Amikor Jehova Tanúja voltam, úgy gondoltam, hogy az evangélizáció, vagy prédikálás rossz, ha az nem Őrtorony-alapú. Ex-JT-ként hosszú éveken át meg voltam győződve, hogy bármilyen fajta vallásos térítői tevékenység semmi más, mint etikátlan győzködés.
Így aztán a 2012-es ICSA (International Cultic Studies Association, kb. Nemzetközi Szektakutató Társaság) konferenciáján a kanadai Montreálban az egyik ülés, amely az evangélizáció mellett és ellen szóló érveket, szempontokat mutatta be, kíváncsivá tett. A találkozó házigazdája egy nyugalmazott főiskolai tanár, Elmer Thiessen volt, és az ő meglátásai igazán szemfelnyitónak bizonyultak a számomra.
Különösen mély benyomást tett rám Thiessen tizenöt kritériumból álló listája, amelyet arra lehet felhasználni, hogy megállapítsuk, egy egyházi csoport térítői tevékenységének módszerei etikusak vagy sem.
Most pedig mindenféle szerkesztés nélkül az alábbiakban közzéteszem ezt a tizenöt kritériumot, hogy segítsek az olvasóknak eldönteni, vajon az Őrtorony vagy egy vallási csoport, amellyel talán kapcsolatban állsz, etikus, vagy etikátlan evangélizációt gyakorol:
A méltóság kritériuma
Az alapvető hozzáállásunk az kell legyen, hogy minden embert méltósággal kezelünk. Minden embert saját jogán értékesnek tartunk, attól függetlenül, hogy szeretne-e többet megtudni az üzenetünkről, vagy sem. Amint a reménybeli újoncban saját, jobb státuszunk elérésének letéteményesét látjuk, vagy egy újabb drónt, akinek egyetlen célja, hogy a csoportba még több embert toborozzon, evangélizációnk etikátlanná is vált.
A törődés kritériuma
Az etikus törődés a másikkal azt jelenti, hogy nem csak a jövőbeli életével törődünk, hanem magával a teljes személlyel, MOST, a jelen életben. Ez magába foglalja testi, érzelmi, pszichológiai, anyagi és társadalmi jólétét is, nem csak a szellemit.
Fizikai kényszerítés
Fizikai kényszerítés vagy fenyegetések alkalmazása soha nem lehet része az etikus evangélizációnak. Az “engedelmeskedj nekünk vagy meghalsz” nem tartja tiszteletben a személy méltóságát. Az igazi szabadság azt jelenti, hogy az egyén bármely időpontban méltósággal szabadon távozhat.
Pszichológiai nyomásgyakorlás
Olyan világban élünk, amely tele van pszichológiai győzködéssel. Ezt látjuk a reklámokban és hirdetésekben. Ezek tehát mely ponton lépik át az etikátlan meggyőzési kísérletek vonalát? Thiessen három dologra mutat rá, amelyre figyelni kell. Az etikus meggyőzés azt jelenti:
- Nem használ fel ismétlődő, intenzív vagy programozott módszereket annak érdekében, hogy pszichológiailag manipuláljanak embereket.
- Nem használják ki egy személy sérülékeny pontjait. Ez magában foglalja a gyermekeket és fiatalokat, válságban lévő embereket, sérülékeny felnőtteket és az idősebbeket, fogyatékos embereket, új bevándorlókat és bárki mást, aki kevés, vagy semmilyen támogató rendszert nem bírhat maga mögött.
- Nem használ fel félelmet vagy más érzelmi taktikát, hogy manipulálja az embereket.
Társas nyomásgyakorlás
Minden kapcsolatban bizonyos mértékig jelen van a hatalom és az irányítás gyakorlása. Ideális esetben ezek kiegyensúlyozottan vannak jelen, és egyik fél sincsen folyamatosan hatalmi pozícióban. A hatalmi pozíció kihasználása, vagy arra való felhasználása, hogy a másikat manipuláljuk, nem etikus.
Indíték kritérium
Az evangélisták gyakran ajánlanak föl orvosi és/vagy pszichológiai segítséget azoknak, akiknek segítségre van szükségük. Nagyon kell vigyázni, hogy az a segítség, amelyet felajánlanak, semmilyen módon ne függjön össze azzal, hogy valaki elfogadja-e azt a hitrendszert, amelyet a segítséget nyújtó személy kínál. Fontos tudni, hogy a felajánlott segítséget mindenféle kikötés nélkül elfogadhatjuk.
Az ésszerűség kritériuma
Ezt nem lehet megkerülni. Az evangélizáció célja, hogy emberek egy új hitre térjenek át. Az etikus evangélizációt minden esetben alapos érvelésnek kell alátámasztania anélkül, hogy bizonyos kérdéseket megpróbálna kikerülni, vagy kitérni a válaszadás elől.
