“Gyûlölik a kapuban azt, aki fedd”

Ha Jehova megítéli és számadásra hívja népét az igazság nyakas elutasítása miatt, akkor nyilvánvalóan nem várhatjuk, hogy olvassunk errõl az Õrtorony folyóiratban. Ha tisztában vagyunk bizonyos körülményekkel a szervezeten belül, képesnek kellene lennünk értékelni, hogy miért szükséges Istennek olyan drasztikus intézkedéseket tennie, mint az a próféciákban körvonalazódik.

Krisztus fent megvizsgált törvénye szerint, a sértett félnek el kell mennie és feltárni a testvére hibáját négyszemközt. Ha ez sikertelen, a testvér kötelezett, hogy vegyen maga mellé még egyet vagy kettõt, akik tanúként szolgálnak a vétkesnek. Ironikus, hogy számos egyén - akik a gonosz gyermekmegbecstelenítési eljárás miatt szenvedtek - felelõsségre vonta négyszemközt az Õrtoronyt. Azonban az Õrtorony mindezidáig elutasította, hogy figyeljen rájuk.

2002 szeptemberében több mint száz, megbecstelenítés áldozatául esett személy és támogatóik jelentek meg szószerint Jehova Tanúi brooklyn-i fõhivatalának kapui elõtt, hogy tanúskodjanak az Õrtorony által ezen dolgokban elkövetett igazságtalanságokról. És az Õrtorony ismét elutasította, hogy figyeljen rájuk. Ahelyett, hogy alázatosan fogadták volna azokat, akiknek jogos panaszaik vannak, a Társulat lezárta a Bétel ajtajait és visszautasította még azt is, hogy találkozzon a vádlóival, szembeszegülve Krisztus tanácsával.

Ámos által Jehova tökéletesen leírja a jelenlegi helyzetet. Az Ámos 5:10-ben ez olvasható: “Gyûlölik a kapuban azt, aki fedd, utálják, aki tökéletes dolgokról beszél.” Ki tagadhatja, hogy bárki, aki rendre meri utasítani az Õrtoronyt, lenézést kap válaszul a vezetõségétõl?

Néhány verssel késõbb Istenünk következõ szavait jegyezték fel az Ámos 5:12-13-ban: “Mert ismerem lázadásaitok sokaságát és bûneitek nagyságát, ti, akik gyûlölitek azt, aki igazságos, pénzt kértek a hallgatásért, és elferdítitek a szegények igazságát a kapuban. Ezért hallgatni fog akkor az, akinek éleslátása van, mert veszedelmes idõ lesz az.”

Jehova elõrenyúló látomásainak nincs akadálya. Az idõ sem akadály számára, mivel képes arra, hogy évszázadokat pillantson elõre az idõben, hogy lássa és szóvá tegye a körülményeket jóval azelõtt, hogy megtörténtek volna. Jehova lézer-szerû látása képes arra, hogy bármilyen ember által létesített látszat vagy színlelés mögé lásson. Ezért biztosak lehetünk abban, Jehova látja mi történik ma a népe között. Ennélfogva Jehova teljesen tisztában van azzal a ténnyel, hogy az Õrtorony elnyomta a közöttünk levõ áldozatok panaszos kiáltását, és arrogánsan gúnyolódik minden kritikára, ami az igazságtalanságát teszi szóvá. De azzal is tisztában van, hogy az Õrtorony - ahogy a prófécia is mondja - “pénzt kért a hallgatásért”. Hogy lehet ez?

Ahogy az Õrtorony Társulat elleni panaszos felkiáltások egyre hangosabbá és hangosabbá váltak, és ahogy a polgári perek száma egyre emelkedett, a szervezet Jehova Tanúi közül és máshonnan ügyvédeket kezdett toborozni, hogy megvédje anyagi érdekeit. Mindenki, aki jártas a jogi rendszer mûködésében tudja, hogy egy védõügyvéd elsõ szempontja, hogy a polgári per ne is jusson el a bíróságig. Ott ugyanis sokkal nagyobb az esélye, hogy egy bíró vagy esküdtszék nagy összeget ítél meg a sértettnek.

