Én megmondom. Nálam van az okosság. A dátum tulajdonképpen összefüggésben van az egészségtelen életmóddal.
Hiszen, ha valaki sokat és zsírosat zabál közvetlenül lefekvés előtt, nagy valószínűséggel álmodik hülyeségeket. Ezt reggel megbeszéli az asszonnyal, aki szintén hülyeséget álmodott, (csak még nagyobbat). Ez szüli a köztes eredményt, amit a nyugdíjas kőműves véntársának elmond. Aki rendszeresen lát jelenéseket. (Természetesen senki se gondolja hogy a kommersz vodka viszonylag nagy arányú elfogyasztásának köszönhető ez). Ketten együtt már ki lehet találni egy ilyen hírt.
Vaaaagy... A KÖF mondta aki mindent tud. Előre.
Vagy a Bétel jelezte titkos csatornákon keresztül. Mindenki bánja meg a bűnét...
Na!! Nálam most ugrott le az ékszíj! :>) :>)
Ilyen nincs.

Érdekes. Majd holnap reagálok... most megyek befőttbe...

Csak egy dolog: sokkal olcsóbban sokkal hatékonyabban is lehetne hirdetni az igét...

Ekkora bullshit (hülyeség)-t rég hallottunk.

nem szeretnék szembefordulni az előttem szólókkal. tudjátok, hogy szoktam kritikai gondolatokat megfogalmazni, de ez az eset más. Pont azért mert itt jobbára gondolkodó emberek vannak, jó lenne, ha észrevennétek, hogy ezen érdemes elgondolkodni. Először is ezt a gondolatot nem akárki fogalmazta meg. Mert ha egy mezei hirnök valahonnan bruklin folyóparti részéről mondja, akkor azt mondom, hogy ez hülyeség. De ezt nem akárki állítja, mit egy Völgyes és Lakó testvért ismerő vén. Tehát a fickó szavahihetősége, és szent szellemmel való ihletettsége vitán felül áll. Meggyőződésem, hogy ma az ihletettség egyik bizonyítéka az előbb ismertetett két nagy nevű felvigyázóval való jó kapcsolat. Szerintem 2012-ben képtelenség Isten szavát magyarázni, és próféciákat mondani olyanoknak, akik nem tartoznak ebbe a kőrbe. Az anyagi források apadása is egyértelműen bizonyítja az állítás hitelességét, hiszen akié a föld minden kincs, az bármikor tudná anyagilag támogatni ezt a munkát. Ha nem teszi, akkor ez jelzés értékű Isten részéről, hogy lassan be kell fejezni. Már csak azt nem értem hogy miért nem egy Völgyes és Lakó testvért ismerő vénnek szól Jehova, hogy terjessze el ezt is. minek kell az anyagi forrásokat megszüntetni. Szóból is ért az ember, nem csak jelekből.

@sefatias:

Na most rám hoztátok a frászt! Más se kellett mára.
Figyu, Sefa, nem tudnál összehozni Völgyes és Lakó testvérrel? Mégiscsak nagyobb biztonságban érezném magam. Elvégre ők mégiscsak..tudod....ihletettek.

@névtelenül: Figyu. Megpróbálok vmit összehozni, Mert az tuti biztonság.de ha nem sikerülne akkor még utolsó esélyként megmarad az Istennel ápolt kapcsolat.

"A világméretű munka felgyorsul, és a Hitehagyottak kiválása egyértelműbb lesz, mint valaha. Az internet segítségével elhintik a kétely magvait, és nagy múlttal rendelkező testvérek is áldozatul esnek. Rengeteg tapasztalatlan ifjú is áldozatul esik, de az idősek sem kivételek."

Szóval megy a selejt és benn marad a "krém". Mivel az idősek közül kevesebben olvassák az internetet és hosszabb ideje kitették magukat a leépítő agymosásnak, ezért ők sérülékenyebb tagjai a gyülekezeteknek. Csak azt nem tudom, hogy mi lesz, ha nagyon nagy százalékban csak ők lesznek, egy-két mentálisan zavart fiatalabb fanatikussal együtt.
A maradék 'kemény mag' egyenesen egy speciális szükségletű személyek ápolására szolgáló gondozóintézetté alakítható át. Vajon ki fogja ezt finanszírozni?

Ezt a "kincset" most találtam:
"Az Egyesült Államokban a vallásos szekták — amelyek új tagokat keresnek — gyakran minden oldalról ostromolják az idősebbeket, hogy azok adományokkal töltsék meg pénztárukat. „Országszerte a szekták az összes szélhámosság legfőbb szabályának tesznek eleget: Mennek a pénz után — írta a Modern Maturity című folyóirat. — Ezért cserében az egészségtől kezdve a politikai változásokon keresztül a mennyek királyságáig mindent ígérgetnek.” Egy pszichológus, aki volt szektatagokkal foglalkozik, ezt mondta: „ Az idősek a szekták kenyérkeresői"

Ébredjetek 1997 9/2, Csalás a vallás nevében

Mitől lenne nagyobb biztonságban egy vidéki főhivatal egy terrorista gépeltérítőtől? Pont, hogy kevésbé, mert minden egy helyen lesz. És hogyan fog felgyorsulni a világméretű munka, ha az egyre kevesebb anyagi forrás a prédikáló munka végét jelzi? Maaargit, nooooormááááális?

ÁÁÁÁÁÁÁÁ

@karalabe4:
"EXIMIA EST VIRTUS PRAESENTE SILENTIA REBUS"
Legdrágább erény nagy titkot nem kifecsegni.
:DDDDDDDDDDDD

Nem tudom eldönteni, hogy ez most szánalmasan vicces, vagy viccesen szánalmas.

Ezt bezzeg valószínűleg nem hozza le majd az Őrtorony, hogy "egyesek türelmetlen túlzott túlbuzgó várakozásai".

Ha 1975, amiről azonban ezt írják, valóban ehhez hasonló nevetséges várakozás lett volna, akkor ugyan így nevettek volna rajta mások.

Bővebben 1975-ről, ŐT idézetekkel, angolul:
www.jwfacts.com/watchtower/1975.php

Az est vicce:
ÉBREDJETEK! 2012. NOVEMBER
MEGJELENT

A Biblia – A pontos próféciák könyve (7. rész)

Feldühít, amikor azt látod, hogy vallási vezetők megkopasztják a nyájukat, vagy szemenszedett hazugságokat tanítanak?

@bornagain:
Ezek most alcímek?

@Consuelo:
Igen, a legfrisseb Ébredjetek!
"Feldühít, amikor azt látod, hogy vallási vezetők megkopasztják a nyájukat, vagy szemenszedett hazugságokat tanítanak? Ha így érzel, talán megnyugtatónak találod, hogy a Biblia is elítéli az effajta gonoszságot. "

BAGOLY MONDJA A VERÉBNEK, HOGY NAGYFEJU...ismered, nem? :)

@bornagain:
Engem a családom, már „megfoszt” a „szellemi tápláléktól”, mióta Apukám elaludt. Így nincs rálátásom, az aktuális „igékre”. Így csak marad egy csendes mosoly arra mit írtál.

@Consuelo: Olvasd a neten, ha akarod.

"Völgyes és Lakó testvért ismerő vén megdönthetetlen érvelése a 2014-es dátum"

- V.S. pár éve meghalt.

- Júdás pedig Jézus Krisztust ismerte.

- min. 120 éve vannak megdönthetetlen, mindent elsöprő bizonyítékok. Igen ez a lemez már lejárt.

@névtelenül:
Nem tudom, hogy akarom-e? Valahogy nincs ingerenciám, rámenni arra az oldalra. Igaziból, jelen körülményeim között igyekszem, csak olyan információkkal megötleni az elmém, amitől élhetőbb az életem. Talán majd egyszer „úri huncutságból” ráveszem magam. De, köszi.

@karalabe4: @bornagain:

Kivéve a gyevi bíró!

