Az én történetem:
Fiatalon az ember keresi az „igazságot” a válaszokat az életben.
A Tanúkkal házankénti munkájuk során találkoztam, és hiába jártam hittanra korábban, és kaptam némi vallásos nevelést, rá kellett jönnöm, hogy a Bibliát nem ismerem, és nyilván vonzó volt a Tanúk világképe, a paradicsom, örök élet stb.
Sokat kételkedtem jó néhány magyarázatukban, de végül nem a tudtam fogást találni rajtuk.
A történelmi dátumoknál követtem el a nagy hibát, hogy nem igazán ellenőriztem, hanem feltételeztem, hogy pontosak (pl.: 607-es dátum), vagy azt mondtam magamnak, hogy ha bármi nincs rendben, akkor úgyis hamar kiderül. Mert mi is lehetne a probléma egy dátummal, az egy elég egzakt dolog, nem?
Nyilván nem egyszerű Tanúvá válni, egyrészt rögtön megbélyegzett lesz az ember, a korábbi barátai, családja szemében. De hát az igazság miatt az ember képes vállalni sok mindent, hisz az örök élete függ tőle (legalábbis ezt hiszi ).
Megházasodtam, egy testvérnőt vettem el , igazából minden nagyon jól működött. Évekig buzgó voltam, amiben csak tudtam.
De épp amiről feltételeztem, hogy nem lehet vele gond, épp egy dátumról (607-es) derült ki számomra, hogy ostobaság. Évek teltek el, nem vált nyilvánvalóvá azonnal számomra.
Később mindent elolvastam, amit tudtam, a témában (nyilván először komoly lelkiismeret furdalással, mert ugye tilos bíráló, negatív anyagokat olvasni a tanúknak) és ezután összezuhantam egy időre.
Láttam, hogy amiről a Tanúk azt hiszik, hogy axióma (alapigazság), azokat mások elég egyszerűen úgy a sárba döngölik, hogy köpni, nyelni se tudtam.
A legtöbb Tanú itt bezár, leáll az információkról, mert érzi, hogy nem tudja kezelni, feloldani.
A Biblia az „igazság szeretetéről” beszél, és nem csupán az igazság ismeretéről, így továbbolvasgattam és próbáltam más testvérekkel, akár vénekkel beszélni. A vénekkel elég sokszor volt komoly beszélgetésem, amit alig tudtam valahogy megúszni, mert rögtön ellenségként tekintettek rám. Az, hogy valamiben igazam is lenne, vagy közösen megvizsgálnánk egy-egy kérdést, az szóba se jött.
Nyilván ennek a dátumnak a pontossága fontos lenne, következménye van az egész hitrendszerre, mert szinte minden más prófécia erre épül.
De számomra sokkal inkább azért kulcs kérdés ennek a dátumnak a pontossága, mert olyan időszakról van szó, amiről bőven van régészeti adat és egy 70-ével későbbi dátumot (ami nem egy nagy időtávolság) abszolút igaz, pontos dátumként fogad el az Őrtorony Szervezet, úgy hogy ott is csupán a régészeti adatokra hagyatkozhatnak.
Tehát annak felismerése volt a nagy arcul csapás, hogy ha kell egy dátumot is odébb tolnak 20 évvel, ha erre van szükség egy magyarázat, tanítás igazolásához. Ezek után lett világossá, hullott le a függöny a szememről, micsoda mesteri játék folyik a szavakkal, fogalmakkal, bibliai magyarázatokkal.
Ez már egy szakma, profi gépezet, amit tanulni kell, rengeteg ember, kutatás kell hozzá. Ahogy a politikában is előfordult már jó párszor, nem számít a valóság, a konkrét tények, hanem a "valóság képét" megteremtik, ügyesen, ravaszul érvelve, vagy jól becsomagolva az információkat.
Csak hát az ember nem ezt várná egy vallási szervezettől, akinek az igaz Istent kell képviselnie minden körülmények között.
És akkor telnek az évek, az ember elveszti a lelkesedését, elveszti a szolgálati kiváltságokat, és az a „varázs” valahogy eltűnik.
Feleségem nehezen viselte az új „megértéseimet”, gyakran negatív, bíráló gondolataimat a Szervezetről.
Ha az ember élete nem úgy alakul, ahogy gondolta, sokk hatások érik, akkor keresi valahogy a magyarázatot.
Ma már azt gondolom, ha más vallási csoporttal találkozom először, akkor lehet, hogy velük is hosszú távon lennék kapcsolatban. Ez olyan mint az első szerelem, valamiért különleges, és ha az első szerelem törik meg, annál fájdalmasabb nincs. Utána a második, harmadik könnyebb, mert az ember más nézettel, szemlélettel, hozzáállással vág bele.
Az egyik tanúság az volt számomra, hogy egy hétköznapi ember nem elég képzett, hogy egy olyan gépezetet, mint az Őrtorony szervezet azonnal átlásson. Több száz ember, több évtizedes kutató, írói munkája fekszik abban, ahogy bemutatják a Biblia üzenetét, legyen az pl. egy profi minőségű nyomtatott kiadvány (és ingyen) formájában. Vagy a tanítások bemutatása, amiben tényleg meg tudják vezetni a jó szándékú embereket. Most így utólag, meg akár egy ilyen blogon tájékozodva már könnyebb más nézőpontból is tájékozódni, de ha jól látom, azért itt is vannak olyan személyek, akik egykor vonzónak tartották a Szervezet tanításait.
