Nincs ezen mit csodálkozni. Évek óta komoly probléma ez. Szűkebb környezetemben is.
Azárt van az is, hogy az Ébredjetek! folyóirat is szerette volna megszólítani a fiatalokat. A kérdés az, hogy kivágósokkal, találós kérdésekkel mennyire volt ez sikeres?
Milyen lehetőségeket kínálunk a fiataloknak?
Válaszolja meg magának mindenki ezt a kérdést!

Épp mostanában olvastam a 2012. decemberi Ébredjetek számot. A 15. oldalról idézek:
" A fennmaradt írásos emlékekből nem egy furcsa, tőlünk idegen civilizáció képe rajzolódik ki. „Sok minden, amit látunk belőlük, teljesen ismerős számunkra: emberek, akik a félelmeikről, az indulataikról, a mások iránti szeretetükről írtak, vagy arról, hogy szeretetre vágynak – mondja Matthew Stolper, a Chicagói Egyetem asszirológia professzora, aki összesen 30 évet dolgozott a szótáron. – A fennmaradt írásos emlékekből nem egy furcsa, tőlünk idegen civilizáció képe rajzolódik ki. „Sok minden, amit látunk belőlük, teljesen ismerős számunkra: emberek, akik a félelmeikről, az indulataikról, a mások iránti szeretetükről írtak, vagy arról, hogy szeretetre vágynak – mondja Matthew Stolper, a Chicagói Egyetem asszirológia professzora, aki összesen 30 évet dolgozott a szótáron. – A királyok leírták magukról, hogy milyen nagyszerűek, mások meg arról írtak, hogy mégsem annyira nagyszerűek.”
Kajánul eszembe jutott, mi lenne, ha az utolsó mondatot picit megváltoztanánk - ez is nagyon aktuális lenne:
" A fennmaradt írásos emlékekből nem egy furcsa, tőlünk idegen civilizáció képe rajzolódik ki. „Sok minden, amit látunk belőlük, teljesen ismerős számunkra: emberek, akik a félelmeikről, az indulataikról, a mások iránti szeretetükről írtak, vagy arról, hogy szeretetre vágynak – mondja Matthew Stolper, a Chicagói Egyetem asszirológia professzora, aki összesen 30 évet dolgozott a szótáron. – A királyok leírták magukról, hogy milyen nagyszerűek, mások meg arról írtak, hogy mégsem annyira nagyszerűek.”
Kajánul eszembe jutott, ha egy pár szót megváltoztatnánk az utolsó mondatban, az is mennyire aktuális lenne:
" A király(ság hírnok)ok leírták magukról, hogy milyen nagyszeruek, mások meg arról írtak(írnak), hogy mégsem ilyen nagyszeruek!"

