Bumbumöcsi második levele a blogbelieknek!

Ott hagytam abba, hogy kezdek megjelenni a „béke szigete” felett az első viharfelhők. Ezzel párhuzamosan kezdtem kijózanodni, és a rideg valóságnak megfelelően látni a dolgokat. De nem itt folytatom. Most következik egy kis ugrás az időben.
2001-ben keresztelkedtem, meg (az akkori szóhasználat szerint alámerítkeztem). Izgatott voltam azon a napon. Nagyon jó és szép volt minden. Egy kicsit úgy éreztem, hogy körülöttem forog az egész világ. Mindenki nagyon örült,
egy drága testvérnő össze- vissza puszilt ahogy vissza menetem a kongresszus helyszínére. Sosem felejtem el. Még ma is elevenen él bennem az emléke annak a napnak.
De megkeresztelkedésemet megelőzte egy kb. 8 éves bibliatanulmányozási időszak. Elkezdtük a Paradicsom könyvvel azután jelent meg az Ismeret könyv, azt is végigtanultuk, eközben rengeteg úttörőt, vént, kisegítőszolgát ismertem meg, (mondhatnám úgy is, hogy fogyasztottam el). Bevallom őszintén nem mindig tanultam lelkesen. Sokszor éreztem, hogy nagyon keményen nyomulnak a tanítóim és nem mindig nevezhető tanulmányozásnak az, amiben én itt részt vettem (szellemi erőszaknak nevezhetném). Azután, később én is megértettem, hogy miért van ez. Amikor még új az ember, akkor dől belőle az igazság szava, megállíthatatlanul. Akkor még minden új és szép. Mondtam én is olyanokat, hogy így utólag már bánom. Más vallásokra, emberekre, ezek tetteire. De akkor még nem tudtam, hogy az én (leendő) vallásomnak bizony szintén vannak vitatható tanításai és dolgai. De szépen lassan, és biztosan kezdett bennem fellángolni a szellem tüze.
Ezzel párhuzamosan az egyik rokonommal is elkezdtek tanulmányozni, ami –így utólag látva- szintén egy szellemi jellegű erőszak volt. Ennek a rokonomnak egyszer az egyik úttörő testvérnő valamit beszólt - már nem tudom, hogy mit – de igen gyorsan abbamaradt a tanulás. Akivel tanult a rokonom egy érdekes stílusú úttörő testvérnő volt, mert később egy régi világi barátjával kezdtek el tanulni. Rövid úton házasság is lett a vége tehát így ugye nem maradhatott úttörő. De ezt nem is nagyon bánta. Azért volt érdekes ez az esküvő, mert jó néhány úttörő jelen volt a gyülinkből és ugye példamutató személyek (tehát senki) nem lehet jelen egy világival való házasságkötésen. Ez finoman szólva is kiverte a biztosítékot nálunk és volt egy –mondjuk- feddő jellegű előadás erről a dologról, amit az úttörő testvérnőink jókedvűen végigvihorásztak. (Az ifjú pár még évekig kereste a helyét a város gyülekezeteiben, mert testvérnőnk nem szívlelhette, ha a vének tanácsot adtak neki, de az is lehet, hogy ő is megízlelte a felelős testvérek igazságát . Nem tudni, de sok zűr volt vele).

Szóval képzelhetitek. Szép lassan kezdtem elindulni, de volt azért egy dolog, egy tanítás ami nem hagyott nyugodni.
Mit gondoltok mi? Hát igen. 1914. Sokat gondolkodtam azon, hogy honnan lehet kiszámolni ezt, de mivel nagyon logikusnak tűnt, idővel elfogadtam az egészet úgy, ahogy van. Tanultunk. Tanultunk. Tanultunk. De nekem valahogy nem akarózott gyülekezetbe járni. A testvér, akivel tanultam mindent bevetett. Először jöttek a jó szellemiségű hírnökök, de nem használt. Majd az összes vén a gyülekezetből meglátogatott, de nem akartam járni. Nem éreztem szükségét. Hosszúnak és unalmasnak találtam az összejöveteleket. Majd az aktuális körzetfelvigyázót is elhozta, de ez sem használt. Biztos, hogy belejátszott a társaság is, meg az is hogy nehezen szoktam le a dohányzásról. Az egyik legnagyobb érdeme azonban az volt az igazságnak, hogy leszoktam a cigiről (hirtelen egy csekély harminc kilót fel is szedtem).

Jött egy változás az életemben, ami miatt fordulat állt be a gondolkodásomban és elkezdtem látogatni az összejöveteleket. Szépen haladtam előre. Hozzászólás. Teokratikus Szolgálati Iskola. Bétel építkezés (többször is).
A Bétel építkezés. No igen! Fantasztikus volt. Igazi jókedv a munka és némi kis szervezetlenség. Volt, aki majd megszakadt a sok munkában, mások meg csak lézengtek nézték egymást és várták az ebédet. Hamar rájöttem, ha egy ásót fogsz a kezedbe egészen úgy nézel ki mintha dolgoznál. Nyár volt. Meleg volt. Külföldi testvérek azt találták ki, hogy rendkívüli elevenséget tudnak kavarni azzal ha lesből lespriccelnek minden feléjük járó embert vízzel. Javarészt a testvérnők estek áldozatul ennek a mókának. Nagyon jól éreztük magunkat. Egyszer mikor építkezésre utaztunk, megálltunk vécézni, mire kiértem a busz sehol. Elmentek. Engem meg jól ittfelejtettek, valahol Kecskemét környékén. Egy testvérnő fedezte fel, hogy létszámhiány van, úgyhogy vissza kellett fordulniuk. Volt röhögés. Nem kicsi.

