg része. Így nem segít neki, hanem inkább árt. Vagyis tettével ő maga is részese lesz a boszorkányüldözésnek.

A "jelentéseket" fogadó vénekkel kapcsolatosan az érdekelne, hogy ők maguk aktívan érdeklődnek az egyes tagok problémái iránt vagy csak akkor lépnek, ha 'valamit hallanak'? Működik-e a "szent szellem" akkor, amikor feltárnak problémákat és kezelik azokat, egyáltalán 'elvezeti-e' őket a "bűnöshöz" úgy, ahogy Ákán esetében történt? Vagy csak akkor lépnek, amikor már kezelhetetlen az eset és akkor is a személyt támadják a probléma helyett? (Pl, ha paráznaságról van szó, akkor egyedül az elkövető "léhasága" vagy szellemi éberségének hiánya és az felel, hogy az illető engedett "Sátán" csábításának, vagy azzal is foglalkoznak, hogy miként lehetséges, hogy ennyi ilyen "bűn" történik a gyülekezetben? Mit árul ez a csoportról? Valóban tekinthető erkölcsösnek egy ilyen csoport? Attól lesznek erkölcsösek, ha kizárják az elkövetőt maguk közül? Nem lehet, hogy más faktorok is szerepet játszhatnak az esetek általános előfordulása miatt?) Reflektálnak-e önmaguk felé, ha egy kiközösítésre kerül sor, feltárják-e őszintén a saját mulasztásaikat (nos, az ókori történetekből kiderülnek, hogy amikor a háborúban vereségek voltak, azok legtöbbször a vezetők titkos bűnei vagy emberi érzéketlenségének volt köszönhető)? Meglátják-e ezekben az esetekben a saját fejlődésük lehetőségeit vagy inkább élet-halál uraiként, ugyanakkor "tökéletlen emberekként" igazolják tetteiket a társulat szabályainak betartásával (ha pedig őket zárják ki, akkor mentségeket, kifogásokat találnak viselkedésükre, agymosás áldozatainak tekintik magukat, felelősséget nem vállalnak dolgaikért)?

Mások dolog - amint tudjuk - a "jelentések" csak a gyülekezeti ügyekre korlátozódnak, és főleg azokra, amiket a gyülekezet bűnnek tart. A valódi bűnesetek kezelését a maguk hatáskörébe tartják meg. Vajon az a vén, aki elvárja, hogy neki jelentsenek a gyülekezeti tagok a barátak vagy rokonaik "bűneiről", ő maga meg teszi-e ezt akkor a rendőrség felé - saját lelkiismeretére hivatkozva - amikor pedofil esetekkel találkozik a gyülekezeten belül? Vagyis a lelkiismeret csak addig érvényes, amíg az a szervezet érdekeit (annak szabályainak követését érinti), amúgy nem?

Egy további szempont: ha ezt a szabályt lelkiismeret nélkül akarnák alkalmazni minden egyes esetre (ahogyan teszik) függetlenül attól, hogy maguk a vének hogyan is kezelik azokat, akkor pl Máriát és Józsefet, Jézus szüleit, is kizárnák a mai gyülekezetből. Hiszen József tudott Mária "paráználkodásáról" mégsem jelentette azt az akkori vallási elöljárók felé, sőt még titkon támogatta volna is abban, hogy megússza a büntetést, amit kapott volna akkoriban ezért. Vagyis maga Jézus Krisztus is csak kizárt tagoktól szülhetne meg ma, ha a Jehova Tanúi gyakorlatait vesszük figyelembe.

A cikk szerint a lojalitás nem csak a mások, vének előtti beárulását jelenti.
Ezen kívül jelenti még ártatlan (lojális) emberek meggyilkolásában való részvételt is, és a gyilkos indulatúakkal szemben pedig elnézést is.

A 26.o.cím: TANULJUNK Jehova lojális szolgáitól!
A 3.bek. egy pl-t állít, akitől tanulhatunk, Abisai személyében. Ő Uriás meggyilkolásához aszisztált a bekezdés szerint, olyan szolgája volt Jehovának és Dávidnak is, hogy lojalitása TANULNIVALÓ és KÖVETENDŐ, még akkor is, ha erről a bibliai történet sem itt, sem máshol, egy szóval sem említi, hogy így kellene megítélnünk. Lényeg, hogy gyilkosságban való bűnrészesség = minta-lojalitás.

De a következő oldalon ugyanerről a személyről, aki a lojalitás mintapéldája volt a 3.bek-ben az 5-6.bek-ben már azt írják, hogy rosz ítélőképessége volt, amikor a gyilkos Sault akarta megölni. Ez már nem tekinthető Dávid iránti lojalitásnak.

Elképesztő, hogy az ártatlan Uriás meggyilkolásában való tudatos részvételt, (aki lojális volt a királyhoz, népéhez, bajtársaihoz, Jehovához,) lojalitásnak, követendő lojalitásnak állítson be egy vallásos foi. a 21.sz-ban.
Ez inkább nyilvánvaló fanatizálása a tagjainak, olvasóinak, ha figyelembe vesszük a cikk párhuzamait, a mai gyakorlat (amit a témaindító említ) még csak ezután következik a cikkben, tehát jól megágyaznak a modern aljasságok legalizálásához.

