A leváltott vénekkel mindig baj van. Ej de sokszor hallottam ezt. Tapasztaltam is, és mikor engem leváltottak, akkor egy pásztorin figyelmeztettek, hogy vigyázzak, nehogy én is az ilyen leváltott vének sorsára jussak. Valójában sokáig nem értettem, hogy miért van az, hogy a leváltott vének csak nyűg a vének nyakán. Ma már látom, hogy mi lehetett ennek az oka.

 Miért vannak a vének különlegesebb helyzetben, mint a gyülekezet többi tagja? Azért mert saját szemével látja azt, hogy hogyan is működnek a dolgok. Látja, hogy mekkora szerep jut a szent szellemnek egy kinevezéskor, és mekkora az egyes véneknek. Ha a vén egy kicsit belelát a körzet, vagy más „teokratikus” szerv ügyeibe, akkor azt is láthatja, hogy feljebb hogyan mennek a dolgok. És bizony minél több kinevezés, megbeszélés résztvevője, annál jobban látja, hogy a „teokratikus” kinevezéseknek semmi köze Istenhez, hanem valójában emberi döntések, melyek gyakran egyéni érdekek köré vannak felfűzve, és így bizony nagyon sok esetben hibásak.

 Na most, amikor egy vént valamilyen hiba, vagy rossz döntés miatt leváltanak, akkor ez a vén már tudja, hogy mind a kinevezések, mind a leváltások inkább emberi döntések, mintsem Istenéi. Ezért belülről lázad a döntések ellen, és ennek vagy így, vagy úgy de hangot adhat. Az ilyen leváltott vén zúgolódása viszont, a kinevezéseket a szent szellemre fogó véneknek és gyülekezeti tagoknak, inkább a szent szellem elleni lázadásnak látszik. A leváltott véneknek épp azért, mert emberinek tekintik a döntéséket, egyre nehezebb „szellemi” szempontból tekinteni a „teokratikus” elrendezést, kinevezéseket. Így inkább más területekre összpontosít. Anyagiassá, zúgolódóvá válhat. A kinevezett vénekre úgy tekint, mint akik neki, illetve másoknak köszönhetik a kinevezésüket. Ebben természetesen teljesen igaza van, ám egy olyan rendszerben, ahol ennek kijelentése szent szellem elleni vétek, bizony igen negatív megítélésben részesülhet, és az amúgy is megvetett állapota leváltottként, még rosszabbra fordulhat.

 Tehát mi is a probléma a leváltott vénekkel? Egy hazug rendszerben kell megőrizniük a méltóságukat, úgy, hogy tisztában vannak az igazsággal és csak abban az esetben maradhatnak jók, a még vénként szolgáló testvéreik szemében, ha ehhez a hazugsághoz alázatosan asszisztálnak. És itt jön be a másik probléma. Az alázat, mivel két probléma van. Először is a Jehova Tanúinál elvárt alázat valójában messze van attól az alázattól, amit az evangéliumokban Krisztus tárt elénk, másrészt a hatalomhoz szokott véneknek általában amúgy is gondot jelent alázatosnak lenni. Főleg egy nyilvános megaláztatás, a leváltás után.

 Tehát egy leváltott vénnek komoly személyiségzavarai lehetnek, melyek kezelésében senki nem tud, és nem is akar neki segíteni. Így egyedül marad, és egyedül kell ebben a hazug rendszerben valahogy rendbe tenni a saját méltóságát, miközben azok, akik fölött korábban hatalmat gyakorolt sok esetben kárörvendően figyelik a vergődését. Ebben a helyzetben óhatatlan, hogy ne merüljenek fel problémák a szent szellem munkálkodásában hívő gyülekezeti tagok, a hatalmukat féltő vének, a leváltásának örülő, korábban a leváltott vén miatt szenvedő gyülekezeti tagok, és méltóságában megtiport, valamiféle igazságot követelő leváltott vén között.

 A leváltott vének tudnak valamit, amit mások nem. Elkeseredettségük miatt ezt ki is merik mondani, míg mások nem. És olyan természetellenes állapotban vannak, amiben mások nem.

Így nem csoda, hogy baj van velük.

Sefatias