Bocsánat, hogy ennyi mellékszálat fűzök bele, de ezeket is fontosnak tartom. Szellemileg tehát „nyomultam”. Lehetőséget kaptam a kongresszusokon is segíteni . A takarítási osztályra kerültem, segítettem a berendezésnél az összepakolásnál. Voltam rendező nagyon sokszor. Szolgálhattam sok egyéb rendezvényen is, amik kívülállóknak szóltak. Amikor kisegítőszolga lettem, a takarítási osztály felvigyázójának a helyettese lettem. Aztán hirtelen váltással a köf megkért, hogy szolgáljak a színpad osztályon. Ezzel még több munkája van az embernek, mert ott kell lenned a királyság termi főpróbán, ott kell lenned a helyszíni főpróbán (hát legalábbis ha lelkiismeretesen akarod végezni a dolgod). Ha még szerepelsz is, akkor még érdekesebb a dolog. Emlékszem, hogy volt olyan kongi, hogy a színpadfelvigyázó a kongresszus második felénél úgysemtörténikmársemmiitt, felkiáltással elment és a családjával együtt követte az előadást a nézők közül. Én meg ettem a kefét. Figyelni, hogy időben kezdődjenek és fejeződjenek be a programok. Ne legyen (nagy) csúszás. Időmérés. Interjúk. Az imát mondó vén testvért megkeresni a nézők között és felébreszteni, hogy időben ott legyen a színpad mögött. Mikrofonozás …stb. A kongresszus végén odajött egy testvér azt hiszem, hogy a kongresszus elnöklője és megkérdezte, hogy jól látta –e, hogy egyedül voltam a színpadnál? Hát igen. Kapott is a tesó egy jónagy letolást. Később más lett az osztályfelvigyázó.

A megkeresztelkedésem után nem sokkal el kezdtem internet kávézókba járni. Persze a legelső az volt, hogy a vallásomról kerestem szépeket, jókat. Bocsánat, de nekem azt mondták, hogy minden szép és jó. Nagy volt a meglepetésem, amikor olyan dolgokat találtam, mint az ENSZ tagság, Rutherford levele Hitlerhez, Russell szabadkőműves érintettsége. 1914. 1975. i.e.607. És olyan tapasztalatok, amiket rombolónak ítéltem meg, mert nem tudtam, nem akartam elhinni, hogy ilyenek vannak. ( Naívságomra volt jellemző, hogy azt sem akartam elhinni, hogy a JT-k között házasságtörés is lehet. És akkoriban még nem is volt jellemző, ritkaságszámba ment). Szóval jött a kijózanodás. Azután kijózanítólag hatott az egyik szolgatársam gondolata, mely szerint a gyülekezet nagyobb stresszforrás lehet, minta világi munkahely. (De erről már írtam). Meséltem nektek, hogy mi volt program, a napi sok óra kemény munka után:?
Nyitás, folyóiratozás, munkajelentések összeszedése, hangosítás+(néha) mikrofonozás, programtartás, ima, összejövetel végén megint folyóiratozás, ha a mi csoportunk volt a takarítós, akkor a takarítás, végül zárás és otthon összerogyás. Sokszor tették, rám a tesók az egyéb összejöveteleken való hangosítást. Pl. Esküvők. Csak egyszer fordult elő, hogy az ifjú pár megköszönte a munkánkat.
A hangosítópultokról ne is tegyek említést. Az ott szolgáló tesók sok esetben nincsenek is tisztában, hogy milyen felelősségük van. Nem kapcsolták ki összejövetelek után. A gyerekek felmásznak rá, és össze vissza tekergetik a gombokat…Na mindegy! Ha valaki belenézett volna a hangosítási naplóba pár éve, nem nagyon látott volna más nevet benne az enyémen kívül. Szinte mindig nekem kellett hangosítani.
Fél füllel hallottam, hogy nemrég egy fiatal testvér kért könnyítést a gyülinkben a koordinátortól, és valami olyasmi volt a válasz, -Ha nem tudod csinálni, akkor ne csináld! - Hát a tesó pedig csak könnyítést kért.
Volt az egyik testvérnek egy érdekes eszmefuttatása erről a koordinátorról. Lehet-e az ember képesített vén, vagy kisegítőszolga? Illetve kaphat e- kinevezést valaki, ha szeretetlen módon viselkedik, vagy ha másokkal cinikusan és bunkó módon beszél. Mert ha nem, akkor hogyan lehet valaki így koordinátor? Na én elgondolkoztam a kérdésén.

Még folytatom ha szeretnétek!