A nárcisztikus szervezetek és egyének hasonló technikákat alkalmaznak azon igyekezetükben, hogy mások felett hatalmat nyerjenek

Nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy csatlakozhattam egy női ex-Jehova Tanúiból álló csoporthoz. Ahogy végigolvastam a bejegyzéseket, észrevettem két érdekes jelenséget.

Ami először feltűnt, azok az idézetek és mémek, amik terjednek, hogy bátorítsák a nőket és segítsék őket a szektás betanítottságból való felgyógyulásban. Ugyanezeket a mémeket más, olyan fórumokon is láttam, amelyeket bántalmazó kapcsolatokból felépülők számára hoztak létre, amelyekhez én már korábban csatlakoztam. A második pedig ezeknek a nőknek a bejegyzései voltak. Sokan közülük olyan romantikus kapcsolatokba bonyolódtak, amelyek bántalmazónak tekinthetők pszichológiai vagy más szempontból. Az átfedés nem véletlen.

Nem okoz nagy meglepetést, hogy egy kiszolgáltatott állapot - akár amiatt, mert valaki empátiára vágyik, vagy közösséghez szeretne tartozni, vagy már korábbi bántalmazásokon esett át, és ehhez van szokva - fogékonnyá teheti a manipulációra a potenciális áldozatokat. Ugyanez bizonyul igaznak, amikor a célpontot egy szigorúan beszabályozó vallás, vagy partner környékezi meg. Azok azonban, akik már korábban egy vallásban sérültek, még további gondokkal is szembekerülhetnek. Úgy vélem, hogy nőnek lenni egy olyan vallásban, mely kényszerítő módszereket alkalmaz, fogékonnyá tesz minket arra, hogy akaratlanul is kiszolgáltassuk magunkat a pszichológiailag ellenőrző és érzelmileg bántalmazó partnereknek. Korántsem az áldozatok hibáztatása a cél, csupán arra próbálok rámutatni, mely szempontok alapján választják ki áldozataikat a mások kizsákmányolására utazó emberek. Először is, gyakran a legjobb tulajdonságainknak köszönhetően válunk vonzóvá.

Noha ez a fajta visszaélés független a nemektől, mert a férfiak ugyanúgy találhatják és találják is magukat a bántalmazás elszenvedői között, a nők kifejezetten vágyhatnak egy felettük uralkodó erő után. Így például egy olyan vallásban, mint Jehova Tanúi, amelyben azt várják tőlük, hogy rendeljék alá magukat nemcsak a szervezetnek, de a férjeiknek is. Az egyetlen mód arra, hogy megtörjük a bántalmazásnak ezt az ördögi körét, hogy felvértezzük magunkat azzal a tudással ahogyan kibogózhatjuk a bántalmazók által használt stratégiák összetett hálóját és megvizsgáljuk, hogyan próbálják meg racionalizálni ezt a bánásmódot az áldozatai.

Vedd figyelembe, hogy ebben a cikkben gyakran hivatkozom az ún. nárcisztikus bántalmazásra, mivel ez a kifejezés közelíti meg a legjobban azt a számító, szándékos és kizsákmányoló manipulációt, amit a kényszerítő meggyőzést alkalmazó szervezetek, mint pl. az Őrtorony alkalmaz a retorikájában. Az "áldozat" szó is egy leegyszerűsített szóhasználat, mert azok az egyének, akik pszichés bántalmazást éltek át, nem tekinthetők kizárólag csak áldozatoknak, hanem ennél sokkal többek. Inkább jellemezném megedződött túlélőként az ilyen embereket, mivel olyan próbatételen mentek át, amelynek célja a mentális egészségük, önértékelésük és reménységük megsemmisítése volt. És ez nem egy túlzó kijelentés.

Közös vonások

Van egy dolog, amit a nárcisztikus bántalmazás csaknem minden áldozata elmond, ez pedig az, hogy minden egyes cikk, amit olvasnak a témában tökéletesen leírja a tapasztalataikat. A bántalmazókat úgy tűnik, ugyanabból a süti tésztából vágták ki. A szektáknak ehhez hasonlóan léteznek meghatározó jellemzőik, így a két jelenség között párhuzam vonható. Ez az első lépés, hogy védelmet alakítsunk ki ellenük, így az, ami korábban egy alaktalan és félelmetes dolog volt, már rendelkezik névvel és ismerjük a módszereit.