@metanoia:
Gondolj bele annak az idős személynek a helyébe, aki erre tette fel az életét. Önigazolásként az életére, a meg tett és meg nem tett dolgaira, kell, gyártson valamilyen önmaga számára elfogadható ideológiát. Lehet, egyébként belebolondulna, a lélek védekezése, hiszen aggastyánként számot adni, valamiről, ami game over, valószínű baromira nehéz lehet.
Volt egy igen kedves Nagynénikém, aki tanú volt, Ő volt aki a JT vallást behozta a családunkba. Szilárdan és eltökélten hitte,: Hogy milliók élnek, akik nem fognak meghalni. (S a társulat számításai és az akkori jövendölései szerint sanszos volt, hogy így lesz) Gondolj bele milyen off volt, amikor nem jött és nem jött el, és a halál közelgett, három hónapig haldoklott, (alig bírt meghalni) egy jó szívű teremtés volt. Nagyon sajnáltam, és belegondoltam milyen érzései lehettek.

@Consuelo:
megértem a húzodozást a teokratikus irodalomtól. Én sem tudtam még feléjük se nézni sokáig, mert még a gondolatától is hánynom kellett. Sajnos még a Bibliával is így voltam, mert még az is csak a rossz félremagyarázott kiforgatott helyzetek jutottak eszembe, amiket ott átéltem.

mára már (10 év után) megedződőtt a gyomrom, már simán olvasom a kiadványokat (igaz csak neten) és idézgetek a Bibliából is...
Nem árt egy időre félretenni a dolgokat, olyan, mint az ételmérgezés.

@karalabe4:
Kedves Karalabe4! Írtam Neked, és epekedve vártam a válaszod! A blogodban megadott címre. Mosolyom Neked, szép estét!

@Consuelo:
Ok, köszi, mindjárt rá kukkantok. Most eléggé bele vagyok pistulva valamibe, de azért majd reagálok rá.

@Consuelo: Nem tudom, ismeritek-e az Ivan Iljics halála című Tolsztoj-novellát, nekem az ilyen helyzetekkel kapcsolatban mindig ez jut eszembe. Életének utolsó 5 percében ismerte csak el a lelke mélyén, hogy tévedett, és nem úgy élte le az életét, ahogy kellett volna, de csak ekkor tudott megnyugodni, és nyugodtan meghalni, amíg önigazolást keresett, kibírhatatlanul szenvedett.

@EveH:

Az utolsó öt perc. Legalább sikerült neki visszatérnie a gyermeki őszinteséghez. Kicsit kicentizte, de még éppen belefért.
Az őszinteséget tartom a legfontosabb dolognak, abból is az önmagamhoz való őszinteséget. Úgy gondolom, hogy nem jó ha meghasonlások vannak bennem. Ha kétfelé húzok, ha nem vagyok se hideg, se meleg. Időről-időre önvizsgálatot tartok, hogy mit tettem és gondoltam az elmúlt időszakban. Ilyenkor én vagyok a saját bírám, egy másik ember. A lelkiismeretem a BTK, de azt a Biblia alapján igyekszem kimunkálni.
Ha valakinek ez az utolsó öt percében sikerül, az jó.
Az még jó.

@EveH: @névtelenül:
Igaz is.
Ezen sokat gondolkostam én is. Úgy látom, a dolog korszakonként is változhat attól függően, hogy maga a rendszer mennyire hagyja az emberekt önmaguk lenni. Mert ugye nem lehet valakinek a tettét megítélni attól a korszaktól függetlenül, amiben élt.
Ezért gondolom, hogy ez az utolsó 5 perces dolog az elmúlt évszázadok során úgymond 'normális' volt, persze kivételek mindig voltak.

Ahogy egyre inkább átalakulnak a normák, megdőlnek évszázados 'megdönthetetlen' hitrendszerek, egyre több ember életében az 'igazság pillanata' korábbra csúszott. Ennek aztán adtak valami elnevezést, mint 'életközépi válság' vagy hasonló.
Ezek azok a fordulópontok, amikor valaki felismeri, hogy nem azt az életet éli, amit szeretne (vagy amit kellene...). Egyesek esetleg 'megtérés'-nek is tekinthetik, ez sokszor az egyén vallásos szinezetű élményétől is függhet.

Ma már még korábbra tevődik ez az idő, mert a mai fiatalok már sokkal korábban megkérdőjelezik, sőt felrúgják a tradiciókat és kialakítják a saját értékrendjüket, néha több, vagy éppen kevesebb sikerrel.

De nem is ez a lényeg, hogy jó vagy rossz-e az eredmény, hanem az, hogy egyre inkább mindenkinek felelőssége lesz más szempontból tekinteni az életére, még az időseknek is, akiknek ez talán a legnehezebb. Ezért ma már, aki 'csak' az utolsó 5 percben tud 'megtérni', amikor már muszáj neki és nincs más választása, akkor az is lehet, hogy már hosszú ideje bedugta fülét és behunyta szemét, hogy ne halljon és ne lásson.

Nos, jó embernek, lehet, hogy jó ember volt, semmi kétség efelől. De hogy ez nem azonos a krisztusi szellemmel és tudatos élettel az is biztos.
Az én elképzelésemben az a bizonyos Ítéletnap, amiről a Biblia is beszél, pontosan egy olyan időszak, amikor erre a tudatossági állapotra az emberiség legnagyobb része (nos elvileg mindenki) csaknem egyszerre jut el, kortól és kulturális háttértől függetlenül.
Mert az ítéletet saját magunk hozzuk saját magunk felett a saját lelkiismeretünk által, tehát istennek olyan helyzeteket kell megengednie, amikor lehullanak az álarcok és megláthatjuk igazi valónkat és életünk cselekedeteinek embertársainkra gyakorolt valódi hatását. (Vagyis nem azt, amit mi gondolunk azokról és próbáljuk a másikkal lenyeletni...)

Ezért nem kéne a JT-inek (meg a volt-JT-inek) sem hecegniük az istenítélettel, mert nem tudják miről beszélnek és csak értékes időt és alkalmakat pazarolnak el. Ez sokkal inkább a magunkba szállás ideje, a bűnbánaté, mint az önigazolásé.

@névtelenül: Igen, tulajdonképpen mindegy, hogy mikor, hiszen Jézus is ugyanazt a jutalmat adta azoknak is, akik reggel óta dolgoztak, meg azoknak is, akik csak a munka vége felé jöttek.....De hol is van ez a történet a Bibliában? Talán valaki majd tudja......

@karalabe4: Dettó.

@karalabe4: Nagyon érdekes, amit írsz. Ez a bizonyos Ivan Iljics is, akiről a novella szól, egész életében másoknak akart megfelelni, főként azoknak, akik a hivatalában felette álltak, és szent meggyőződése volt, hogy ha így tesz, az egyenlő azzal, hogy helyesen cselekszik. És külsőleg ez így is volt, szépen haladt előre a hivatali ranglétrán, megnősült, gyerekei lettek, és nem vette észre, hogy milyen üres mindegyik emberi kapcsolata, valószínűleg azért, mert a legtöbb ember körülötte, beleértve a feleségét és a lányát is, ugyanolyan volt, mint ő, nem önmagában (vagyis a lelkiismeretében, vagyis végső soron Istenben) kereste azt, ami szerint élnie kell, hanem a konvenciókban, és ha az életmódjuk egyezett azzal, amit az általuk tisztelt (és irigyelt) emberek köreiben láttak, akkor ez őket megelégedéssel töltötte el. Ivan Iljicset egy trauma ébresztette rá életének hamisságára, egy baleset érte, és amikor szenvedni kezdett, nem tudta többé elodázni, hogy magába nézzen, és szembenézzen néhány dologgal. Ekkor már nem lehetett a konvenciók szerint élnie, hiszen ő különbözött a többiektől, mert szenvedett. És kezdte észrevenni a többiek hamisságát, azt, hogy mindenki hazudik neki (kivéve a fiát, aki őszintén szerette), és nem értette, miért van ez így. Egyre azt mondogatta magában, hogy de hiszen ő mindig azt tette, amit tennie kellett, és amíg ezt az önigazolását fel nem adta, kegyetlenül szenvedett, és nem tudott meghalni, úgy érezte, hogy bele kellene bújnia egy sötét zsákba, de nem tud. És amikor elismerte, hogy nem azt tette, amit kellett volna (nem a felettesei szemében, hanem igazán, őszintén), akkor azt kérdezte magától, és akkor most mi van, talán már késő, és egy hang azt mondta benne, nem. Bocsánatot kért mindenkitől a környezetében és boldogan halt meg.
Szerintem is lehetséges, hogy ez az önáltatás jelen van sok tanúban, akik nem merik felvállalni, hogy igazán őszinték legyenek magukhoz. És valóban, minél korábban tudják ezt megtenni, annál jobb, de biztos, hogy sohasem késő, és ha ők őszintén tették JT korszakukban, amit tettek, és akkor, amikor kétségeik kezdtek lenni, hamarosan léptek, akkor szerintem egyáltalán nem kell úgy érezniük, hogy 'elfecsérelték' éveiket. Ők akkor azt tették, amit őszintén jónak láttak, de az önvizsgálat, ahogy Névtelen is mondja, azért fontos, mert így megelőzhetjük, hogy hazudjunk magunknak, és kevésbé valószínű, hogy ilyen 'Ivan Iljicses' helyzetbe kerüljünk.
Bocsi, hogy erről a novelláról ilyen hosszan írtam, de az egyik nagy kedvencem, és szerintem iszonyúan fontos mondnivalója van.

