Az ún. "két tanú" szabály elég sok bajt okozott már az Őrtoronynak és nem kevés pénzébe került (nos, az adományozók pénzébe, leginkább...). Így talán arra gondolhatnánk, hogy a vezető testületnek ésszerű lenne felülbírálnia ezt a nézetet (amint tették más tanokkal is, legutóbb például a nemzedékkel kapcsolatosan). A legújabb "jévé tévé" adásában azonban megdöbbentő módon Gary Breaux, a szolgálati osztály egyik munkatársa által kijelentésre kerül, hogy ilyenfajta változtatás a "két tanú" szabály azon módjával, ahogyan azt a gyermekmolesztálásos esetekre vonatkoztatják, nem fog megtörténni. Ez a merevség, és érzéketlen elutasítás ebben a témában már önmagában megdöbbentő, hát még ha annak tudatában tekintünk erre a kijelentésre, hogy tudható, LÉTEZIK a Bibliában szabály arra, hogy egy ártatlan személy megerőszakolása esetén, olyan körülményben, ahol senki nem volt jelen, és az áldozat nem részesülhetett védelemben (és a gyermekmolesztálások ilyen esetek), elegendő volt egy tanú vagyis maga az áldozat vallomása is arra, hogy az elkövető halálbüntetést kapjon (az akkori törvények értelmében). Ebben az esetben nem csupán egy szélsőségesen fanatikus ostoba vallási hitrendszerről van szó csupán, hanem egy olyan csoportról, melynek valamilyen oknál fogva elsődleges célja lehet a gyermekbántalmazó predátorok védelme, amihez egy bibliai indokot vagyis egy kifogást kerestek és találtak a Máté 18:16 versében, Jézus szavainak kiforgatásával. Bármennyire hihetetlennek tűnik ez, de sajnos ebből a szempontból válik érthetővé az a foggal-körömmel történő ragaszkodás, amit az alábbi videóban láthatunk, ugyanis sem bibliai, sem emberi érveléssel igazából ez nem támasztható alá, csupán egy környezetéből kiragadott idézet, amit néhány ember a saját szájíze szerint értelmez és ezt az értelmezést megpróbálja másokra kényszeríteni. Ez a következtetés talán hajmeresztőnek tűnhet egyeseknek, viszont érdemes elolvasni Barbara Anderson beszámolóját a "két tanú" szabály kialakulásáról, és arról, hogy a szervezet milyen állásponton volt ebben a témában még annak bevezetése előtt, talán ennek fényében jobban érthetővé válik, hogy miért fogalmaztam így. (Dióhéjban összefoglalva: nem ítélték el az elkövetőket, az áldozatok elfojtott emlékeit megkérdőjelezték és mindent megtettek, hogy rejtve maradjanak az ügyek.)

A következő videóban Lloyd Evans foglalja össze az ezzel kapcsolatos legfrissebb információkat. A videó angolul van, az alatta található szöveg annak élő fordítása. A könnyebb követhetőség érdekében a bejátszásokat idézőjellel emeltem ki. Néhány gondolatot vastag betűvel emeltem ki a szövegben, mivel ezek a mondatok kiemelten fontos információt tartalmazhatnak. 

Sziasztok!

A csatornáim rendszeres nézői ismerik már a szokásomat, miszerint a Jehova Tanúi televíziós adásainak elemzését/cáfolatát töltöm fel ebben az időben. Ezeket az adásokat abból a célból teszi közzé az Őrtorony, hogy buzdítsa a Tanúkat. Most egy kissé le vagyok maradva az összegzéseimmel, és még várni kell egy kicsit arra, hogy elkészítsem a saját verziómat a legutóbbi adásról, de van valami a novemberi adásban, ami arra késztetett, hogy félretegyek minden mást és elkészítsem ezt a videót. Mielőtt bármit is mondanék, nézzük meg ezt a bejátszást:

(Gary Breaux) „....nos, mi lehet az a másik körülmény, mely gyorsan megingathatja a hitünket, ha nem figyelünk oda? Ez a hitehagyottakkal kapcsolatos. Van valami, amiről a hitehagyottak beszélnek, illetve amit szeretnének elérni, amit a média és mások is felkaptak, az a bibliai elvárás, miszerint két tanúnak kell lennie ahhoz, hogy egy bírósági eljárás kezdődhessen, a beismerés hiánya esetén. Nyissuk ki a Bibliánkat a Mózes ötödik könyve 19:15 versénél, ahol elég egyértelmű utalás olvasható erről. 5Mózes 19:15, az Írások rendkívül világosan rámutatnak, ezt mondva: „Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.”

Ugye, milyen egyértelmű? Nem lehet felállítani egy bírói bizottságot csupán egy tanú szavára. De most figyeljünk, mit mond itt az Ószövetség, mely szintén megerősíti, hogy a paráznákat meg kell kövezni. Nos, mivel ezt nem teszik meg, miért ragaszkodtok ehhez a két tanú szabályhoz? Látod, ha nem vigyázol, miképpen tudják ezekkel a ravasz kérdésekkel félrevezetni az elmédet, mert végig kell ezt gondolnod. Nos, mit fogok ezzel kezdeni? Nézzük meg a Máté 18:16 versét, mert nyilvánvalóan Jézus a keresztény elrendezést alapította meg. Figyeljük meg, mit mond itt a Máté 18:16: „Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.”

