Kedves útkereső, ébredező vagy még szendergő emberek!

Szeretném megosztani a tapasztalataimat veletek, bízva abban, hogy segítségére lehetek azoknak akik próbálnak a szekta vasmarkából szabadulni és ezer sebből vérző lelkiismeretüket újra egyensúlyba hozni. Jómagam már 10 éve elkülönültem a Tanúktól. Rengeteg visszásságot tapasztaltam részükről, amit nem szeretnék itt részletezni, mert előttem szóló élettörténetek ékes bizonyítékát adják a szekta lélekromboló tevékenységének. Amire inkább szeretnék összpontosítani az az, hogy megosszam veletek a saját útkeresésem eredményét (természetesen az agymosás utánit). Mint mindannyiunknak nekem is egy hosszú folyamat eredménye volt az, hogy kilépjek a szektából. Két kiugrási kísérletem is volt már az évek hosszú során (15 évig voltam Tanú) de csak a harmadik vezetett ahhoz, hogy ne térjek többé vissza.

Rettenetes a lelkiismeret furdalás miután otthagyod őket, hiszen tesznek róla, hogy állandó manipulálás alatt tartsák az elmédet amíg köztük vagy. Biztosan tudtam, hogy nem lehet Isten szervezete a Tanúké, mégis ha meghallottam egy-egy hírt természeti katasztrófákról, vagy gyilkosságokról máris belém hasított a kérdés, hogy: mi van ha mégis tényleg ők az igaz szervezet? A hangsúly a SZERVEZET szón van, amit akkor még csak homályosan értettem. Elkezdtem keresni, kutatni az úgynevezett "hitehagyott irodalom" után, és rátaláltam Szalai András Jehova Tanúi és a szervezet c. könyvére. Miután elolvastam "Malawi és Mexikó" esetét, hirtelen egy csapásra eltűnt a több éve tartó lelkiismeret furdalásom. Hihetetlen, de akkor hullt le a fátyol a szemem elől. (Aki nem ismeri az esetet kérem nézzen utána, mázsás lelki terhektől tud megszabadítani.) Elérkezett az idő életemben először arra, hogy végre szabadon lélegezhetek, és senki nem mondja meg nekem mit tegyek, hogyan kell imádnom Istent, vagy mimódon felelhetek meg neki.

Mivel mindig hittem egy Felsőbb Intelligenciában (há'l Istennek ezt a hitemet nem tudták megtörni) lázas kutatásba kezdtem. A szekta folyamatosan azt sulykolta belém, hogy ők az igaz vallás. De én már tévedhetetlenül megbizonyosodtam arról, hogy ez nagyon nem így van, feltettem hát a kérdést, hogy akkor melyik vallás lesz vajon az igazi, Isten előtt elfogadható. Egyvalamit viszont elértek nálam, azt, hogy a Bibliára és az azokon alapuló vallásokra gondolni sem tudtam. Egyébként is ismertem a történelmi egyházak múltját, ami csöpögött a vértől, a szektákból pedig köszönöm elég volt. Bár ha nagyon szigorúan nézzük a történelmi egyházak is szekták, hiszen mindegyik a maga dogmatikus tantételeit vitte tovább amikor kiváltak. De ha nem a Biblia, akkor keressünk olyat ami régebbi forrás. Ez lehet, hogy meglepő, mert sokunk fejébe belevésték, hogy a Bibliától régebbi szentiratok nincsenek, de a keleti filozófiában a Védikus Iratok sokkal régebbiek. Amit biztosan tudtam, az az volt, hogy egyetlen valláshoz, vagy filozófiai irányzathoz sem szeretnék csatlakozni. Pusztán csak a válaszokat kerestem a kérdéseimre, ami bármily meglepően hangzik is, de a Tanúknál nem találtam választ arra, hogy ki vagyok én, miért vagyok itt, és ami a legfontosabb, ami mindig is kiemelkedően foglalkoztatott: mi lesz a halál után, egyáltalán mi az, hogy halál. Képtelen voltam elfogadni azt a tényt, hogy most vagyok, bizonyos ideig létezem, aztán utána hirtelen megszűnik minden, és jön a sötétség, ennyi volt? Mindig is zavart az igazságtalanság, a társadalmi visszásságok, soha nem találtam magyarázatot arra, hogy ha mindannyian Isten gyermekei vagyunk, akkor hogyan lehetséges az, hogy az egyik ember dúskál az anyagi javakban, a másik pedig egy bangladesi nyomortelepen vegetál. Hogyan lehetséges ez egy igazságos Istentől? Meg kellett, hogy kapjam a válaszokat erre. Nyitott voltam mindenre, amit csak javasolni tudok minden lelkiismereti manipuláltnak az az, hogy próbálja meg elengedni a vak hitet, és a dogmákat.