@EveH:
Hmm… önmagunkhoz őszintének lenni, talán az egyik legizgalmasabb, de olykor a legfájdalmasabb érzés.

Nekem elég traumatikus volt rájönnöm, hogy nem az vagyok, akinek gondoltam magam. Amikor felfedeztem lelkem „sötét” oldalát, hogy ilyen is tudok lenni így is tudok működni, ez is én vagyok, ez is bennem van, valahogy megkönnyebbültem, mert akkor ettől „rosszabb” már ne lehet.

A JT éveim arról szóltak, hogy minden életenergiám arra használtam, hogy terelgettem magam egy útra, ami valójában nem az én utam volt. Nem azzal foglalkoztam, hogy mit is érzek valójában, hanem azzal, hogy mit kellene éreznem, mi volna a helyes érzés? Nem éltem meg az érzéseimet, hanem rögvest kontroll alá helyeztem őket. Ennek eredménye, számtalan elfojtás és lelkiismeret furdalás, örömtelenség lett. Mennyivel egyszerűbb lett volna elfogadni, hogy most ezt érzem, majd átmegy rajtam és letisztul, és megbékélek, mint sem ostorozni magam egyfolytában.

A delphoi jósda felirata: "Gnóthi szeauton" - Ismerd meg önmagadat!

A tanúknál azt tanultam ismerd meg Istent, és megismered önmagad. Nem sikerült ezen az úton valódi önismertre szert tennem. Utólag belegondolva, olyan ez mint fentről lefelé építkezni, az égből a föld felé. Míg az önismeret a földtől visz az ég felé, mert lentről kezdi.

Jelen életemben nagyon fontosnak tartom az önismeretet ( s nem azért mert ez korunkban most valami úri huncutság). Csak akkor, ha igazán ismerem magam, vagyok képes a céljaim meghatározására, hogy valójában mi is jó nekem. Az Írás is buzdít az önvizsgálatra. De, ebben bizony benne van az is, hogy nem azt látom majd, amit látni szeretnék.

Hitem szerint az élet terelget a tanulás útján és olyan helyzeteket generál, melyben üzenet rejlik, a változásra. A világot nem tudom megváltoztatni, az embereket sem, amin változtatni tudok, az én magam vagyok, a hozzáállásom másokhoz a helyzetekhez. De ehhez, ismernem kell önmagam őszintén.

@EveH:
Köszi a leírást, szerintem hasznos az emlékeztető, mert már régen volt kötelező olvasmány a középiskolában, talán...

Az önvizsgálat szóval az a bajom, hogy ennek értelmét, mint minden JT-i által kiforgatott szót, nem árt önmagunk számára újradefiniálni.
A Tanúknnál ugyanis az állandó önvizsgálatra való buzdítás valamiféle lelki sötét verembe, alkalmatlanságérzésbe és depressziós kilátástalanságba lökdösi az embereket. Mi milyen bűnösök vagyunk, bezzeg milyen nagy Isten kegyelme! De ha megkérdeznéd, hogy ha olyan nagyon bűnös vagy, akkor mi a te bűnöd, erre csak kevés ember tudna válaszolni.
Sőt egy nagyképű öndicséretbe kezdenek sokan (mint itt a blogon is sajnos megfigyelhető...akinek nem inge ne vegye magára), hogy "én milyen jófej vagyok, nem is tudom mit keresek a sok hülye között itt", meg hasonlókat.

Ezek a szájhősködések nem vallanak sem alázatra, sem igazi önbecsülésre - vagyis van még hova fejlődnünk mindannyiunknak, hogy jobban megértsük, hogy mit is jelent az önvizsgálat. Pl, ha valakivel bajom van, akkor azt megmondom neki, nem a háta mögött, ahogy szoktuk a gyüliben, hanem az illetőnek. És a nézeteltérésekből mindig megtudok valamit magamból is, amit nem kell szégyellnem, mert nem attól leszek Istennek tetsző, hogy letagadom a hülyeségemet, hanem ha szembenézek vele.
A gyülikben ennek pont az ellenkezője ment "önvizsgálat"-nak csúfolva. Ezért van annyi zavart ember.

@Consuelo:
" Utólag belegondolva, olyan ez mint fentről lefelé építkezni, az égből a föld felé. Míg az önismeret a földtől visz az ég felé, mert lentről kezdi. "

Erről írtam is egy blogbejegyzést:
eletazortoronyutan.blogspot.hu/2012/08/nalad-megvannak-az-alapok.html

Nem véletlenül választottam ezt a videót, mert nem feltétlenül kell búslakodnunk a hülyeségünkönl. Csinálhatunk belőle viccet is (már amikor).

Egyébként örülök, hogy nem vagyok tökéletesen egyedül ezzel az "önismeretesdivel". Bár értékelem a vallásos kutatásokat, viszont a gyülekezetből kiszabadult némely férfiembernek bizony nem ártana néha mélyebben elgondolkodniuk azon, hogy ezzel a "kinek van igaza' mentalitással mivé is tették a gyülekezeteket.
Mert egy dolog a társulati tévtanítás, de azt valakiknek végre is kellett hajtaniuk ám!

@EveH: itt a történet:
sefatias.blog.hu/2012/04/13/a_szolomuvesek

@karalabe4:
Pedig olvastam pár napja az általad ajánlott blogodat, de a mondatod, elkerülte a figyelmemet (fentről kezdi az építkezést...( a tagok lába nem ér le földre, nincsenek kapcsolatban a valósággal) .

Azonkívül, hogy hasonlóan fogalmaztunk meg valamit, számomra csak azt bizonyítja, hogy egyazon dolgok estek meg az atyafiakon, a ti okulásotokra. (Bocs, valaha kiválóan tudtam „bibliául” ma már csak foszlányokban).

„kinek van igaza”? Hmm…Az önsegítő csoportban ahol megfordultam elhangzott egy sztori. Nevezetesen, valaki arról mesélt, hogy az apukája, mindig miközben a fotelban ült, a papucsával csiszatolta a szőnyeget, az anyukája pedig minden percben, véleményezte, hogy ezt miért csinálja. Az apuka azóta meghalt, az anyuka elme szociálisban van. Ez a férfi azt mondta, most akkor számít, hogy kinek volt igaza?

Valahogy ez az egyszerű történet bennem maradt, hogy akkor számít, hogy kinek volt igaza?

Ez segített elengedni az „igazamért” folytatott játszmákat. Melyekben az „erkölcsi megtérülés” messze menően nem térül meg a ráfordított energiával.

S mi van, ha igazam van? Pl. én egy anya vagyok, ha azt mondom a gyerekemnek, hogy ha ezt és ezt teszed, akkor ez lesz. S, bekövetkezik. Akkor nekem jó, hogy igazam volt? Nem, nem jó, mert akkor valami olyasmi történt, amitől inkább megóvtam volna. Bárcsak ne lett volna igazam! S akkor most ez erény volna, hogy lám, lám én előre megmondtam? Nem hinném.

A férfiak pedig férfiből vannak és játsszák a férfias „játékokat”, másként vannak bekötve, mint mi, de ezt te pontosan jól tudod. De, változnak az idők, talán ahogyan írtad is egyik cikkedben nekik is elő kell venni, lényük női részét. Más minőségeket élünk a mai világban, melyhez alkalmazkodnunk kell a saját érdekünkben.