Ennek törvényszerűen, jól kiszámíthatóan és sokak által már évekkel ezelőtt előrevetítetten így kellett/kell történnie.
Mindenki erre számított, mert nem történhetett másként.
A gyülekezetek "öregednek". Ennek az irányzatnak, a Jehova tanújának Jehova tanújaként nincsen jövője, mert nincs jelene sem. Jelene pedig azért nincs, mert nincs stabil múltja.
Őszintén szólva a tanúkat valami egészen furcsa, természetellenes vonzódás vagy ragaszkodás - nem tudom pontosan megfogalmazni hogy mi - tartja bent ebben a szervezetben. Ennek a furcsa "viszonynak" a tárgya egy olyan hamis világ, amelyet nem ígér a Biblia egy olyan isten által, amilyen pedig nincsen benne.
A mai szabad és bőséges információáramlás korában azért egyre többen értik ezt meg, és hozzák meg a maguk döntéseit ezzel a szervezettel kapcsolatban. És igen, szerencsére egyre gyakoribb a teljes családok egyidejű - vagy közel egyidejű - elkülönülése ettől a logikátlan és értelmetlen - és bizony mentálisan káros hatású - kapcsolattól.
Amikor egy populáció kilencven százaléka megkapta az influenza elleni védőoltást, az azért fontos a maradék tíz százalékra nézve, mert ők már ha akarnák se nagyon tudnának megbetegedni ebben a betegségben, lévén hogy már majdnem mindenkiről elmondható, hogy védett, es ezáltal nem képes terjeszteni sem a kórt. Lehet hogy első olvasatra távolinak tűnhet a hasonlat, mégis bizonyosan ugyanez történik most a Jehova tanúival. Aki ugyanis onnan eljön, az igen mélyreható információk birtokában van a témával kapcsolatban, tehát egy életre szóló "immunitást" szerez magának, de másoknak is, ha figyelembe vesszük, hogy hány távozó indít és tart fent ilyen és hasonló blogokat, fórumokat.
Ezek hatása hatványozottan kell hogy jelentkezzen, és valóban így is jelentkezik, hiszen az ezekhez legkönnyebben hozzáférni képes korosztály máris eltűnni látszik a gyülekezetekből.
A következő lépés máris megkezdődött, azaz a negyvenesek-ötvenesek is egyre inkább nyúlnak a számítógéphez, az internethez, ha valamit jobban szeretnének ismerni, tudni.
Az internet a legtöbbünk számára lassan az első bevillanó gondolat, az első hely, az első mozdulat. A korosztályok elmosódni látszanak.
Ennek a szervezetnek nincsen megtartó ereje, mert nincsen igaz mondanivalója. Ez eddig is így volt, de eddig nem volt lehetőségünk arra, hogy ezt ilyen sokan megbeszéljük. A falak, a távolság és idő falai azonban eltűntek, olvashatunk angol nyelven 1920-as őrtorony cikket is akár, amiból mind világosabbá válik, hogy semmije nincs ennek a társulatnak, csak takargatni valója.
Az idő telik.
Az érintettek nagy része lassan immunizálódik.
Ez a többieket ugyanúgy érinti.
A Jehova tanúi szervezete eltűnik.
Lassan eltűnik.

@névtelenül:
Hát fiam, ritkán írsz ilyen bolcseket! :) De most neked részemrol egy nagy: "BRAVÓ!!

@névtelenül: @bornagain: egyetértek testvérek. igen bölcs szavak ezek. igazi gondolkodóembert sejtetnek. ej te névtelenül... mennyit vitáztam veled, most meg iszom a szavaidat

@bornagain: @sefatias:

A szüntelen és nyughatatlan keresés, ami meghatározza az életemet, soha sem segített abban, hogy tiszta fejjel tudjak gondolkodni. Ritkán adatik meg, hogy tényleg csendben legyek, és még magamat se halljam.
Mégis vannak az embernek olyan pillanatai, amikor a teremtő Isten megadja a nyugalmat és a csendet. Ilyenkor az ember egy furcsa állapotba kerül, amikor nem igazán érzi sem az időt, sem a saját nyugtalanságát. Ritka eset.
Ahogyan korosodok, egyre nagyobb igényem van ezekre a kivételes pillanatokra, mert úgy érzem, ezekben a percekben vagy órákban - mikor mennyi - megszűnök "keresni", és valahogyan harmóniába kerülök valamivel, amiről nem tudom hogy mi. Ilyenkor egy picit jobban sikerül meglátnom és esetleg megfogalmaznom a gondolataimat, vagy elvégezni a feladatomat. A folyamatos, egész életemet átható keresés nem hátráltat mint máskor. Egyfajta üresség ez, mégis tartalmasabb bármelyik másik pillanatomtól.
Megfigyeltem, hogy ez az az állapot, az elcsendesedés állapota, amiben érdemes bármiről is mélyebben gondolkodnom.
Szerintem mindenki keres valamit, de nem mindenkinek adatik meg a nyugalomra való rátalálás jutalma. Krisztus azt mondta, mindenki aki keres, talál. De azt nem mondta, hogy mindenki Őt találja meg. Akik mást keresnek, azok bizony valóban találni fognak, ahogyan Ő mondta, de "csak" azt a bizonyos mást, ami nem hiszem hogy kielégíthetné őket. Szóval nem biztos, hogy az emberek jót keresnek, csak az biztos, hogy szüntelenül keresnek.
Azt nem tudom, hogy a tanúkkal mi a helyzet ezen a téren. Talán szükséges, hogy az ember először - sokszor - rossz dolgokat szeressen keresni magának, mire ráébred, hogy ezek helyett mit kellene. De vajon keres a tanú? Átéli a rossz keresést, a rossz találást? Megjegyzi és fejlődik? Épül? Nem inkább arról van szó, hogy a tanúnak készen adják Istent, Akinek minden porcikáját ismerni vélik? Akin már az első pillanattól nincs mit keresni? Akit tálcán nyújtanak át neki?
Talán butaság az egész, és mégis így van jól. De mi van, ha szükséges végigmenni a lépcsőn, ha szükséges próbálni-keresni Istent, és lépésről-lépésre kerülni Hozzá közelebb?
Én abban látom a tanúk korlátját, hogy nemhogy a jó, de még a rossz keresés lehetőségét is elveszik tőlük. Mert aki rosszat keres, hajszolja az életet, az még mindig tanulhat ebből, és később profitálhat. De a tanú ezeket nem keresi, Istent meg "megtalálva" kapja. Akkor hát mi marad neki? Hol az ő lelki útja?
Na ezt nem tudom.
Az a legrosszabb, amikor egy ember azt hiszi, hogy minden rendben, annak ellenére hogy jelez a riasztó, csak éppen nem hallja, mert teljesen lehalkította.

