"És sok hamis próféta támad,
a kik sokakat elhitetnek." Máté 24:11
Hogyan lehetséges az, hogy oly sok ember az évszázadokon át, örömet talál a próféta szerepének eljátszásában, annak ellenére, hogy a próféciáik oly ritkán teljesülnek? A jóslataik rendszeresen elbuknak, de ők mégis folytatják a prófétálást. Egyik fontos oka kétségtelenül az, hogy ha mások úgy tekintik őket, mint akik el vannak látva figyelemre méltó, Istentől kapott éleslátással (éleslátás a szervezet szerint, szívesebben írnom: betekintéssel - a ford.) és képességekkel, az a hatalom és a fontosság érzését biztosíthatja nekik. Kétségtelen, hogy az „ego” kísértése ilyen módon hozza létre a sok hamis prófétát.
Mások talán őszintén úgy érzik, hogy Isteni vezetéssel jutnak a bibliai próféciák helyes értelmezésére, és Isten bízta meg őket, hogy prófétaként figyelmeztetéseket adjanak az emberiségnek, kijelentve az eljövendő dolgokat. Az Őrtorony 1972. április 1-jei számának 197-200. oldalain az Őrtorony Társulat vezetői jogot formálnak egy ilyen pozícióra, a mozgalmuk egészére vonatkozóan:
Ez a „próféta” nem egy ember volt, hanem nők és férfiak egy csoportja. Jézus Krisztus lábnyomkövetőinek ezt a kis csoportját akkoriban Nemzetközi Bibliakutatókként ismerték. Napjainkban Jehova keresztény tanúinak hívják őket.
És próféltáltak is. Közismert mindenki számára, aki megvizsgálta az Őrtorony kiadványait az elmúlt száz évből, hogy az irodalmuk izzik a jövendölésektől, amelyek többsége hamisnak bizonyult, míg néhány még mindig a beteljesedésre vár - vagy a bukásra.
Nagyszámú vitairat és cikk jelent meg a közelmúlban, amelyek az Őrtorony Társulat számos hamis jövendölését támadják, mint például 1878, 1881, 1910, 1914, 1918, 1920, 1925, 1941, és 1975. A célunk itt nem egy másik változat bemutatása ezt a témakört illetően. 1 Éppen ellenkezőleg, a szándékunk az, hogy megvizsgáljunk néhányat abból a kevés jóslatból, amelyek ténylegesen - legalább néhány vonatkozásban - beteljesültek. Ezek legszembetűnőbb példái azok, amelyek századunk két nemzetközi békeszervezete a Népszövetség és az ENSZ megalakulására és nyílvánvaló kudarcára vonatkoznak. A kérdések, amelyekre választ kapunk: Mennyire voltak egyediek, különlegesek ezek a jóslatok? Vajon ténylegesen, egyértelműen az Őrtorony-mozgalomból erednek/származnak? Vajon alátámasztják a prófétai kijelentéseit ennek a mozgalomnak?
Prófétai képességük bizonyítékaként az Őrtorony írói az 1971. augusztus 1-jei Őrtorony 467. és a következő néhány oldalon levő cikkükben azt a hatást keltik, hogy 1914-ben, az első világháború kitörését megelőzően a Tanúk kivételével mindenki más optimista nézeteket vallott a jövővel kapcsolatban, abban a hiszemben, hogy nem háború, hanem béke áll előttük:
E világ politikai, vallási és kereskedelmi elemei széles körben elfogadták ezt a nézetet. Jehova Tanúi azonban ezzel gyökeresen ellentétes nézetet vallottak! Hivatalos folyóiratuknak, az Őrtoronynak (mely akkoriban Sioni Őrtorony néven volt ismert) 1879. júliusi számában, az olvasókkal ezt közölték: „Isten azt tanítja sok bibliavers által, hogy a nemzetekre bajjal terhes idők fognak elkövetkezni.”