Tehát Krisztus Jézus megerősítette azt a tényt, hogy két tanúnak kell lennie. Ez nem jelenti azt, hogy ha csak egy tanú van, akkor nincsenek következmények, mivel lehetnek, a helyzettől függően. De az Írások egyértelműek abban, hogy mielőtt bírói bizottságot hívnak össze, kell lennie egy bűnbevallásnak vagy két tanúnak. Ezért soha nem fogjuk megváltoztatni az írásszerinti álláspontunkat ebben a kérdésben. Jehova megadta a képességet ahhoz, hogy megindokoljunk dolgokat, tehát tegyük meg a saját részünket ebben, és ne engedjük meg, hogy a hitünk könnyen megrendüljön. Ezáltal magabiztosak lehetünk, ahogyan Pál apostol a  Thessalonikaiakhoz írt 2. levelének 3:5 versében írja: „Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra”.

Na, most rengeteg minden van ebben az elhangzott részben. De megpróbálok igazságos lenni, és bemutatom az én érveimet válaszul a Breaux által felhozottakra. Ha te egy Jehova Tanújaként nézed ezt, akkor arra biztatnálak, hogy gondolkodj el ezeken amennyire lehetséges, és végezz kutatásokat a témában szükség esetén. Sőt innentől kezdve, remélem, ha nem bánod, egyenesen azoknak a Jehova Tanúinak szánnám mondandómat, akik lehet éppen az én csatornámra tévedtek – ahogyan tudom, hogy megteszik időnként.

Az én érvem Breaux két tanú szabály védelmére, három részből áll. Először a szövegkörnyezet, amiben a Máté 18. fejezetét felhozta, aztán maga a felhozott idézet, végül a következetesség hiánya, amilyen módon az Őrtorony a Máté 18. részének versét alkalmazza. Először is menjünk vissza az Írásokhoz, amihez Gary Breaux magyarázatot fűzött, és nézzük meg a szövegkörnyezetet a 15. verstől kezdve: „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.”

Jézus felnőttként egy olyan szituációról beszél, amiben két felnőttnek, akik hittársak is egyben, nézeteltérése támad. Az egyik elkövetett egyfajta bűnt a másik ellen, mely valamiféle sérelmet okozott. Azt a szót használja, hogy „testvér”, sőt mit több, ha egy testvér elkövet egy bűnt... ami érdekes lehet, más fordításokkal összehasonlítva, például az Új Élő Fordítás ugyanazt a részt úgy fordítja „ha egy másik hívő bűnt követ el ellened”. Ez egy rendkívül lényeges pont, amit meg lehet ragadni, különösképpen, ha ezt a verset a gyermekmolesztálás összefüggésében tekintjük. Képes lennél egy gyermekre úgy tekinteni, mintha egy „testvér” lenne? Vagy egy „hívőtárs”? Igen, tudom az Őrtoronynak szokása, hogy a szülőket állandóan arra buzdítsa, hogy a gyermekeiket kereszteljék meg, amilyen fiatalon csak lehetséges. Mindenféle hihetetlen fiatalkorúakról hallani, azt hiszem a 2017-es évkönyv egy 8 évest említett meg Angliában, akit megkereszteltek. Most tegyük ezt mind félre és próbáljunk meg józan paraszti logikát alkalmazni erre a helyzetre. Valóban úgy gondolod, hogy egy gyermek, a Máté 18. részének összefüggésében szóba jöhet, amikor Jézus arról beszél, hogy mi történik akkor, ha két testvér között nézeteltérés támad? Én azt mondanám: nem. És most őszintén, Gary, ha nézed ezt, erre majd később kitérek, miért mondom ezt, de erősen feltételezem, hogy nézheted ezt a videót, szégyelld magad azért, mert nem látod azt, hogy mennyire nyilvánvaló ez a törvény és a bűncselekmény összefüggéseiben. Még az ún. „világi” igazságszolgáltatási rendszer is elismeri, hogy a gyerekek, azok gyerekek, és másként kell kezelni őket, bűncselekmények esetén. Még a törvény is elismeri a törvényes kiskorúság tényét. Például a törvény szerint kiskorú a legtöbb országban az, aki 16. évét még nem töltötte be, és egy törvény szerinti kiskorú nincs abban a helyzetben, hogy beleegyezését adja egy szexuális kapcsolatba. Ez olyan dolog, amit még a világi kormányzat és törvényhozók is elismernek. Te miért nem tudod elismerni ezt, Gary? Most őszintén, ha Jehova Tanújaként nézed ezt, kiváltképp, ha te magad is szülő vagy. Ha szülőként nézed ezt, akinek gyermekei vannak, tedd fel magadnak a kérdést, hogy tényleg azt akarod, hogy a gyermekedet úgy tekintsék, mint egy „testvért”, a Máté 18. fejezetének összefüggésében, amit a két tanú szabály védelmére hoznak fel? Vagy inkább azt akarod, hogy a gyermeked egy kiskorúként lenne kezelve a törvény szerint a gyermekek szexuális molesztálásának esetében?