Tehát ebből a pár bek-ből egy olyan személynek ismerjük meg Abisait, akinek 2 említett cselekedetéből az egyiket jó a másikat rosz példának állítják be. Egy mintaadó személy eredményessége 50/50 %-ban nevetséges lenne, hiszen ezt pont véletlenszerű döntést jelent. Így nyilvánvaló, hogy nem tudatos lojalitásról, vagyis isteni mintáról van szó amit követnünk kelle. Ha egyáltalán jó volt valamelyik döntése isteni szempontból. Ha valakit mindez inkább egy talpnyaló alattvalóra emlékeztet, aki mindkét esetben Dávidnak akart imponálni és eszébe sem volt Jehova, vagy az igazságosság, talán az sem jár messze a valóságtól.
De az a nép, akinek a lojalitásban ilyen bibliai mintái vannak és ezt ilyen ellentmondásosan tanítják, elég sajátosan értelmezik ezt a fogalmat.

Valószínő, Jézust is egy ilyen lojális személy mószerolta be mindíg:

Jézus gabonát szedett szombaton, kedves vének, tegyetek valamit!

Megmondjam, hol lesz ez az istenkáromló? kövessetek, aki barátjának szólít, az lesz az.

Ezek szerint Júdás a lojalitás kimagasló példája?

@a századik juh: Egyetértek veled az őrtorony hű de bölcs rabszolgái Júdás követői és nem Jézuséi!!!

EGYÉRTELMŰ!!!

Diktatorikus rendszerek eszköze, ne kerteljünk.

Én is tudnék mesélni... :)

@Brigi40: Tudod, a bibliában benne van, hogy aki tudja, mit kellene tennie, de mégsem teszi, bűne az annak! Meggyőződésem, hogy a testvérek "várok Jehovára" hozzáállása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ilyyenné vált a szervezet.

Tudok egy csomó dolgot, de nem mondom el!

Azt a kis törvényszegést elnézi a Teremtő!

Jézus, miután megfonta az ostort, azonnal felborította azokat a dolgokat, amik sértették az igazságérzetét.

@a századik juh: Brigi szokott is írni itt rendszeresen, mint ahogy mások is. :) Viszont a megfelelő alkalom is számít szerintem. Jézus ezt az említett dolgot csak egyetlen egyszer tette meg, noha már biztosan korábban is tudott arról a helyzetről, amivel akkor határozottan szembement. És nem biztos az sem, hogy mindig csak ez az egyetlen megoldás van a lehetőségek között, még akkor sem, ha súlyos problémákat látunk...

@a századik juh: "...a testvérek "várok Jehovára" hozzáállása nagyban hozzájárul ahhoz..."
Ez a hozzáállás egy hírnöknél még el is menne, de a felelősök is így bújnak ki a kellemetlen feladatok alól. És a felelősség nem abban áll, hogy teszek-e jót, vagy nem, hanem, hogy megszünteti-e a rosszat, vagy sem, és mindezt igazságosan az előkelőknél és az egyszerűbb testvéreknél is ugyanazzal a mércével mérve. És igazad volt az idézettel, ha egyszerű jó tett elmulasztása kényelemből, bűn, akkor az igazságszolgáltatás halogatása, ezzel együtt a bűn megtűrése mégnagyobb bűn lehet. De lehet, hogy a bűn fogalmát is újra kellene definiálni, mert már az is mást jelenthet mint régen. Különösen egy kinevezett és egy amharets bűnének megítélése között van nagy különbség.

@Columba: Ez pontosan így van.

@a századik juh:

"Abaddon sáskáitól nem idegen a besúgás"

- Kik Abbadon sáskái? - ez az első jó kérdés.

A többi, ami ezután jön, az már nem kérdés.

Példa:
Paráználkodsz.
Megtudja valaki és jelent.
Jönnek a vének, és felvetik a problémát.
Mondják: Rosszat teszel magadnak, másoknak, Jézusnak, megszegve Isten törvényét.
Te - ha jó vagy:
Elismered, bocsánatot kérsz Istentől, és megpróbálsz kilábalni a bajból - a vének segítségével, mert csak ők vannak itt a Földön neked.
Ha rossz vagy, mindenkit okolsz - akivel paráználkodtál, a 'besúgó' testvéredet, a véneket, a VT-t, Istent...
Egyedül Jézust nem okolod, mert ő a kibúvó neked, Ő rá hivatkozol, amikor mindenki mást okolsz a saját hibádért.
Szomorú ez így...

Sajnálom, hogy te ebben/benne, Jézusban, találsz magadra, a vélt erődre, az igazadra :(

Persze vannak más példáim is, de ezt ismeri mindenki a legjobban, és érzi, hogy itt valami nem stimmel.

@a századik juh: Nem akartam titokzatoskodni,de olyan sok story jutott eszembe amit ezzel kapcsolatban megéltem,hogy képtelenség lett volna mindet leírni ide.
Egyet elmondok,hogy lássátok mire is gondoltam.

Exanyósom brutál módon terrorizálta lelkileg világi férjét. Nem engedte be a házba,nem engedte enni meg ilyenek.
Sokan tudtak erről. Még vének is,de nem tettek semmit. Mikor a testvérnő fia udvarolni kezdett nekem,egy vén többször is elbeszélgetett a szüleimmel,hogy ne engedjenek engem ilyen családba házasodni. Ők így értelmezték a lojalitást. Apósom öngyilkos lett. Exanyósom ma is mosolyogva jár a gyülekezetbe meg prédikálni.
Ez Jehova iránti lojalitás a vének részéről?

@Brigi40: Elnézést, nem számonkérni akartalak, csak leítrtam a véleményem.

Több tanulmány kimutatta már, hogy a tanúkmál a szokottnál nagyobb százalékban vannak depresszióra hajlamos személyek.

Egyszer egy vén felesége bemutatkozott: xy vagyok, depressziós vagyok.

Ez van a legboldogabb nép mögött valójában.

Az a probléma hogy ez nem a teljes cikk.
Miért kell kifordittani?