Ezt a történetet egy kedves barátom anyukája mesélte el.
A 70-es évek elején járunk egy dunántúli kisvárosban. Jehova tanúinak volt ott gyülekezete már akkoriban is. A testvérek izgatottan készültek 1975-re, és boldogan várták a megmentésüket, hogy végre oly sok évnyi szolgálat után megkapják Uruktól az örök életet. De tudták, hogy addig hirdetni kell az isteni akaratot, és ezért örömmel hirdették, hogy 1975-ben eljön a világvége. A barátom anyukája is gyakran részesült figyelmeztetésben egy testvérnő részéről, aki komolyan vette a világvégéről szóló ítéletüzenet hirdetését. Mindenkinek hirdette, akinek csak tudta. Elmondta, hogy 1975-ben mindenki meg fog halni, aki nem fogadja el Istent.
Aztán eljött 1975, és el is múlt. A testvérnő szégyenben maradt a környezetében élő emberek előtt. Hiába hitt őszintén abban, hogy az az év elhozza az ítéletet,az bizony nem történt meg. Elképzelhetitek micsoda szőrnyű érzés volt neki is az, hogy amiben hitt, amit hirdetett az nem valósult meg. Hogyan dolgozta ezt fel?
Nem bírta. Idegösszeomlást kapott, és a lakásból mindent kidobált az ablakon.
Az Őrtorony Társulat 1975-ös világvége próféciájáról ITT találsz cikkeket és beszámolókat
Utolsó kommentek