Ezt a részt még "A látszat csal" című cikkhez szeretném kiegészítésként hozzátenni. Írtam ugyebár, hogy Jehova Tanúi kiadványaiban viszonylag keveset közölnek a nagyérdeművel, hogyan kellene kezelni a gyermekmegbecstelenítőt, a gyülekezet véneinek és a tagoknak.Vannak beszámolók, milyen a helyzetkezelés a gyakorlatban. Ezzel "A Néma Tanúk" cikk foglalkozik. Ez tükrözi a tényeket és a valóságot. Azonban a "hivatalos" magyarázat teljesen más. Érdemes összevetni az ebben a cikkben elhangzó WT által közölt és tanúk számára előállított "szellemi eledelt" Johnny cikkében megtalálható életszagú beszámolókkal.

                     1997 01 01 Iszonyodjunk a gonosztól!

  Az ilyen emberek nem követnek el bűnt, amíg uralják vágyaikat. De ha férfiakról van szó, talán bölcsen úgy döntenek, hogy nem ’kívánnak’ felelősséget a gyülekezetben, ha még erőteljes testi gerjedelmek ellen kell küzdeniük (1Timótheus 3:1). Miért? Mert tudják, mennyire megbízik a gyülekezet a vénekben (Ésaiás 32:1, 2; Zsidók 13:17). Felismerik, hogy a vénektől sokszor kérnek tanácsot bizalmas ügyekben, és kényes helyzetekkel kell foglalkozniuk. Nem volna sem szeretetteljes, sem bölcs, de ésszerű sem, ha olyan valaki, aki állandó harcot folytat tisztátalan testi vágyaival szemben, ilyenfajta felelősségteljes beosztásra törekedne (Példabeszédek 14:16; János 15:12, 13; Róma 12:1).

  SIMON THOMAS, GYERMEKMOLESZTÁLÁS ÁLDOZAT: Nem, egyáltalán nem. Szüleim beszéltek a helyi vénekkel, ők beszéltek az utazófelvigyázókkal, és azok azt mondták, hogy nem kellene a rendőrségre menni és a legjobb dolog a gyülekezet tisztán tartása érdekében nem mondani semmit, többet imádkozni és várni Jehovára.

  Ha valaki gyermekmolesztáló volt, mielőtt megkeresztelkedett volna, ennek más következményei is lehetnek. Amikor megismeri az igazságot, megbánást tanúsít, és megtér, s nem viszi be ezt az iszonyatos bűnt a gyülekezetbe. Ezek után nagyszerűen haladhat előre, teljes mértékben leküzdve helytelen gerjedelmeit, sőt talán szeretne felelősségteljes beosztásra ’törekedni’ a gyülekezetben. De mi a helyzet akkor, ha az életével még mindig bizonyítania kell, mert arról híres a környezetében, hogy gyermekmolesztáló volt korábban? Vajon így ’feddhetetlen volna, jó híre volna a kívülállók körében, kifogástalan volna’? (1Timótheus 3:1–7, 10, Katolikus fordítás; Titus 1:7). Nem, nem volna az. Épp ezért nem lenne alkalmas kiváltságokra.

  RIPORTER: Éveken át Simon Thomas magában hordta a tönkretett gyermekkor fájdalmát a Királyság - terembe. Most el szeretné mondani történetét, hogyan védte az egyház molesztálóját, Robert Soutert.

  SIMON THOMAS: Ezt úgy állítják be, mint igazán kellemes, biztonságos helyet, de számomra nem volt az, és sok más gyereknek sem.

  Annak az országnak a törvényétől függően, amelyben él, nagyon is meglehet, hogy a molesztálónak börtönbüntetést kell letöltenie, vagy más megtorlással kell szembenéznie az állam részéről. A gyülekezet nem fogja őt megvédeni ettől. Ezenkívül ez az ember súlyos gyengeség tanújelét adta, amit ettől kezdve figyelembe kell venni

JIM DONALD: Ez egy levél minden vének testületének.

RIPORTER: És itt azt mondja " a gyermekmolesztálás titkos ". Mit mond ez itt számunkra?

JIM DONALD: Ez azt mondja: "Ha szociális munkások vagy rendőrök vagy más hatóságok kérdeznek, ne fedd fel, hogy vallomás lett téve. Haladéktalanul vedd fel a kapcsolatot a Társulattal"

RIPORTER: Szóval ha a gyermekmolesztáló azt mondta: "Igen, megtettem", akkor ezt nem mondtátok el a rendőrségnek?

JIM DONALD: Nem, semmiképp sem [mondtuk el].

RIPORTER: Szerinted ez akadályozás?

JIM DONALD: Nyilvánvalóan. Nyilvánvalóan.

  Gyermekeink védelme érdekében, ha egy férfiról tudják, hogy már molesztált gyermeket, nem alkalmas felelősségteljes beosztásra a gyülekezetben. Ezenkívül úttörőként sem szolgálhat, illetve bármely más, különleges, teljes idejű szolgálatot sem végezhet. (Vö. a 2Mózes 21:28, 29-ben található alapelvvel.)