Sajnos a szekta egy antropomorf istenkép felállításán ügyködött, Istent tőlünk különálló, ítélkező, bíráló, és szankcionáló istenséggé degradálta. Mindig is féltem attól amíg a szektában voltam, hogy bármit teszek és bárhogyan teszem is, de soha nem fogok Istennek megfelelni. Kutatásaim során rájöttem arra, hogy csakis úgy lehetünk Isten gyermekei, ha Isten egy része bennünk van. Hiszen ha Ő az Atyánk, akkor adott nekünk magából egy darabot, ugyanúgy, ahogy a gyermekben is benne van a szüleiből egy-egy rész. A Szentháromság, amit a Tanúk tűzzel-vassal irtanak, bizony megtalálható bennünk, hiszen test-lélek-szellem hármassága az ember. De ha Isten bennünk van, akkor mi pedig a részei kell, hogy legyünk, tehát Ő nem lehet egy felhőn ülő kaporszakállú öregember!!! Mivel én is a része vagyok ezért ez a rész nem halhat meg, hiszen Isten halhatatlan szellem nem? Ezért a halál csak az anyagi test levetését jelentheti, és kaput egy új létezési formára. Innentől kezdve viszont nincs értelme annak, hogy az ember azt kérdezze, hogy melyik vallás az igaz. Ha Isten egy darabja, a fénye van benned, akkor miért várná el, hogy csatlakozz egy dogmákkal teli valláshoz, akárhogyan is hívják őket?

Éppen ezért kérek mindenkit arra, akinek volt bátorsága, hogy otthagyja a szektát, tanuljunk meg szabadon gondolkozni, ne essünk csöbörből vödörbe, ne keressünk egy másik felekezetet, várva arra, hogy majd ott megmondják a tutit. Nem véletlenül van a nyakunkon a fej. Valószínűleg azért kaptuk, hogy használjuk, és ne hagyjuk, hogy mások mondják meg mit is gondoljunk. Hogyan is dönthetné el azt egy ember alkotta vallás, hogy mi Isten előtt az elfogadható? Nonszensznek tartanánk, ha azért, hogy ránk süssön a Nap, vagy essen az eső egy valláshoz kellene csatlakoznunk nemde? Ha Isten részei vagyunk, az Ő fénye pedig bennünk van, akkor ahány ember annyi út az Istenhez!!! Ő nem vallásokat váltott meg, hanem embereket, egyéneket. Amikor pedig kegyelemből megtart akkor sem vallásokat,hanem egyéneket fog üdvözíteni. Ez egy kamu, hogy csak a vallás által közeledhetsz felé, abból is meg kell találnod az igazat, ami előtte elfogadható. A vallás egy jól finanszírozott biznisz semmi több. A vallások mindig is fal gyanánt szolgáltak, Isten és az ember között nincs szükség egy közvetítő közegre. Nézz magadba, ismerd meg önmagad. Mindenkinek aki kilépett egy lélekromboló közösségből ezt tudom tanácsolni. Soha ne feledd, véletlenül semmi sem történik, ne átkozd a sorsodat, hogy ilyen közegbe vetett, éld meg a katarzist, és kerülj ki belőle győztesen, hiszen könnyen lehet, hogy ez a tapasztalat kellett ahhoz, hogy végre rátalálj Istenre, és elmondhasd te is azt, hogy vallások közé nem korlátozható Istenhívő vagyok!

Hajnalfény