Sok éve már, hogy nem tartozom közéjük. Megkeresztelkedésem előtt már udvarolt egy kisegítőszolga, de csak azután vett el feleségül, hogy bemerítkeztem. Beköltözött a lakásomba, s azt hittem minden rendben lesz. Szép lassan adagolva elkezdte elszedni a saját jövedelmemet, tőzsdézni kezdett, majd kitalálta, hogy nagyon kövér vagyok, fogyjak le! 158 cm magas és 57 kg voltam akkoriban. Mivel nem az ő tempója szerint csinosodtam, elvette előlem az ételt és egyszerűen nem adott eleget enni. 15 kg ment le rólam három hónap alatt. Akkor még úgy gondoltam, hogy a szeretet ezt is megkívánja tőlem, mert akkor a férjemnek így fogok örömet okozni. Igen ritkán szeretkeztünk, mert undorodott tőlem, amit rendszeresen közölt is. Ennek ellenére egy alkalommal teherbe estem. Mivel nem volt más választásom, megmondtam neki (hát persze). Most lehet rám fújjolni, de gyógyszerre nem volt pénzem, vele lennem meg ugye alkalmasint muszáj volt! Ekkor kezdte ellenem az igazi hadjáratát. Csak tőmondatokban írnám le, mert reggelig sorolhatnám. Éjszaka nem hagyott aludni, rugdosott, hogy kérjek tőle bocsánatot. Azt sem tudtam miért! Nem vett gyógyszereket, ételt, ruhát. Magam varrtam rongyokból ruhát és a hajamat is maganak kellett levágni. Testvérek hoztak még a kórházba is enni, mert terhesen oda kerültem a sok éhezés miatt. Amit édesanyám, apám adott enni, azt mindent kidobott. Rákényszerített, hogy ne járjak prédikálni, a folyóirataimat elvette, a bibliatanulmányozásokat mindet leadatta velem. Volt, hogy 8-10 tanítványom is volt, s ebben a gyülekezetben egy állítólag felkent vén maximálisan támogatta.
Mikor megszületett a gyermek nem engedte, hogy szoptassam, mindig veszekedett velem. Persze nem engedelmeskedtem neki! Amikor a gyermek beteg lett nem vehettem neki gyógyszert, s többször panaszkodtam a véneknek, hogy nincsen elég pelenka. Hozzátenném nem voltunk szegények, csak egyszerűen elvett és magánál tartott minden pénzt. Több körzetfelvigyázó is járt nálunk, meg is rökönyödtek a hallottakon, sőt, azt mondták, ha ezt még egyszer is megteszi ki kell közösíteni. De amikor elmentek, a helyi vének nem tettek semmit. A gyermekem mikor nagyobbacska lett rendszeres bántalmazásnak volt kitéve. És ekkor döntöttem úgy, hogy elhagyom. Eladtam a lakásomat és a pénz felét oda kellett adnom. Azóta mi albérletről albérletre költözünk, neki meg a ki nem fizetett pénzekből sikerült saját kétszobás lakást vennie. Megnősült és azóta vén. Nálam helyezték el a kicsit, s az apja tartásdíjat volt köteles fizetni. Amiből csak az egy harmadát adja át. Három év múlva egy véletlen során derült ki, hogy a láthatások alkalmával rendszeresen, szadista módon bántalmazza a kisfiunkat. Egy igazságügyi és két független szakértő vizsgálta a gyermekem, s megállapították, valóban bántalmazva volt több alkalommal. A bíróság megvonta a láthatási jogát. Onnan kezdve 6,5 évig nem is látta a kisfiunkat.
Amikor a gyermek nagyobb lett, félelmeim ellenére felvette az apjával a kapcsolatot, aki eleinte normálisan, majd pár hét múlva ismét bántani kezdte őt. A tartásdíjat kénye-kedve szerint fizeti, valamennyit azonban mindig ad. A gyermek a napokban döntött úgy, hogy nem megy hozzá, vagy, ha mégis, az első bántó szóra hazajön. Minden alkalommal le akarja beszélni a továbbtanulásról és semmiben nem támogatja. Sem sportban, sem gyülekezeti dolgokban. Kijelentette, hogy csak az érettségiig fizet, utána nem. Ragozhatnám még az ilyen-olyan csínytevéseit, de minden napra jutott valami ócsárlás, és megvonás. Ami miatt eljöttem, hogy a vének mindig mindenről tudtak és mégsem tettek soha semmit!
A minap hallottam a gyermekemtől, hogy a gyülekezetben -mert volt, hogy oda lement az apjával- aki régen engem tanított érdeklődött a hogylétem felől. Aztán megkérdezte, hogy történhet meg az, hogy engem a 14 év alatt egyszer sem látogatott meg egy vén sem?! Az volt a válasz, hogy ők az exemtől mindent tudnak, naprakészek. "Én nem akarom." No komment. Amikor a gyermekünk kórházban volt asztmával nem jött be a kórházba. Lovaglás közben eltört a keze szegénynek, s az apja követelte rajtam a biztosítási összeg felét... agyrém, amit művel mind a mai napig. S ott parádézik a gyülekezetben! A kezdeti düh már nincsen meg, mindenünk meg van, a gyermekem és én egyébként köszönjük, valóban jól vagyunk. Anno senkit nem érdekelt, hogy hol fogunk élni, vagy miképpen. Az sem merült fel senkiben miért én kaptam meg a gyermeket, ha az apja egy szent ember. Amikor megkérdezték tőle a gyülekezetben miért nem viszi a fiát, évekig azt hazudta, hogy nem engedem és nem azt, hogy nem is láthatja a szadizmusa miatt. Egy ember volt aki szóba állt velem: az a testvérnő, aki tanított. Tőle tudok ezt-azt. Dióhéjban ennyi.
pöttyösgomba
Utolsó kommentek