EXJT BLOG
Egy szép keresztény film
2012.05.11. 03:59 | Ping-Pong | 6 komment
Címkék: videók ébredjetek!
A bejegyzés trackback címe:
https://jehovatanui.blog.hu/api/trackback/id/tr104501543
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zatarra · http://ebredjetek.blog.hu/ 2012.05.11. 12:02:24
Nagyon szép, felemelő! Megható és tanulságos, ajánlom mindenkinek! Köszönjük az áldozatos munkádat, hogy még hajnalban is Isten munkáját csinálod! Isten áldjon meg, hogy nem szünsz meg hirdetni az Igét!
karalabe4 · http://eletazortoronyutan.blogspot.com/ 2012.05.11. 15:05:57
Én is megnéztem és nekem is nagyon tetszett a film. Sokféle gondolatot elindított bennem:
Először is, az jutott eszembe, hogy mennyire más volt még a légkör JT-inál az Őrtorony Társulattal való szorosabb kapcsolat előtt (mármint a szabad vallásgyakorlat ideje előtt mo-on). Jóllehet a tanítások akkor sem voltak jók, de az emberek úgy értelmezték őket, ahogyan tudták, így kevesebb volt a rossz gyümölcs is, és igenis volt valódi keresztény közösség, mély beszélgetések, meg minden...én legalábbis ezt tapasztaltam azoknál, akikkel kapcsolatot ápoltam ebben az időben.
Én magam a 90-es évek elejétől kezdve érzékeltem, hogy a dolgok valahogyan megváltoztak, csak nem értettem, hogy mi van ennek hátterében. A túlzott "érvelés, ismeretszerzés és logikus(-nak tűnő) gondolatmenetek", teljesen elnyomják az intuiciót és ezzel együttesen a lelkiismeretet is.
Sajnos csak évekkel később ismertem fel, hogy a 'teokratikus szabályozások' betartása gyakorlatilag lehetetlenné teszik a keresztényi életmódot. Aki ezt mégis megpróbálja, az fából kell, hogy vaskarikát csináljon.
Magukkal az emberekkel nem lenne semmi baj, csak az Őrtorony Társulat torzítja el a dolgokat és használja ki azokat (akik ezt hagyják), azáltal, hogy rátelepszik az egyének lelkiismeretére, amihez nincs joguk.
Ismertem egy testvérnőt, aki egy fantasztikus nő volt, úttörőzőtt éveken át, a buzdítás forrása volt. Még a 80-as évekből ismertem. Amikor megtudta, hogy abbahagytam az úttörőzést, egy kongin odajött hozzám és teljesen kifordulva magából, osztotta nekem az észt, hogy milyen jogon merek én nem úttörőzni, amikor olyan közel vagyunk a véghez. Teljesen el voltam képedve, mert egy másik ember lett belőle.
Ez a tapasztalat mégis valahogy megerősített abban, hogy jól tettem, hogy abbahagytam az úttörőzést (ezt azért nem mondtam neki), mert nem akartam olyanná válni magam is.
Ez is mutatja, hogy teljesen normális, keresztény emberek kifordulnak magukból a társulati szabályokat követve. Bármilyen problémája van valakinek (kinek nincs?) azt felerősíti a környezet hatása és mesterségesen generálja a pszichiátriai eseteket a JT környezet.
Az is érdekes részlet volt a filmben, amikor "Jézus" megmutatta az üzletembernek, hogy a nagymamája milyen nyomot hagyott benne. Valóban sok emlék van, amire képtelenek vagyunk visszaemlékezni tudatosan, de ezek mind ott élnek bennünk érzelmek formájában. Sokszor ilyen emlékek állnak annak a hátterében, ha valaki szeretne Krisztushoz közeledni, de úgy érzi valami miatt nem tud.
Véleményem szerint sok JT van ilyen helyzetben, de nem merik ezt felvállalni, inkább magukra erőltetnek egy vallásos arcot (más vallások sem kívételek ezalól).
Sokszor vagyunk úgy, hogy nem értjük mit miért teszünk és a vallások sem igazán adnak segítséget, csak " bízzál", meg "higyjél", meg ilyeneket, amely válaszok nem mindenkit elégítenek ki, pontosan azért, mert sokan sokféleképpen visszaéltek már ezzel.
A filmből szépen kiderült, hogy Jézus valóban tudja, ismeri az okokat és meg is tudja mutatni nekünk, ha nyitottak vagyunk rá. Szerencsére léteznek ma már olyan módok, amivel felszínre lehet hozni ezeket az emlékeket, így senki sem kényszerül továbbra is tettetni valamit, amivel nem tud érzelmileg azonosulni. (Persze eddig sem kényszerült igazán elméletileg, de most már gyakorlatilag sem kényszerül erre.)
