Ezen a nyáron világszerte Jehova Tanúi milliói gyűlnek össze egy általuk nagyon várt eseményre, a területi kongresszusra.

A helyi lapok már hadrendbe álltak, hogy elismerő tudósításokkal szóljanak a Tanúk sportcsarnokokban és konferenciaközpontokban történő összegyülekezéséről. A konferenciák általában többletbevételt jelentenek a helyi vállalkozásoknak, így az újságírók kénytelenek kedvezően írni ezekről az eseményekről.

- Ezen a hétvégén tanulhatunk. Ebben az értelemben a napi összejövetelek nem is annyira istentiszteletre, mint inkább oktatási szimpoziumra hasonlítanak. - idéz egy Tanút Chelsea Davis a Missoulian c. online lapban.

- A város vezetése úgy saccolja, hogy mind a három kongresszus egyenként mintegy 1,5 millió dollárnyi gazdasági tevékenységet eredményez Cornwallban és a környéken. - lelkesedik Todd Hamleton a cornwalli Standard-Freeholder-ben.

- Jehova Tanúi arra törekszenek, hogy a kereszténységnek azt a formáját éljék meg, amit Jézus tanított és amit az apostolai gyakoroltak. - áradozik a South Coast Today nagyon helyesen meg nem nevezett újságírója.

A hasonlóan hízelgő írások évről évre elsiklanak a Tanúk kongresszusának baljós háttere felett, ami nem más, mint a New York-i székhelyű Őrtorony Társulat és annak Vezető Testületének irányításával megvalósuló átnevelési gyakorlatok.

A gyanútlan helyi újságírók számára - akik egyszerűen csak egy olyan kedvező cikket akarnak kihozni az egészből, amit a szerkesztőjük simán átenged és megkapják érte a fizetésüket - általában nehezebb kiszúrni a hasonló összejövetelek hátterében működő kényszerítő tényezőket. De idén nincs mentségük.

Először is, nehéz ennél is orwellibb témát elképzelni: “Maradjunk hűek Jehovához”. Valaki, aki nincs kellően kiképezve arra, hogy az Őrtoronyra úgy tekintsen, mint Isten egyetlen igaz földi szervezetére, hogyan is értelmezhetné ezt a kódolt megfogalmazást? Hogyan maradsz hű  olyasmihez, aminek nem ígértél hűséget?

Másodszor pedig - ami a legfontosabb - bármely újságírót, aki legalább egy kicsit is képben van és az idei kongresszuson végigül egy vagy akár több sor magasan manipulatív videó-bejátszást, úgy csapja arcon a szégyentelen kényszerítés és a félelemkeltés, mintha egy nedves hallal vágták volna pofon.

Az egész ámulatba ejtő videó-propaganda legnyugtalanítóbb példája az a három részből álló videósorozat, amelyre rákívánkozik egy korhatár-besorolás és a következő cím: Hogyan tagadd ki a lányodat 15 évre, csak azért, mert lefeküdt valakivel, akivel nem házasodott össze.”

(Alább megtekinthető a kirekesztésről szóló videóm, valamint azoknak a felszólalásoknak a kritikája is, amelyek részeként azokat bemutatták.)

Megismerkedünk Szonjával, akit odaszánt Tanú-szülők neveltek, és aki a tinédzserkorhoz érve választás előtt áll, amint a gyermekkorban belé nevelt tanok konfliktusba kerülnek egyre inkább kibontakozó saját egyéniségével. Elnyomja a hitével kapcsolatos kételyeit és mechanikusan cselekszik, hogy a szülei elvárásainak megfeleljen - ez a helyzet sokaknak ismerős, akik hasonló családban nőttek fel.

Mivel még az önkielégítés is tiltott dolog a Jehova Tanúi számára (annak ellenére, hogy a Bibliában egyetlen igevers sem támasztja alá ezt a tiltást) nem okoz meglepetést, amikor a szexualitás hosszú éveken át történő elfojtása után a történet tetőpontján Szonja testies könnyelműségében egy este egy hotelszobában találja magát egy kollégájával. Szonjának eleinte lelkiismeretfurdalása van, de aztán nagyon helyesen elfogadja, hogy a szex olyasmi, ami megtörténik, ha két ember szerelmes egymásba.

Ezen a ponton Eric, Szonja barátja kiesik a dráma további történéseiből. Mindössze annyit tudunk, hogy kedves és figyelmes volt Szonjával és a lány szerelme viszonzásra talált nála.

