A bizonyítékok önmagukban nem elegendőek
“Mindannyian megtapasztaltuk mennyire hiábavaló azzal próbálkozni, hogy megváltoztassunk egy erős meggyőződést … Tegyük fel, hogy egy személy teljes szívvel hisz valamiben [ahogy a Tanúk is]; tegyük fel továbbá, hogy elkötelezett ebben a hitben [ahogy a Tanúk is], hogy visszavonhatatlan cselekedeteket hajtott végre ez alapján [ahogy a Tanúk is]; végül tegyük fel, hogy bizonyítékokat, egyértelmű és tagadhatatlan bizonyítékokat mutatnak be neki arra vonatkozóan, hogy ez a hite helytelen: ekkor vajon mi történik? Ez a személy gyakran nemhogy megrendülve, de a hitnézeteiben még a korábbiakhoz képest is jobban megerősödve jön ki ebből a helyzetből.”223
JEHOVA Tanúi számára nagyon ismerős a fenti jelenség. Számos alkalommal figyelhették ezt meg a házról-házra végzett prédikálásuk, valamint bibliatanulmányozásaik során, miközben ‘megpróbálták megváltoztatni mások erőteljes meggyőződését’. Amit azonban nem vettek észre, az az, hogy mások ugyanezt a jelenséget tapasztalták, amikor megpróbálták megváltoztatni a Tanúk erőteljes meggyőződéseit.
20 évet töltöttem azzal, hogy segítsek másoknak megismerni azt, amiről tévesen úgy hittem, az “az Igazság”. Majd a Tanúként eltöltött utolsó évemben megpróbáltam segíteni a helyi véneknek, hogy felismerjék, amiről úgy gondoltuk, ez az Igazság, az nem az. És noha nem lepődtem meg, amikor láttam, hogy a nem-Tanúk többségét egyáltalán nem érdekli semmi sem, amit a vallásunkról mondani akartam, azon nagyon meglepődtem akkoriban, hogy a véneket sem érdekelte egyáltalán, amit a vallásunkról mondani akartam.
A következő személyes tapasztalat segített megértenem, hogy nem az “egyértelmű és tagadhatatlan bizonyítékokon” múlik, hogy olyan emberek, akik “erőteljesen hisznek” egy illúzióban, képesek lesznek-e megérteni, hogy mi is történt velük.
Egyértelmű és tagadhatatlan bizonyítékok
(Jehova Tanúi és a Mexikói Hadsereg első tartaléka)
223 Amikor a prófécia csődöt mond (1956), 4. old.
Jehova Tanúinak nem egyértelmű és tagadhatatlan bizonyítékokra, hanem valami másra van szükségük ahhoz, hogy képesek legyenek megérteni, mi is történt velük.
Minden egyes vénnek a gyülekezetemből adtam másolatokat az Őrtorony Főhivatala és a Mexikói Fiókhivatal közötti hivatalos levelezés anyagából. Ezek a levelek jól mutatták, hogy Knorr elnök megengedte a Tanúknak abban az országban, hogy illegálisan lefizessenek kormányzati tisztviselőket, akik ennek fejében egy hamisított igazolást állítottak ki nekik, amely aztán igazolta, hogy ezek a Tanúk sikeresen elvégezték az egyéves katonai alapkiképzést és most már a Mexikói Hadsereg első tartalékához tartoztak.224 (A világ összes többi részén élő Tanúknak azt mondják, hogy az ilyen viselkedés elfogadhatatlan.) Amilyen óvatosan csak tudtam, megpróbáltam elmagyarázni a véneknek, hogy rábukkantam erre az információra, de nem tudtam igazolni, hogy helytálló-e, vagy sem. Arra kértem őket, hogy írjanak a Vezető Testületnek, mindössze arról érdeklődve, hogy lehet-e tudni bármit is ezekről a levelekről. Szerettem volna, ha látják a Vezető Testület reakcióját egy jogos kérdésre, amiről tudtam, hogy nincs szándékukban megválaszolni. Ők azonban ezt elutasították.
A legkevésbé sem érdekelte őket, hogy a levelek igazak-e. Az egyetlen dolog, ami foglalkoztatta őket, az volt, hogy nálam voltak. Azt kérdezték: “Honnan szerezted ezeket a leveleket?” Mondtam, hogy az egykori vezető testületi tag, Raymond Franz könyvében voltak. Ezután azt kérdezték: “Minek olvasol egy hitehagyott által írt könyvet?” Mindössze ennyit reagáltak ezekre a levelekre.