@karalabe4:
Pedig olvastam pár napja az általad ajánlott blogodat, de a mondatod, elkerülte a figyelmemet (fentről kezdi az építkezést...( a tagok lába nem ér le földre, nincsenek kapcsolatban a valósággal) .

Azonkívül, hogy hasonlóan fogalmaztunk meg valamit, számomra csak azt bizonyítja, hogy egyazon dolgok estek meg az atyafiakon, a ti okulásotokra. (Bocs, valaha kiválóan tudtam „bibliául” ma már csak foszlányokban).

„kinek van igaza”? Hmm…Az önsegítő csoportban ahol megfordultam elhangzott egy sztori. Nevezetesen, valaki arról mesélt, hogy az apukája, mindig miközben a fotelban ült, a papucsával csiszatolta a szőnyeget, az anyukája pedig minden percben, véleményezte, hogy ezt miért csinálja. Az apuka azóta meghalt, az anyuka elme szociálisban van. Ez a férfi azt mondta, most akkor számít, hogy kinek volt igaza?

Valahogy ez az egyszerű történet bennem maradt, hogy akkor számít, hogy kinek volt igaza?

Ez segített elengedni az „igazamért” folytatott játszmákat. Melyekben az „erkölcsi megtérülés” messze menően nem térül meg a ráfordított energiával.

S mi van, ha igazam van? Pl. én egy anya vagyok, ha azt mondom a gyerekemnek, hogy ha ezt és ezt teszed, akkor ez lesz. S, bekövetkezik. Akkor nekem jó, hogy igazam volt? Nem, nem jó, mert akkor valami olyasmi történt, amitől inkább megóvtam volna. Bárcsak ne lett volna igazam! S akkor most ez erény volna, hogy lám, lám én előre megmondtam? Nem hinném.

A férfiak pedig férfiből vannak és játsszák a férfias „játékokat”, másként vannak bekötve, mint mi, de ezt te pontosan jól tudod. De, változnak az idők, talán ahogyan írtad is egyik cikkedben nekik is elő kell venni, lényük női részét. Más minőségeket élünk a mai világban, melyhez alkalmazkodnunk kell a saját érdekünkben.

@Consuelo: Teljesen egyetértek veled. Sokan szerintem úgy gondolkoznak, hogy először önmagunkat keresni önzés, de ez egyáltalán nem így van. Ha a lelkiismeretünkre hallgatunk, akkor igazán meg tudjuk ismerni magunkat és ez egyáltalán nem egyenlő azzal, hogy a 'hústest' kívánságainak, vagyis önzésünknek engednénk. Ezt nagyon sok ember nem érti, de a keleti filozófiák szerintem nagyon is.
És igen, alulról felfelé kell építkeznünk, mert különben nem lesz a 'mienk' igazán, amit vallunk. Inkább legyen kevesebb az ismeretünk, de ilyen módon, önmagunkból/lelkiismeretünkből kiindulva az, amiben hiszünk, igazán a meggyőződésünk lesz, nem pedig egy ránk erőltetett tanítás, még ha nagyjából egyet is értünk vele. De persze, olyan közegben, ahol nemcsak az ellentmondást, de még a kérdezést is 'büntetik', mint a tanúknál, egy ilyenfajta folyamat eleve lehetetlen, épp ezért az ilyen közeg egészségtelen, és csak káros lehet, mert őszintétlenséget szül. Pár hete találtam egy mondást Luther Mártontól: "...it is neither safe nor right to act against conscience...." Vagyis, a lelkiismeretünk ellen cselekedni nem biztonságos és nem is helyes. Nem biztonságos, mert bizonytalan vizekre visz bennünket, ha nem olyasmit teszünk, amivel jó lelkiismerettel egyet tudunk érteni. Akkor inkább ne tegyünk semmit, hanem várjunk, amíg valamit jobban megértünk, és igazán a magunkénak tudunk érezni, de amíg ez el nem következik, nem szabad ez alapján döntést hoznunk, mert az nem az igazi egyéniségünket fogja tükrözni. És ez az, amit megint csak nem lehetett a tanúknál. Én azt mondom, még ha a Biblia ír is valamit egyértelműen, de addig, amíg mi magunk nem tudjuk teljesen a magunkénak érezni azt a gondolatot, ne cselekedjünk az alapján, mert nem lesz őszinte és nem lesz 'biztonságos'. Mert ha egy ilyen döntést számon kérnek rajtunk, hogyan tudjuk megvédeni, amikor nem teljesen belőlünk jött?

@sefatias: Köszi szépen, biztos voltam benne, hogy valaki tudja.........Tehát te 'valaki' vagy :D

@EveH:

Ezt ügyesen megfogalmaztad!

Miután egy JT kikerül a gyülekezetből (főleg ha fiatalon semmi "rosszat" nem tett) gyakran belekezd italozásba, parázna életmódba vagy dohányzásba.

Ugye ezt a JT gyüli úgy interpretálja, hogy 7 másik gonosz démon megy bele.

Holott csak arról van szó, amit írsz is, hogy legtöbb esetben olyan dolgokat tesz meg, amiket a JT katonai elitalakulatban súlyos retorziók miatt nem tett.

Persze nem akarok ítélni, és kinullázni az Isten iránti szeretetet, de kétségkívül sok tanúban (biztosra veszem), hogy erősebb lenne az önmegismerés és a vágyak kergetése (amíg a folyamat végére nem ér), mintsem engedelmeskedni valaminek, amivel kapcsolatban valószínűleg tele van szorongással, félelmekkel és bizonytalanságokkal. Arról nem is beszélve, hogy micsoda személyiség torzulások is létrejönnek időnként e miatt.

Megkérdezhetem, hogy még tanú vagy e? (lehet, hogy nem voltam figyelmes, pedig te már írtad), akkor elnézést.

Üdvözlet

@Τιμόθεος:

Még gy gondolatot kifelejtettem, mielőtt valaki félreértene.

Nem vagyok Isten ellen, és az alapelvei ellen.

De ahogy az előző (nem az én előző hozzászólásomra gondolok:-)), szerintem nagyon frappáns hozzászólásban is látható volt, az Isten ismerete, vagy megismerése még pontosabban, nem jöhet létre mindaddig, amíg a saját magunk megismerésén végig nem jutunk.
Az önismeret nélküli vallásosság véleményem szerint ingatag lábakon áll, és sok esetben nem más mint felfuvalkodott, szorongásokkal teli ájtatoskodás, vagy szimpla jóhiszeműség, döntésképtelenség.

Már leírtam többször, de most is megosztom, mert nagyon jól mutatja a sorrendet, egy rövid kis ima, amit itt a blogon olvastam egyszer (egy utazó lelkész tanította egy nőnek, aki nem tudott imádkozni):

"Mutasd meg ki vagyok, s kivagy"

Ez a sorrend.

Aztán remélhetőleg nem arra jön rá az ember, hogy jobb neki Isten nélkül...

@Τιμόθεος: timó... amikor megismertelek, nem gondoltam volna, hogy ennyit fogok tőled tanulni. Milyen nagyképű voltam!

@Τιμόθεος: amit tanultam tőled eddig az megérte azt az ebédet :DDD

@sefatias:

:-)

@Τιμόθεος: Először is köszi..... :)

Papíron még tanú vagyok, illeve, ki tudja? Kétszer itt voltak nálam a vének, és próbáltak beszélni a fejemmel, de már nyár óta nem hallottam felőlük. Nem vagyok kiközösítve, lehet, hogy nem is leszek (nekem igazából mindegy is, csak egy-két barát miatt jobb lenne, ha nem), de már kora tavasz óta nem járok gyülekezetbe. Január vége felé bukkantam rá Ray Franz könyvére egy weboldalon, és nem sokkal ezután Johnny blogjára is.

"Mutasd meg ki vagyok, s ki vagy."
Szerintem, ha valaki őszintén önmaga megismerésére törekszik, ezt nem tudja Isten nélkül megtenni, mivel ő írta belénk a lelkiismeretet. Tehát Isten már az első fázisban is benne van, és ezért biztonságban vagyunk, mert ha ezt kellő alázattal tesszük, mindig igazán figyelve a belülről jövő hangra, akkor nem fogunk önző vagy önmagunkat mások fölé emelő útra térni.

