Ez a cikk egy újabb részlet a korábban Vezető Testületi tagként szolgált Raymond Franz - Lelkiimereti válság című könyvéből.

Mint már említettem, 1993-ban az Őrtorony Társulat kiadott egy új könyvet a Tanúkról, mely a „Jehova Tanúi – Isten Királyságának hirdetői” nevet viseli. Bizonyos részletei más forrásokban megjelent gondolatokra utalnak, ezzel mintegy tompítva az ott található információk hatását. Például Carl Olof Jonsson 1983-ban kiadott és azóta is terjesztett könyve, A 'Pogányok ideje' - Vajon véget ért? címmel, egyértelműen bemutatta Charles Taze Russell, Krisztus második eljövetelére vonatkozó, minden mástól könnyen megkülönböztethető, tanításainak eredetét, ideértve azt is, amely az 1914-es évre is utalást tesz. Az Őrtorony kiadványok évtizedeken át igyekeztek elkendőzni vagy egész egyszerűen figyelmen kívül hagyni a fenti tényeket, azt a hatást keltve ezzel, hogy a tanítások többsége és az 1914-es dátum eredetileg Russelltől származik és hogy az Őrtorony kiadványa egy egyedülálló, isteni csatorna szerepét tölti be, hogy feltárja a múltban már elfeledett vagy ez idáig még fel nem fedett igazságokat.

Most először, tettek olyan elismerő intézkedéseket, amelyekkel már rég adósak voltak olyan különböző korábbi forrásoknak, mint például John A. Brown "hét idő"-ről szóló elméletének kidolgozása, a Dániel könyvének 4. fejezete alapján, amint bemutat egy 2520 éves időszakot és összekapcsolja azt a Lukács 21:24-ben található "Pogányok idejével". (Ezen könyv kiadásáig John A. Brown neve soha egyetlen Őrtorony kiadványban sem jelent meg.) Azt is kezdték elismerni, hogy valójában nem Russell, hanem a Második Adventista hívő N. H. Barbour volt az, aki először úgy célzott 1914-re, mint a "Pogányok idejének végére" a saját folyóíratában a Reggel Hírnöke-ben [Herald of the Morning], 1875-ben - négy évvel az első Őr Torony magazin megjelenése előtt - és, hogy ő volt az akitől Russell átvette ezt a dátumot.

Az Őrtorony vezetői számára ezek az információk hosszú évtizedeken át elérhetők és ismertek voltak. 1979-ben a Vezető testület minden tagja megkapta Carl Olof Jonsson tanulmányának első 20 oldalát, ahol mindezen adatok és tények teljes részletességükben ki lettek fejtve. Ugyanakkor csak ezen a kései dátumon tett bármilyen nyílt elismerést az Őrtorony szervezet arra, hogy ezek a nézetek, összefüggések és elgondolások valójában kiktől is származnak és kik voltak a valódi kezdeményezői[1].

Ez az új történelemkönyv szintén elismert - legalább valamilyen szinten - néhány korábbi és sok ideig vallott tanítást is, például az 1874-es dátumról szólót, amelyet Krisztus "második eljövetelének" kezdeteként tanítottak, az 1878-as évről szólót, amikor Krisztus Királyi hatalmat kapott, az 1881-as évről szólót, amikor majd lezárul az égi elhívás időszaka és az 1925-ről szólót, amikor majd a "régi hűségesek" feltámadnak és a nagy Jubileum kezdetét veszi a földön. Mindezen információk már 1983-ban be lettek mutatva, ennek a könyvnek, a Lelkiismereti válságnak, az első kiadásában.

Amit a történelemkönyvük nem tesz meg, hogy becsületesen és őszintén beismerje ezeknek a fent említett dátumoknak korábban tulajdonított rendkívüli fontosságot és azok folyamatos hangsúlyozását, holott sok esetben több mint 50 évig tették ezt, továbbá a határozottságot amellyel az állításaikat és igényeiket megfogalmazták. Ebben a könyven, ahogy a nemrégiben megjelent Őrtorony és Ébredjetek! folyóiratokban is, megfigyelhető egy folyamatban lévő törekvés arra, hogy a fenti dátumok és az eredetileg 1914-re jövendölt események jelentősége a minimálisra csökkenjen.[2] Sok állításukra gyakran csupán az egyik oldalról fókuszálnak  (mint ahogyan kizárólag a "Pogányok Idejének végére" hivatkoznak, vagy amikor 1914-et egyszerűen egy "kulcsfontosságú dátumnak" vagy "egy jelentős évnek" mutatják be), és nem említenek meg egyéb jelentős állításokat, amelyek szerves részét alkották a jóslatoknak. Általánosságban az olvasók, már csak néhány újabb figyelmeztetést kaptak amint 1914 (vagy később 1925) közeledett, és a merész jóslatokat ezek után már csak "javaslatok"-ként vagy puszta "eshetőség"-ként ábrázolták. Mivel az olvasók nagy többségének nincs lehetősége hozzáférni a korábbi kiadványokhoz, így a cikkek által kihasználhatják tudatlanságukat és elbagatelizálhatják a korábbi előrejelzéseik jelentőségét azáltal, hogy csak bizonyos idézeteket használnak fel, egyszerűen elkendőzik vagy szándékosan figyelmen kívül hagyják a korábbi egyértelmű kijelentéseiket.