Ma is azt gondolom, hogy nem az átlagos Tanúk a rosszak, hanem annyira jámborak, annyira jók, hogy olyan áldozatokra képesek a „világ mentése” érdekében, amit mások kevesen vállalnának, akár az élet más területén, akár egy másik vallásban.
A „ rossz” a felsőbb vezetés, ezt gondolom most is.
Nem vagyunk idióták, elmebetegek, legalábbis én nem, de az az emberóra, amit a kutatásra fordít az Őrtorony szervezet, hogy miként kell prédikálni, és mit kell prédikálni, annak segítségével könnyen meggyőzhet jó szándékú „igazság kereső” embereket.
És utána, mint az első szerelemben, nagyon nehéz szakítani, és az ember nem 2-szer, hanem 50-szer is meggondolja, hogy mit akar csinálni.
Én azt látom, azt feltételezem hogy átlagosan minden gyülekezetben lehetnek olyanok (talán 1-2 fő), akik pontosan látják, mi folyik. Nem elvakultak, látják a hibákat, problémákat, hamis próféciákat stb, de sok esetben azt is jól látják, hogy nem minden probléma írható egy vallás számlája (de van, ami oda írható), hanem tényleg a tagok is viselkedhetnek ostobán, emberileg óvodásként, és ebből is adódnak a pletykák, rágalmak, ítéletek, családi problémák, stb. Ha más vallásban lennének, hasonlóan viselkednének.
Néhányan látják a hibákat, de valamiért úgy ítélik meg, hogy egy fajta „visszatartó erőként”, akár most, akár a jövőben, maradniuk kell, maradni akarnak. (Vannak akik persze a rokonaik, családtagjaik miatt maradnak, különben sajnos senkijük se maradna és ezt nem akarják megélni.)
Ez érdekesen hangozhat, de bennem is megvan, hogy még maradni akarok. (szerencsére nincs családi függőség, ez nem lenne gond a feleségemmel kapcsolatban )
Jelenleg is járok az összejövetelekre, de sokkal inkább külső szemlélőként és gyakran jókat nevetve magamban, azon ami ott folyik, vagy átlátva, már másként értve egy tanítást, jól szórakozik néha az ember. És ez óriási különbség, hogy nem úgy ülök ott, hogy félnék, attól hogy saját gondolatom legyen, hanem tényleg értelmezni, átgondolni tudom az elhangzottakat és saját következtetéseket levonni.
Ha az ember nem hagyja magát, van kiállása akkor a vének se tudnak mit kezdeni vele. Van aki tisztel, van aki utál, de hát mindenhol ez van. Nyilván az ember úgy játszik, hogy tudja, hol vannak a határok és nem próbálja legyőzni őket.
Nem tudtam teljesen elszakadni Jehova tanúi vallásától, akár azért mert amit gyakran mondanak, hogy „hova mennénk?”, de nem is ez a lényeg. Azért nem sietek kilépni, mert habár sok tanítással gáz van, de jó néhány alaptanításban viszont nem találok hibát, és bárhova mennék, ott viszont épp az alaptanításokkal van gond. (pl: Háromság, csak azért írom, hogy konkrét legyek és hogy számomra ez nem igaz, attól még mások számára lehet igaz. Vagy akár a közeli „nagy nyomorúság” időszaka is eléggé ott van egy Tanú fejében, és amint látva a világ eseményeit nem tűnik túl távolinak emberi nézőpontból se.)
Persze másokat is érnek nehézségek, egyéb sokkal komolyabb problémák, így nem gondolom, hogy valami nagy dolgot akarnék itt leírni.
Azt viszont elérték nálam az Őrtorony Szervezet vezetői, hogy míg a tagokkal semmi bajom sincs, a felsőbb vezetőség szerzett egy újabb ellenséget magának. Az ókorban is nem egyszer csúfos bukása volt az akkori zsidó vezető vallási elitnek. Nem lennék ma se a helyükben.
Azt még nagyon fontosnak tartom, hogy a Tanúk is kíváncsiak, érdekli őket, hogy mások mit mondanak, gondolnak róluk, de mivel a vallási meggyőződés egy nagyon személyes dolog, olyan mint egy párkapcsolati viszony, és ha valaki azt mondja, hogy a feleségem egy ilyen-vagy olyan nő és én meg azt gondolom, hogy mindennél jobban szeretjük egymást, akkor az biztos, hogy nem fogom sokáig hallgatni, vagy megkedvelni, mert nagyon erős sértésnek érezném a részéről. Tehát ha érzik, ha ellenséges a hangulat, akkor bezárnak. Amennyire csak lehet, tisztelettel, a szeret szellemében kell velük beszélni, érvelni valakivel, legyen bármilyen vallású. Az anyázás semmire se vezet, mert minél nagyobb a támadás, annál jobban ellenállnak, és annál igazabbnak érzik a saját „igazságukat”. Jézus is még a bűnösökkel is leült étkezni, tisztelettel bánt velük, kérdezett és így ért el eredményt.
Szóval csak most érett meg valami bennem (vagy most szakadt el valami?), hogy leírjam a ezeket nagyvilágnak az én kis világomból.
A legjobbakat mindenkinek.
Picket
Utolsó kommentek