Bizonyosan igaz, hogy a 19. században erősen optimista tendenciák voltak jellemzőek a természettudomány, politika, gazdaság és a vallás területén. Ez az állítás azonban nagyfokú tudatlanságot árul el azzal a nézettel kapcsolatban, melyet Bibliában hívő keresztények milliói vallottak abban az időben. „A Nemzetközi Bibliakutatók” csak egy kis csoport volt a többi, sokkal nagyobb keresztény csoport közül, akik a 19. század második felében megjósolták, hogy a világ gyorsan közeledik egy nagy, „bajokkal teli időszak”, és Krisztus második eljövetele felé. Ezek a csoportok egy széles, „milleniumi mozgalom” néven ismert áramlat részét képezték (azért nevezték őket így, mert mindegyikük hitt egy jövőbeni, földön megvalósuló milleniumi királyságban, melyben Krisztus fog uralkodni). Ez a mozgalom a múlt század első évtizedeiben gyökerezett, és abban, hogy a francia forradalom, és a napóleoni háborúk miatt megnövekedett az érdeklődés a bibliai próféciák iránti. Russell pásztor idejében a milleniumi mozgalom nagy hatással volt sok nagyobb felekezetre, például az Episzkopális, a Presbiteriánus, és a Baptista Egyházra. A milleniumi mozgalomnak már akkor is több millió tagja volt. Mindegyikükben megvolt az a vonás, hogy nem osztották a világ jövőjével kapcsolatos általános optimizmust. Ezért az első világháború kitörtése nem érte meglepetésként ezeket az embereket, amint erre Dwight Wilson is rámutat az Armageddon most (Armageddon Now, Grand Rapids, 1977 36, 37 old) című könyvében:
Az első világháború eseményei óvatos reménykedésre biztatták a premillennialistákat, valamint szívfájdító módon beteljesítették néhány vágyukat. Maga a háború kitörése nem döbbentette meg ezeket a posztmillenniális optimizmust ellenző embereket; nemcsak, hogy arra vártak, hogy ez a kor Armegeddonban teljesedjen ki, hanem az elkövetkező vég jeleiként a „háborúkat, és háborúk híreit” is várták.
Wilson ezután a millenniarizmus egyik magyarázóját, R.A. Torrey-t idézi, aki 1913-ban, a háború kitörése előtt egy évvel a következőt írta Az Úr visszatérése (The Return of the Lord) című könyvében:-
Beszélünk a leszerelésről, de mindannyian tudjuk, hogy nem fog bekövetkezni. A békével kapcsolatos összes tervünk az eddig látott legszörnyűbb háborúkba és konfliktusokba fog torkollni!
Különböző katonai írók már az előző évtizedekben is bocsátkoztak ehhez hasonló jóslatokba, és Wilson közre is ad néhány példát a könyvében. A Biblialutatók álláspontja tehát egyáltalán nem volt kivételes. Gyakorlatilag az összes fundamentalista keresztény ezt vallotta azokban az időkben. Számtalan jóslat született azzal kapcsolatban, hogy mi fog elkövetkezni a közeli jövőben, noha a millenniaristák a Bibliakutatókkal ellentétben általában nem tűztek ki pontos dátumot (bár voltak kivételek!). Ily módon azt a keserű csalódást sem kellett átélniük, melyet a Bibliakutatók tapasztalhattak, amikor elvárásaik nem teljesültek, és a megjósolt események nem teljesedtek be a „megfelelő” időpontban.
A Bibliakutatók, csakúgy, mint a millenniarizmus számos magyarázója, kifejtették, hogy az első világháború csak Armageddon előfutára. 2 C. I. Scofield, a Scofield Referencia Biblia híres fordítója, 1916-ban úgy gondolta, „hogy ez a háború a jelenlegi világrendszer haláltusája lesz, és Isten Királysága fogja követni.” 3 Amikor a háború 1918-ban hirtelen végetért, ez kellemetlen meglepetésként érte a bibliai prófécia e szakembereit. Elmagyarázták, hogy a béke időszaka nagyon rövid lesz, és hogy Armageddon biztosan nagyon hamar jönni fog. Amikor 1919-ben létrejött a Népszövetség, azonnal azt jósolták, hogy ez a szervezet nem lesz sikeres, és csak ideiglenesen késlelteti Armageddont.