Később lehetőségem nyílt a gyülekezet legalázatosabb vénjével leülni, és gondosan végigmenni a leveleken, úgyhogy megértette a mondanivalójukat. Mindössze ennyit felelt:
„Ha a Társulat nem Isten szervezete, akkor akár ehetek és ihatok és vigadhatok is.”
Megértettem, hogy ő a maga részéről úgy véli, ha a Társulat nem Isten szervezete, akkor nincs is Isten! 225 Amikor a többi vén elérte azt a pontot, amikor már nem akarták, hogy bármit is mutassak nekik, ezeket a személyes megjegyzéseket tették nekem:
“Inkább mennék a sírba megtévesztve, minthogy rájöjjek, a Társulat nem az, aminek mondja magát.”
“Nem mondhatják el az igazságot a szervezet történelméről, mivel ha ezt megtennék, a szervezet szétesne.”
224 Lásd a “Kettős mérték” című fejezetet a Lelkiismereti válság című könyvben. A leveleket a szerző engedélyével másoltam.
225 A Vezető Testület nagyon is tudatában van e levelek létének. Soha nem próbálták azonban megmagyarázni őket.
A Társulat elnöke megengedte a mexikói Tanúknak, hogy illegálisan megvesztegessenek kormányzati tisztviselőket, akik ennek fejében egy hamisított igazolást állítottak ki nekik, mely igazolta, hogy ők már a Mexikói Hadsereg első tartalékosaihoz tartoznak.
‘Ha a Társulat nem Isten szervezete, akkor nincs is Isten!’
“Tudom, hogy vannak problémák. De én akár 30 évet is várok Jehovára, hogy helyreigazítsa a szervezetét.”
“Nem érdekel, ha a Vezető Testület összes tagja hitehagyott is. Megteszek mindent, amit mondanak, mivel tudom, hogy Jehova felhasználja ezt a szervezetet, bármi történjék is.”
Ezek a kijelentések “szellemileg érett” emberektől származtak, akiket a Vezető Testület jelölt ki “a Szent Szellem vezetése alatt”, hogy terelgessék a helyi gyülekezetet. Ezek azok az emberek, akikre a gyülekezet tagjai védelmet remélve tekintenek azokkal szemben, akik megtévesztenék és félrevezetnék őket.226
Hogyan tudná azonban egy vén megvédeni a gyülekezetét attól, hogy megtévesszék őket, ha ő maga is inkább marad megtévesztett, mint hogy szembe kelljen néznie az igazsággal? Hogyan tudna egy vén megvédeni bárkit is a hitehagyottaktól, ha az sem érdekli, ha Vezető Testületének összes tagja hitehagyott is? És hogyan tudna egy vén megvédeni egy gyülekezetet attól, hogy félrevezessék, ha ő maga teljes mértékben hajlandó eltűrni, hogy a saját Vezető Testülete félrevezesse őket? A válasz természetesen az, hogy sehogy.
Egészen addig, amíg a vének képtelenek szembenézni az igazsággal, nem védhetnek meg senkit sem attól, hogy félrevezessék őket a saját vallási vezetőik, akik maguk is képtelenek szembesülni az igazsággal. Amíg a Társulat iránti lojalitás, 227 bármi történjék is, elsőbbséget élvez az igazság iránti hűséggel szemben, addig azok, akik vezetnek, bármi történjék is, félre fognak vezetni, és akik követik őket, azok félrevezetettek lesznek.
Végül is a vének megoldották az összes problémámat. Az történt, hogy egy volt vén elpanaszolta nekem, milyen igazságtalanul törölték őt a vének közül valamivel korábban. Azt ajánlottam neki, hogy olvassa el a Lelkiismereti válságot. Elmondtam neki, hogy ez segíthet megértenie, miért gondolkodnak és cselekednek a vének úgy, ahogy teszik. A következő napon visszaadta a könyvet (anélkül, hogy bármit is elolvasott volna belőle), és azt mondta: “Szükségünk van arra, hogy valaki kézen fogva vezessen bennünket.” Ezután jelentett engem a helyi véneknek, akik ezt követően hitehagyás miatt kiközösítettek. Nyilvánvalóan úgy érezték, hogy ezzel tisztán tartják Isten szervezetét.
226 Figyeljük meg, hogy az “Isten szervezetéről” alkotott elgondolásuk irányította a gondolkodásukat.
227 Megpróbáltam lemondani véni tisztségemről 1978-ban. Ők elutasították a kérésemet és ehelyett töröltek engem a “Társulat iránti hűtlenség” miatt. Abban az időben úgy éreztem, azzal vádolnak engem, hogy hűtlenné váltam Istenhez!