Jellemzõen az ügyvédek nem törõdnek azzal, hogy egy adott esetben mi lenne a helyes, igazságos vagy etikus cselekedet. Minden a gyõzelemrõl szól. A gyõzelem érdekében az ügyvédek minden elõnyt kihasználnak, és minden módot megpróbálnak, hogy hiteltelenné tegyék az ellenfelüket, valamint a másik oldat tanúit. Ez a dolog így mûködik. Természetesen ha úgy tûnik, a sértettnek jó esélye van, akkor az ügyvédek általában megpróbálják minimalizálni a veszteséget, valamilyen peren kívüli egyezménnyel. Az Õrtorony is ezt tette? Igen, valóban.

Amíg Ámos azt mondja, hogy Isten népe pénzt kért a hallgatásért, addig források, akiknek jogi ügyei voltak az Õrtoronnyal, azt jelezték, hogy az Õrtorony peren kívüli egyezségeket köt megbecstelenítés áldozatául eset személyekkel. Arról is tudomásunk van, hogy általános gyakorlat az ilyen esetekben, hogy elhallgattatják az átvevõt, jogilag megakadályozva, hogy nyilvánosságra hozza a megegyezés feltételeit és részleteit. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az Õrtorony kifizette az áldozatokat “hallgatási pénzzel”, hogy megakadályozza az ügy nyilvánosságra kerülését, és azt, hogy valószínûleg sokkal többet fizessen, ha az ügy bíróság elõtt dõl el. Tulajdonképpen az Õrtorony nem csak fizetett hallgatási pénzt, hanem kapott is. A peren kívüli egyezségek által ugyanis, pénzt takarít meg az Õrtorony, és jogi ürügye van arra, hogy titokban tartsa az ilyen ügyeket. A közöttünk levõ “egyszerû” testvéreket pedig közben sötétben tartják, és arra a következtetésre vezetik õket, hogy az Õrtorony elleni vádak nem mások, mint csupán a média hazugságai.

A helyes és tisztességes dolog az lenne, ha nyilvánosan elismernék, hogy milyen mérhetetlen fájdalmat és szenvedést kellett elviselni számos Jehova Tanújának szexuális zaklatók által. Továbbá valamilyen korrekt nyilvános jóvátételt kellene adni az áldozatoknak a hanyagságunk miatt. De ahelyett, hogy szolgálnának Jehova sérült juhainak valamilyen értelmes módon azáltal, hogy legelõször bocsánatot kérnek tõlük az õket ért bánásmód miatt, az Õrtorony most azon igyekszik, hogy teljesen szétzúzza hitüket. Mégegyszer kárt tesznek az áldozatokban, egy egész csordányi ügyvédet kiküldve, hogy bármely sértettnek, aki jogi segítséget keres a gyötrelmeire, támadják a hírnevét és tegyék hiteltelenné állításait.

Úgy tûnik, Jehova prófétája pontosan errõl a helyzetrõl beszél, amikor a következõket mondja az Ámos 8:4-ben: “Halljátok ezt ti, kik belemartok a szegényekbe, hogy végezzetek a föld szelídjeivel…”

Jehova helyénvalóan azt is mondja Ámoson keresztül, hogy eljön ítélete népe vezetõi ellen: “mert elárulták az igazságost holmi ezüstért, és a szegényt egy pár saru áráért. A föld porát kívánják az alacsony sorúak fejére, és elferdítik a szelídek útját. A férfi és az apja egy lányhoz mennek be, hogy megszentségtelenítsék szent nevemet.”

Hány szelíd istenkeresõt botránkoztattak már meg ezen gonosz dolgok által, és hányat fognak még?

Továbbá, az is jóltudott már, hogy az Õrtorony még közismertgyermekmolesztálóknak is megengedi, hogy résztvegyenek a nyilvános szolgálatban házról házra, azzal az egyetlen megkötéssel, hogy egy másik hírnökkel együtt kell menniük. Mintha az a gondolat megnyugtatná a házigazdát, hogy az ajtajában megjelenõ, ingyenes házi bibliatanulmányozást felkínáló követ közül, talán csak azegyik pedofil. De nem a mások bûnében való részesség esete áll fenn, ha elkísérünk egy pedofil “szolgát”?