Az Őrtornyot az egészből annyi érdekli, hogy Eric egy szélhámos, aki közreműködött egy fiatal Tanú kegyelemből való kiesésében. Részéről bármiféle jó szándék lényegtelen a film készítőinek szempontjából. Az egyetlen ami számít, hogy ő NEM Jehova Tanúja, és emiatt nem lehet részese Szonja életének. Megfosztva emberségétől, mint aki elvégezte dolgát, Eric lelép a színről, hogy Szonja története folytatódhasson.

Az nem kerül bemutatásra, hogy Szonja gyülekezetének vénjei hogyan értesültek az ő tiltott románcáról. Ehelyett közvetlenül ahhoz a gyülekezeti alkalomhoz érkezünk, ahol bejelentik Szonja kiközösítését. A fókusz ezután azonnal Szonja szülei felé fordul, hogy mennyire “összetörték” őket Szonja tettei. Szonját ezután úgy állítják be, mint egy gonosztevőt, úgy mutatják, mint aki önfejűen cselekszik, a kezét összefonja maga előtt, miközben az édesapja közli vele a híreket, hogy el kell hagynia az otthonát.

Ennek a jelenetnek egy pontosabb bemutatása lenne, ha a megtévedt tinédzsert mutatnák, aki máris traumatizált a családjától a küszöbön álló elidegenítése miatt, miközben könyörög a betanított édesapjának vagy édesanyjának, hogy kegyelmezzenek meg neki, és elevenítsék fel a szülői ösztöneiket. Az Őrtorony “hibáztasd az áldozatot” üzenetének megfelelően azonban Szonjának egy sötét ábrázatú, kihívóan dacos csitrinek kell lennie, akinek bárki örömmel fordítana hátat.

Szonját egy makacs, dacos tiniként mutatják be

Isteni végrehajtás

Szonja már ki lett dobva a családi fészekből, “áldozatai” pedig összegyűlnek a kanapén, hogy elolvassanak egy ószövetségi elbeszélést, amitől jobban érzik majd magukat, amiért magára hagyták a gyermeküket. A bibliai szövegrész arról szól, amikor Áron azt az utasítást kapja gyászában, hogy ne sirassa fiait, Nádábot és Abihut, akikkel Isten végzett tűzzel a mennyből. Szonja szüleinek szándéka, hogy ezt a beszámolót szamárvezetőként használják arra, hogy kiirtsák az érzéseiket, és úgy tegyenek mintha Szonja halott lenne.

Nem ez az első eset, hogy az Őrtorony, Nádáb és Abihu történetét használva utasítja a szülőket, hogy ne keseregjenek amiatt, hogy elveszítik kiközösített gyermeküket, amint az nyilvánvaló is kellene legyen az Őrtorony 2011. július 15-i tanulmányozásra szánt számának következő idézetéből (a folyóirat ugyanazon száma, amely a hitehagyottakat “elméjükben betegeknek” nevezi):

A Jehova Tanúi szülőktől elvárják, hogy közösségmegvonáskor szabaduljanak meg az érzelmeiktől, mint ahogy azt Áron is parancsba kapta, amikor gyászolt.

Nem telik bele sok idő, Szonja szüleinek alkalma nyílik a gyakorlatba is ültetni az utasításokat. A szülők mobiltelefonja jelzi, amint a konyha munkapultján elkezd csörögni, hogy Szonja keresi őket. Az édesanyja megnézi, ki a hívó. Amint meglátja Szonja számát, elzárkózik attól, hogy felvegye.

Szonja akár egy útszélről is telefonálhatott volna magára hagyatottan, vagy egy támadás áldozataként, amint éppen kirabolják, megerőszakolják, vagy meggyilkolják - de a szülei fejében a legfontosabb, hogy hűséget tanúsítsanak az Őrtorony iránt azzal, hogy úgy csinálnak, mintha már nem létezne.

Szonja azt mondja a hallgatóságnak, hogy a szülei a helyes dolgot cselekedték azzal, hogy nem vették fel, és szinte szó szerint idéz egy bizonyságtételt, ami a 2013-as Őrtoronyban is megjelent, amelyben egy Robert nevű, egykor kiközösített magasztalja a szüleit, amiért nem léptek vele kontaktusba egy szemernyit sem, mert az késleltethette volna az elhatározását, hogy visszatérjen. A családi érintkezés nyilvánvalóan valamiféle tiltott drog, amitől megfosztani a kiközösített gyermeket egy humánus, szeretetteljes dolog.