Nagyon gyakran alkalmaznak olyan taktikát, amelyben teljesen kerülnek egy adott szóhasználatot [terminológiát], mintha ezeknek a különös szavaknak és kifejezéseknek a mellőzése megszabadítaná őket attól, hogy hamis jóslatokat hirdettek Isten nevében. Az Ébredjetek! 1993. március 22-i számában a 3. oldalon a “Miért van oly sok vaklárma?” cím alatt egy tökéletes példát találunk erre:

„Vannak néhányan, akik látványosan prófétálnak a világ végéről, hogy magukra irányítsák a figyelmet és követőkre tegyenek szert, ám mások komolyan meg vannak győződve arról, hogy bejelentésük igaz. Reményeiket néhány írásszöveg vagy esemény egyéni értelmezésére támaszkodva hangoztatják. Nem állítják, hogy kijelentéseik közvetlen Jehovától jövő látomások lennének, és hogy ilyen tekintetben Jehova nevében szólnak. Így aztán, ha szavaik nem bizonyulnak igaznak, akkor sem tekintendők hamis prófétáknak, akik ellen óva int az 5Mózes 18:20–22. Emberi gyarlóságuk következtében csupán tévesen értelmezték a dolgokat.*”
 

A kapcsolódó lábjegyzet a következőket tartalmazza: 

„* Jehova Tanúi Jézus második eljövetelének buzgó várásában olyan dátumokat említettek, amelyek végül téveseknek bizonyultak. Ezért némelyek hamis prófétáknak nevezték őket. Ám ők egyik esetben sem ’Jehova nevében’ tették bejelentéseiket azt feltételezve, hogy azok egyenesen Tőle származnak. Soha nem mondták: ’Ezek Jehova szavai.’ Az Őrtorony, Jehova Tanúi hivatalos folyóirata kijelentette: „Mi nem rendelkezünk a prófétálás adományával” (1883. január, 425. oldal [angolban]). „Nem tartjuk vagy tekintjük úgy írásainkat sem, mintha azok tévedhetetlenek lennének” (1896. december 15., 306. oldal [angolban]). Az Őrtorony kinyilvánította azt is, hogy bár némelyek rendelkeznek Jehova szellemével, ez „nem jelenti azt, hogy akik Jehova tanúiként szolgálnak, azok ihletettek lennének. Nem jelenti azt, hogy Az Őrtorony-ban megjelent írások ihletettek, tévedhetetlenek és mentesek a hibáktól” (1947. május 15., 157. oldal [angolban]). „Az Őrtorony nem tartja magát ihletettnek sem kifejezéseiben, sem tanításában” (1950. augusztus 15., 263. oldal). „A testvérek, akik ezeket a kiadványokat készítik, nem tévedhetetlenek. Írásaik nem ihletettek abban az értelemben, ahogy Pálé és más bibliaíróké azok voltak (2Tim 3:16). Ezért aztán a növekvő ismeretek fényében szükségessé válhat egyes nézetek kiigazítása (Péld 4:18)” (1981. február 15., 19. oldal [angolban]).”

Az érv tehát az, hogy ha valaki nem használ olyan kifejezéseket mint "ez egy közvetlen kinyilatkoztatás Jehovától" és elkerüli a "tévedhetetlen" és "ihletett" fogalmak alkalmazását saját magára, és az általa tett kijelentésekre és állításokra, akkor azok lényegében ártalmatlan, puszta véleménynyilvánításoknak tekinthetőek. A Biblia nem ismer el semmilyen ehhez hasonló kritériumot a feltételezhetően Isten nevében beszélők és be nem következő dolgokat jövendölők helytelenségének meghatározásához. Izrael hamis prófétái között nem fogunk találni olyanokat akik a "közvetlen kinyilatkoztatás"-hoz hasonló speciális kifejezéseket használnának, vagy olyan értelemben beszélnének magukról, hogy ők "ihletettek" vagy "tévedhetetlenek". Mégis, a látszat ennek ellenére az volt, hogy a szavaik valóban Jehovától származnak. "Isten nevében beszélni" az Ő képviselőjeként viselkedést jelenti, ahogyan az Éleslátás az Írásokból Őrtorony kiadvány (Insight on the Scriptures II. kötet, 468. oldal) ezt el is ismeri. Russell Isten szóvivőjeként hivatkozott saját magára [aposztrofálta magát] és úgy mutatta be a kronológiai előrejelzéseit, mint az Isten népének adott útmutatások termékeit. Isten neve és az Ő Szava is bizonyára szerepelt mindabban, amit bemutatott.