Mialatt számos felelõsségtudattal rendelkezõ kormány, és szomszédság lépéseket tesz, hogy a szexuális bûnözõk nevét és tartózkodási helyét a nyilvánosság számára elérhetõvé tegye, némi védelmet biztosítva ezáltal a helyi lakosok számára, addig az Õrtorony valójában ismert szexuális bûnözõket küld, mit sem sejtõ környékekre, hogy hirdessék a Jó Hírt! Az úttörõinket arra oktatták, hogy más megközelítési módokat használjanak az otthon nem talált házigazdáknál, levélírás, telefonos tanúskodás és egyebek által. Emellett az Õrtorony azonban ragaszkodik ahhoz, hogy a pedofil szolgáknak joguk van házról házra járni, képviselve az Õrtorony Társulatot. Milyen felelõtlen az Õrtorony Társulattól, hiszen a szülõk gyakran a kicsiket küldijók, hogy nyissanak ajtót. Minden bizonnyal megszentségtelenítik Isten szent nevét, ami kapcsolatba hozható a szolgálatunkkal. Hány szelíd személy és jövendõbeli tanítvány fordult el az ilyen gonoszság miatt, ahogy a prófécia is leírja?

A fent idézett versben Jehova kapcsolatot teremt a prostitúció erkölcstelensége - amikor apa és fia ugyanazon templomi prostituáltnak fizetett hódolattal - és az alacsony sorúak csekély pénzért való eladása között. Ma Jehova Tanúi között a templomi prostitúció helyett - amibe feltehetõleg mindkét felnõtt beleegyezett - az erkölcsileg még visszataszítóbb gyermekek megerõszakolása és zaklatása hozott szégyent Jehova nevére. Hasonlóan Jehova ítéletéhez az ókorban, ma is Jehova ítélete alá esünk, mert megtûrtük és elkényeztettük a zaklatókat, és üldöztük áldozataikat és azok segítõit. Így elárulták az áldozatokat, hogy megóvják a "királyság" pénzkészleteit, ahelyett hogy segítették volna õket.

Úgy tûnik az Õrtorony legfõbb gondja nem a megtört hitûek szellemi jóléte, hanem egyszerûen csak a status quo fenntartása. Mindenekfelett, a hatalmas Õrtorony intézmény pénzügyi boldogulása áll a figyelem középpontjában a Bételben - minden jel szerint - ezekben a napokban. Ennek következtében, úgy tûnik, Ámos ezen szavai azokhoz irányulnak, akik betelepszenek a szervezetbe, mint Bétel hercegek, mások költségén: “Ti, akik elefántcsont ágyakon hevertek, és elnyújtóztok pamlagaitokon, a nyáj kosait eszitek, és a hizlalt borjúk közül a fiatal bikákat.”Ezután a próféta ismét megerõsíti, hogy az ítélet Isten házán kezdõdik. Ámos így folytatja: “Ezért most számûzetésbe mennek a számûzöttek élén, és véget ér a nyújtózkodók dorbézolása.” (Ámos 6:4-7)

Annak dacára, hogy folyamatos a szexuális erkölcstelenség, növekszik a válások és csalások száma, kicsinyes zsarnokoskodások és rágalmazás tapasztalható a testvérek körében, az Õrtorony minden szerénység nélkül, továbbra is azzal kérkedik, hogy “Jehova tiszta népe” vagyunk egy “szellemi paradicsomban”.

Az ezévi kongresszusokon a Vezetõ Testület szónokai, jellemzõ módon, erélyesen ragaszkodtak ahhoz, hogy Krisztus eljött 1914-ben, valamint hogy Jehova Tanúi ebben a “szellemi paradicsomban” sütkéreznek, és még nagyobb dicsõség felé haladnak. Ahelyett, hogy alázatosan Isten helyeslését keresnénk vétkeink fényében, az Õrtorony képmutatóan hangoztatja, hogy Istennek adunk dicsõséget. A legironikusabb, ahogy az Õrtorony végigment Ámos próféciáján, úgy értelmezve, mintha barkobázna. Azonban úgy tûnik, hogy Jehova vádjai az Ámos 5:21-ben pontosan a mi összejövetekeinket írják le: “Gyûlöltem és elvetettem ünnepeiteket, és nem fogok örülni ünnepi gyülekezéseitek illatának.”

Az önmagunkat szolgáló Biblia értelmezéseink, és az egész szervezetre jellemzõ önelégültség fényében, nem csoda, hogy az Ámos 6:8 továbbá ezt mondja: “A legfõbb Úr, Jehova megesküdött saját lelkére: Utálom Jákob büszkeségét, és gyûlölöm lakótornyait, kiszolgáltatom a várost, és ami benne van.”