Elképesztő lehet a felismerés, hogy oly sok különböző személyiség, eltérő háttérrel és életkörülményből, mégis ugyanazokat a jellegzetességeket mutatja és ugyanazokat az eszközöket használja arra, hogy az embereket a hatalmában tartsa. Az emberi pszichológia azonban elég könnyen átlátható, mivel mintákat követ. Ezért tanulmányozható is, mivel pont ezek azok a minták, melyeket a manipulatív és hataloméhes egyének és szervezetek kihasználnak annak érdekében, hogy áldozataikat az alárendeltség és az engedelmesség  fogságában tartsák hosszú ideig - vagy akár egész életükön át. 

Azok, akik úgy döntenek, hogy másokat manipulálnak a pszichológia mesterei. Képesek arra, hogy becsalogassák a megcélzott személyt - és bent is tartsák - zavarba ejtő pontossággal és eredményességgel.

A céljuk változatlanul az, hogy a saját elképzeléseiket másokra erőltessék, akikkel aztán elvégeztetik a munkát, pl. mások toborzását, így végül áldozataik nem a saját életüket élik, hanem a manipulátoraik malmára hajtják a vizet, akik a markukban tartják őket. A nárcisztikus emberek függésben vannak környezetük helyeslésétől, ezért áldozataikra úgy tekintenek, mint akik ellátják őket ezzel a “munícióval”. Nincs megfelelő önértékelésük, így állandóan kívülről kell pótolniuk azt, hogy egójuk megmaradjon. Ennek érdekében olyan személyeket keresnek, akik emberileg többek náluk, akik nagylelkűek, ragaszkodók, megbízhatóak és optimisták. Mivel ők nem rendelkeznek ezekkel a vonzó tulajdonságokkal, ezért kiszipolyozzák azokat áldozatukból, mintegy leutánozzák őt, és úgy tetszelegnek környezetükben, mintha ők maguk bírnának ezekkel a jellemzőkkel. Érdekes módon ők az ilyen "emberi" tulajdonságokat "gyengeségeknek" tekintik, de azt felismerik, hogy ezekkel tudják másoknál elérni, hogy jónak tekintsék őket és megbízzanak bennük.

Szeretnék nagyon óvatos lenni, nehogy megalázzak bárkit (egy nárcisztikus személyiség genetikai okokra vezethető vissza gyakran kombinálva környezeti tényezőkkel a korai életévekben, mint pl. egy trauma vagy túlzott imádat), azonban az egy sajnálatos valóság, hogy egy nárcisztikus előnyben részesített megküzdési mechanizmusa a “mindenáron nyerni kell” mentalitás. Ebbe beletartozik, hogy projektálnak (vagyis saját rossz tulajdonságaikat másokra vetítik ki, így másokat vádolnak saját hiányosságaikért) és olyan kapcsolatokra törekednek, mely csak számukra lesz hasznos.

Az erős kontrollt alkalmazó csoportok lényegében nagyon hasonló módszert alkalmaznak. Nézeteik gyenge lábakon állnak, érveik nem meggyőzőek, tényekkel aligha alátámaszthatók, így hatalmuk kialakítása és fenntartása minden áron egyedül propaganda segítségével lehetséges. Ezt érzelmi zsaroláson keresztül érik el, gázlángolással*, propagandisztikus felhívásokkal, valamint félelemkeltéssel a “kívülállókkal” kapcsolatban, ezzel sikeresen távoltartják tagjaikat attól, hogy megismerjék a csoport valódi természetét, ami, ha kiderülne, veszélyes lenne számukra. [A gázlángolásban a manipulátor megpróbálja átírni áldozatának világát, felülírja érzéseit, lásd a végjegyzetben.] Hasonlóan a nárcisztikus egyénekhez, az ún. háromszögelés technikáját használják fel. Harmadik személyeket vonnak be abból a célból, hogy lejárassák vagy megrágalmazzák áldozatukat, ami azt a hatást kelti, mintha a két fél között lenne a probléma, míg ők, a manipulátorok nem tehetnek semmiről. Máskor az áldozataik elérésében egy köztes csoportot használnak fel, akik beszervezik őket a nárcisztikus szolgálatába, hogy annak munkáját végezzék el. Bárhogy is legyen, a végén persze ők viszik el a pálmát.

