Képzeld el, hogy felszállsz egy buszra a családoddal és elindultok egy rég várt vakáció felé. Azt ígérik, hogy egy gyönyőrű, meleg, napsütéses helyre fogtok érkezni. Amint szálltok fel a buszra, a kezedbe nyomják a jegyedet, amelyen jó néhány bekezdésnyi, apró betűs írás látható. Mivel nem tartod fontosnak, gondolkodás nélkül zsebre vágod és keresel magadnak egy helyet a buszon. Amint leülsz, észreveszed, hogy a busz összes ablakát elsötétítették. A busz belsejét egy sor fluoreszkáló égő világítja meg.
A busz tele van barátságos és izgatott emberekkel, akik ugyanarra a nyaralásra várnak. Szinte tapintható az öröm, amint a busz elhúz a járdaszegély mellől. A busz utasai közül sokan megnyerő, családos emberek, akik nyaralásra indulnak. Feleséged és gyermekeid csatlakoznak a rögtönzött együtt énekléshez, hogy kellemesebben teljen az idő.
Belenyúlsz az ülés támláján levő zsebbe és megtalálod a Társaság által kiadott magazint. Cikkek vannak benne az üdülőhelyről, és reklámanyag a társaságról.
A busz sok helyen megáll és felvesz még néhány izgatott családot, akik szintén az üdülőhelyre tartanak. Eljön az ebédidő és a személyzet felszolgálja az ételt, amely egy szelet fehér kenyérből készült pirítós. Elég különösnek gondolod, de azért megeszed és azokra az ételekre gondolsz, amelyek majd az üdülőhelyen várnak rád.
A percekből órák lesznek, és a nap estére fordul. A busz csak megy tovább. Néhány utas elkezd pusmorogni arról, hogy milyen régóta megy már a busz megállás nélkül. A Vezető figyelemre sem méltatja a pusmorgást és csak halad tovább bele a sötét éjszakába.
Eljön a reggel és nyilvánvalóvá válik, hogy a busz csak halad tovább és semmi jel sem mutat arra, hogy meg akarna állni. A vezetők kicserélődtek valamikor az éjszaka folyamán. Az utasok hangulata is kicserélődött, a túláradó öröm és várakozás helyébe komorság és félelem lépett. A személyzet felszolgálja a reggelit, amely ismét csak egy szelet fehér pirítós.
Próbálod kapargatni az ablakot, hátha megláthatod merre jártok, de hiába. Aggódni kezdesz, mert ez a “rövid utazás” mostanra már nagyon hosszúra nyúlt. Belenyúlsz a zsebedbe és megtalálod a jegyedet, amely nagyon apró betűkkel a következőt tartalmazza:
Üdvözli Önt a Paradicsomi Nyaralás Utazási Iroda!
Nagyon örülünk, hogy a Paradicsomi Nyaralás Utazási Irodát választotta abból a célból, hogy elvigye Önt egy felejthetetlen nyaralásra. A Paradicsomi Nyaralás Utazási Iroda az egyetlen utazási iroda a maga nemében. Sehol máshol nem fog ilyen élményekben részesülni. Észre fogja venni, hogy az ablakok le vannak sötétítve az Ön védelme és biztonsága érdekében.
Jegye megvásárlásával és a buszra történő felszállással Ön elfogadja a következő megállapodási feltételeket:
Senkinek, semmikor, semmilyen okból nincs megengedve, hogy elhagyja a buszt. Egyetlen esetben hagyhatja el azt, ha a személyzet rendbontásért eltávolítja Önt, amely az alábbiakat foglalja magában:
- Ha a buszvezetőnek az útvonallal kapcsolatos kérdéseket tesz fel.
- Ha az utazás hosszáról kérdezősködik.
- Ha negatívan beszél az utastársaival.
- Ha nem beszél pozitívan a Paradicsomi Nyaralás Társaságról vagy annak Személyzetéről.
- Ha bármilyen más anyagot vagy kiadványt olvas, mint amit a Társaság biztosít.
- Ha visszautasítja a kifejezetten erre az utazásra elkészített, buszon felszolgált étkezést.
- Ha a busz elhagyását kéri.