@névtelenül: "Nem inkább arról van szó, hogy a tanúnak készen adják Istent, Akinek minden porcikáját ismerni vélik? Akin már az első pillanattól nincs mit keresni? Akit tálcán nyújtanak át neki?"

Hát ja. Meg az is van, hogy nem megismerik Istent és a Szavát, hanem ismeretet szereznek róluk. Nem véletlen, hogy úgy fordítják a János 17:3-at, ahogy.

@Volt Tanú:

Igen. De azért mint mindenre, erre is igaz, hogy óvakodjunk a szélsőségektől, hiszen Istent mindenhol megismerhetjük, a tanúknál is. Csak ott bizonyos erők vagy érdekek ez ellen vannak, azaz semmiképpen sincs megkönnyítve a tanúk dolga.
Hát ez van. De már ébrednek.

@névtelenül:

Én is hasonlóan látom.

Érdekes cikk...

Köszönjük..

@névtelenül: Igazad van, rosszul fogalmaztam: nem megismertetik velük Istent, hanem ismeretet fogadtatnak be velük róla. A társulati kommunikációban ez ugyan rejtetten jelenik csak meg, de a tetteik erről árulkodnak. A volt környezetemben néhányan a "tanulás" szót használták az összejövetelekre. Persze, valamennyire nekem is sikerült náluk megismerni Istent az elején, de aztán ez szabályrendszerré halványult.

nem akarok példákkal jönni erre is de kiskunhalason az északi gyülekezetbe alig van fiatal.a legnagyobb része idős legtöbbje a nyugdíjas éveit tapossa.és persze van utánpótlás de azt inkább hagyjuk aki nyilvános ima közbe olyat mond az emelvényen jó hangosan hogy "Izé" arról meg van a véleményem de inkább nem írom le mert azt nem tudnám úgy megfogalmazni hogy az képernyő kímélő legyen.Viszont azok a fiatalok akik meg vannak elvétve a gyülekezetbe azokhoz meg egyáltalán nem lehet oda menni beszélgetni mert annyira fent hordják az orrukat hogy az valami borzalom.régen még egy vén aki már azóta lemondott önként ebből a tisztségéből mondta nekem hogy az északi gyülekezet számára olyan mint egy nagy család olyan jó a légköre meg minden.azóta eltelt majd lassan 13 év után pedig már más a véleménye.én nekem persze a legjobban a pár keresés ami nehezen megy és persze a vének mondták is hogy majd a gyülekezetbe találsz olyan tanú lányt aki hozzád való.aha persze!véleményem szerint a tanú lányok se különbek mint a világi társaik ugyan azok a fellengzős igényeik vannak:kocsi,lakás,jó sok pénz az hogy közbe pedig a kül világnak milyen viselkedést mutatnak mint "Szerény Tanúk" arról meg hadd nem mondjam el a nem túl hízelgő véleményem mert van róla de nem mondom el mert nem képernyő képes.

@Draven87: teeee, ne kerülgesd már itt a forró kását :) le tudod te írni kulturáltan is, azt a sok galádságot, ami ott történt :)

szóval köszönjük a beharangozót :) de személy szerint én már nagyon kíváncsian várom a sztorijaidat :)

szóval jöjjön, aminek jönnie kell :) gondolom nem írtál még ki magadból mindent?

az elpazarolt fiatalság még csak bemelegítés volt a többi eztán jön