Az Őrtorony írói gyakran próbálták azt a benyomás kelteni, hogy ők prófétai megérzéseik által előre látták a Népszövetség kudarcát:
Amikor megalapították a Népszövetséget, a kereszténység papságának néhány tagja még üdvözölte is mint „Isten Királyságának politikai kifejeződését a földön.” Mit mondtak azonban Jehova Tanúi? Megint csak pont az ellenkezőjét! Az 1919. március 1-jei Őrtorony kijelentette: „A szenvedő emberiség számára tartós enyhülés sem emberi fejlődéstől, sem pedig bármiféle népszövetségtől nem várható, akármilyen kívánatos is lenne, ha így történne, hanem egyedül csak Krisztus erején keresztül,...”4
Azt azonban elfelejtik megemlíteni az Őrtorony írói, hogy a milleniaristák között ez volt az általánosan elfogadott hozzáállás a békeszervezethez. A fentebb idézett R. A. Torrey már 1918-ban ezt mondta egy prófétai konferencián, melyet a milleniaristák tartottak New Yorkban, ugyanabban az évben (1918. november. 25-28): „Most, hogy a fegyverszünet életbe lépett, az emberek elméje az óceán mindkét oldalán megtelt mindenféle fantasztikus reményekkel, és várakozásokkal, melyek csalódásra vannak ítélve.”5
Ezután Torrey elmondta közönségének, hogy “a Népszövetség soha nem lesz képes többet elérni, mint az ellenségeskedés átmeneti megszűnését.” 6 Dwight Wilson is rámutat, hogy „a háború befejeződésekor nem sok optimiznus mutatkozott a béketárgyalásokkal, illetve a Népszövetséggel kapcsolatban. Az Our Hope ('A mi reményünk', Arno C. Gaebelein millenniarista folyóirata) nem remélte, hogy a Népszövetség meg fogja megakadályozni a háborút.” 7
A két bibliakommentátor, C. F. Hogg és W. E. Vine, még ennél is részletesebb jóslatokba bocsátkozott a Népszövetséggel kapcsolatban a Touching the Coming of the Lord (Az Úr eljöveteléről) c. könyvükben, melyet 1919-ben adtak ki Londonban, nem sokkal azelőtt, hogy a Népszövetség megalakult. Kifejtették, hogy a Népszövetség kudarca meg van jósolva a Bibliában, a Jelenések 17:12-13 verseiben:
Ez a Népszövetség, például, amelyet ma csodaszerként a nemzeti bajok orvoslására javasolnak, nemcsak, hogy előre meg van írva a Bibliában, mint a nemzetközi politika utolsó mentsvára, hanem kudarca is hasonlóképpen meg van jósolva. 8
Vine, aki ezeket a sorokat írta, ezután a Dániel 7:23, 24-et idézi, majd így folytatja:
- János apostol is kapott egy ehhez hasonló látomást. Ő is egy tíz szarvú vadállatot látott, és a látomás jelentése is el van magyarázva, sőt még részletesebben: „A tíz szarv, amelyet láttál, tíz király, akik még nem kaptak királyságot, hanem a fenevaddal együtt kapnak királyi hatalmat egyetlen órára (vagyis egy rövid időre). Ezek egy véleményen vannak, felajánlják erejüket és hatalmukat a fenevadnak.” Jel 17:12, 13. Nyilvánvaló, hogy tíz korabeli királyságról van szó. Az uralkodóik beleegyeznek egy olyan politikai lépésbe, mely szerint hatalmukat átadják egy felsőbbrendű uralkodónak. Az emberiség történelmében eddig még nem létezett ilyen szövetség.
- Az is nyilvánvaló ebből a bibliaversből, hogy a szövetség létezése egy megfelelő erővel bíró ember számára meg fogja teremteni az alkalmat a helyzet kézbentartására. 9
A könyv további részében Vine ezt fejtegeti:
Egyértelmű tehát, hogy egy népszövetség készül megszületni, és nyilvánvalóan ez lesz a régi birodalom új formája... Semmi sem igazolja azonban, hogy úgy következtessünk, a Népszövetség területei, a vadállat 10 szarvával kapcsolatos részek alapján, szükségszerűen arra a térségre fognak korlátozódni, amelyre most a figyelmünk irányul (vagyis a korábbi világbirodalmak területei). Akármilyen elrendezés születik is meg, a Szövetség létrejöttének ténye elő fogja készíteni az utat a végső, és mindent ellenőrzés alatt tartó zsarnok kormánya számára. 10
Érdekes megjegyezni, hogy azok a Biblia-magyarázatok, melyeket az Őrtorony Társulat sok évvel később elkezdett a Népszövetségre alkalmazni, gyakorlatilag ugyanazok, mint amelyeket Vine 1919-ben kiadott. Teljesen nyilvánvalónak tűnik, hogy Rutherford elnök, és néhány munkatársa jól ismerte azokat a magyarázatokat, melyeket különböző millenniaristák már egy korai időszakban a Népszövetségre alkalmaztak. Mind Vine, mind Hogg jól ismertek voltak a bibliai próféciákkal kapcsolatos magyarázataikról. Ezenkívül az Őrtorony-kiadványok gyakran idéznek a Vine-féle Expository Dictionary of New Testament Words (Az Új Testamentum Szavainak Magyarázó Szótára) című művéből. Az Őrtorony vezetői az 1930-as évek elején átvették Vine értelmezését a Jelenések 17:11-13 verseivel kapcsolatban, anélkül, hogy megemlítették volna a forrást, vagy forrásokat, amiből vették. A tanúk későbbi generációjában így most azt a benyomást keltik, hogy ezek a jövendölések, és értelmezések az Őrtorony Társulat vezetőitől származnak Isten szent szellemének irányítása alatt, és ezt most már bizonyítékként használják arra, hogy ők Jehova modernkori prófétái!
Vine és Hogg is tagja volt a „Nyitott hittestvérek” (Open Brethren) közösségének, amely a Plymouth Testvérek (Plymouth Brethren) egyik ága volt (más néven Darbyisták). Azonban a prófétai spekulációk a Népszövetséggel kapcsolatban nagyon gyakoriak voltak a fundamentalista keresztények számos felekezete körében, plédául a baptisták és a pünkösdisták között. Dwight Wilson a következőket írja:
A Népszövetség megalakulása azonnali spekulációkat okozott. A következő jelent meg a Prophetic News and the Evangel című (pünkösdista) kiadványban, majd egy gyűjteményben újranyomtatva, amely legalább öt kiadásban jelent meg: „A világháború tehát démoni tanítások hatására keletkezett és meghozta a Jelenések 16:14-ben megjósolt eredményt. Egybegyűjtötte a föld és az egész világ királyait. Egybegyűjtötte őket egy népszövetségbe, amely a nemzetek felkészítése lesz Armageddonra. A nemzetek szövetkezése vagy összegyűlése a jele annak, hogy a vég közel, a láthatáron van: A párizsi békekonferencia öntudatlanul készítette elő a terepet az Antikrisztusnak és Armageddonnak.”11
Mi a helyzet akkor Knorr Elnök 1942-es jóslatával - a II. világháború kellős közepén - arról, hogy a béke szervezete, amely eltűnt a színről a háború kitörésekor 1939-ben, újra „kiemelkedik a mélységből” (Jel 17:8) a háború végét követően? 12 Első pillantásra egy figyelemre méltó próféciának tűnhet. Ez egy olyan jóslat volt, amely egyértelműen beteljesült. Azonban egyáltalán nem volt egyedülálló, egyedi jóslat.
Amint fentebb is láthattuk, W. E. Vine már 1919-ben azonosította a Népszövetséget a Jelenések könyve 17. fejezetében szereplő „vadállattal”. Ezt az értelmezést Az Őrtorony Biblia és Traktátus Társaság nem vette át, csupán 11 évvel később, amikor bemutatták a Világosság (Light) című könyv második kötetében 1930-ban. 1919-ben a Társulat még mindig ahhoz ragaszkodott, hogy a vadállat az asszonnyal a hátán, melyet a Jelenések könyvének 17. fejezete ír le, nem más mint a pogány Római Birodalom a „hitehagyott” Római Egyházzal „a hátán”. 13 Ez volt az uralkodó protestáns értelmezése ezeknek a jelképeknek a a XVI. századi reformáció óta. Azonban a Világosság második kötetében a Népszövetséget kapcsolták össze ezzel a prófétai látomással, pontosan úgy, ahogyan Vine is tette azt már 11 évvel korábban.A „skarlát színű vadállat” (Jelenések 17:3) pedig a Hágai Nemzetközi Békekonferenciával lett azonosítva, amely 1899-ben jött létre. 14 Ez a szervezet „a világháborúig működött, majd a mélységbe vettetett, és megszűnt funkcionálni. A világháború után kijött a mélységből vagy veremből, és a Népszövetség formájában kezdett el újra működni.” 15 Ez az értelmezés 1942-ig uralkodott (lásd például az Ellenségek (Enemies) című könyvet a 283. oldalon), míg az Őrtorony Társualat vezetői rá nem döbbentek, hogy a II. világháború sem torkollik bele Armageddonba. Ezáltal a Jelenések 17. fejezetének egy újabb értelmezésére volt szükség.
Ez a Béke - Fennmaradhat? (Peace - Can It Last?) című füzetben is megjelent, amely a Társulat elnöke, Nathan H. Knorr 1942-ben megtartott, azonos című beszédén alapult. A Hágai Nemzetközi Békekonferenciát ez alkalmommal azonban már teljesen kizárták/kihagyták a szereplők listájából. A „vadállat” elsőként a Népszövetség volt. A „mélységbe” került 1939-ben, a II. világháború kitörésekor. Azonban nem maradt ott. A Jelenések könyve 17:8 idézva Knorr Elnök megjövendölte: „A világi nemzetek társulása/szövetsége újra megvalósul, feltámad/felemelkedik majd.” 16
Mint mindannyian tudjuk ez a jóslat beteljesedett. De ezt nem volt nehéz előre jelezni abban az időben. Amint arra maga Knorr is rámutatott ugyanebben a füzetben (a 21. oldalán), a béke szervezetének a háború utáni újraindításának tervei már jó úton haladtak; a Tengelyhatalmak, Japán és Magyarország már megállapodtak az „új Népszövetségről” 1940. november 20-án. Valójában az ENSZ már számos hónappal Knorr 1942. január 1-jén, Washington D.C.-ben közölt jövendölése előtt megalakult, huszonhat nemzet írta alá közös nyilatkozatát azon a napon. 17
Emellett Knorr jóslata nem volt sem új, sem egyedülálló. Más prófétikus magyarázók is megjövendölték ugyan ezt a dolgot - két évvel korábban! Dwight Wilson például a jólismert Biblia-magyarázó, Harry Rimmer egyik jövendölésére hivatkozik: „Harry Rimmer 1940-ben előre jelezte egy új Népszövetség létrejöttét a háború erdményeként - továbbá egy egyetemes diktátor felemelkedését. Az ENSZ megérkezett, de a diktátor még sehol.” 18
Így az Őrtorony Társulat egyáltalán nem állíthatja, hogy elsőbbsége van ebben vagy más a Népszövetséghez és az ENSZ-hez kapcsolódó jövendölésekben és prófétikus alkalmazásaiban. Ugyanezen nézetek a millenarista fundamentalisták között általánosan elfogadottak voltak abban az időben, akik a szóban forgó békeszervezetek jövőjéről szóló jövendöléseket már évekkel azelőtt vallották, mielőtt az Őrtorony Társulat felkapta volna azokat. A fundamentalista keresztények általánosságban nem változtatták meg a békeszervezet iránti hozzáállásukat a II. világháborút követően. Továbbra is úgy hivatkoztak rá, mint a Jelenések könyvének 17. fejezetében szereplő „vadállatra” - ahogyan az Őrtorony Társulat is akkoriban - és a hátán lovagló „szajhát” a korrupt kereszténységnek tekintették. 19 Louis Gasper szociológus kifejti:
A fundamentalisták szó szerint úgy vélték, hogy „a bíborba és skarlátba öltözött nő” a Jelenések 17. fejezetében egy korrupt, de színes világegyház létrehozását árnyékolja elő, amelybe a katolikusok és protestánsok is beletartoznak majd. 20
Az Őrtorony Társulatnak egyrészt az ENSZ-hez, de „a szervezett, romlott kereszténységhez” való hozzáállásáról is látható tehát, hogy az általánosan elfogadott nézet volt a fundamentalista keresztények között. Még akkor is amikor megszolottá vált is az ENSZ elleni rosszalló állásfoglalások elfogadása, az Őrtorony Társulat szorosan követi a fundamentalista mozgalom módszereit:
Bár a fundamentalisták általánosan ellenezték az ENSZ-t és hevesen kritizálták azt, nem tettek semmilyen szervezett kísérletet arra, hogy nyomást gyakoroljanak a Kongresszusra, hogy az visszavonja az Egyesült Államok tagságát. Az ellenzésüket általában nyilatkozatok és állásfoglalások formájában fejezték ki, amelyeket gyakori időközönként alkalmaztak, hogy jelezzék az ENSZ-szel szembeni általános rosszallásukat. 21
ÖSSZEGZÉS
A fenti vizsgálat bemutatta, hogy az Őrtorony Társulat nézetei a nemzetközi békeszervezetről sokkal „hagyományosabbak”, mint azt a legtöbb Jehova Tanúja hiszi. Ezeket a nézeteket többé-kevésbé gyakorlatilag az összes fundamentalista keresztény vallja. A Társulat által, ezeknek a békeszervezeteknek a jövőjéről bemutatott „jóslatokról” a következő igaz: Egyszerűen átvették ezeket a fundamentalistáktól. Ha ezen jóslatok némelyikéről úgy tűnik, hogy beteljesült, az tehát semmit sem bizonyít a társulat prófétáló képességéről; csupán azt bizonyítja, hogy képesek plagizálni. Ehhez semmilyen isteni inspiráció nem szükséges. Ha ezek a jóslatok isteni eredetűek, az Őrtorony Társulat vezetőinek arra a következtetésre kellene jutniuk, hogy Isten ezeket a fundamentalista keresztényeknek adta és nem az Őrtorony szervezetnek.
Egy kérdés maradt megválaszolatlanul: Vajon a Jelenések 17. fejezetében szerepjő látomás a „fenevadról” valóban alkalmazható a Népszövetségre és az ENSZ-re napjainkban? Még ha első pillantásra ez a magyarázat valószínűnek is tűnik, a szerző úgy véli, hogy súlyos problémákkal küzd. Reméli, hogy egy későbbi cikkjében kifejtheti ezt a témát is.
Carl Olof Jonsson
Lábjegyzetek:
1 Egy tisztességes, kiegyensúlyozott és tudományos vitát ezekről a be nem jött jövendölésekről és ezek jelentőségéről az Őrtorony-mozgalom tantétel-beli és szervezeti fejlődésére vonatkozóan Dr. Joseph F. Zygmunt „Prófétai kudarc és kiliasztikus identitás: Jehova Tanúi esete” („Prophetic Failure and Chiliastic Identity: The Case of Jehovah's Witnesses”) című cikkében találhatunk, amely az American Journal of Sociology szaklapban jelent meg, 75. kötet, 1969. július 926. oldal - 1970 május 948. oldal
2 Wilson, p. 37ff. The Watch Tower Nov. 1, 1914, pp. 327, 328.
3 Wilson, p 38.
4 The Watchtower, August I, 1971, p. 469.
5 Quoted by Ernest R. Sandeen in The Roots of Fundamentalism, London 1970, p,
235.
6 Sandeen p. 235.
7 Wilson, p. 56.
8 C.F. Hogg and W.E. Vine, Touching the Coming of the Lord, London 1919, p. 95.
9 Hogg and Vine, p. 96.
10 Hogg and Vine, pp. 118,120.
11 Wilson p. 81
12 See the booklet Peace - Can It Last? published by the Watchtower Society in 1942, p. 21.
13 See for example Studies in the Scriptures. Vol. Vll, first published in 1911, pp. 259, 263. The work went through several editions in the subsequent years.
14 Light, Vol. 2, 1930, p. 86.
15 Ibid, p. 94.
16 Peace - Can It Last? 1942. p. 21. Az Őrtorony Társulat nyíltan úgy hivatkozott erre a jóslatra, mint ami egyértelmű bizonyítéka a szervezet prófétai képességének. Az Őrtorony 1960 444. oldalának 19. bekezdésében azt állította, hogy ők jövendölték ezt, Jehova szellemének a vezetésével. Vesd össze még: "Your Will Be Done On Earth, " 1958, p. 282; ''Babylon The Great has Fallen!" God's Kingdom Rules! 1963, p. 585; The Watchtower, Nov. 15, 1963, p. 696; The Watchtower, Feb. 15, 1967, p. 122 and the 1975 Yearbook of Jehovah's Witnesses, p. 203.
17 The American Annual for 1 944, p. 701, quoted in The Watchtower, Dec. I, 197 1, p. 723.
18 Wilson, p. 157. Rimmer jövendölése The Coming We and The Rise of Russia című könyvének 83. oldalán olvasható. Grand Rapids kiadó, 1940. Az, hogy Harry Rimme írásai nem ismeretlenek a Társulat számára jól látható abból a tényből, hogy gyakran idézik őt más témájú Őrtorony kiadványokban is. Lásd például a Basis for Belief a New World című füzetet, amelyet 1953-ban adtak ki, és ahol végig Rimmer munkáiból idéznek a 23, 27, 37 és 44 oldalakon.
19 1963 óta a Társulat a “szajhát” a hamis vallással azonosítja. Lásd a "Babylon the Great” című kiadványt, 1963-as kiadás
20 Louis Gasper, 7hc Fundamentalist Movement 1930-lg55, Grand Rapids: Baker Book House. 1981 reprint of the 1963 edition), pp. 49, 50
21 Gasper, p. 52.
fordította a jehovatanui.blog.hu csapata
olvasd el ezt is: Jehova Tanúi ENSZ tagságáról MINDEN
Utolsó kommentek