Az Őrtorony gyakorlatilag feltartja a kezét, mondván “Azt várjuk a szülőktől, hogy érzelmileg zsarolják a kiközösített gyermeküket. Ha végül nem is azért térnek vissza, mert őszintén hisznek az egyházban, hanem csak mert véget akarnak vetni a számkivetettségnek, a végeredmény igazolja a módszert."

A közösségmegvonás trilógia befejező részében, 15 évnyi kirekesztettség után (amely egy teljes mértékben megérdemelt büntetés, miután együtt hált valakivel), Szonját úgy mutatják be, mint akit éppen visszafogadnak. Végül, már újra egyesülve a családjával, Szonját a gyülekezet tagjai az összejövetel után elárasztják feltételes szeretetük szeretetbombáival.

Nem látszódnak az elmúlt hónapok összejöveteleinek megaláztatásai, amelyeken elvárták, hogy az utolsó sorokban üljön megszégyenülten, miközben szó szerint egy teljes gyülekezet közösségmegvonással sújtja. Csak ezt végigcsinálva kerülhet vissza egy kiközösített Tanú az Őrtorony kegyeibe, és még így sem mindig ilyen egyszerű.

A (fenti) cáfoló videómban egy tragikus példát mutatok, amelyben egy Kaatje nevű, közösségmegvonással sújtott Tanú visszafogadását sorozatosan visszautasították a krónikus depressziója miatt. Bátyja, Bjorn meg van róla győződve, hogy a vének effajta bánásmódja vezetett közvetlenül a későbbi öngyilkosságához. (A vele készített interjú egy későbbi videómon lesz látható, a YouTube “John Cedars” csatornáján.)

Kaatje és Bjorn a boldogabb időkben

Szomorú, de Kaatje csupán egy a sok közül, akik megfizették az Őrtorony extrém közösségmegvonási eljárásának árát, amelyet pedig a saját irodalmuk is valaha úgy írt le, mint amely “teljességgel idegen a Biblia tanításaitól.”

A média hírzárlata

Még tragikusabb az a zord valóság, hogy nincs kilátásban ennek a szörnyű eljárásmódnak a vége, legalábbis addig nem, amíg a média nagy általánosságban elutasítja, hogy az Őrtorony közösségmegvonási eljárásának megadja azt a mély vizsgálatot és kritikát, amit megérdemel. Igaz, a Rawstory nem vesztegette az időt, és az egyik közösségmegvonási videót “nyugtalanítóként” jellemezte, ezidáig azonban ez egy magányos hang.

Az elkerülhetetlen csinnadratta áradata helyett, amely a “Maradj hűséges Jehovához” kongresszust kereskedelmi sikerként harangozza be, Szonja arcát kellene látnunk számos újságban, magazinban és blogban, amint a kegyetlen szekta parancsára vele szemben érvényesített tisztességtelen eljárást jogosan elítélik. Tökéletesen világossá kellene tenni, hogy elfogadhatatlan a 21. században a vallási vezetők ilyen otromba manipulációja és kényszerítése, melynek célja a családok feldarabolása, és nyilvánvalóan nem támogatandó adókedvezményekkel és még jótékonysági státusszal is.

Talán az egyetlen módja annak, hogy valaha is meglássuk, amint a közvélemény figyelmének középpontjába kerül az Őrtorony, ha megtesszük, amit tudunk, hogy ez a szörnyű anyag megkapja azt a figyelmet, amit megérdemel, bármilyen lehetséges módon. Ez okból szeretnélek mindannyiótokat arra buzdítani, hogy osszátok meg ezt a videót és cikket a közösségi médiában (ha tehetitek), valamint azokat a videókat és cikkeket is, melyek ebben a #worstconventionever sorozatban következnek.

Lehetséges, hogy erőfeszítéseink a média figyelmének  felhívására nem jutnak tovább egy telefonhíváson, amire nem érkezik visszajelzés, de legalább azzal, hogy megpróbáljuk, már tisztelgünk a Kaatje-hoz hasonló személyek emléke előtt, akik megfizették a végső árat az Őrtorony barbarizmusa miatt. Kevés ennél jobb okot látok arra, hogy bárki megosszon egy hashtaget.

Ez az első egy hatrészes cikksorozatban, amely a 2016-os Maradj hűséges Jehovához kongresszust elemzi. A kongresszusról kiszivárgott [angol nyelvű] átiratok és videók olvasásához kérlek kattints ide.

Forrás: http://jwsurvey.org/news/the-worst-convention-ever-part-1-shunning

Fordította: Athown, Béláim, Columba