És ez elvezet a következő érvemhez Breaux indoklásában, melyet a két tanú szabály védelmében tett, nevezetesen maga a felhasznált idézet alkalmazása. A Máté 18. azt mondja, ha egy testvér elkövet egy bűnt. A legtöbb ember ösztönösen arra gondol, hogy a gyermekmolesztálás az egy „bűn”. Kétségtelenül, akár vallásos valaki, akár nem – és én nem vagyok már vallásos – de azonnal azt mondja, hogy persze a gyermekmolesztálás egy bűn. De ez elsődlegesen egy bűncselekmény. És ez az, amiben az Őrtorony következetesen téved, amikor kezelik, illetve inkább félrekezelik a gyermekek bántalmazásával kapcsolatos ügyeket, mert elsősorban „bűn”-ként kezelik, és csak éppen véletlenül tekintik bűncselekménynek. Képzeld el, hogy valaki betör a házadba, ha Jehova Tanúja vagy, nos, valaki beront a házadba, mondjuk, a feleségeddel élsz ott. És történik egy küzdelem, és amikor bekapcsolódsz ebbe a küzdelembe, egyszer csak felismered, hogy ez a személy szintén egy tagja a gyülekezetnek. Nos, ebben a küzdelemben a feleségedet megkéselik, aki később meghal. A támadó pedig elmenekül. Tételezzük fel, hogy telefonálsz a véneknek, mondjuk, kapcsolatba lépsz a koordinátoroddal. Mondjuk, biztosan a rendőrséget fogod hívni először – mivel ez evidens. De ha a koordinátorodat hívod fel, aki azt találja mondani, hogy „várj egy kicsit, ki látta azt, ami történt?”. Te azt mondod Dave a gyülekezetből tört be a házadba, és megölte Sally-t, de hogyan bizonyítható ez? Ki volt még ott, jelen volt valaki más is a gyülekezetből a házadban, amikor ez történt? Hogyan lehetne ebben az ügyben bírói bizottságot felállítani? Hát ez ... teljesen abnormális lenne! És ha még hívnád is őket, mielőtt valami oknál fogva még a rendőrséget nem értesítetted volna, az első dolog, amit a vének tennének, hogy megkérdeznék, hogy jönnek-e a rendőrök már. Most egy pillanatra gondoljunk ebbe bele ésszerűen: ugyan miért ne kezelnéd a gyermekek molesztálását ugyanilyen módon, ha komolyan bűncselekménynek tekintenéd azt? És éppen ezért, úgy gondolom Gary Breaux előadása tökéletesen igazolja, hogy mennyire rövidlátó az Őrtorony, amikor a gyermekmolesztálás kérdésével néz szembe... Mivel egy dolog, amit általában hallani lehet az Őrtorony propagandában vagy bármikor, amikor ez a téma felmerül – már abban a kevés esetben, amikor ténylegesen foglalkoznak is ezzel az üggyel -, hogy ’nézzék mennyi mindent írtunk ebben a témában már, ott vannak a folyóiratcikkek, azok a részek, amiket a könyveinkben ennek a témának szántunk’. Nos, mutasd meg nekem... ha személyes kutatást végzel ebben a témában... csak mutass egyetlen oldalt azokban a folyóiratokban és könyvekben, amely konkrétan azt mondja, hogy értesítsd a rendőrséget, ha valaki bántalmazza a gyermekedet. Csak egyetlen ilyen oldalt találj nekem!... Nem fogod megtalálni azt az oldalt, és ennek a két tanú szabály az oka. Mivel az Őrtorony azt gondolja, hogy a gyermekmolesztálás elsősorban bűn, és csak másodlagosan bűncselekmény is egyben.

Az utolsó érvem Breaux két tanú szabály védelme ellen a következetlenség, amivel a Máté 18. része alkalmazásra kerül. Ha rámutat erre a versre, a Máté 18. fejezetében, és azt mondja, hogy ’a mi szervezetünk ez alapján működik, és ezt kivétel nélkül, rendíthetetlenül alkalmazzuk minden méltánytalanságra’... De ez egyszerűen nem így van! És hogy szemléltessem ezt, engedd meg, hogy lejátsszak egy részletet egy olyan beszédből, amely a 2016-os „Maradj hű Jehovához” kongresszuson hangzott el, talán néhányan részt is vettetek még rajta. Ez egy szimpózium egy része, melynek címe: „Ne kövesd a hitetleneket!”