Üdv neked is :)

@EveH: És hát mivel ő mutatja meg, hogy mi magunk kik vagyunk, nyilván a mondás szerzője is úgy értette, hogy az első fázisban is benne van Isten. Bocsi, nem akartam sokat okoskodni :)

@EveH:
Szia, Nagyon szépen leírtad! :)

@bornagain: Köszi :)

@EveH:

Itt van a történet amire Timó hivatkozott:

metanoia2012.02.21. 14:22:29

Az egyszerű emberek istenkereséséről az alábbi történet önmagáért beszél.

Patricia M.St.John: Az elveszett vitorlás és más történetek c. könyvből

Az ötujjas imádság

Ezzel a 2014-re betervezett Armageddonnal is úgy járnak majd, mint a tobbi hamis várakozással.
A sajnálatos csak az, hogy a mezei tanúknak kell mindenkor szégyenkezni az Ortorony szervezet hazudozásai miatt, hisz ok vannak naponta kapcsolatban az emberekkel,akiknek hirdetik azt, amire utasítják oket az OT szervezet sátánpapjai
Brooklynból.

Nem létezik ezeknek a hamis papoknak és prófétáknak más lecke, mint az oket pénzelo szervezet szétzilálása, mert maguktól soha sem változnak meg. Soha nem kérnek elnézést sem a tanúktól, sem a világtól. Azt hiszik az ido mullásával majdcsak elfelejtik a hazugságaikat.
De nem így van. Azok,akik kiábrándukltak az Ortorony szervezet mámorából igenis vissza emlékeznek azokra az állításokra,amit ezek a sátánpapok korábban kijelentettek. Nem feledjuk mindezt:

"A világ tele van Bibliával, ami Isten parancsolatait tartalmazza. Miért nem tudják mégsem az emberek, hogy merre menjenek? Mert nincs meg náluk az a tanítás vagy az anyának a törvénye, ami a világosság. ? Isten azonban nem azért készítette el Szavát, hogy függetlenül beszéljünk róla, vagy hogy önmagában is életet adó világosságként fényljék. ? Isten az Ő szervezetén keresztül gondoskodik erről a világosságról, amelyről a példabeszéd is szól, és ami a tanítás vagy az anya törvénye. ? nemcsak Jehova Istent kell felismernünk, mint Atyánkat, hanem az ő szervezetét is mint anyánkat." - Őrtorony 1957. május 1., 274.o.

"Ő az ő földi szolgái egyesülését kívánja, és így a Biblia megértését napjainkban az ő szervezetével való társulástól tette függővé." - Őrtorony , 1961. november 1, 668.o., angolban

"Ő [Isten] az ő látható szervezetén kívül nem részesít szent szellemében és Szavának megértésében és helyes megítélésében." -- Őrtorony , 1965. július 1., 391.o., angolban

"Vesd hitedet egy győzedelmes szervezetbe!" - -- Őrtorony , 1979. március 1., 1.o., angolban

"Mindnyájan segítségre szorulunk, hogy megérthessük a Bibliát, és az Írások vezetését, amelyre szükségünk van, nem találjuk meg a "hű és bölcs rabszolga" szervezetén kívül." -- Őrtorony , 1981. február 15., 19.o.

@névtelenül: Elég, ha felkinálsz nagyobb osszeget a Jehova Tanúi Egyháznak és személyesen osszehoznak vele. Annak idején,amikor milliókkal támogattam az egyházat, engem is bevittek hozzá.

Szerintem ez a legegyszerubb módja annak, hogy személyesen találkozz Volgyes Sándorral.

@Τιμόθεος: @EveH: Önmagunk megismerése. és az Isten megismerése közötti kapcsolatról Kálvin János írt a Tanítás a keresztény vallásra című köny első fejezetében
A fejezet címe :Isten megismerése
Az első alcím: Az Isten és önmagunk megismerése
A második alcím:Isten ismerete nélkül nincs igazi önismeret

@leslie07: emiatt a dátum miatt nem kell szégyenkeznie a társulatnak. Ez csak egy túlbuzgó testvér eszetlensége

@leslie07:

Völgyes Sándorral itt a Földön már senki nem fog találkozni, - mint már írtam - pár éve elhunyt.

@EveH: Midemellett Isten nem a foldi tetsunknek az orizoje, hanem a lekunknek, amely a foldi test megformálása elott és az után is hordozza énunket.
A léleknek koszonhetoen tudja a Teremto Isten kiválasztani és elhívni a választottakat. Lekunk ismerete számunkra azért fontos, mert az Isten nem a foldi testunket ítéli meg, hanem a lekunket.
A lélek nem ismerete ill. annak tagadása vezet felelotlen cselekedetekhez. ha a cselekedeteink nem a lekunkbol fakadnak, hanem csak egy szervezet szabályainak a kovetésén alapulnak, akkor bizony nagy baj van. Mert a szervezet irányában ugyan elfogadottak leszunk, de Isten irányában nem biztos.A cselekedetek, amelyek a szervezet irányában megnyilvánulnak képmutató cselekedetek.Leplezik a lélek kuzdelmeit a szervezet szabályzataival szemben.
Ez elsosorban akkor tor elo az emberben, amikor az Isten Igaz kijelentéseivel fordítja szembe az embert a szervezet. A test eltudja ugyanis rejteni a lélek gyotrelmét egy képmutató mosollyal, vagy egy képmutató rábólintással a szervezet tanításaira, a lélek azonban, ha azt az Úr elhívta , kiválasztotta onmagának, bizony nem képes erre.Ezért a lélek gyotrodik , szenved. Szeretne kitorni ebbol az áldatlan, számára veszéllyel járó helyzetbol. A lélek tudja, ha szembefordul az Isten kijelentéseivel,akkor várja a gyehena ítélete, ezért kitorni akar a szervezetbol, de nem meri a testet, amelybe az isten belehelyezte elhagyni, mert az a Teremtojével szembeni árulás lenne.
A lélek ,akit az Isten elhívott kezdetben tudja, hogy mi a kotelessége . Hogy Istent szolgálja igazságban. Ezért rá van kényszerítve, hogy a testben maradjon, mindaddig,amíg az Úr ki nem szóllítja abból. Ezért az a lélek,akit az Úr elhívott nem menekulhet ongyilkosságba, hogy így szabadítsa meg a lekét a gyotrelemtol, amely a szervezetben a szervezet tanítása miatt kell elszenvednie. Gondoljunk csak Pál szavaira:

Fil.1:21
Mert nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.
22
De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti: hogy melyiket válasszam, meg sem mondhatom.
23
Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;
24
De e testben megmaradnom szükségesebb ti érettetek.
25
És ebben bízva, tudom, hogy megmaradok és együtt maradok mindnyájatokkal a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre;
26
Hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.
27
Csakhogy a Krisztus evangyéliomához méltóan viseljétek magatokat, hogy akár oda menvén és látván titeket, akár távol lévén, azt halljam dolgaitok felől, hogy megállotok egy lélekben, egy érzéssel viaskodván az evangyéliom hitéért;

Ezért a kiválasztott lélek számára nem létezik más út, mint elszakadni a szervezettol, amely az igazsággal azaz az Isten kijelentéseivel szembefordítja ot.

2. Kor. 6:14
Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel?
15
És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez?
16
Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek.
17
Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket,
18
És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.

Miután az igazságot kedvelo lélek kiszakadt a hazugság helyérol, felszabadul a hiteto szellemek hatása alól.Elobb elcsugged, mert fél, hogy egyedul maradt ebbena gonosz világban, mikozben nem marad számára más, mint az Isten, akinek igazságai után szomjúhozni kezd a lélek.

Zsoltárok 42:1
Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
2
Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
3
Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
4
Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
5
Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
6
Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orcájának szabadításáért.
7
Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Micár hegyéről.

Az Isten utáni vágyakozás elvezeti a leket az isten Szavának elfogadásához. Mostmár nem kell ellentmondania annak, mint amikor a szervezetben szenvedett .

Felszabadultan kezdi megismerni az isten szavát és rádobben, hogy az egész más, mint ahogyan megismerettték veluk a vallásszervezetben.