Jehova álláspontja szerint annyira szerelmesek lettünk az Õrtoronyba, hogy szervezeti aranyborjúnkká vált. Már nem Jehovára tekintünk, ahogy kellene, hanem ehelyett az odaadásunk középpontjában a “hû és értelmes rabszolga” és a “Társulat” áll. Ahogy Bétel és Gilgál izraelita városai a borjúimádat központjaivá váltak, úgy Isten ezen szavai, végülis valós jelentést kell kapjanak Jehova Tanúi számára a közeljövõben:“Mert ezt mondja Jehova Izrael házának: Keressetek engem, és éljetek! Ne keressétek Bételt, és ne menjetek Gilgálba, ... mert bizony számûzetésbe megy Gilgál, Bétel pedig rejtelemmé lesz. Keressétek Jehovát, és éljetek, nehogy fellobbanjon õ, mint a tûz…”

Úgy tûnik, mintha az Ámos 3:14,15 szavai arra vonatkoznának, amit ma “Jehova szervezetének” neveznek. Itt ez áll: “számadásra vonom Bétel oltárait is, ... Lerombolom a téli házat a nyári házzal együtt. Elvesznek az elefántcsont házak, és sok ház lesz semmivé.”

Az idõ fogja megmutatni, hogy Jehova ítéletének ezen része kimondottan a Bétel központ elterülö “elefántcsont tornyaira”, és a pazar Patterson komplexusra, illetve az egész világon található kongresszusi termek és fiókhivatali "házak" tucatjaira vonatkozik-e. A Texas állambeli Houston külterületén nemrégiben épült nagyon drága kongresszusi terem - melyben gigantikus méretû, behúzható kivetítõ képernyõk vannak - annyira extravagáns, hogy érdekes módon néhány testvér elnevezte “Taj Ma-hall.”-nak. Csakugyan elefántcsont házak!

Az Õrtorony gyakran alkalmazza saját magára az Ámos 3:7 versét, ami így szól:“Mert a legfõbb Úr, Jehova semmit sem tesz úgy, hogy ki ne nyilatkoztatná bizalmas ügyét szolgáinak, a prófétáknak.” De nyilvánvaló, hogy Jehova“bizalmas ügye”, a makacs nemzete ítéltre vonásával volt kapcsolatban. Ahogy a bibliai feljegyzés tanúsítja, Jehova valóban értesített számos héber prófétát a szándékai felõl. A nemzet azonban, és az intézményei nem fogadták el Jehova prófétáinak üzenetét. Ezért mondta Jehova a következõket Ámoson keresztül: “De ti borral itattátok a nazireusokat, a prófétáknak pedig megparancsoltátok: Ne prófétáljatok!”

Ámos személyesen is szembekerült egy felbõszült pappal, aki megparancsolta neki, hogy ne prófétáljon többé Bétel városának leomlásáról. Ezt mondta Ámosnak: “Te látnok, menj fuss Júda földjére, ott egyél kenyeret, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többet, mert ez királyi szentély, és királyságnak háza ez!”

Az Õrtorony ma - hasonló módon - valójában büszke arra a tényre, hogy a szervezetben nem ad helyet olyan egyéneknek, akik Jehova álláspontja szerint, az ókori bibliai prófétákhoz hasonló szerepben szolgálnának. Akiket Jehova kenhetett fel modern kori nazireusi szolgálatra, akik megpróbálják Isten bizalmas ügyeit világossá tenni a testvérek elõtt, azok az intézményi “papok” által rendreutasítva és a perifériára sodorva találják magukat. Ámos napjaihoz hasonlóan, a modern Bétel intézmény úgy tekint magára, mint a megszentelt “királyi szentély, és királyságnak háza”. A Bételen kívül levõ személynek nem megengedett, hogy Jehova prófétai szavát szólja a szervezetben, kivéve a Bétel papjai által elõre gondosan megírt módon. Ennek eredményeképpen, az Õrtorony üzenetét teljesen mentessé tették az Isten népe ellen szóló prófétai ítéletektõl.

Szinte tragikus, hogy a Jehova Tanúi között ma uralkodó gondolkodásmódot tökéletesen leírja az Ámos 9:10, mint akik ezt mondják: “Nem közelít hozzánk a csapás, és nem ér el minket.”