Paradox módon, mindazok, akik egyszer már a nárcisztikus manipuláció áldozatainak formájára préseltettek, jó eséllyel újra átélik ezt, hacsak nem avatják be őket bántalmazás technikáinak módszertani rejtelmeibe.

Szeretetbombázás

Azt mondják, a nárcisztikus személyek álmokat ígérnek, de csupán rémálmokat nyújtanak. Az áldozataik léprecsalásában alkalmazott hathatós módszereik nem alábecsülendők.

Mind a nárcisztikus személyek, mind a szekták alkalmazzák a szeretetbombázás módszerét a kezdeti fázisban. Az áldozataikat személyre szabott ígéretekkel környékezik meg, szeretetet ígérnek, családot, megváltást, egy szép jövőbeli paradicsomi állapotot. Lehengerlőek, és mi elkerülhetetlenül lazítunk a védelmünkön. Egy lelki társat látunk bennük, vagy egy szervezet esetében az eltökéltség érzését, és egy okot a jobb élet reményére. A Szeretet Istene a karjaiban akar minket tartani. Ez az álomlovag (vagy Isten), aki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, éppen minket választott ki. Megtiszteltetésnek érezzük, hogy egy ilyen személy leereszkedett hozzánk. Bekaptuk a horgot. Ez a fajta szeretet, egyike a két legerőteljesebb érzelemnek. A másik a félelem.

Az orrunk elé lógatott répa

Amint megszokjuk a kényeztetést és a szeretetben fürdőzést, azt is gyorsan felismerjük, hogy a kényes egyensúly fenntartása bizonyos szabályok betartásához van kötve. Mire kialakul az érzelmi kötődésünk, rájövünk, hogy a szeretet nem feltétel nélküli. Ha nem állunk be a sorba, akkor az a kéz, amely eddig tálcán kínálta az álmainkat, most kiméri a büntetést: viselkedése hirtelen megváltozik, félvállról vesz minket és távolságtartóvá válik. 

A csalók és bűnbandák megérzik, hogy kiknek van szükségük pozitív megerősítésekre, de később pont ezzel a belső bizonytalansággal fognak visszaélni.

Ahol valaha eszményítettek, most leértékelnek. Megjelenik a kognitív disszonancia és nem értjük, hogy mi történhetett azzal a kedves emberrel, akiről azt hittük, hogy jól ismerjük. A szeretet Istene hogyan választhat el bennünket a barátainktól és a családunktól? Hogy lehet az, hogy akit a hiányzó felünknek hittünk, és aki olyan sok dicsérettel árasztott el, most eldob minket? Bennünk kell, hogy legyen a hiba.

Egyre inkább igyekszünk megfelelni. A játékszabályok szerint játszunk, és az ezért kapott jutalmak is arra ösztönöznek, hogy a jövőben is így tegyünk. Az ölelés, amely szó szerint, vagy képletesen a kétségbeesettség időszakát követi, eufórikus megkönnyebbülést nyújt - a szó szoros értelmében. A szeretet és a félelem váltogatásával, traumákon keresztül kovácsolják manipulálóink a kötődésünket, mellyel egy bizonyos viselkedési módra képeznek, avagy idomítanak be minket. Amikor meglátjuk, hogy valaki képes arra, hogy lecsillapítsa a félelmünket, hajlamossá válunk szinte mindent megtenni, hogy megmaradjunk a jóindulatában. Még akkor is, ha ez a határaink módszeres lepusztulását eredményezi.