Kutakodni kezd az Igében és rádobben, hogy mégsincs egyedul, hisz az Úr elkuldte a Szent Szellemet, hogy o tanítsa, megigazítsa és vezesse.Neki semmit sem kell tennie, csak befogadni ezt a drága Segítot és Oltalmazót, akinek az a feladata, hogy ot megnevelje, megigazítsa és végul megszentelt állapotban adja át az Úrnak a lekek Orizojének.

János 14:14
Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.
15
Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.
16
És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.
17
Az igazságnak ama Lelkét: akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad.

26
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, akit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.

Azok a lekek, amelyek elszakadtak a lekuket gyotro bálványszervezetektol,fokozatosan egymásra találnak, egymást erosítik támogatják.
Habár a fold kulonbozo helyein laknak és személyesen nem találkoztak, mégis egy akaraton vannak, merta Szent Szellem munkálja bennuk az egy akaratot.

Testvéreim az Úrban, ezt tortént mindnyájunkkal,akik lekunk parancsának engedelmeskedve megszabadultunk a szervezet és hiteto hazug szelleme fogságából.

Ordvedezzunk hát az Úrban és egymásban az Úr oromére!

Dicsoség az Úrnak,aki megszabadított minket!

@metanoia: Koszonom az infót, nem tudtam.

@sefatias: Az is lehet, hogy általa gigyelmeztette az Úr a tanúkat, hogy nesokára szervezet nélkul maradhatnak, mert fogy a pénz. Egyesekben ez elobb pánikot válthatott ki, de lehet, hogy elgondolkodott sok tanú azon, hogy milyen bárkaszervezet az, amely a világ pénzmozgásától van, vagy bukik.

@leslie07:
Érdekes levezetés volt, köszönöm.

@EveH: @sefatias:

Nem is tudom... azt hiszem egy picit akkor mégis másként látjuk a dolgokat..
(ami ugye nem baj, hiszen tévedhetek... ahogy gyakorta tévedek is),
meg Kálvin úr is másként látta egy picurit ( a megismerést folyamatában!!!, mert végeredményét/lényegét tekintve egyetértek a kijelentésével, lásd ****

Ő ezt írja:

"Isten ismerete nélkül nincs igazi önismeret"

Te pedig ezt:

"Szerintem, ha valaki őszintén önmaga megismerésére törekszik, ezt nem tudja Isten nélkül megtenni, mivel ő írta belénk a lelkiismeretet. Tehát Isten már az első fázisban is benne van, és ezért biztonságban vagyunk, mert ha ezt kellő alázattal tesszük, mindig igazán figyelve a belülről jövő hangra, akkor nem fogunk önző vagy önmagunkat mások fölé emelő útra térni"

Ezekről még/ezekre még írok a saját véleményem kifejtése után.

(1). Én MEGISMERÉS alatt (Isten) megismerése alatt vele való közösséget értek* és nem pusztán ismeretszerzést róla, ahogy pl. a JT teológia a János 17:3-at felöltözteti.

(2). Segít e Isten saját magam megismerésében? Igen** segít, de ez nem jelenti azt, hogy már Őt is ismerem, megismertem.

(3). A lelkiismeret szerepe: A törvény lényege a szívbe van írva (amit Pál is írt). Ez nem jelenti, hogy önmagában jól vezet, és nem lehet érzéketlenné tenni.
A JT teológia alapján ehhez még a Bibliára van szükség (mint egy iránytűhöz a térkép). Ezzel már nem értek egyet sok okból kifolyólag, de ezt itt most nem részletezem.

Véleményem szerint olyan ez a dolog a JT-knél, mint ha lenne egy autóm, teletölteném üzemanyaggal, de az autóból hiányozna a gyertya, a szikra, ami belobbantja az üzemanyagot. Az autó csak akkor menne, ha húzatnák vagy 4-5 ember tolná... (esetleg:-) ha Frédi-Béni kocsi lenne, akkor néhány kivételes esetben menne a tulajdonosa révén is.

Magyarán a Biblia erkölcse a Szellem munkája nélkül nem elegendő/de nem is kivitelezhető. Ezért köttetett az ÚSZ (hiszen cselekedetekből nem tudott igazulni egyetlen test sem) Az ÚSZ pedig a Szellem munkája révén vált nyilvánvalóvá a keresztények életében. A JT teológia és elitista erkölcsösködés itt vérzik el leginkább.

Hangsúlyozom, továbbra sem támogatom az erkölcstelen életet.
Véleményem szerint a lelkiismeret nem elegendő, de a bibliai ismerettel párosítva SEM*** ugyanakkor nagyon hasznos az önmegismerés folyamatához, és egyben Isten megismeréséhez is.

(4). Az önmegismerés ÉS Isten megismerése mint folyamat (ebben a sorrendben) véleményem szerint SZÜKSÉGSZERŰ.

Aki megismerte Istent, akiben a Szellem lakozást vett, nem úgy vétkezik, mint egy olyan személy, aki még önmegismerése közepén, elején (vagy valahol az úton) tart. Felé még nagyobb a kegyelem és az elnézés, amiből majd a bűnbánat fakadhat.

Persze az önmegismerés lehet gyors, lehet hosszú folyamat, amit sok-sok együttesen fellépő/ható tényezők egyvelege határoz meg****.

Kicsit bővebben, párhuzamot vonva a te gondolatoddal és Kálvin úréval.

*
Bővítve az első pontban általam leírtakat, és összekapcsolva a kettőtök gondolatával:
Úgy látom, hogy Isten nem tud, nem vehet lakozást addig bennem, amíg nem tudom ki vagyok, mire vagyok képes, mire nem. Ez nincs ellentétben azzal, hogy segít az utamon, az önmegismerésemben (ti. jelképesen megmutatja, hogy ki vagyok). Lásd: **

**

Segít Isten az önmegismerésben? Igen. Mintha azt mondaná a sötét homályban, tüzet gyújtva, hogy itt vagyok, erre gyere. Természetesen ez nem jelenti, hogy nem fogok már addig gödörbe esni, vagy nem leszek sáros többé az úton.

Úgy látom ez az út a sajátunk, és rajtunk áll elsődleges sorban, nem pedig Istenen, noha segít, utat mutat, vonz. De nem tudjuk leelőzni magunkat. Ki egy nap, ki egy hét, más meg akár egy vagy több évtized alatt éri el Őt. Ez természetesen nem Istenen múlik.

Úgy látom hasonló ez egy kicsit a párkapcsolathoz. El tudom képzelni, hogy van egy pár, akik szeretik egymást akár gyerekkoruktól. Talán (pl) a lány tisztában is van ezzel, de a fiú csak belül érzi, de nem tudja még.
A lány bizonyára közvetít jeleket, de akár évek vagy évtizedek is eltelhetnek barátság égisze alatt.

A lényeg ebből:

Ha a fiú nem tudja ki Ő nem tud benne maradni ebben az IGAZI kapcsolatban sem. Miért? Azért mert nem ismeri magát, nem tudja mire van szüksége NEKI.
Véleményem szerint így van ez az Istennel való közösségről is.
Amíg valakiben az önzés vagy bármi akadályozó tényező dolgozik az Istennel való közösség ellen, addig nem történhet meg. Ezért hiszem, hogy előbb van sorrendileg az önmegismerés (ami ismétlem újra: nem zárja ki semmiféleképpen) az isteni közbeavatkozásokat, segítséget.

Kálvin úr könyvét nem olvastam, mondatát amit feljebb idéztem kiragadtam a szövegkörnyezetéből. Ha a mondat értelmezésem helyes, akkor azonban nem értek egyet vele (CSAK sorrendileg, nem következményileg), mert szerintem a a folyamat fordítva van. Ráadásul nem akarok a szájába adni olyat, amit nem mondott. Magyarán, azt is el tudom képzelni, hogy ő nem a megismerés folyamatáról beszélt) lásd később.

Önismeret nélkül nincs Isten ismerete.

Talán ugyanannak tűnik a kettő, de mégsem az, hiszen az általa felvázolt verzió (CSAK sorrendileg) szerintem nem lehetséges, mint azt már korábban kifejtettem.

***

A lelkiismeretről már írtam pár sort. Mivel a legelvetemültebb embernek is van lelkiismerete, nem lehet elegendő, és nem is az.