‘Dávid lombsátra, mely összeomlott’

Ámos próféciájának következõ verse ezt mondja: “Azon a napon felállítom Dávid lombsátrát, mely összeomlott…” Ahogy korábban fejtegettük, “Dávid lombsátra”Krisztus Királyságával hozható kapcsolatba. Ezáltal a prófécia összelókapcsolja Isten Királyságának helyreállítását azzal az idõvel, amikor csapás éri Isten népét. Bár az ihletett keresztény író közvetlenül idézte a próféciát, és Krisztusnak a gyülekezete feletti királyságának megalapítására vonatkoztatta, világos, hogy a prófécia néhány jellegzetességének sokkal szélesebb körû alkalmazása van. Azért van ez így, mert amikor Dávid királysága helyreállt Krisztus személyében, addigra az Isten által Júdára és a dávidi királyságra hozott csapás óta évszázadok teltek el. Mégis a prófécia azt mondja, hogy “azon a napon”, vagyis azon a napon, amikor Jehova csapást hoz azokra, akik azt mondják, ‘nem közelít hozzánk a csapás.’

A csapás, amire Jehova utal, Isten népének rostálására szolgál. Ámos 9:9-ben ezt olvassuk: “Mert íme, parancsot adok, és megrázom Izrael házát minden nemzet között, mint ahogy megrázzák a rostát, és egyetlen kavics sem esik a földre.” Bizonyára egyetlen értelmes személy sem ragaszkodna ahhoz, hogy a Bibliakutatók által az elsõ világháború során átélt nehézségek beteljesítik azt a próféciát, ami egy végsõ, döntõ csapásról szól, ami megrázkódtatja Isten háznépét.

Az Aggeus 2:6,7 -ben található prófécia elmondja, hogy Jehova meg fogja rázkódtatni az eget, a földet és minden nemzetet olyan módon, hogy a “kívánatos dolgok”, vagyis az istenfélõ emberek, dicsõíteni fogják Isten helyreállított házát. Pál idézte Aggeust a Héberek 12:27-ben, és elmagyarázta, hogy a prófécia összefügg a dolgok ezen rendszerének a feledésbe taszításával. Szükségtelen mondani, hogy az elsõ vh. nem bizonyult ezen rendszer végének. A nagy megrázkódtatás még közeledik. Így Isten népének rostálása sem történt még meg. De ez szinténközeledik.

“Dávid sátrának” elkövetkezõ összeomlása nyilvánvalóan párhuzamban áll a többi próféciával, melyek azt jövendölik, hogy Krisztus valódi eljövetele a királyság hatalomba, elõször a választottak szellemi házának pusztulásával kezdõdik. Például, a vad ábrázatú királlyal kapcsolatban a Dániel 8:11 elmondja, hogy a merész király egy közvetlen szembesítés során szembeszáll Isten Királyságának hercegével, aminek eredményeképpen “elvették a az állandó áldozatot, és leromboltákszentélyének szilárd helyét.”

A következõ vers elmondja, hogy “törvényszegés miatt” engedte meg Isten, hogy a vad ábrázatú király sikereket érjen el Krisztus érdekei ellen a földön. Az Õrtorony tévesen úgy értelmezi, mintha a törvényszegés a vad ábrázatú királyra vonatkozna. Nyilvánvaló azonban, hogy itt a Királyság fiainak törvényszegésérõl van szó, akik fegyelmezésben részesülnek és meglakolnak Jehova nevének megszentségtelenítéséért.

Így Dávid sátrának az újjáépítése a nagy megmentéshez, szellemi gyógyításhoz és helyreállításhoz kapcsolódik, ami a nagy nyomorúság során történik.

Jehova a Bibliában sokhelyen megdicsõíti a nagy nevét, és kifejezi felháborodását, hogy jelentéktelen szolgái nem adják meg neki azt a tiszteletet és dicséretet, amit jogosan megérdemel, sõt ehelyett szégyent hoztak nevére. Ámos sem kivétel.

Annak fényében, hogy Jehova Tanúi milyen szégyent hoztak Jehova nevére, akik félik Jehovát vegyék szívükre Istenünk Ámos 4:12,13-ban olvasható vérfagyasztó üzenetét:“Ezért ezt fogom tenni veled, ó Izrael. Mivel ezt fogom tenni veled, készülj az Isteneddel való találkozásra, ó, Izrael! Mert íme, a hegyek Formálója és a szél Teremtõje, az, aki közli a földi emberrel, mi foglalkoztatja az elméjét, aki a hajnalt homályba borítja, aki a föld magaslatain lépdel, annak neve Jehova, a seregek Istene.”

 Forrás: e-Watchmen