Hogyan védhetnék meg a vének a gyülekezetüket, ha ők maguk nem törődnek vele, hogy a Vezető Testület emberei, akik hitehagyottak, megtévesztik őket és hazudnak nekik? Sehogyan sem!
Amikor azok, akik vezetnek, félrevezetnek, és azok, akik követik őket, félre vannak vezetve...
“Szükségünk van arra, hogy valaki kézen fogva vezessen minket.”
Néhány nappal azelőtt, hogy bejelentették a kiközösítésemet, saját kezűleg osztottam szét egy tízoldalas levelet nagyjából száz példányban a gyülekezet tagjainak, annak érdekében, hogy lehetőségük legyen a történetet az én szemszögemből is megismerni; hogy lássanak néhány olyan bizonyítékot, melyeket, tudtam, a véneik nem szándékoznak megmutatni nekik. Amennyire tudom, mindössze egy család értette meg azt a levelet.228
Amikor tízezer szó semmit sem változtat a helyzeten
Olvastam valahol egy mondást, ami segíthet megmagyarázni, hogy mi az az alapvető tényező, ami valójában elveszi ezeknek az egyértelmű és tagadhatatlan bizonyítékoknak a meggyőző erejét. Valahogy így hangzott:
Amikor olyanokkal van dolgunk, akik készek szembenézni az igazsággal, egyetlen szó is teljesen megváltoztathatja a helyzetet. Ha azonban valaki nem kész szembenézni az igazsággal, akkor tízezer szó sem ér semmit sem.229
Az én tízezer szavam sem jelentett semmit sem egyetlen vénnek sem, akivel beszéltem. És úgy tűnt, ez pont azért volt így, mivel abban az időben nem voltak hajlandóak vagy képesek szembenézni az Őrtorony Társulattal kapcsolatos igazsággal.
Ugyanakkor én rendszeresen visszatérek ahhoz is, amit Pál apostol magyarázott el a thesszalonikaiaknak. Noha nem az Őrtorony Társulatra gondolt kifejezetten, az alapelv, amit megfogalmazott, úgy tűnik, alkalmazható bárkire, ha az Istennel kapcsolatos igazság kérdése merül fel. Azokról, akikre hivatkozik, ezt mondta:
Mert nem fogadták el az igazság szeretetét… Ezért engedi hát az Isten, hogy tévelygésnek munkálkodása érje el őket, hadd higgyék el a hazugságot.230
228 A család olyannyira megértette a levelemet, hogy végül mindannyian elkülönültek.
229 Ismeretlen forrásból alaposan átfogalmazva.
230 2 Thesszalonika 2:10,11
Amikor talán tízezer szó sem jelent semmit, de egyetlen szó is jelenthet mindent...
Ezek szerint, egyes Tanúk azért nem tudnak szembenézni az igazsággal, mert még nem fogadták el az igazság szeretetét. Nyilvánvaló, hogy azok a vének, akik azt mondták nekem, hogy nem érdekli őket, ha néhány hitehagyott megtéveszti őket és hazudik nekik, nem fogadták ezt el. Gondolkodásuk nagy mértékben hibás volt abban az időben. Mi lett ennek az eredménye? Képesek voltak továbbra is abban a hazugságban hinni, hogy az Őrtorony Társulat Isten szervezete. Miután ez volt, amit hinni akartak, Isten megengedte nekik, hogy elhiggyék. Amennyire tudom, Isten még mindig megengedi, hogy higgyenek ebben.
Ez a magyarázat választ adhat arra, hogy egyes Tanúkat miért zavar, amikor látják, mi történik a szervezetben, másokat pedig miért nem, noha ugyanazokat a dolgokat tapasztalják. Mondhatják, hogy ők “az Igazságban” vannak, amilyen gyakran csak akarják, de csupán akkor válik nyilvánvalóvá, hogy vajon elfogadták-e az igazság szeretetét, amikor szembesülnek az igazsággal.