A puszta jó cselekedetek, erkölcsi jóság sem elég, hiszen Isten mércéjével nézve ez is lehetetlen.

Ezért volt szükség az ÚSZ-re, Isten bennünk való munkájára, amire-- ahogy írtam-- csak a saját magunk megismerése után kerülhet sor, hiszen nem tudjuk, nem tudhatjuk, hogy valóban rá van szükségünk, amíg a legcsekélyebb önzés vagy büszkeség (ezekből fakadó cselekvések) ebben akadályoztatnak.

Itt szükségeltetik különbséget tenni a tökéletlenségből elkövetett bűnről, amit NEM szándékosan tesz valaki (hiszen ez nem is bűne már, mert nincs bűne az ÚSZ emberének)

Akiben Isten lakozást vett, már nem vétkezhet úgy, mint egy útkereső, önmagát sajt határait próbálgató (valóságban még Isten nélküli ember).
Ha így tenne, az az Isten temploma ellen való vétek lenne, amire már nincsen bocsánat. Talán nem tűnnek élesnek a határok, de ezeket mind Isten szelleme kutatja, és ítéli, nekünk nem szükséges.

A Szellem pedig (miután magunk megismerésének végére értünk) belobbantja a szívünkben az Isten törvénye iránti szeretetet, és mint egy következménye lesz az erkölcs és a morális jóság a Szellem munkájának, nem pedig egy belső/vagy külsőleg ránk erőltetett szektás kényszerből, emberi erőlködésből fakadó folytonos bukás, hogy: NEM tudtam megfelelni ismételten.
Ahogy a JT teológia is tartja, és (noha színvonalban és ihletettségben sokkal sokkal MAGASABB fokon) de a Mózesi törvény is tartotta.

Az ember alapvetően öntörvényű, és önző. A legjobb ember is. Éppen ezért az önmegismerés lényegét a végletekig redukálva ebben ragadnám meg:

Annak maradéktalan felismerése, hogy az életemről egyszer s mindenkorra le kell mondanom Isten javára.

Magyarán: Önmegismerés = annak felismerése, hogy szükségem van Istenre. Amikor erre a pontra elérkezett valaki, akkor lehetséges csupán az Istennel való közösség, az Ő személyének megismerése, erejének megtapasztalása.

Ez nem zárta ki, hogy az eddig vezető úton Isten segített, és azt sem, hogy az illető vágyott Istenre belül, de saját akadályait még nem volt képes teljességgel leküzdeni, feladni.
Ugyanúgy, ahogy
pl az általam leírt szerelmes pár is csak akkor tudott végre együtt lenni, a mikor mindkét fél tudta, hogy valóban a másikra van szüksége, és már nem volt 'szüksége' (igazából nem lett volna, de erre rá kell jönnie) mellékvágányokra, hogy rájöjjön a nyilvánvalóra.

****

Istenre mindenekinek szüksége van, de nem mindenki tudja, ha tudja, akkor pedig nem mindenki akarja, fogadja el.

Itt kapcsolódok ahhoz, amit Kálvin úr írt.

Az, amit Kálvin úr leírt

"Isten ismerete nélkül nincs igazi önismeret"

(ha a mondatát úgy kell értelmezni, ahogyan én tettem), akkor számomra ezt implikálja:

Isten ismeretéből következik a helyes önismeret.
(Folyamatilag)

Ez enyhe implikáció (számomra), hiszen csupán visszafele tekintve nézve igaz.

- Miután megismertem magam, megismerhetővé válik Isten, közösségbe kerülök, kerültem vele.

- Ha a folyamat marad ebben az irányban, akkor visszafele igaz lehet még a megállapítás, hogy ha Istent nem sikerült megismernem, akkor magamat sem, hiszen a saját szükségletemet nem tudtam felmérni, ti.: hogy szükségem van rá.

Saját logikám alapján ez a mondat olyan kontextusban élhet, ami kifejti, hogy önmagunkat ismerjük meg, majd Istent, és:

ha ez sikerült, ez azt is jelenti egyben, hogy csak így lehetséges az igazi önismeret.

Minden estre érdemes lenne elolvasnom a könyvet, hogy tudjam mit hogyan értett egészen pontosan. Olyanon nem jó vitázni, amit lehet, hogy éppen úgy látunk:-)

@karalabe4: Az önvizsgálattal és a 'kinek van igaza' mentalitással kapcsolatban jutott eszembe, hogy ami nekem nagyon nem tetszett annak idején, még mielőtt elkezdtem volna kételkedni, hogy a VT helyesen értelmezi a BIbliát, az a 'mi és ők' állandó szembeállítása volt. Hogy milyen jó nekünk, mert mi szellemi paradicsomban élünk, bezzeg a szegény más vallásúak meg sötétben. Már akkor is úgy éreztem, hogy a dolog sokkal, de sokkal árnyaltabb. Van egy bibliavers (megint csak nem tudom, hogy hol :), arról, hogy nagyon észrevehető, ki él az isteni tanítás szerint és ki nem. Csak hát ezt másoknak kellene észrevenni, és mondani, semmit sem ér, ha mi magunkról állapítjuk meg ezt. Mindig is úgy gondoltam, hogy (akkor még) nekünk tanúknak a lehető legkisebb mértékben kell különböznünk a többiektől, csakis akkor, amikor ténylegesen muszáj, amikor ugyanolyannak lenni azt jelentené, hogy hűtlenek vagyunk a Bibliához. De én azt vettem észre, hogy sok tanú nagyon élvezi, hogy ő más (természetesen pozitív értelemben), mint a 'világiak' és ezt szívesen hangoztatja is, és eleget hallottuk ezt az emelvényről is. Ez a hozzáállás sohasem tetszett nekem, mert egyáltalán nem tükrözött szerénységet, és szerintem elriasztotta az embereket a tanúktól, hiszen a legtöbb ember nem szeret különbözni a többiektől, nem szeret kilógni a sorból, és az emberek tudhatták, hogy ha tanúvá válnak, akkor rengeteg dologban 'csodabogárnak' kell majd lenniük. Erre pedig semmi szükség nincs.

@EveH:
Érdekes volt olvasni a felvetésed. Ha így utólag belegondolok, az egyik munkahelyemen azt, mondta egy kolleganőm, hogy azért nem kedvelnek engem, mert sugárzik belőlem a felsőbbrendűség. Miközben a főnöknőnk állandóan cikizett, hogy egy ártatlan kis ibolya vagyok (persze világi értelemben az voltam). Később értettem meg csak, hogy a kolleganőm mire is gondolt, akaratlanul sugárzott belőlem, az, hogy a világiak gonoszak és majd jól megkapják a jutalmukat, miközben én reménykedhetek, hogy ha elég jó vagyok akkor túlélem. Miközben a szerénységemmel igyekeztem volna őket megnyerni, sajnos mégis a tanús beidegződést sugároztam.

@Consuelo: Hát igen.......Jézus azt mondta, hogy a másik embert különbnek tartsuk magunknál, sok tanú pedig a többiek fölé emeli magát, még ha nem is veszi észre. Ez a megkülönböztetés, hogy csak ez az igaz vallás, már eleve erre hajlamosított bennünket. Én azért igyekeztem mindig hangsúlyozni, hogy csak a vallást, a hittételeket, és nem az embereket magukat ítéljük meg ezzel. Senki sem mondhat olyat, hogy ki fog és ki nem fog megmenekülni, pedig hallottam olyat sokszor barátoktól, és másoktől is, hogy világi gyerekeimnek nem sok reményük van.....
Követtem az adatlapodban levő linket, de látom, hogy egy 2010-es bejegyzés van rajta. Már nem csinálod azt a blogot? Írod, hogy szeretsz olvasni és írni is.....én inkább csak olvasok, mindenfélét, és ez alapján, meg saját töprengések alapján kialakul az emberben néhány gondolat, amit ezek a témák eszembe juttatnak, és ilyenkor muszáj írni is.......

@metanoia: Köszi szépen, ha meg tudom találni, elolvasom......