(részlet a szimpóziumból) „...vegyük például ezt: talán egy jó barátunk tesz egy rossz lépést, áthág egy bibliai alapelvet, amiről tudjuk, hogy nem kellett volna megtennie.... Hogyan lehetünk meggyőződve arról, hogy megkapják a szellemi segítséget, amire szükségük van? Emlékezzünk arra, amikor Ádám félreértette a lojalitás kérdését, ez elég tanulságos számunkra: soha ne helyezzük egy barát iránti hűségünket Jehova iránti hűségünk elé. A bibliai alapon történő tanácsadás, amit a barátod kaphat, éppen ez az, amire szüksége lehet ahhoz, hogy visszakerüljön a helyes útra. Elképzelhető, hogy abban a helyzetben találjuk magunkat, hogy tudomásunkra jut egy komoly helytelenség a gyülekezeten belül. Mit fogunk tenni, csendben maradunk? Vagy beszélni fogunk? A Prédikátor könyve 3:7 azt mondja, ideje van a hallgatásnak és a szólásnak is. Amikor egy komoly helytelenséget tudunk meg a gyülekezetben, akkor ez a szólásnak az ideje.”

Amikor megnézed azt a módot, ahogyan az Őrtorony kezel dolgokat a véneken keresztül, fel fogod ismerni, hogy vannak esetek, amikor csendben kell maradni, és van, amikor beszélni kell. Kijelenthető, hogy amikor gyermekmolesztálásról van szó, ahol nincs jelen egy második tanú, a Vének könyve, a „Terelgessétek Isten nyáját” könyv szerint a „véneknek Jehova kezében kell hagyniuk a dolgok kimenetelét”, ha nem áll rendelkezésre egy másik tanú, vagy nem áll elő egy másik áldozat, aki ugyanattól ez elkövetőtől szenvedett sérelmet. ’Hagyjuk Jehova kezében a dolgokat, borítsunk fátylat az egészre, maradjunk csendben.’ És ha te vagy az áldozat, vagy a te gyereked esett áldozatul, nem megengedett számodra, hogy figyelmeztess másokat a gyülekezetben arra a veszélyre, hogy legyenek óvatosak ezzel a személlyel, mert ő egy pedofil. Könnyen elképzelhető, hogy te fogsz fegyelmezésben részesülni, mivel már részesültek emiatt egyesek fegyelmezésben a múltban, miután elővigyázatosságból lépéseket tettek arra, hogy megelőzzék a bajt. Amikor viszont a szólásnak van itt az ideje, majdnem minden megengedett, ahogy ebből az előadásból is kiderül, ha a sorok között olvasunk, a Tanúknak alapvetően azt mondják, hogy jelentsék a barátaikat, ha tudomásukra jut valami olyasmi, amit a gyülekezeti szabályok ellenében tesznek. Tegyük fel, ismersz valakit a gyülekezetben, akiről tudod, hogy házasságon kívül él nemi életet. Teljesen rendben van az, ha értesíted a véneket erről. A vének nem fogják azt mondani, hogy követted-e a Máté 18-at, szóltál-e annak a személynek erről az ügyről. Amit tenni fognak, az az, hogy kijelölnek két vént arra, hogy beszéljen azzal a személlyel, és megpróbálják beismerésre bírni, és a két vén lesz majd a „két tanú”. Így meg lesz majd a két tanú, és ez alapján kiközösíthetik az illetőt. Röviden összefoglalva, a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot vagy a házasságtörést vagy bármiféle szexuális indiszkréciót sokkal szigorúbban veszik, mint a gyermekek megerőszakolását. Ha a szülők mennek a vénekhez azzal, hogy megtudták, hogy egy gyülekezeti tag molesztálta a gyermeküket, nem fogják ugyanazon a módon kezelni az ügyet, mert megkérdezik, hogy van-e egy másik tanú. Ha pedig nincsen másik tanú, akkor az utasítások feketén-fehéren kimondják a véneknek, hogy ’Jehova kezében kell hagyniuk az ügyet’. Egy dolog, amit gyakran hallani lehet, az Őrtorony azt mondja ’mi soha nem mondjuk a szülőknek, hogy ne forduljanak a hatóságokhoz, egyértelművé tettük, hogy a szülők joga eldönteni, hogy jelentik-e az esetet a hatóságok felé vagy sem’.

(bejátszás)„....a szervezetünk belső eljárása szerint, ha valaki meg van arról győződve, hogy áldozat vagy a gyermeke esett áldozatul, soha nem tántorítjuk el attól, hogy jelentse az esetet a megfelelő hatóságok felé...”

Ez a kijelentés azonban teljesen figyelmen kívül hagyja a Jehova Tanúi köreiben általános kultúrát, amiben nevelkednek emberek, folyton azt hallva, hogy ’nem jó dolog egy testvért a bíróságra vinni, miért akarnánk szégyent hozni Jehova nevére, miért sároznánk be a nevét azáltal, hogy perbe fognánk egy hívőtársunkat... meg különben is a véneknek kellene az ügyekkel foglalkozniuk’. Amikor számításba veszed ezt a környezetet, ami a Tanúknál kialakult, bármilyen utalás arra, hogy a szülők nincsenek arra rábeszélve, hogy ne forduljanak a hatóságokhoz, alapvetően értelmét veszti, mivel teljes mértékben figyelmen kívül hagyja azt, hogy mi megy végbe benned, mint egy Tanú szülőben, abban a helyzetben. Nem csupán azzal küzdesz, hogy a gyermeked molesztálva lett, hanem azzal is foglalkozol, hogy milyen hatással lesz ez a gyülekezetre. És éppen ezért, dióhéjban összefoglalva, Gary Breaux  érvelése a Máté 18-al kapcsolatban, már csak ezért sem áll meg, mert ha alkalmazod a Máté 18-at, akkor azt következetesen kell tenned. A Jehova Tanúinál viszont ez nem történik meg a gyülekezeti és bírói ügyekben. De igazából, Gary Breaux maga is elismerte úgy, ahogy az alábbi videóban:

(Gary Breaux)„..szóval Krisztus Jézus megerősítette azt a tényt, hogy két tanúnak kell lennie. Ez nem feltétlenül jelenti azt, ha csak egy tanú van, akkor ott nem történik semmi... elképzelhető, ez a helyzettől függ, de az Írások egyértelműek.”

Szóval lehet lesz valami következménye a dolognak, a ’helyzettől függően’, még abban az esetben is, ha csak egy tanú áll rendelkezésre. Ez az, amit Gary mondott itt. Gary! Ha létezik olyan helyzet, amiben nem kell ezt a szabályt annyira szigorúan venni, ha van olyan helyzet, ahol igazolni lehet, hogy egy tanú vallomása is elfogadható, miért nem lehet a gyermekek szexuális molesztálása az? Hogyan jelentheted azt ki, hogy létezik ugyan a szabály feletti eltekintés, de nem alkalmazod ezt az enyhítést a gyermekek molesztálásának eseteire? Az egyszerű tény az, hogy a "két tanú" szabály a mózesi törvény maradványa, egy olyan törvényé, melyet a Kolossé 2:14 szerint Jézussal együtt halálra ítéltek. Egy primitív társadalomban a legjobb dolog volt anno, amivel bizonyítani lehetett bűntényeket, abban az időben, amikor még nem léteztek törvényszéki tudományok, nem rendelkeztek az áldozatok pszichológiai analízisének ismeretével, nem volt kifinomult ítélkezési rendszer, sem rendőrségi eljárások. Egyik sem létezett, ez egy kezdetleges világ volt, amikor csak azzal tudtak egy bűntényt bizonyítani, hogy volt-e valaki más is, aki szemtanúja volt az eseménynek. Ennek akkor volt értelme. De semmi szín alatt nem lehet kiemelni egy parancsot a Mózes 5. könyvéből, és aszerint eljárni a 21. században. Különösképpen akkor, ha ezzel a gyakorlattal gyermekeket tesznek ki veszélynek. Pontosan ez az az eljárás, amivel feltehetően tisztában lehetsz, mint Jehova Tanúja, mivel Jézus pontosan erről beszélt a farizeusoknak az Evangéliumok számos részében. Rámutatott arra, hogy milyen ésszerűtlenek voltak, amikor a törvény betűit alkalmazták akkor is, amikor annak nyilvánvalóan semmi értelme nem volt. Példának hozta fel, amikor egy igavonó állat beleesett egy gödörbe, és azt kérdezte tőlük, hogy mivel Szombat van, most komolyan úgy gondolják, hogy nem fogják az állatot kivenni a gödörből? Komolyan, az a Jézus, aki ezeket a szavakat mondta, és aki ezt a logikát alkalmazta egy ilyen helyzetre, és megint megerősíteném, hogy én nem vagyok vallásos, még abban is kételkedek, hogy egyáltalán létezett-e Jézus maga, de most vegyük úgy hogy létezett az a Jézus, akiről a Bibliában szó van, nos ő most teljesen kiakadna azon, ahogyan Gary megcsonkította a Máté 18. részében található szavait, amivel arról próbálja meggyőzni a szülőket, hogy az Őrtorony „két tanú” szabályának bibliai alapja van. Nem kell különösebben zseninek lenni ahhoz, hogy azt valaki felismerje, hogy a pedofil tettek esetében általában nincs jelen egy másik tanú, aki szemtanúja lenne a történteknek. Ez az a mód, ahogyan a pedofilok tevékenykednek, általában zárt ajtók mögött, módszeresen taktikákat alkalmaznak a gyerekeknél, azt mondják nekik, hogy az egész az ő hibájuk, és rossz dolgok fognak történni, ha megmondják a szüleiknek. A pedofilok tudják a módját, hogyan csalják tőrbe áldozataikat, és ezt nem fogják mások előtt tenni. Még az ún. „világi” kormányzatok és törvényhozók is felismerik, hogy a gyermekmolesztálást azonnal jelenteni kell, és azonnal kezelni kell. Valószínűleg néhányan közületek tudnak arról, hogy a gyermekek szexuális molesztálásának kezelése, illetve kezeletlensége az Ausztrál Királyi Bizottság vizsgálódásának tárgya is volt mind tavaly, mind a tavalyelőtti évben, 2015-ben. 2015-ben a 29-es Esettanulmányban egy hihetetlennek tűnő párbeszéd hangzott el a vezető testület egyik tagja, Geoffrey Jackson, és Angus Stuart között, aki a bizottság vezető tanácsadója volt. Azért hozom ezt fel, mert a Gary Breaux által kijelentettek fényében, amiket a „két tanú” szabály védelmében felhozott, érdemes megfigyelni, hogy egy ún. „világi” ügyvéd képes volt összezavarni egy vezető testületi tagot a „két tanú” szabály bibliai alkalmazásának témájában, amikor azt gyermekek molesztálásának eseteire alkalmazzák. Figyeljük meg a következő bejátszást:

Stuart: ” ...szeretném emlékeztetni arra a bibliai alapra, amire a Máté 18:16 versével hivatkozott, amennyire értem, kérem, javítson ki, ha tévedek, ez a rész visszautal a Mózes 5. könyvének 19 fejezetének 15. versére. Vagyis amit Jézus Krisztus tett, az az, hogy visszautalt a mózesi törvénynek arra részére, amely a bűntények bizonyításával foglalkozott”.

Jackson: „Ő valóban utalt a mózesi törvényre, ahogyan sokszor megtette ezt, de ezek keresztény alkalmazására mutatott rá”.

Stuart: „akkor ismerős ez Önnek, így egyenesen a 5 Mózes 22:23-27 részéhez mehetünk”

Jackson: „5 Mózes 22:23-27”

Stuart: „a 304. oldalon, ami arról szól, hogy ha egy férfi együtt hál egy nővel, aki egy másik férfi felesége, akkor mindkettőjüknek meg kell halniuk. Csak hadd jelezzem előre, hogy nem a megkövezés szempontjából idézem ezt a részt, hanem a bizonyíték szempontjából. A férfi, akinek szexuális kapcsolata volt a nővel, és a nő is… bocsánat nem jól fejeztem ki, vagyis a nőnek is meg kellett halnia. Így távolították el a gonoszt Izraelből. De utána ezt mondja:  „Ha szűz leány van jegyben egy férfiúval, és megtalálja azt valaki a városban, és vele hál: Vigyétek ki mindkettőjüket annak a városnak kapuja elé, és kövezzétek meg őket kővel, hogy meghaljanak. A leányt azért, hogy nem kiáltott a városban, a férfit pedig azért, hogy meggyalázta az ő felebarátjának feleségét. Így tisztítsd ki a gonoszt Izráelből.” és a következő példa, ami igazán érdekes számomra: „De hogyha mezőn találja a férfi a jegyben járó leányt, és erőszakoskodik rajta a férfi és vele hál: csak maga a férfi haljon meg, a ki azzal hált; A leányt pedig ne bántsd, mert a leánynak nincsen halálos bűne, mivel olyan ez a dolog, mint a mikor valaki felebarátjára támad és azt agyonüti. Mert a mezőn találta őt; kiálthatott a jegyben járó leány, de nem volt a ki megoltalmazza őt.” Tehát ezt a példát elfogadhatónak tartja arra az esetre, amikor nem volt más tanú jelen magán a nőn kívül.

Jackson: „nem volt senki jelen, kivéve a nőt és adva volt egy körülmény”

Stuart: „nos, a körülmény az volt, hogy megerőszakolták a mezőn”

Jackson: „igen, adva volt egy körülmény”

Stuart: „igen, és elegendő volt egy tanú vallomása arra, hogy levonják a következtetést a férfi bűnösségéről és halálra kövezzék őt”

Jackson: „hmm....igen” 

Stuart: „igen, akkor ez nem az az eset, amire Jézus korábban utal, talán visszautalhatott a mózesi törvénynek erre a részére, amikor azt mondta, hogy nem feltétel a két tanúnak a jelenléte”

Jackson: „biztosan szeretném megkérdezni efelől Jézust, de ebben a pillanatban nem tudom, de remélem a jövőben igen. Ez egy feltételezett kérdés, és ha biztosan fogjuk tudni, akkor alá fogja támasztani azt, amit most kijelentett...”

Így van! Geoffrey Jackson a vezető testület egyik tagja totálisan zavarba jött egy világi ügyvéd érvelésétől, amikor ezzel szembesülni kényszerült. Egyébként én egy kissé összevágtam ezt a klippet a könnyebb érthetőség kedvéért, de ha valaki megnézi az egészet, akkor észrevehető, hogy Geoffrey lelassítja az egész folyamatot, mindenféle kötekedéssel, ami igazából jellemző az egész tanúskodására. Ha Jehova Tanújaként nézed ezt a videót, kérlek keresd meg az Australian Royal Comission honlapját, ahonnan letöltheted a bírósági meghallgatások jegyzőkönyveit, ahol szintén megtalálod Angus Stuart kiértékelését. Járj utána saját magad! De ez egy tisztességes összefoglalása volt annak a párbeszédnek, ami Jackson és Stuart között zajlott. De az jól látható, hogy egy vezető testületi tagon talált fogást Stuart jogász, aki fantasztikusan alkalmazta az 5Mózes 19-ből vett idézetet, és az elég hihetetlen volt, hogy Jackson csak annyit válaszolt erre, hogy meg szeretné kérdezni Jézust efelől majd valamikor a jövőben, de... tudod... ki tudja, most senki nem tudhatja ezt... Csupán három héttel később, Jackson egy írásos vallomást küldött a Bizottság részére, aminek most egy részletét fogom felolvasni. Csodálatos módon Jézus megnyilatkozott Jacksonnak (nevet)... Jézus megválaszolta a kérdést Jacksonnak. Ha megnézzük a 18-as pontot, mely azt mondja:

(Jackson határozata a képernyőn) „Fontos figyelembe venni, hogy a két különböző helyzet a 5Mózes 22:23-29 részeiben nem foglalkozik annak bizonyításával, hogy a férfi bármelyik helyzetben is bűnös lenne. A bűnössége mindkét esetben feltételezett, amikor a városban találkozott egy nővel, akivel lefeküdt, vagy amikor történetesen a mezőn találkozott egy olyan lánnyal, akit eljegyeztek és akit megerőszakolt. Mindkét esetben a férfi bűnössége már bizonyított volt, és méltó volt a halálra, melyben már egy korábban megfelelően végrehajtott bírói kivizsgálás határozatot hozott. De a kérdés ebben az esetben az a bírák számára (mivel az már korábban megerősítést nyert, hogy nem megfelelő szexuális kapcsolat történt a férfi és a nő között), hogy abban a körülményben maga az eljegyzett lány bűnös-e erkölcstelenségben vagy erőszak áldozata volt-e. Ez egy teljesen más eset, jóllehet kapcsolatban van a férfi bűnösségének megállapításával.”

Amíg ezt olvastam, a szemem jojózott... és azon gondolkoztam, hogy hogy jön ide ez az érvelés, lényegében, amit Jackson mond az az, hogy a Bibliában feljegyzésre került egy történet egy férfiről, aki megerőszakolt egy lányt a mezőn, s mivel minden kétséget kizáróan a férfi megtette ezt, a bűnössége valahogyan bizonyítottá vált, de nem azáltal, amit a lány kijelentett róla, hanem más módon. Amikor arról beszélünk, hogy más módon történt a bizonyítás, ami ebben a feltételezett helyzetben előfordulhatott, az egyetlen dolog, ami bizonyította az erőszak tényét, ha a férfi elment a vénekhez és elmondja nekik, ’amíg a mezőn voltunk, megerőszakoltam ezt a lányt’. Ugyan miért...(nevet) ...tenne valaki ilyet, tudva azt, hogy a büntetése halál lesz? Miért... most komolyan… mi valójában egy elképzelt esetről beszélünk, mely elég egyértelműen le van írva, melyben egy férfi megerőszakol egy lányt, tanúk nélkül, és mégis büntetést kap, de csak ő, a lány nem. Ez egy elég tiszta leírás (felírat a képernyőn: érdemes megjegyezni, hogy a 5Mózes 22:26 párhuzamot von egy gyilkossági esettel, amire én magam is utaltam korábban), melyre [Geoffrey] úgy válaszol... nos, őszintén én nem is nevezném válasznak... alapvetően a válaszában egy nagyszerű lehetőséget kap arra… már ha komolyan utána akar járni a dolognak... hogy elutasíthassa a „két tanú” szabályt, mégpedig bibliai alapokon. Mivel erre a 5Mózes 19 fejezetében található gondolatra, Jackson csak annyit mond valójában, hogy ’na most azóta gondolkoztam ezen, ez a szabály nem alkalmazható’. Nos, ez az Őrtorony lényege, és a vezető testület lényege is, bármilyen oknál fogva... ezek az okok ismeretlenek előttem...., de abban sem vagyok biztos, hogy ők maguk tudják ezeket... teljesen elutasítják a „két tanú” szabály megváltoztatását, még akkor is, ha erre bibliai indok létezik. A vezető testület foggal-körömmel ragaszkodik ehhez a tanhoz, ahogy az korábban Gary Breaux  érveléséből is látható volt, hogy őt idézzem ’a „két tanú” szabály soha nem fog megváltozni’ :

„soha nem fogjuk megváltoztatni az írásszerinti álláspontunkat ebben a kérdésben”