Jehova Tanúi különböző típusai
Nem minden Jehova Tanúja van ugyanazon az elfogadási szinten az Őrtorony Társulattal való kapcsolatában:
- Egyes Tanúkat aggasztja mindaz, amit maguk körül látnak, és képesek figyelmen kívül hagyni a propagandát, sőt még a saját szándékos vakságukat is, és már elkezdték saját maguk is megvizsgálni a bizonyítékokat.231 Sokan közülük az interneten kutatnak (általában névtelenül) válaszokat keresve. Tudják, hogy borotvaélen táncolnak, mivel ha egy másik Tanú (akár egy családtagjuk) rájön, hogy nyomoznak “Isten szervezete” után, jelentheti őket a véneknek annak érdekében, hogy ezek a Tanúk “kiigazítsák a nézeteiket.”232
- Vannak olyan Tanúk, akik vagy nincsenek tudatában semmilyen problémának (általában újonnan keresztelkedettek), vagy teljes mértékben hajlandóak “Jehovára várni, hogy kiigazítsa a szervezetét” függetlenül attól, hogy mi a probléma, vagy hogy ez mennyi ideig fog tartani.
- Egyesek annak ellenére maradnak a szervezetben, hogy látják a problémákat, csupán azért, mivel nem tudnak jobbat. Úgy gondolják, hogy “nincs hová menniük” – Lásd a 22. fejezetet
- Mások azért maradnak, hogy elkerüljék a kiközösítést, ami tönkretenné a kapcsolatukat a családtagjaikkal, akik nem állnak készen arra, hogy velük távozzanak.
231 Lásd a 75. oldal ábráját.
232 A vének gyakorlatias helyreigazításai gyakran a következő két kérdésre szűkülnek le: “Hiszed-e, hogy a Társulat Isten szervezete?” illetve, “Még ha a Társulat tévedne is, hajlandó vagy-e várni Jehovára, hogy kiigazítsa a szervezetét?” A nemleges válasz bármelyik kérdésre hitehagyás miatti kiközösítéshez vezet.
Csupán amikor szembesülnek az igazsággal, akkor válik nyilvánvalóvá, hogy vajon elfogadták-e az igazság szeretetét, vagy sem.
- Vannak mások, akik azért maradnak bent, mivel nem akarják megszokott rutinjukat felborítani. Őket talán még az sem érdekli, hogy a Társulat valóban Isten szervezete-e vagy sem.
- Egyes Tanúk elérték azt a pontot, hogy csupán gépiesen végzik a dolgukat, miközben folyamatosan reménykednek és imádkoznak, hogy megerősítsék bizalmukat “a Teremtő azon ígérete iránt, melyet egy békés és biztonságos új világra tett, amely hamarosan felváltja a jelenlegi gonosz, törvénytelen világrendszert.”233
- Aztán ott vannak azok is, akik nem is próbálják túlságosan keményen alkalmazni a bibliai alapelveket az életükben, “Isten szervezetével” való kapcsolatuk ellenére sem. Tanúk ezreit közösítik ki minden évben valamiféle erkölcstelenség miatt.234
- Végül, számos boldogtalan Jehova Tanúja lehet, akiket nyugtalanít mindaz, amit maguk körül látnak, de vagy nem tudják, mit tegyenek, vagy pedig semmit sem mernek tenni. 235
Nem mindig egyszerű azonosítani a különböző Tanú-típusokat, különösen, amikor nincsenek egyedül. Például az ajtóban álló mindkét Tanúnak lehetnek komoly kérdései vagy kételyei az Őrtorony-doktrínákkal vagy -eljárásokkal kapcsolatban, de nem merik kifejezésre juttatni a gondjaikat a másik Tanú előtt. Maguk között általában igyekeznek nagyon lojálisnak mutatkozni Isten szervezete iránt. Talán csak akkor árulják el igazi érzéseiket vagy gondjaikat, amikor bizalmasan beszélgethetünk velük. Függetlenül attól, hogy milyen erősen tartja őket fogva a szervezetükkel kapcsolatos elgondolásuk és függetlenül attól is, hogy milyen nyomást gyakorolnak rájuk, amely ott tartja őket, ez nem lehet olyan mély és a nyomás nem lehet olyan nagy, hogy Isten ne tudna nekik segíteni kiszabadulni. És függetlenül attól, hogy milyen hosszú ideje élnek már egy illúzióban, ez nem lehet olyan hosszú, hogy Isten ne tudna segíteni nekik meglátni a valóságot. Más szavakkal, függetlenül attól, hogy milyen lehetetlennek is tűnhet emberi nézőpontból Jehova Tanúi számára, hogy képesek legyenek felismerni, mi történt velük, ez nem lehetetlen, ha Isten úgy dönt, hogy megsegíti őket.