Számomra ez is mutatja, hogy közel lehet Krisztus eljövetele.
Az is érdekes momentum (na már regyény lesz ebből a kommentből), hogy amikor a végén visszafordultak nem volt ott az útszéli fogadó. Attól még az élményük valóságos volt.
Számomra ez azt mondja, hogy nem az a lényeg, hogy mennyire tudom másoknak (vagy akár magamnak) bebizonyítani a hitemet, hanem milyen személyes tapasztalatokat élek át és az milyen hatással van az életemre. Ezekről a személyes átélésekről nehéz másoknak beszélni, még ha sikerül is, az semmit nem bizonyít számukra, mert attól ők ezt még nem fogják átélni.
Ezért is olyan kevés a valóságos spirituális megtapasztalás JT-i között, mert sokan a 'kéréseikre' akarnak választ kapni mégpedig egy másik embertől (vagyis egy rajtuk kivülálló, de nem isteni forrásból), ami csak tévútra visz, hiszen az ami az egyiknek jó, az a másiknak nagyon rossz lehet, mert nem vagyunk egyformák.
JT-nál pedig azt lesik, hogy mit hisz a másik, mit mond a társulati tanács....aztán kimarad a lényeg - a személyes tapasztalat - illetve, ha mégis lenne ilyen azt nagyon hamar hülyének vagy 'rossz szelleműnek' titulálják.
És nem azért teszik ezt, mert ők olyan buta emberek vagy "gyogyósok" (mint az egyik kommentelő írta), hanem, mert a társulati szabályok betartásával a lelkiismeretük ellen kell cselekedniük.
Nagyon könnyű egy kívülállónak elintézni ezt azzal, hogy miért is teszik (persze ettől még igazuk van) és ez senki számára nem mentség és való igaz, hogy sok esetben nem könnyű (sőt egyes esetekben talán nem is lehet ezt megérteni).
Kívánom, hogy minél többen képesek legyenek meghozni azt a döntést, amiről különben is prédikálnak állandóan, hogy 'inkább Istennek (vagyis a saját lelkiismeretüknek) engedelmeskedjenek, mint embereknek'.
Hogy ne érzéketlen droidok legyenek, hanem emberek tudjanak maradni.
Először is, az jutott eszembe, hogy mennyire más volt még a légkör JT-inál az Őrtorony Társulattal való szorosabb kapcsolat előtt (mármint a szabad vallásgyakorlat ideje előtt mo-on). Jóllehet a tanítások akkor sem voltak jók, de az emberek úgy értelmezték őket, ahogyan tudták, így kevesebb volt a rossz gyümölcs is, és igenis volt valódi keresztény közösség, mély beszélgetések, meg minden...én legalábbis ezt tapasztaltam azoknál, akikkel kapcsolatot ápoltam ebben az időben.
Én magam a 90-es évek elejétől kezdve érzékeltem, hogy a dolgok valahogyan megváltoztak, csak nem értettem, hogy mi van ennek hátterében. A túlzott "érvelés, ismeretszerzés és logikus(-nak tűnő) gondolatmenetek", teljesen elnyomják az intuiciót és ezzel együttesen a lelkiismeretet is.
Sajnos csak évekkel később ismertem fel, hogy a 'teokratikus szabályozások' betartása gyakorlatilag lehetetlenné teszik a keresztényi életmódot. Aki ezt mégis megpróbálja, az fából kell, hogy vaskarikát csináljon.
Magukkal az emberekkel nem lenne semmi baj, csak az Őrtorony Társulat torzítja el a dolgokat és használja ki azokat (akik ezt hagyják), azáltal, hogy rátelepszik az egyének lelkiismeretére, amihez nincs joguk.
Ismertem egy testvérnőt, aki egy fantasztikus nő volt, úttörőzőtt éveken át, a buzdítás forrása volt. Még a 80-as évekből ismertem. Amikor megtudta, hogy abbahagytam az úttörőzést, egy kongin odajött hozzám és teljesen kifordulva magából, osztotta nekem az észt, hogy milyen jogon merek én nem úttörőzni, amikor olyan közel vagyunk a véghez. Teljesen el voltam képedve, mert egy másik ember lett belőle.
Ez a tapasztalat mégis valahogy megerősített abban, hogy jól tettem, hogy abbahagytam az úttörőzést (ezt azért nem mondtam neki), mert nem akartam olyanná válni magam is.
Ez is mutatja, hogy teljesen normális, keresztény emberek kifordulnak magukból a társulati szabályokat követve. Bármilyen problémája van valakinek (kinek nincs?) azt felerősíti a környezet hatása és mesterségesen generálja a pszichiátriai eseteket a JT környezet.
