Kedves JJ és mindenki más!
Már lassan egy éve, hogy rátaláltam az oldalra, és nagyon megdöbbentem azon, amiket itt olvastam a JT vallásról és annak „kulissza titkairól”. Addig azt hittem, én ismerem ezt a vallást, de elég nagy pofáraesés lett a bizalmam vége. Most azért írom nektek ezt a levelet, mert megérett bennem az elhatározás, hogy közreadom az én történetem. Nem csak rólam fog szólni, hanem pár ismerősömről is, akik miatt egyre jobban aggódom.
Mindjárt az elején el kell mondanom, hogy én nem vagyok tanú, de volt az életemnek egy időszaka (16-18 éves korom között), amikor közelebb kerültem a valláshoz. Az egyik barátnőm, s egyben osztálytársam révén kerültem kapcsolatba JT-ival, aki beleszületett a vallásba. Nevezzük őt Klárinak. Sokáig nem gyakorolta a hitét, de 16 éves korában rájött, hogy változtatni akar. Ekkor kezdtem el ismerkedni én is, és egy másik közös barátnőnk (legyen a neve Dóri) a szektával. Hárman együtt jártunk el „tanulmányozni”, amely valójában Klári bibliatanulmányozása volt, mi pedig, mint érdeklődők lehettünk jelen. Lenyűgözött, hogy mennyire logikusan el tudják magyarázni az egyes hittételeket. Szinte beleadták az ember szájába a „szellemi táplálékot”. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy „te jó ég, mi van, ha tényleg nekik van igazuk?”. Habár alig élt és tapasztalt kamaszként az ember fogékonyabb az ilyen dolgokra, pláne, ha keresi még a saját útját, ahogy mi is tettük. A hölgy, aki a tanulmányozásokat vezette később felajánlotta, hogy ha továbbra is érdeklődöm, szívesen tanulmányoz velem és Dórival is. Dóri lelkesedése nem tartott sokáig, de én úgy döntöttem, belevágok!
Klári is szorgalmasan próbálta pótolni a kimaradt éveket, egyre előrébb jutott a sárga könyvecskéjében, eljárt gyülekezetbe és kereszteletlen hírnökként tevékenykedett. A szüleim nem tudták, hogy hetente egyszer találkozom a tanú hölggyel. Édesanyám ateista, ráadásul volt egy nagyon kellemetlen nézeteltérése egy tanúval még nagyon régen, aki erőszakosan rá akarta erőltetni a tanulmányozást. Így neki eleve meg volt a véleménye a vallásról. Titokban tartottam, hogy ne kerüljek bajba. Teltek a hónapok, lassan a végére értem a tanulmányozásnak, de nem volt kiforrott véleményem arról, hogy később komolyabbra akarom-e fordítani a kapcsolatom JT-ival. Ugyanekkor véget ért a tanítási év, közeledett az érettségi, én pedig inkább a majdani egyetemi tanulmányaimra koncentráltam. Nem értettem egyet azzal a javaslattal, hogy ne tanuljak tovább. A tanú hölggyel elköszöntünk egymástól, és itt véget is ért a történet.. az én részemről.
Elkerültem másik városba egyetemre. Klári és Dóri maradtak szakmát tanulni. Klárinak ezután jött egy nehezebb korszaka. Sokszor volt kicsapongó. Élni akart, félt, hogy elpazarolja a fiatal éveit, de mégis görcsösen ragaszkodott az Őrtornyos elvekhez. Nem lehetett barátja, nem mehetett szórakozni, de valamivel kompenzálnia kellett ezt. Rossz társaságba került, jöttek az esti kimaradozások, az ivás stb. Szerencsére nem tartott sokáig. Éreztem, hogy nem csak a kamaszos lázadás áll a dolog mögött. Korábban nem volt ő ilyen. Sejtettem, hogy megingott a hite, s ezt be is vallotta, ám az okát nem árulta el. Hónapokkal előtte még meg akart keresztelkedni, de abban az állapotban ez elég távoli reménynek látszott. Végül, miután paráznaság miatt a vének elé vitette a saját édesanyja, nagyon meghunyászkodott. Kapott egy esélyt: amennyiben teljes alázatosságot mutat és átértékeli az eddigi életét, nem feddik meg. Meg kellett változnia, és igyekezett is megtenni mindent, hogy istennek tetsző életet éljen. Hamarosan Dóri barátnőnk is tanulmányozásra adta a fejét. Elsokasodtak az otthoni problémái, menekült valahová, ahol megértik és segítik. A vőlegénye, Tibi eleinte nem is nézte jó szemmel. Tibit is régóta ismertem, jó barátok voltunk. Klári javaslatára, Dóri elvitte magával a fiút az egyik tanulmányozásra. Tibi rendkívül szkeptikus volt, nem rejtette véka alá a véleményét, de a tanúk minden kérdésére tudtak válaszolni, s teljesen meggyőzték. Gondolom, sejtitek, hogy ő is elfogadta a bibliatanulmányozás lehetőségét. 3 barátom esett az Őrtorony fogságába, de akkor még nem tudtam, hogy mi megy a háttérben. Csak ezután találtam rá a blogra. Olvasni kezdtem, és lassan rájöttem, mi mindent nem tudtam, s hogy mi mindent nem tudnak az egyszerű tanúk!
Jelenleg ott tart a történet, hogy Klári megkeresztelkedett. Azóta is buzgón terjeszti a „jó hírt”, ha jól értettem, valamiféle úttörő iskolába ment, és részmunkaidőben dolgozik, hogy minél több időt áldozhasson a vallásának. 1 éve férjnél van. Mindig is nagy dilemmája volt a párkapcsolat kérdésköre, de 2 évvel ezelőtt egy tanú udvarolni kezdett neki, akivel össze is házasodtak. Az elmúlt egy évben már megéltek pár hullámvölgyet. Nem vagyok biztos benne, hogy boldog. Mostanában már semmi másról nem beszél, csak Armageddonról, és hogy „mikor pusztítja el végre Jehova ezt a szörnyű világot!” Nincsenek hosszú távú tervei, elképzelései, és a férjének sem. Csak az lebeg a szemük előtt, hogy hamarosan úgy is vége ennek a világnak, és sajnálják, hogy valószínűleg én is meg fogok halni. Húszas éveik elején olyan dolgok foglalkoztatják őket, mint egy sokat élt, megvénült, halált váró házaspárnak..
Dóri és Tibi is egyre mélyebbre kerülnek JT-i szektájában. Bár még nem merítkeztek alá, eljárnak gyülekezetbe, és komolyan gondolják, hogy folytatják ezt az utat.
S itt vagyok én is, egy barát, aki a blog révén annyi mindent megtudott, de nem mert nekik elmondani semmit sem. Őszintén szólva, nem tudom, mit tegyek. Félek, hogy ha bármit is mondok, ellenem fordulnak, támadásnak veszik, és megszakítják velem a kapcsolatot. Nem csak én aggódom, hanem Dóri és Tibi családja is. Ők a mai napig nem fogadták el, hogy a fiatalok JT-ivá akarnak válni. Gyanítom, nem sokat tudnak a vallásról, legalább is közel sem annyit, amennyit én kiderítettem Szóval.. kemény dió. Nem tudom, mi lenne a helyes megoldás. Talán ti tudtok javasolni valamit. Örülök, hogy elolvastátok, és bocsi, ha hosszúra sikerült a levelem!
anonimfa
Utolsó kommentek