Határok

Akit szeret az Úr, azt megdorgálja. A fájdalom, amit a családunktól és a barátainktól való elválasztottság miatt érzünk, az éppen ennek a szeretetnek a megnyilvánulása, ami a helyreállításunkat szolgálja, és arra ösztönöz, hogy újra megtaláljuk a helyes utat. A bénító önbizalomhiány és magány, amit az elhagyatottság időszakában szenvedünk el annak a jelei, hogy valami rosszat tettünk. Ha valaki meg meri kérdőjelezni ennek a bánásmódnak a szeretetteljes mivoltát, az megőrült vagy hitetlen, vagy ami még rosszabb: egy hitehagyott, mivel az igazi "áldozat" csak az lehet, akinek kétségbe vonják a tekintélyét.

A bántalmazótól való függőség érzése és az áldozat saját önbizalmának és önértékelésének helyreállítása egyfajta megbillent erőviszonyt hoz létre, mely egy “megmentő-bűnös” dinamikát alakít ki. Az áldozat úgy érzi, hogy nélküle / nélkülük nem ér semmit az élete. Szüksége van a megmentőjére, aki pontosan tudja, hogy mire van szüksége, mi kell a boldogságához. Ha el merné hagyni őt, vagy ha megtagadná az engedelmességet, annak súlyos ára lenne. Egy ilyen áldozat úgy érezheti, hogy ő maga a probléma, és elbizonytalanodik az élet más területein is.  

És éppen itt van a kutya elásva, mert természetünknél fogva azt szeretnénk, hogy helyreálljon a béke, hogy ezáltal megint a jó időszakokat élhessük meg, de ez a folyamat a határaink újabb feladásával jár. Pont a világos határok felállításától való idegenkedés az, ami újabb és újabb bántalmazás áldozatává predesztinál minket. Ha egy manipulatív partner vagy csoport azt mondja nekünk, hogy a szenvedélyeinket, hobbinkat, időnket vagy önmagunk fejlődését mind fel kell áldoznunk az “ügy” vagy a személy szolgálatának érdekében, nagyon könnyen azt érezhetjük, hogy soha nem elég az, amit teszünk.

Amikor már azt képzeljük, hogy mi valójában önzők vagyunk, ha időnket vagy figyelmünket a szervezet vagy az egyén szolgálata helyett önmagunkra szánjuk, akkor már önmagunk totális megsemmisítésénél tartunk, amely állapotot az állandó bűntudat, öngyűlölet és szégyen érzéséről is beazonosíthatjuk. Ha egyáltalán beszélni merünk a saját érzéseinkről, vagy arról, hogy miként reagáltunk egy helyzetre, netán megemlítjük azt, hogy vannak határaink, akkor már rögtön az lesz a következtetés, hogy “a figyelem központjában akarunk lenni” vagy, ahogy a nők gyakran hallhatják: “nem tudják, hogy hol a helyük”.

A személyiségünk ilyenformán történő érvénytelenítése, mindannak, amitől “önmagunk” vagyunk, függetlenül a partnerünktől, vagy az erős kontrollt gyakorló vallástól, a határok fokozatos lebontását eredményezi. Ez arra vezet bennünket, hogy végtelen számú felelősséget vállaljunk, hogy gyengék vagyunk, ha elfáradtunk, hogy mi mindig tudunk többet adni magunkból, hogy “a szeretet minden bűnt elfedez”, vagy, hogy ha eleget imádkoztunk volna, ha elég figyelmet fordítottunk volna rájuk, akkor most elérhetnénk az ő jóindulatukat. 

A körforgás megtörése

Amikor olyan nők lépnek be egy kapcsolatba, akiket arra tanítottak, hogy ők a kimeríthetetlen érzelmi erőforrások kútjai, gyakran azzal a gondolkodásmóddal teszik, hogy ők meg tudják, sőt meg is kellene menteniük a társaikat, hogy nekik el kell viselniük mindent (akár a fizikai bántalmazást is) és mindezt higgadtan, “méltósággal” és a megbocsátás szellemében kell megtenniük.