Érdemes arra rámutatni, hogy ki is Gary Breaux, mivel nem volt véletlen, hogy éppen őt választották ki erre a beszédre. Ha rámész a jw.org weboldalra és azon belül is a GYIK (gyakran ismételt kérdések) részhez, találsz egy cikket „Mi a Jehova Tanúi vezető testülete?” címmel. Ha egy kicsit lejjebb pörgetsz az oldalon majdnem az aljáig, ott találod a segítők listáját, és ott lesz Gary Breaux neve is, ahol ábécé sorrendben van feltüntetve a vezető testület szolgálati bizottságának egyik tagjaként. Ezért annak van jelentősége, mert ez a csoport foglalkozik olyan ügyekkel, mint a véneknek hogyan kéne végrehajtani a társulati szabályokat a gyülekezetben, hogyan kezeljék a gyülekezeti problémákat, és a vérkérdést, vagyis alapvetően ők a végrehajtók, ha létezik olyan osztály az Őrtoronyban, amelyik saját szabályaik végrehajtásával foglalkozik, a vezető testület utasítására, az maga a szolgálati osztály. Tehát nem véletlen az, hogy éppen Gary  Breaux  tartotta ezt az előadást, mivel ő ennek a szolgálati bizottságnak a nevében nyilatkozik. Mellékesen, csak 2014 óta tudjuk, hogy kik melyik osztályokon szolgálnak, csak röviden foglalnám össze, egy nagyszabású akció volt a JWSurvey-en, amikor publikálni tudtuk kik vannak a listákon még azelőtt, hogy az Őrtorony közreadta volna azt. Sikerült beszereznünk ezt a listát még ez előtt, és közzétettük azt a weboldalunkon [magyar nyelvű], és abban az időben 2014 októberében, az egyik név a listán... bocsánat... amikor a vezető testület tagjaira került sor a szolgálati osztályon, Gary Breaux-val és másokkal együtt, ott volt Samuel Herd, Gerrit Lösch, Anthony Morris és Mark Sanderson. Vagyis legalább 2014-től kezdődően ez a négy vezető testületi tag szintén tagja a szolgálati bizottságnak. De valamilyen oknál fogva a jw.org weboldal nem írja, hogy melyik vezető testületi tagok vannak rajta a listán. Ha elgondolkodunk ezen, mit is mutat ez, hogy sajnos ... úgy értem ez igazán megdöbbentő hír, legalábbis az olyanoknak, mint én, akik éveket töltöttek azzal, hogy próbálják megérteni, hogy mi is történik az Őrtoronyban a gyermekmolesztálási eljárásaiban, most tanúi lehetünk annak, hogy az Őrtorony, kiváltképpen a szolgálati bizottságán keresztül kijelenti, hogy ez soha nem fog megváltozni. A „két tanú” szabály, egy szent tehén, melyet soha nem fognak újraértelmezni, mert tíz körömmel ragaszkodnak hozzá, és ebben a legmagasabb beosztású személyek teljesen egyetértenek. Vagyis belátható időn belül nem fog megtörténni annak elismerése, hogy a gyermekek védelme érdekében a gyermekmolesztálás először és mindenekelőtt egy bűncselekmény.

Alapvetően ez lenne a reflektálásom erre a témára. Gary Breaux-nak szégyellnie kellene magát, de tudom, hogy nem csak önmaga mondja ezt, mert van egy bizottság mögötte, aki egyetért vele, sőt a háttérből noszogatja arra, hogy ezeket mondja. De amit még érdekesnek találtam, az annak az impozáns bizonyítása, hogy az Őrtorony figyelemmel kíséri korábbi tagjai tevékenységét, mivel Gary Breaux kijelenti, hogy ez az, amit a hitehagyottak mondanak.

„...Van valami, amiről a hitehagyottak beszélnek, illetve amit szeretnének elérni, amit a média és mások is felkaptak...”

Ha én lennék egy bételtag, aki hallanám ezt a beszédet, azt mondanám ’várjál csak egy kicsit, hát nem azt mondtad, hogy nekünk nem szabadna a hitehagyottakra figyelni.... ti mondtátok, hogy a hitehagyottak csak hazudnak, minden amit mondanak csak hazugság... szóval, ha minden amit mondanak az hazugság, akkor miért kéne bárkinek is figyelnie rájuk? A szolgálati osztálynak, melynek Gary Breaux az egyik tagja, miért kell időt és energiát fordítania arra, hogy figyelemmel kísérje ezeknek a korábbi tagoknak, amilyen én magam is vagyok, a tevékenységeit? Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy valakiben felmerült-e ez a gondolat, és ha Jehova Tanújaként nézed ezt a videót, akkor érdekelne a véleményed erről.

Ennyit akartam mondani erről. Egy meglehetősen elképesztő, sőt sokkoló részt mutatnak be a legújabb jw-org adásában, amiről egy hosszabb értekezést fogok készíteni. Ezután visszatérek és ragaszkodni fogok a saját tervemhez és hamarosan el fogom készíteni a novemberi adás teljes reflektálásáról szóló összefoglaló videómat, remélhetőleg a nem túl távoli jövőben, de ez a téma egy azonnali reagálást igényelt. Lehet azon vitatkozni, hogy az Őrtorony öngólt rúg csupán azzal, hogy megnevezi a „két tanú” szabályt, kiemeli és a nyilvánosságra hozza azt, mintegy 8 millió Jehova Tanúja előtt, akik közül sokaknak talán halvány fogalma sem volt arról, hogy ez egyáltalán egy probléma lenne. De most már tudják, ez egy ügy, és remélhetőleg néhányan közülük indíttatást éreznek majd arra, hogy mélyebbre ássanak a témában, mert érdekli őket, hogy mi is folyik itt. Én nagyon remélem, hogy meg fogják tenni. Mivel sok minden vár még rájuk, ha egyszer elkezdik ezt.

Ennyit akartam mondani erről, remélem érdekesnek találtad a gondolataimat, ne felejts el feliratkozni, ha hasonló videókat szeretnél látni a témában, és mint mindig: köszönöm a figyelmedet.

Fordította: t.csilla

Lektorálta: columba