- Fenntartjuk a jogot, hogy bármikor, bármilyen okból megváltoztassuk a menetirányt. A legkorszerűbb navigációs rendszerünknek köszönhetően az utazás ideje ismeretlen.
Türelmét és megértését nagyra értékeljük. Köszönjük, hogy a világ legmegbízhatóbb közlekedési vállalatát választotta.
Megriadva előrehajolsz és suttogva azt kérdezed a melletted ülő idősebb férfitől: “Ön szerint milyen hosszú lesz az utazás?”
Az öregember szomorú szemekkel néz rád és suttogva válaszol: “Én 1974-ben szálltam fel a buszra. Azt hittem, hogy egy rövid út lesz az üdülőhelyig, de azóta is itt vagyok. Félek kiszállni, mert nem tudom, hogy hova mennék, miután leszálltam a buszról. Abból, amit tudok, akár egy sivatag közepén is járhatunk vagy egy nagyvárosban, ami tele van bűnözőkkel. Ráadásul egyre csak arra gondolok, hogy a Paradicsom Üdülőhelynek már nagyon közel kell lennie. Úgy értem, már legalább egy milliónyi mérfölddel közelebb vagyok, mint akkor.”
Megdöbbenve a sötétített ablakhoz fordulsz és kinézel a világra, amely tudod, hogy odakint van, de számodra láthatatlanul. A busz tovább száguld, csak egy újabb sofőrrel. A vállalat magazinja gúnyosan rád mosolyog egy boldog, hegyi réten kiránduló család képével.
A busz tovább halad a végtelen távolba. Az évek elröpültek és te lettél az öregember.
Kérdések
- Ha ebben a helyzetben találnád magad, döntenél-e úgy, hogy elhagyod a buszt? Még akkor is, ha a családod úgy döntene, hogy a buszon marad?
- Mennyi ideig utaznál, mielőtt úgy döntesz, hogy leszállsz a buszról?
- Mit mond az apróbetűs rész a vállalatról?
- Milyen társaság az, amely utat reklámoz a Paradicsomba, aztán nem teljesíti?
Ma már sokan felismerjük, hogy csapdába estünk az Őrtorony szervezet “buszjáratán”. Tudjuk, hogy az ígéretek, amiket az Őrtorony és Ébredjetek folyóiratok oldalain kaptunk, nem váltak valóra. Figyelünk évről évre, és hosszú kilométereket hagyunk hátra annak bármilyen jele nélkül, hogy közelednénk az úticélunkhoz, vagy hogy a sofőröknek, illetve vezetőknek bármi fogalmuk is lenne arról, hogy merre tartunk. A "szellemi táplálék”, amelyet minden egyes összejövetelen és kongresszuson felszolgálnak, pontosan ugyan az, amit már évek óta elénk tálalnak. Száraz, mint a fehér pirítós.
Sokakat látunk a helyi gyülekezetünkben, akik türelmesen várnak már hosszú évek, évtizedek óta valamire, ami sohasem fog megtörténni. Mint az öregember a buszon, úgy érzik, hogy már olyan sok időt fektettek a dologba, hogy nincs értelme pont most elmenni. Azt mondják: “hova máshova mehetnék?”
A Társulat cselekedetei bebizonyították, hogy a “Társaság” korrupt. Büntetésekkel fenyegetnek minket, ha megkérdőjelezzük a Társulat útmutatását. Egyszerűen fogalmazva csapdába estünk. A busz sohasem fog megállni. Az utasok cserélődnek, ahogyan az idő halad, azonban az, hogy az út a semmibe vezet, mit sem változik.
Mi a jobb? Egy olyan szervezetben hinni, amely még SOHASEM teljesítette az ígéreteit, vagy az, ha megragadod a lehetőséget és a szervezet “védelmén” kívül éled erkölcsös életed?
Az Őrtorony szervezet azt szeretné, ha a buszon maradnál. Szükségük van az engedelmességedre, az erőfeszítésedre, az idődre és az életedre.
Forrás: http://www.jwstruggle.com/2011/08/paradise-resort-bus/
Fordította: Eve, JJ
Korrektúra: Eamene
[A cikk címét Presser Gábor azonos című szerzeményének dalszövege és a cikk közötti párhuzam miatt változtattuk meg.]
Az utolsó 100 komment: