Jehova Tanúi azt állítják, hogy fontosak számukra a gyermekek, én azonban ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. Már az is furcsa, ahogyan a gyermekvállaláshoz viszonyulnak. Az átlag Tanú idegenkedik a gyermekvállalástól, sőt egyesek kifejezetten megvetik. Gyermektelen vének és körzetfelvigyázók adnak tanácsot a szülőknek a gyermeknevelésben. A gyermekeknek az összejöveteleken nem szabad megszólalniuk, egy helyben kell ülniük hosszú órákat, ami számukra idegen és teljesen érthetetlen. A királyság teremben nem szabad játszani és futkározni, egyes gyülekezetekben még az udvaron sem. Ezek az elrendezések teljesen figyelmen kívül hagyják a gyermekek természetét, és azt bizonyítják, hogy, azok akik kitalálták ezeket a szabályokat, azok nem foglalkoznak a gyermekek érzéseivel és gondolataival.
Azok a szülők, akik úttörők, sokszor elhanyagolják gyermekeiket a „szolgálat” miatt. Az egyik úttörő anyuka pl. nyáron a tűző napon, negyven fokban prédikált a két éves kislányával. Előfordult, hogy ugyanez az anyuka amikor már gyermeke úgy három éves lehetett, reggel nem adott enni a kislányának, és fél napos prédikálás után (ahová vitte a kislányt is), délben meleg étel helyett egy kis fornettivel szúrta ki a szemét, mire a kislány megjegyezte, hogy „rendes ételt” szeretne enni.
A nyári kongresszusokon is figyelmen kívül hagyják a gyermekek igényeit. Aki már volt ilyen rendezvényen, az tudja, mit jelent fél napokat ülni a tűző napon. Érdekes, hogy a szervezőknek eszébe sem jut, hogy a gyermekeknek árnyékos helyet biztosítsanak. A kisfiunk kb. másfél éves lehetett, amikor mi is csak a napon találtunk helyet magunknak. A fiunknak a pelenka alatt meleg-kiütései lettek, amelyek még aznap kisebesedtek. A feleségem egy idő után már felvitte a keringőre a fiunkat, hogy ne legyen kitéve a nagy melegnek, ott viszont leülni nem tudtak. Nem csak a szervezők nem gondoltak a gyermekekre, de a legtöbb résztvevő sem. Érdekes, hogy a gyülekezetünkben lévő fiataloknak (20 év felettiek) árnyékos helyük volt fent a sorok tetején, tudták, hogy helyet keresek, de egyiküknek sem jutott eszébe, hogy átadja a helyét – nem nekem, hanem a kisfiamnak és a feleségemnek. Ennyit az önfeláldozó krisztusi szeretetről, ami Jehova Tanúi között van.
A gyermekekkel való bánásmód hozzá járul, hogy a legtöbb fiatal, ahogy nagykorú lesz, abba hagyja a gyülekezet látogatását. A gyermekek élete tiltások sorozatából áll, amit a legtöbb szülő meg sem próbál kompenzálni. Nincsenek ünnepek, nincsenek ajándékok, nincsenek kirándulások, nincs tánc, nincs zene, nincs szórakozás. Van prédikálás, van kongresszus, vannak összejövetelek, van helyreigazítás, van fejcsóválás, van nyakkendő, vannak komoly arcok. Ilyennek kellene lennie a gyermekkornak? Ez Isten akarata?

Ney