Figyeljük meg, hogy a korábbi lábjegyzetben szereplő két idézetre hivatkozva (1883-as és 1896-os Őrtornyokból), próbálnak bizonyítékot kínálni a dogmatizmus és az elbizakodottság látszatának elkerülésére valamint arra, hogy ők nem "prófétálnak Jehova nevében"; majd hasonlítsuk össze ezeket az 1914 előtt szinte minden kiadványban megtalálható állításokkal, amelyek úgy határozzák meg az Őrtorony időszámításait, hogy azok "Isten dátumai, nem a mieink", hogy "hangsúlyozottan nyilvánvalóvá vált az, hogy az idő elérkezett i.sz. 1878-ban amikor a királyi ítélkezés elkezdődött Isten házában", hogy az [1878-as] év "világosan jelzi a tényleges hatalomátvételének idejét mint Királyok Királya". Vagy azokat az ismétlődő megállapításokat, amelyek szerint Bibliai bizonyítékok "bizonyítják" azt a "Szentírás által szilárdan megalapozott tényt", hogy 1914 fogja jelölni "a tökéletlen emberiség uralkodásának legtávolabbi határát", "bizonyítják", hogy "i.sz. 1914 vége előtt" Krisztus testének "utolsó tagja is felmagasztaltatik az Úrhoz", "bizonyítják", hogy "ezen időpont előtt Isten Királyságának hatalma megszerveződik", majd legyőzi és szétzúzza és "teljesen elpusztítja ezeknek a [Pogány] királyoknak a hatalmát", szétzúzza és szétszórja a "polgári és egyházi hatalmakat". Vagy azt az állításukat, hogy "az elkövetkező huszonhat éven belül [1889-től] minden jelenlegi kormányzat meg fog bukni és fel fog oszlani" és hogy "egy megalapozott igazságnak gondoljuk, hogy a jelenlegi világ kormányzatainak a vége, és Isten királyságának teljes megalapozása befejeződik az i.sz. 1914-es év végéig", és hogy a végső nagy csata lezárásának dátuma "határozottan meg van jelölve a Szentírásban, 1914 októbereként. Ez már jelenleg is folyamatban van, és 1874 októberében kezdődött el." Ezek a kijelentések egytől-egyik dokumentálva vannak ennek a fejezetnek az előző oldalain.

A tények elkendőzéséhez és a jelentéstani ködösítéshez ugyanezt a mintát követik az egyház 1914-es mennybe dicsőüléséről szóló jövendölésükkel kapcsolatban az új történelemkönyvükben is (635. oldal) idézve egy 1916-os Őrtorony állítást, amely ezt írja: "Mi csupán feltételes következtetéseket vontunk le, és nyilvánvalóan tévedtünk." A már beidézett határozott állításaik tükrében, és a bennük található olyan kifejezések gyakori használatával, mint a "bizonyíték" és "bizonyított", "szilárdan megalapozott", "megalapozott igazság", "határozottan megjelölt", stb. ezt csak úgy határozhatjuk meg, mint publicisztikai és szellemi becstelenséget.

Gyakori az Őrtorony érveléseiben, hogy egy madzagra kötött "vörös heringet" húznak keresztül az úton, hogy eltereljék a figyelmet a be nem teljesedett jövendöléseikről azzal, hogy azok szándékára fókuszálnak akik ragaszkodnak és támogatnak egy szervezetet annak ellenére, hogy az hamis reményekkel táplálta őket, míg azokat akik úgy döntöttek, hogy nem tesznek így "szellemileg gyengéknek", "Isten szolgálatában megfáradtaknak" vagy önző indítékok által vezérelteknek mutatják be.

Ez csak tovább fokozza azt, ami talán a legfontosabb tényezője az egész ügynek: a nyilvánvaló hiányát bármilyen valódi aggodalomnak az ilyen jóslatok emberek életére gyakorolt hatásáról, olyan Őrtorony olvasók esetében akik a jövendölő üzeneteket úgy tekintették, hogy azok egy Isten által vezérelt forrásból jönnek, és az Ő istenien biztosított "tápláléka a megfelelő időben" a számukra. Nyíltan arra bátorították őket, hogy fogadják el ezeket a bizonyos dátumok köré felépített jövendölő állításokat, hogy azok alapként szolgáljanak a reménységüknek és várakozásaiknak és ezáltal, hogy formálják/alakítsák az életüket ezekkel összhangban. Ez egy torz, rövidlátó életszemléletet és jövőképet eredményezett és óhatatlanul csalódáshoz vezetett, mivel az illúzió előbb-utóbb találkozott a valósággal.

[1] Lásd A Pogányok ideje - Vajon véget ért? című könyv 19-29 oldalait; Jehova Tanúi - Isten Királyságának hirdetői 45-47, 132-135 oldalait.

[2] Lásd például az Őrtorony 1993. november 1., 8-12 oldalait; Ébredjetek! 1993. március 22., 3-4 oldalait.