Érzelmi többletenergia és kemény munka csak olyan forrásból származhat, amely rendkívüli erővel bír. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy ez a többlet erő egyszer nem fogja benyújtani a számlát. Vagy egy ismerős kifejezéssel élve, vajon milyen gyümölcsöket teremhet az, ha valaki mindig mindent ő maga akar hordozni? Mindenképpen szembe kell néznünk azzal a nem romantikus valósággal, hogy a bántalmazó emberek nem változnak meg attól, hogy dédelgetjük őket; néha az állandó megbocsátásnak pont, hogy ellenkező hatása van. Ez megerősíti annak a gondolatát, hogy ők meg tudják úszni a velünk való bánásmódjukat, hogy mi mindig ott leszünk nekik, hogy cirógassuk az egójukat. Amikor arra tanítanak minket, hogy legyünk adakozók, megtanuljuk, hogy soha ne tartsunk igényt arra, ami jogosan is a miénk, hogy soha ne kérjünk segítséget, hogy csendben hordozzuk a terheinket.

Ahhoz, hogy ki tudjunk szabadulni az effajta gondolkodásból - amelyre az Őrtorony és valamennyire a társadalom is általában nagymértékben ösztönöz -, muszáj kiábrándítanunk magunkat abból az elképzelésből, hogy “a szerelem szenvedéssel jár” és csak ezen a szenvedésen keresztül vagyunk méltók a szerelemre. A szeretet nem fedezi el a zúzódásokat és a sebeket, sem a láthatóakat, sem a láthatatlanokat. A szeretet nem fedezi el a lealacsonyítást. Nem fedezi el az elhanyagolást. A mások iránti szeretetünk soha nem múlhatja felül a saját magunk iránti szeretetet. Egy ilyen kijelentést tenni nem az önzőség jele. Ez a méltóságunk és értékességünk megerősítése, amely nem függ külső igazolástól. Ez az ellenkezője az önzésnek és az önimádatnak.

Olyan nőkként, akik kiemelkedtünk egy erős kontrollt alkalmazó szervezet szorításából, mindenképpen fel kell használnunk az egyedülálló tudásunkat, hogy felismerjük és elkerüljük a manipuláció csapdáit és kiszabaduljunk egyszer és mindenkorra az "igazságokból", és az olyan emberek közül, akik többet ígérnek, mint amennyit képesek, vagy valaha is képesek lesznek beváltani.

* A gázlángolás egy tipikus és jól ismert fogalom a nárcisztikus manipuláció témájában. A fogalom a Gázláng című pszichothrillerből származik (Ingrid Bergman főszereplésével). A történet szerint egy gonosz férfi az örületbe kergette feleségét, mivel az elrejtett gyémántok nyomára akart bukkanni. Módszere lényege az volt, hogy elérje feleségénel, hogy kételkedni kezdjen saját elméje épségében. A gázlángolás az, amikor a manipulátor megpróbálja átírni áldozatának világát, felülírja érzéseit, és egy pszeudo világot alakít ki, amiben manipulálni tudja, ezáltal a markában tartja.

Az Őrtorony szervezet az  következő gázlángolás technikákat használja:

• a valóság állandó felülírása, saját történelmük átírása, a kellemetlen események eltitkolása (pl Olin Moyle per)
• a tagok állandó kételyben vannak saját maguk képességeit illetően, önbizalomhiányban, depresszióban szenvednek, a csoportjuktól függő viszonyban vannak
• olyan bibliaversek hangsúlyozása, melyek a saját képességek és a saját indítékok megbízhatatlanságát, „csalfaságát” hangsúlyozzák
• korábbi tagok tapasztalatainak megismerése tiltott

Bővebben lásd pl. https://blogjt.blog.hu/2020/02/28/a_narcizmus_jellemzoi

https://inspira.blog.hu/2018/03/27/gazlangolas_a_valosag_eltorlese_es_felulirasa

Forrás: https://jwwatch.org/domestic-abuse-2/life-and-love-after-watchtower-breaking-free-from-cycles-of-emotional-abuse

Fordította: T. Csilla, Columba, Béláim, BB, JJ