névtelenül 2011.12.20. 21:54:18

Csak egy gondolatfoszlány.
Hallottam egy református lelkészről, aki nyíltan bevallotta: a pénz miatt csinálja. Hallottam egy másikról, akinek szerencsejáték-tartozásai miatt megvonták a jogát. Mindig szomorú vagyok az ilyen esetek hallatán.
De tudom, hogy zömmel nem ez a jellemző.
Hadd meséljek nektek az én református lelkészemről. Az én példaképemről a földi emberek közül. A dolog a vége felé összeér majd a cikkel.
5 óra után nem sokkal kel. Bibliát olvas, Imádkozik, és ha van Istentisztelet aznap, elkészíti a szöveget. Csak főbb pontokat ír, egy bővebb vázlatot. Sok mindent ott szokott rögtönözni. Általában minden reggel elolvassa a napi szöveget is.
Ezután óvodába viszi a kisgyermekét 8-ra. Visszatér a lelkészi hivatalba, majd kilencre vissza az óvodába, gyermekhittanra. Szereti a kicsiket. Délelőtt azután a helyi általános iskolában tart hittanórát, minden napra jut, nagy az iskola. Délelőtt a köztes időben intézi a helyi ügyeket, felkészül a temetésekre, emberekkel találkozik, panaszokat hallgat meg. Tüzifát, élelmiszert intéz az adományokból, és nem egyszer a sajátjából. Öregekkel tart foglalkozást. Bibliaórát.
Ebédidőre nincs idő.
Nem tudom beszélgettetek-e már lelkésszel vagy pappal az életéről.
Tudjátok-e, milyen érzés neki, amikor együtt tölt egy órát valakivel, akinek az az utolsó órája. Milyen érzés végig a kezét fogni egy haldoklónak. Otthonában, vagy a kórházban. Milyen érzés, amikor az utolsó pillanatban keresztel meg valakit, mert a haldokló ezt kéri, mert a haldoklónak akkor, ott nyílik meg az ég. Vele imádkozni, ha tud még beszélni egyáltalán. Vagy együtt elmondani a szereztetési igét, vagy a mi Urunktól tanult imádságot.
Tudjátok-e, milyen érzés egy lelkésznek, amikor a szeme láttára távozik valakiből a leges legutolsó lelelhet? És ő még mindig fogja az élettelen kezet? Milyen érzés hazamenni, és fél óra múlva legózni a gyerekeivel? Hogyan éli meg? Főzni egy vacsorát a feleségével, mintha mi sem történt volna?
Vagy ami még nehezebb, egy óra múlva egy gyönyörű csöppséget keresztelni, úgy, hogy ne sírja el magát? Vagy összeadni egy ifjú boldog párt, de nem látszódhat rajta semmi, ami egy órája történt?
Délután általában még sűrűbb a program. A teljesség igénye nélkül felsorolok néhány délutáni elfoglaltságát, de hozzátenném, hogy 10 előtt sosem kerül ágyba.
Ifjúsági bibliaóra. Fiatalok bibliaköre. Idősek bibliaköre. Presbiteri gyűlések. Megbeszélések a polgármestertől kezdve a temetkezési vállalaton át az anyakönyvvezetőig, rengeteg ember ügyes-bajos dolga, be a nagyvárosba, ki a nagyvárosból. Majdnem minden héten meghívott lelkész is, arra is készülnie kell. Rengeteg lelkészi továbbképzés, presbiteri továbbképzés. Szervezni az ünnepi programokat amelyek a templomban lesznek előadva mondjuk karácsonykor, az óvodások, az iskolások, a nyugdíjasok programja. Nem beszéltem még a kórusról. Szervezni az adventi koszorúgyártástól a mezei kerítésfestésig a megadott világon mindent.
Ja, segédlelkész nincs, egyedül van. Ott vannak az anyagi ügyek, de legyen tinta a fénymásolóban, legyen felhívva a kántor, hogy 17:00- kor temetés, el ne késsen, legyen felhívva a pályázatkészítő, hogy 18:30-ra jöjjön, mert lesz egy hosszú temetés, és nem ér vissza 17:00-re, ahogyan eredetileg megbeszélték.
Ésatöbbi, ésatöbbi.

Na egy ilyen, fizikailag, szellemileg, mentálisan leterhelt lelkipásztorral hozott össze engem az Isten. És én nagyon köszönöm Neki.

A Palotás László nyolcadik részében van egy mondat, ami arra indított, hogy ezeket leírjam nektek.
-"A lelkész feladta."
Lehet, hogy ez így volt. Lehet, hogy ez tényleg így történt. Csak akkor tegyük hozzá: Az a lelkész nem volt igazi, elhivatott lelkész. Ugyanis, ha a történetben az én lelkészem szerepelne, ez a történet nagyon hamar véget érne. Mert az én leterhelt, agyonhajszolt barátom a Prédikátor könyvéből vett idézetre még így, fáradtan is meg tudott volna válaszolni, úgy, hogy a főhősnek nem sok dolga akadt volna a Társulattal többé.
Mert az én lelkészem sohasem adja fel.
A történetből kiderül: nincs egyetlen megnevezhető egyháza Istennek. Nagyon sok függ a pásztortól is, a paptól vagy a lelkésztől. Ennek nem kellene így lennie, de mégis így van.
Azonban kötelességemnek tartottam leírni nektek, hogy egy elhívott, igazi papra mindig számíthatsz, sohasem küld el, mindig van rád ideje, és mindig bízik benned. Óriási a tudása, és csakis csak tanulhatsz tőle.
Sajnos, a történetben nem ilyen lelkipásztorral hozta össze a Tanút az Isten.
Üdv, Névtelenül.
Áldás, Békesség!