Köszi a könyvet JJ. Remek munka. Remélem áldásos lesz a tények feltárásában.

Ime pár dolog magamról.

1990-ben találkoztam először Jehova Tanúinak irodalmával, majd egy évvel később ismét. Akkor már érdekelt mit mondanak, de szégyelltem elmenni és megkérdezni azt a nőt aki a falunkban Jehova Tanúja volt. Viszont egy Jehova Tanúitól írt újságcikk elolvasása után, végül is rászántam magam és elmentem az ott leadott címre, érdeklődni, hogy miben hisznek. Nem tartottak velem semmilyen bibliatanulmányozást, csak ismertettek bizonyos tanításokat és ezután 1992-ben bemerítkeztem. Akkor még nem tudtam, hogy pár egymással ellenkező csoport van ezzel a névvel. A mi csoportunk akkor (1992-ben) vette fel az Igazhitű Jehova Tanúi nevet. Ezzel egyesek nem értettek egyet úgy hogy leszakadtak tőlünk.
Minden jól ment egy darabig, amíg nem találkoztam egy Adventista férfival, aki beszélgetésre hívott meg. Itt ő azt mondta, hogy győzzem meg őt arról, hogy Jézus Urunk valóban 1914-ben jött el. Személyes kutatásba kezdtem e téren, és hamarosan rájöttem, hogy ez a tanításunk nem bizonyítható a Bibliával. Mit tegyek? Szégyelltem beszélni erről a testvéreknek. Ebben az időben bizonyos könyvek estek a kezembe, olyan könyvek amelyeket volt JT írtak. Tágabb lett az ismeretem Jehova Tanúinak a történelmét illetően.
Közben írtam a MO-i fiókhivatalba, de akkor még nem tudtam, hogy több JT csoport van. Ezek leadták a címemet és felkeresett egy testvér, aki áthívott a hivatalosnak számító csoportba. Összehasonlítva az én csoportom tanításait a másik csoportéval, megfigyeltem, hogy bizonyos tanításokban a másik csoportban már javítottak és a Bibliával őszhangba hozták őket (felső hatalmasságok, stb.). Ezért bejött az a gondolat, hogy hátha idővel ezek ki fogják javítani a dolgokat. Elhatároztam, hogy átmegyek. Beadtam egy elkülönülő levelet az IJT-hez és jeleztem a másik csoportnak, hogy társulni szeretnék hozzájuk. Ez 1993-ban történt.
Megpróbáltam finoman érinteni a Bibliával nem stimmelő tanításokat és levelet küldtem a Bukaresti fiókhivatalhoz. Felkeresett két testvér egy klassz terepjáróval. Elbeszélgettünk és láttam, hogy állnak a dolgok. Erősen tartották magukat. Ezért felmondtam. 1994-ben lehetett.
Elkezdtem érdeklődni más JT csoportok iránt is, hogy lássuk, ha náluk lehetséges a reform.
Így kerültem kapcsolatba egy másik JT szárnyal. Ezek csak Jehova Tanúinak mondották magukat, de bizonyos tekintetben még tévesebb irányt követtek mint az IJT és a hivatalos JT. De egy ottani testvérnőnél tudtam meg, hogy léteznek Bibliakutatók is, ugyanis egy ezek által kiadott füzetet találtam náluk.
Írtam nekik és kérdeztem miben hiszek. Írtam, hogy szeretném elolvasni a Russell könyveit is. Erre ők készségesen elküldték az összes Russell Írástanulmányok köteteit és még más anyagot is, valami régi Őrtoronykivonatokat, meg egyebet. Mindent elolvastam, sőt az említett testvérnőnél megtaláltam "A beteljesült titok" című könyvet, amit szintén elolvastam.
Közben felvettem a személyes kapcsolatot is a Bibliakutatókkal. A levelezéssel megbízott testvértől megtudtam, hogy ő és más személyek nem értenek egyet a Russell által tanított dátumokkal. Majd meghívott az általa alapított gyülekezetbe, ugyanis rövid idő után kiszakadt a hivatalos gyülekezetből. Én és egy másik testvér elmentünk, hogy lássuk miről van szó. Elbeszélgettünk. Bizonyos tanításokkal egyetértettünk, de más tanításokkal nem.
Ismét válaszút előtt álltam. Mit tegyek?
Próbálkoztam újra a hivatalos csoportnál és reméltem, hogy legalább egy tanításban tudok segíteni, a vérkérdés kijavításában, amely aztán elindítaná a többi reformot is. Beszéltem egy misszionáriussal, azután írtam pár levelet, de csak felháborodást tudtam elérni. Semmi nem ment. Elkeseredtem. Mit tegyek?
Volt egy kis pénzem és befektettem egy általam írt füzetbe: Jehova tanúi és 1914. Megreformált Jehova Tanúi gyülekezetet akartam létrehozni "Felhívás a valóságra" név alatt. Sikerült egy kis érdeklődést ébresztenem és társakat találnom, kettőt. Két Tanút. Az egyik rövidesen cserbenhagyott és visszatért a hivatalos JT-be a másik mogorván és szeszszagúan jött a találkozásra. Közben találtam egy másik JT csoportot, ezek az addigiaknál is szélsőségesebben voltak. De kedvesek voltak. Ott is próbálkoztam, hiába. Kiábrándító és elképesztően nehéz volt minden próbálkozás.
Majd a külfölddel próbáltam felvenni a kapcsolatot, hogy lám az ottani helyzetet. Írtam és levelet kaptam a következőktől: David A. Reed, Raymond Franz, Carl Olof Jonnson. Nem alakult semmilyen kapcsolat. Ez 1995 körül lehetett. Az idő tájt történtek bizonyos változások, amelyek újból reménnyel töltöttek el. Így hát nagy hévvel újból berobogtam a hivatalos JT-be.

Ez kb. 1996-ban lehetett.
Abban az időben olyan munkával bíztak meg a cégnél ahól dolgoztam, amely lehetővé tette az utazást egész Romániában. Ezt arra is felhasználtam, hogy különböző helységekből írtam névtelen leveleket, melyekben arra sürgettem az illetékes Jehova Tanú szerveket, hogy folytassák a reformot. Ez alatt azt értettem, hogy vizsgálják újra azokat a tanításokat amelyeket nem lehet kellő képpen a Bibliával alátámasztani és inkább a Jehova Tanúk által áthagyományozott gondolkodásmód eredményei. Olyan személyek is voltak a hivatalos JT egyházban akiknek pl. halvány fogalmuk sem volt, hogy a Társulat szerint a meghalt "felkentek" már feltámadtak és az égben vannak.
Egy nagyvárosba költöztem és egy kedves és hű tanú családnál kaptam befogadást. Ingyen. Csak a költségekhez kellett egy kis hozzájárúlás. Persze elrejtettem a nézeteim. Ahól lehetett hallgattam, ahól muszály volt hazudni ott hazudtam, hogy azt hiszem mint ők. Kényelmetlen volt a helyzet. Néha még kényszerítettem magam, hogy azt higyjem mint ők. De egyszer mégis elkaptak.
Íme, hogy jártak el. A Bukarestiek valahonnan megsejtették a dolgot. Mivel a leveleket kézzel írtam, névtelenül, ők meghívtak, hogy írjam alá az adomány-nyugtákat. Majd miután látták a hasonlóságot, meghívtak egy beszédre. Ott azt mondták, hogy Bukarestből kaptak egy olyan levelet, amely névtelenül van írva és ha nem én vagyok a szerzője? Azt mondtam, hogy nem. Pedig én voltam. De nem akartam vállani a dolgot, ugyanis már feleségem volt, aki nem tudott semmit az én tevékenységemről... Ez így ment egy darabig, mig elolvastam a Pogányok ideje című könyvet. Kölcsön vettem egy könyvtárból. Ekkor bátorságot kaptam és egy nyilt levelet írtam Brooklynba, a "felkent szentekhez". Sürgettem egy olyan bizottság létrehozását amely újravizsgálja az 1914-es doktrinát. Ez 2000 körül lehetett, ha jól emlékszem.

Brooklyn a helyi vének által válaszolt nekem. Megbeszéltük a dolgokat... és nem értettünk egyet. Kérdeztem a megbízott testvért, mit kell tennem szerinte? Azt tanácsolta, hogy maradjak és halgassak. Én ebben nem tudtam beletörődni ezért beadtam az elkülönülő levelem. Talán 2001 lehetett. Később azonban megbántam és azt gondoltam, hogy hátha elsiettem a dolgot. Egy befogadási kérvényt adtam be, nem emlékszem pontosan az évre. Meghívást kaptam egy beszédre. Ott bejelentettem, hogy ha visszatérek venni fogok az emlékjegyekből. De nem tudtunk megegyezni.
Azután eltelt az idő jobbára volt JT-hoz társulva. Egy ideig ott is mentek a dolgok, nem a legjobban, de aztán minden felborúlt és mély váltság keletkezett. Úgyhogy mondhatni a kétségbeesés szélére kerültem.
Amikor már nem tudtam mit kellene vagy mit nem kellene tennem, tavalyelőtt (2010), egy telefonhívást kaptam egy IJT megbeszélésre. Kíváncsian és döbbenten elmentem, lássuk miről van szó. Tudtam, hogy szakadás volt az IJT-ben. A meghívó testvér közölte, hogy állnak a dolgok. Idős testvér volt. Elmondta, hogy sok helyen megfordult a JT-k között és sok mindenen átment. Mondta, hogy azért csatlakozott a refompárti IJT-sekhez, mert a konzervativok "öngyilkos" pályán forognak és szerinte a konzervativ öregeknek és gyülekezeteinek semmi esélye sincs a túlélésre. Szerinte, a lemaradt konzervativ gyülekezetekbe senki sem fog belépni, mivel ott csak idős emberek vannak és pár év alatt ki fognak halni, utánpótlás hiányában. Reformokra, életerős gyülekezetekre és fiatalokra van szükség, mondta. Csak álltam és halgattam döbbenten. Nem jött, hogy higyjek a füleimnek, föleg amikor azt mondta, hogy ő az Úrvacsora vételét is fogadná, de, tette hozzá, a reformokat nem kell erőltetni egyszerre, hanem lépésről lépésre kell bevezetni, mivel félő, hogy a feje tetejére fognak állni a dolgok. Én örömmel beleegyeztem. Azután felkért arra, hogy az Őrtorony-tanulmányozást is vezessem. Ebbe is belementem, azzal a megkötéssel, hogy a hibákat jelezni fogom.
Aztán beleegyeztünk más részletekbe is. De a dolgok nem mentek, ahogy előttem előadta a testvér. Később ő maga is megilyedt attól amit tenni akart és visszakozott. Távoztam, másokkal együtt, hogy ne legyen problémája.
De a JT-kal való eposzom nem ért véget itt. Érzem, hogy még maradt egy játszma. Egy utolsó felvonás. Kérdezheti valaki, miért csinálom ezt, mi haszna ennek a dacoskodásnak? Ez nem dac. Ez szeretet. Nálam ez volt a first love, vallásos téren. Ez pedig kitörölhetetlen nyomot hagyott, mint a volt feleségem. Nálam a szeretet emlékeket nem lehet kitörölni, velük kell élni. Annyi ideje velük azt erdményezte, hogy beléjük szerettem. Puszta szeretetből csinálom, Emberszeretetből. Mivel segíteni akarok nekik. Ez "emberfeletti" szeretet. Isteni csoda.
Az Úr Jézus is ezt tette a zsidókkal. Azt mondta, hogy ha Tírusban vagy Sídonban tette volna a csodákat, azok megtértek volna zsákban és hamúban: Lk 10:13,14. De mégsem ment. Talán, ha én is másokhoz mentem volna és ha mindezt az energiát odaadtam volna, több eredményt értem volna el. De nem mentem. Valami idealáncolt. Talán a "végzet"? - kérdheti valaki. Nem. Én nem hiszek ilyesmiben. Legalább is nem úgy, ahogy a világ többsége hiszi. Ismét mondom, és kezemet a szívemre tehetem ezért. A szeretet. Az igazi. Minden ami nem igazi igazi szereteből jön, az múlandó. De az igazi, az megmarad, az hűséges, az türelmes, az önfeláldozó, az nem keresi a maga hasznát. És ez mindörökké megmarad kincsként az ég kincsesládáiban tárolva. Az én szeretetem is ilyen vagy legalább is ilyennek akarom, hogy legyen, mindazokon akiket szeretek. Isten engem úgy segéljen. Ámen.

UPV