@leslie07: Érdekes, hogy a szervezet mint 'anya' gondolata már 1957-ben is felmerült, és az ŐT is írt róla. Ezt nem tudtam. Az idei kerületkongresszussal kapcsolatos egyik YouTube videóban azt mondták, hogy eddig csak a 'bennfentesek', vének és családjaik használták ezt az elnevezést a szervezettel kapcsolatban.

@leslie07:

Ján. 16,7
De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jön el hozzátok a Vigasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm Őt tihozzátok.

Ján. 14,16
És én kérem az Atyát, és más Vigasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.

Ján. 14,26
Ama Vigasztaló pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, amiket mondottam néktek.

1 Ján. 2,27
És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, és így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az, és nem hazugság, és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok Őbenne

Azért az elgondolkodtató, hogy Jézus nem azt ígérte, hogy majd elküldöm a hű és bölcs szolgát, vagy a ti anyátokat, hanem a Szent Lelket küldte el, Ő a mi világosságunk és nem egy állandóan fekete felhő alatt lévő emberi szervezet.

@névtelenül: Völgyes S, és Lakó J, is ihlettek? Nem tudta, bár gyermekkorom óta ismerem őket.

@EveH:
Kedves EveH!
Ó, a nekem fogalmam sincs, hogy lehet megnézni egy adatlapot, vagy követni egy linket. Sajna számítástechnikailag elég analfabéta vagyok. Ezen az oldalon ,is pl. az történt velem,hogy azt hittem priviben írom soraim, míglen azt láttam, hogy megjelent élesben. Nincs ezzel gond, mert vállalom a történetem, csak talán a neveket csak kezdőbetűvel írtam volna. Elkezdtem egy blogot, a blogspoton, ami a szeretetről, a magányról, a párkapcsolatokról szólt volna. Már e jelszavamra sem emlékszem.

@metanoia:
Na, azért ez most elgondolkodtat az ezoterikus maszlagok után. Mert ugye van az Atya, Fiú, Szentlélek. A hármas minőség, mint egy család, akkor nem lehet más szerep mint a szentlélek az anyai minőség.
Most esett le, hogy akkor HB, ha ő az anya, akkor ő ez a minőség.

@leslie07: Köszönöm szépen a gondolataidat és a bibliaverseket, nagyon jó volt olvasni és nagyon egyet is értek veled.
A vicces az, hogy a katolikus és más vallásokkal kapcsolatban figyelmeztettek minket, hogy nem a külsőségek a fontosak, és nem emberek törvényeinek kell engedelmeskednünk, (és ezzel én akkor is, most is maximálisan egyetértek), és közben valahogy ők maguk is ugyanígy kezdtek viselkedni, és ugyanezeket a dolgokat elvárni. Pl. elítélték, hogy a farizeusok szabályokat alkottak, de RF azt írja, hogy a vezető testületi ülések éppen ezzel teltek, szabályok alkotásával. Arra jöttem rá, hogy a társulat sok kijelentése, vagy bibliai alkalmazása nagyon is igaz, csak éppen nem azokra vonatkozik, akikre ők gondolják, hanem saját magukra, illetve bárkire, aki a kritériumoknak megfelel, de ők úgy hozzák ezeket az ítéleteket, mintha rájuk semmiképpen sem vonatkozhatna. Pl. Az igazság szabadokká tesz minket.....igen, szabaddá tett minket a Szervezettől........stb

@Consuelo: Hát én csak rákattintottam a nevedre, és kiadta az adatlapod......De miért nem folytattad a blogot?

@Τιμόθεος:
@EveH: @sefatias:

Ez amolyan „róka fogta csuka” eset.

Nehéz meghatározni, h mi is van előbb a valóságban.
Mert az ember éli az életét, nem találja a helyét, mert nem is találhatja. Érzi, h valami nem stimmel, valami hiányzik az életéből, ezért állandó nyugtalanság gyötri.

Ezenközben, sőt már ennek előtte, Isten halk és szelíd hangon szólítgat, jelzéseket ad, amire előbb utóbb valamilyen módon rezonálunk.

Ő segít megismerni magunkat, felismerni elveszett helyzetünket, amikor rádöbbenünk, h csapdába kerültünk, akkor eljuthatunk
/sajnos nem mindenki/ Istenhez, kezdjük Őt megismerni, aminek következtében saját magunkat is tisztábban látjuk.

Ezt a folyamatot a Biblia a megszentelődés folyamatának nevezi, amihez mindkét fél szükségeltetik, a Teremtő és a teremtmény.

Mindez pedig kizárólag a Szent Lélek/Szellem által tud működni.

Ez az én meglátásom ebben a témában.

@metanoia:
Ez így igaz, ahogy írod. De a dolog megfordítva is ugyanúgy működik. Hiszen egy magasabb öntudatossággal, vagy mélyebb önismerettel eleve olyan tevékenységeket fogunk csinálni, melyek visszatükrözik a valós énünket, ami előbb-utóbb elvezet Istenhez is, még akkor is, ha valami miatt nem voltunk nyitottak erre. Én ismerek ilyen embert is. A különbség az, hogy általában valamivel kevesebb krízishelyzettel és gyötrődéssel jár ez a megközelítés, mint a másik.

De a hagyományos 'vallásos' módon is el lehet jutni Istenhez, nem kétséges. Csak akkor több csalódással kell szembenézni, mert a vallások előbb 'leszedik' a híveket a odavezető úton. De ha őszinte valaki, akkor ugyanoda jut. De fontos tudni, hogy az út az egyén választása volt. Ez csak ízlés dolga, hogy ki mit választ. Ezért nem kell egymást kritizálni, mert ha neki az tetszik, akkor úgyis azt fogja csinálni.
Az 'ára' igazából mindkettőnek megvan.

@metanoia: Sot a Vigasztaló azaz a Szent szellem megjelenéséig gyulekezeteket sem hoztak létre.
Azaz az elso századi keresztények gyulekezete
a Szent Szellem által megszenteltek gyulekezete volt.Az újjászulottek gyulekezete.

Nem lehet létrehozni az ÚR szemszogébol olyan gyulekezeteket, amelyek tagjai nem lettek a Szent szellem által megigazítva, majd megszentelve.

Ezért is kell nekunk , volt tanúknak turelmeseknek lennunk, ami a gyulekezetekbe való beolvadást, ill új gyulekezetek létrehozását illeti, hisz a Szent Szellem általi elpecsételés nélkul rovid idon belul oda jutnánk,ahová más vallászervezetek. Viztelen kútfové válnánk.

Szinte minden vallás idézi az Úr Jézusnak a Máté 18:19, 20-ban kijelentett szavait a figyelmet foleg a 20 versre irányítva, mikozben figyelmen kivul hagyják az, anit a 19. versben mondott:

19
Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.
20
Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

A 19. versben ugyanis ezt is mondja: ... ha egy akaraton lesznek a foldon minden dolog felol.

Nos Krisztus Urunk kijelentésének ez a része a legfontosdabb. Ezt pedig a Szent Szellem segítsége nélkul lehetetlen elérni.

Ezért tolt el nagy izgalommal és várakozással, amikor a volt Jt-uk hozzászólásait olvasom, hisz abból egyre inkább azt lehet megállapítani, hogy a volt tanúk gondolkodásmódja szinte minden teruleten kezd azonos lenni, holott nem is találkoztak.
Nos ez az a nagy csoda kedves sorstársaim, amire csakis a Szent Szellem képes.
Ezért legyunk turelemmel és várjunk a Szent Szellem további jeleire, hogy megtudjuk, mi is a teendonk a továbbiakban , hogy mit kíván tolunk az Úr.

Addig pedig végezzuk a lélekmento munkát!
Segítsunk a még bentragadt sorstársainknak, jehova tanúinak kiszabadulni az Ortorony bálványszervezet fogságából.

Hiszem, hogy amikor ez a munka célt ér, azaz minden igaz szivu egyén kiszabadul az Ortorony bálványszervezetbol, a Szent Szellem egyesíti az Úr munkájára mindazokat,akiket az Úr rábízott,
és felruházza oket a megígért erejével, hogy immár tanuskodhassanak a valódi igazságról.

Dicsoség az Úrnak,aki az O akaratát a Szent Szellem által munkálja bennunk!

Armageddonnal kapcsolatos tervek láttak napvilágot a világhálón:

www.youtube.com/watch?v=T5qRMbo84WY