Az igazság kritériuma
Az etikus evangélizációnak őszintének kell lennie. Nem csak abban, amit tanít, hanem abban is, hogy más vallásokról mit állít. Soha nem szabad, hogy hátsó szándékok, a hazugság, vagy a megtévesztés eszközeit használja, vagy a csoport szándékait hamisan kommunikálja. Soha nem szabad hazudni.
Az alázatosság kritérium
Az arrogancia, dogmatizmus és a leereszkedő magatartás nem az alázatosság ismertetőjegyei. Azt mondani, hogy alázatos vagy nem azonos az alázatossággal.
A tolerancia kritérium
Az etikus evangélizáció minden emberhez tisztelettel fordul, különösen amikor az emberek eltérő hitnézeteket vallanak. Mindnyájunknak joga van egyet nem érteni anélkül, hogy ez hatással lenne a tisztelethez és méltósághoz fűződő jogunkra.
Motivációs kritérium
Egy személynek szükséges biztosnak lennie az evangélizációja indítékai felől. Ez azért történik, mert igazán törődik a másik személlyel? Avagy van valami egocentrikus motiváció a prédikálás mögött? Etikátlan ok az evangélizációra, ha valaki az egyház jóléte érdekében prédikál, illetve a saját helyzetét kívánja javítani az egyházban, vagy mások előtt, mivel az hatalmat vagy helyzeti előnyt jelent a megtérítendő felett.
Az identitás kritérium
Nem etikus megpróbálni elválasztani az embert a társadalmi és kulturális identitásától. Az emberek elsősorban emberek, és ezt tiszteletben kell tartani, mielőtt a személyes hitről beszélnénk.
A kulturális érzékenység kritériuma
Az embernek szüksége van arra, hogy békessége legyen afelől, ha elfogad olyan új gondolatokat, amelyeket helyesnek érez, és hogy elutasítson másokat, amelyeket nem. Nem létezik a vallási, társadalmi vagy kulturális nézeteknek olyan egyetlen rendszere, amely különb lenne a többinél. Fontos, hogy az ember szabadon elfogadhassa azt, ami számára alkalmazható, anélkül, hogy attól kellene tartania, hogy a hite miatt elutasításban lesz része.
Az eredmények kritériuma
A megtérők száma soha nem lehet a vallás helyénvalóságának bizonyítéka. Egy gyülekezet növekedése csak egy “melléktermék”, soha nem lehet a “végtermék”. A megtérés soha nem lehet egy barátság egyetlen oka - hogyha nem tér meg, megfeledkezünk róla, vagy ráakasztjuk a méltatlanság címkéjét.
Az aranyszabály
Az evangélizációnak követnie kell az aranyszabályt, ami azt mondja, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk is bánjanak. Ha valakinek szeretnénk hirdetni az igét, nyitottnak kell lennünk arra, hogy meghallgassuk, a másik miben hisz. Ha figyelmen kívül hagyjuk a másik hitét, vagy nem vagyunk hajlandóak meghallgatni, az tiszteletlenség - és nem is etikus evangélizáció.
Tehát eldönthetjük: az Őrtorony, vagy a saját gyülekezeted evangélizációs gyakorlata etikus, vagy sem?
—–
Elmer Thiessen az Ontario-beli Waterloo-ba költözött 2007-ben, miután több, mint 35 év után nyugdíjba vonult a filozófia és a vallási tanulmányok tanításától az albertai Medicine Hat College-ból.
Jelenleg “vándor filozófus” a hivatalos státusza, nyitott rövidtávú oktatói és kutatói meghívásokra a világ bármely pontján. Legutóbbi oktatói feladatai között volt egy filozófia és vallástudományi kurzus végzősöknek a Wilfrid Laurier Egyetemen, és egy bevezetés a filozófiába kurzus a Meserete Kristos College-on Etiópiában.
Fő kutatási témája az oktatásfilozófia - ebben a témában két könyvet is írt: Teaching for Commitment (Tanítás az elköteleződésért) és In Defence of Religious Schools and Colleges (Vallási iskolák és főiskolák védelmében) (McGill-Queen University press, 1993, 2001). Legutóbbi könyve, melynek címe The Ethics of Evangelism; A Philosophical Defence of Ethical Proselytizing and Persuasion (Az evangélizáció etikája: az etikus hittérítés és meggyőzés filozófiai védelme) 2011-ben jelent meg a Paternoster Press és az IVP Academic kiadók gondozásában.
Forrás: http://aawa.co/blog/the-ethics-of-evangelism/
Fordította: Athown, Columba
Utolsó kommentek