233 Ez az állítás minden egyes Ébredjetek! impresszumában olvasható.
234 Még azzal a súlyos problémával is meg kellett küzdeniük, hogy gyermekmolesztálók vannak “Jehova Tanúi keresztény gyülekezeteiben”. – Lásd www.watchtowerdocuments.com és www.silentlambs.org
235 Létezik még egy másik típusú Tanú is. Ők úgy érzik, hogy a Társulat vezetése súlyosan eltávolodott attól a keresztény vallástól, amit Jézus elgondolt. Ők névtelenül igyekeznek megreformálni a szervezetet belülről. A legtöbb egykori Tanú azonban úgy érzi, hogy nem lehetséges a Társulatot megújítani semmilyen értelmes módon.
Sok olyan boldogtalan Jehova Tanúja lehet, aki vagy nem tudja, hogy mit tegyen, vagy nem mer tenni semmit sem
Melyik Tanú-típust segíti meg Isten
Ha Isten megengedi, hogy azok, akik nem fogadják el az igazság szeretetét, hazugságban higgyenek, akkor talán segít azoknak is, akiknél megvan ez a szeretet, hogy többé ne hazugságokban higgyenek. Ez azokból a tanácsokból is kitűnik, melyeket Pál adott Timóteusznak azzal kapcsolatban, hogy hogyan tereljék a hazugságban hívő emberek figyelmét az igazság felé.
A Biblia utasításai, melyekkel segíti Jehova Tanúit, hogy megismerjék az igazságot a vallásukról.
A 2Timóteusz 2:23-26 átfogalmazva
‘De az Úr szolgája ne viszálykodjék Jehova Tanúival, hanem legyen barátságos hozzájuk, olyan, aki szelídséggel neveli őket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot az Őrtorony Társulatról.'
Nem a bizonyítékok fogják őket elvezetni az Őrtorony Társulattal kapcsolatos igazság felismeréséhez
Ha vannak a kezünkben olyan bizonyítékok, amelyeket Jehova Tanúinak ismerniük kell (mint pl. a 3. fejezetben találhatóak), és ezeket kedves és szelíd formában eléjük is tudjuk tárni, az nagyon jó, de hogy képesek lesznek-e majd felfogni az értelmüket, az végső soron azon múlik majd, hogy Isten mit tesz. Figyeljük meg, hogy nem a bizonyítékok fogják őket elvezetni ahhoz, hogy pontosan megértsék a vallásukkal kapcsolatos igazságokat. Ezt Isten fogja megtenni azáltal, hogy megbánásra viszi őket. És aszerint, amit Pál mondott korábban, úgy tűnik, hogy Isten ezt csak azoknak adja, akik “fogékonyak az igazság szeretetére.” 2 Thesszalonika 2:10-11
Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy elfogadja ezt a fajta szeretetet, és nem lehetséges az sem, hogy egy Tanút, aki még nem áll készen arra, hogy szembenézzen az igazsággal, olyanná tegyünk, aki már igen.236 Az azonban lehetséges, hogy segítsünk némelyik fajta Tanúnak abban, hogy észrevegyenek egy-két érdekes dolgot, amit a Hirdetők könyvük mondani tud nekik, és aztán Istenre kell hagynunk, hogy megértesse velük, mit jelent mindaz, amit olvastak.237
A következőkben elmondok néhány személyes megfigyelést és gondolatot arról, hogy én hogyan próbálnám meg alkalmazni, amit fentebb Pál Timóteusznak mondott – mindeközben állandóan szem előtt tartva, hogy semmit sem mondhatok, vagy tehetek azért, hogy “észre térítsem őket.” Csak Isten teheti ezt meg.
236 Jó lenne, ha lenne valami mód arra, hogy segítsünk a Tanúknak, hogy akarjanak szembenézni a vallásukkal kapcsolatos igazsággal. De az, hogy ezt akarják, csak belőlük magukból jöhet. Az arra való igényük, hogy megismerjék az igazságot, túl kell, hogy szárnyalja az eziránti félelmüket. De azok számára, akik már valóban készen állnak arra, hogy szembenézzenek az igazsággal, az internet már aránylag egyszerűvé tette, hogy ezt meg is találják. - Lásd a 18. fejezetet, “Az Internet – Az Őrtorony legszörnyűbb rémálma”, 112. old.
237 Lehetséges, hogy a 750 oldalas Hirdetők könyv az interneten is megtalálható. (Valószínűleg csak az angol - a ford. megjegyzése.)
Fordította: Columba, Eve
Kapcsolódó írások: Egy elgondolás rabjai (Innen minden eddig lefordított rész elérhető, illetve az egyes részek folyamatosan végiglapozhatóak a cikkek végén található linkek segítségével!)
Egy elgondolás rabjai - 21. fejezet, A tévedésük helyreigazítása
Utolsó kommentek