Az is érdekes részlet volt a filmben, amikor "Jézus" megmutatta az üzletembernek, hogy a nagymamája milyen nyomot hagyott benne. Valóban sok emlék van, amire képtelenek vagyunk visszaemlékezni tudatosan, de ezek mind ott élnek bennünk érzelmek formájában. Sokszor ilyen emlékek állnak annak a hátterében, ha valaki szeretne Krisztushoz közeledni, de úgy érzi valami miatt nem tud.
Véleményem szerint sok JT van ilyen helyzetben, de nem merik ezt felvállalni, inkább magukra erőltetnek egy vallásos arcot (más vallások sem kívételek ezalól).
Sokszor vagyunk úgy, hogy nem értjük mit miért teszünk és a vallások sem igazán adnak segítséget, csak " bízzál", meg "higyjél", meg ilyeneket, amely válaszok nem mindenkit elégítenek ki, pontosan azért, mert sokan sokféleképpen visszaéltek már ezzel.
A filmből szépen kiderült, hogy Jézus valóban tudja, ismeri az okokat és meg is tudja mutatni nekünk, ha nyitottak vagyunk rá. Szerencsére léteznek ma már olyan módok, amivel felszínre lehet hozni ezeket az emlékeket, így senki sem kényszerül továbbra is tettetni valamit, amivel nem tud érzelmileg azonosulni. (Persze eddig sem kényszerült igazán elméletileg, de most már gyakorlatilag sem kényszerül erre.)
Számomra ez is mutatja, hogy közel lehet Krisztus eljövetele.
Az is érdekes momentum (na már regyény lesz ebből a kommentből), hogy amikor a végén visszafordultak nem volt ott az útszéli fogadó. Attól még az élményük valóságos volt.
Számomra ez azt mondja, hogy nem az a lényeg, hogy mennyire tudom másoknak (vagy akár magamnak) bebizonyítani a hitemet, hanem milyen személyes tapasztalatokat élek át és az milyen hatással van az életemre. Ezekről a személyes átélésekről nehéz másoknak beszélni, még ha sikerül is, az semmit nem bizonyít számukra, mert attól ők ezt még nem fogják átélni.
Ezért is olyan kevés a valóságos spirituális megtapasztalás JT-i között, mert sokan a 'kéréseikre' akarnak választ kapni mégpedig egy másik embertől (vagyis egy rajtuk kivülálló, de nem isteni forrásból), ami csak tévútra visz, hiszen az ami az egyiknek jó, az a másiknak nagyon rossz lehet, mert nem vagyunk egyformák.
JT-nál pedig azt lesik, hogy mit hisz a másik, mit mond a társulati tanács....aztán kimarad a lényeg - a személyes tapasztalat - illetve, ha mégis lenne ilyen azt nagyon hamar hülyének vagy 'rossz szelleműnek' titulálják.
És nem azért teszik ezt, mert ők olyan buta emberek vagy "gyogyósok" (mint az egyik kommentelő írta), hanem, mert a társulati szabályok betartásával a lelkiismeretük ellen kell cselekedniük.
Nagyon könnyű egy kívülállónak elintézni ezt azzal, hogy miért is teszik (persze ettől még igazuk van) és ez senki számára nem mentség és való igaz, hogy sok esetben nem könnyű (sőt egyes esetekben talán nem is lehet ezt megérteni).
Kívánom, hogy minél többen képesek legyenek meghozni azt a döntést, amiről különben is prédikálnak állandóan, hogy 'inkább Istennek (vagyis a saját lelkiismeretüknek) engedelmeskedjenek, mint embereknek'.
Hogy ne érzéketlen droidok legyenek, hanem emberek tudjanak maradni.
Nεω 2012.05.11. 17:42:18
Óriási film. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem párszor sikerült könnyeket csalnia a szemeimbe. Köszi Pinyó:-)
küzdő 2012.05.11. 18:52:28
Én is megnéztem a filmet. Sokat segít abban, hogy lássuk, miközben éljük életünket, milyen háttér munka folytatódik, ami az életünk megmentéséről, esetleges helyes kerékvágásba juttatásáról szól, amit gyakran nem, hogy nem értékelünk, de inkább megbotránkoztatónak tartunk. Én sem tudtam nagyon sokáig, hogy miért vannak azok a dolgok, amelyek nincsenek összhangban a Biblia alapelveivel (szerintem), de ez a film is bemutatja azt, hogy azért, mert negatív dolgokat élünk át, az sokszor a jövőnk alapja. Amennyivel magasabbak az egek a földnél, annyival magasabbak az én gondolataim a ti gondolataitoknál, mondta a Teremtőnk.
reboot (törölt) 2012.05.15. 08:58:41
nagyon tettszett a film, köszönöm, hogy megosztottad velünk :)
Utolsó kommentek