A körzetfelvigyázók különlegesek. Különlegesek kiváltságaikban, szolgálati módjukban és persze a szokásaikban is. Azok a körzetfelvigyázók, akikkel én találkoztam igencsak különböztek mitőlünk „átlagemberektől”. Hogy miben? Íme egy pár dolog: 

A körzetfelvigyázóknak általában mindig szép autójuk van.

Hogyan tettek szert ezekre a gépjárművekre, nem tudjuk, de amíg mások nem tudnak venni egy valamirevaló autót - annak ellenére, hogy keményen dolgoznak -, a körzetfelvigyázóknak mindig jó kocsijuk van (pedig állítólag csak „költségtérítést” kapnak a társulattól). Ha felmerülnek ezzel kapcsolatban kérdések a testvérekben, a válasz az, hogy „Jehova áldása”. Persze ebből ered egy következő kérdés: ha a körzetfelvigyázók autója „Jehova áldása”, akkor miért nem áldja meg azokat a családapákat, akik első helyre teszik a szolgálatot és mellette keményen dolgoznak? A legtöbb ilyen apának, hogyhogy nem telik szép autóra?

A körzetfelvigyázók nem azt eszik, amit a többi ember.

A mi körzetfelvigyázóink – kevés kivételtől eltekintve – mindig különleges igényekkel rukkoltak elő a táplálkozásukat illetően. Az egyik körzetfelvigyázó és a felesége pl. csak vegetáriánus ételeket evett, és már a legelső összejövetelen kifejezte azt az igényét, hogy ha valaki meghívja őt, akkor csak vegetáriánus ételeket készítsen (tehát a vendég határozta meg, hogy mivel vendégeljék meg!). Hozzá kell tennem, hogy egyáltalán nem vagyok ellene a vegetáriánus étrendnek, sőt! Az azonban fura, hogy egy ember, aki vendégeskedik, olyan ételeket igényel, amelyek sokszor drágábbak a hagyományos ételeknél, és nehezebb is elkészíteni azokat olyan személyeknek, akik a falusi étrendhez szoktak.

A körzetfelvigyázók okosabbak, mint a többi ember.

Akármennyire is furcsán hangzik, ez így van, hiszen tanácsot tudnak adni a gyermeknevelésben (akkor is, ha nincs gyermekük), tanácsot tudnak adni a házasság területén (akkor is ha nem nős emberek) sőt még az olyan dolgokban is tanácsokat osztogatnak, mint a munka (akkor is, ha sosem dolgoztak), az építkezés, az egészség, a zene, a tv, a kikapcsolódás, az üzlet stb. Egyszóval mindenhez értenek, és mindennel kapcsolatban határozott véleményük van. Az egyik körzetfelvigyázó pl. azt a tanácsot adta egy apának, hogy ha a gyermeke nem „megfelelően viselkedik”, akkor csípjen belé erősen (hiszen a többiek előtt pofozni mégsem lehet, a fájdalomérzetre meg szüksége van a gyereknek, anélkül lehetetlen nevelni!). Mondanom sem kell, hogy az illető körzetfelvigyázónak sosem volt gyereke.

A körzetfelvigyázónak mindig igaza van.

Emlékszem arra az esetre, amikor az egyik körzetfelvigyázó sokáig vitatkozott a gyülekezet vénjeivel, egy olyan dologban, amiben egyértelműen nem volt igaza. A tizenhat év alatt, amíg tanú voltam egyetlen egyszer sem láttam, hogy egy körzetfelvigyázó elismerje a tévedését. Pedig nyilvánvalóan tévednek ők is. Vagy nem?

És végezetül egy furcsa történet:

Egyszer az egyik körzetfelvigyázó nálunk volt elszállásolva. A feleségemtől egy edényt kért és abban kamilla teát főzött, hogy azzal inhaláljon, mivel meg volt fázva. Eddig a pontig nem is volt semmi probléma. Igen ám, de a mi körzetfelvigyázónk nem a lakásban inhalált (mint más normális ember), hanem az autójában, ami az udvarunkon állt. És miben ment ki az udvarunkra a szomszédok szeme láttára? Csíkos fürdőköpenyben! Aztán kb. másfél óráig ült az autóban, fürdőköpenybe burkolózva. A szomszédok az egészből annyit foghattak fel, hogy egy számukra vadidegen ember lakik nálunk egy hétig, aki mindig öltönyben van, egyszer azonban megjelenik csíkos fürdőköpenyben és hosszú időre beül az autóba számukra ismeretlen okból. Ő volt a körzet „fura ura”.

szerző: Ney

Olvasd el ezt is: Körzet fel, vigyázó jön!