A zsidók hamis várakozásai miatt a Messiás általuk nagyon várt eljövetele botláskővé vált a zsidó nemzetnek mint egésznek. A Messiást - ahogy ők értették - nem csak hatalmas, dicsőséges, Dávid ágán megjelenő királyként várták, hanem mint aki helyre fogja állítani Dávid trónját Jeruzsálemi székhellyel, lerázva a római rabigát. Hogy ez volt Izrael várakozása, bizonyítható a tanítványok kérdésével, melyet Jézusnak tettek fel feltámadása után amikor megkérdezték: "Uram, ebben az időben állítod helyre Izraelnek a királyságot?"

Az akkoriban élő zsidók számára elképzelhetetlen volt, hogy a Messiás nem válik szerves részévé a fennálló tekintélyes, nagyra becsült zsidó rendszernek. Végülis Isten népe voltak több mint ezer éven át.

A messiást váró zsidók tanításai között biztosan nem volt helye Krisztus második megjelenésének sem!

Amikor tehát Jézus emberként a földön élt, a zsidók kezdték felismerni, hogy nem felel meg téves várakozásaiknak, így kezdték őt úgy tekinteni, mint aki alig több egy lázadónál. Végül együttesen ellene fordultak amikor Jézust a főpapok és farizeusok nyomására elítélték.

Kevesebb mint negyven évvel azután, hogy a zsidók egyhangúlag kiáltották, hogy Jézust öljék meg, a rómaiak elpusztították Jeruzsálemet és a templomot. Ezáltal az imádat zsidó rendszere, mely 15 évszázadon át létezett, hirtelen véget ért és ezzel annak minden lehetősége is, hogy a jövőben Messiás támadjon a zsidó nemzetből. Jehova szempontjából a zsidó rendszer ellátta a célját, a zsidó nemzet azon hamis várakozásai ellenére, hogy ez az általuk várt módon folytatódni fog. Isten szándékának megfelelően innen került ki a Messiás és ekkor az imádat azon rendszere véget ért.

A hébereknek írt levélből látszik Pálnak azon szándéka, hogy felkészítse a héber keresztényeket a dolgok zsidó rendszerének a végére. Pál a Héberek 13:12-14-ben például ezt írta: "Ezért Jézus is, hogy megszentelje saját vérével a népet, a kapun kívül szenvedett. Menjünk hát ki hozzá a táboron kívülre, hordozva a gyalázatot, melyet hordozott, mert nincsen itt maradandó városunk, hanem komoly igyekezettel keressük az eljövendőt."

Talán nehéz lehet ma számunkra megérteni, mekkora kihívás volt még a felkent zsidó keresztényeknek és apostoloknak is az első században, hogy teljesen elválasszák hitüket a zsidó intézményektől melyek alatt éltek.

Példaként arra, hogy milyen mélyen meggyökerezett a judaizmus, vizsgáljuk meg a Cselekedetek 21. fejezetének beszámolóját. Itt az apostolok azon zsidó vádakkal foglalkoznak, hogy Pál hitehagyást tanít. Az apostolok azt javasolták Pálnak, hogy rituálisan tisztítsa meg magát és tegyen felajánlást a templomban, hogy elfojtsák azokat a pletykákat miszerint Mózes hitének és a körülmetélkedésnek az elhagyását tanítja. Pál alázatosan engedelmeskedett, noha mint azt az apostolok is tudták és személyesen egyet is értettek vele, az ő tanítása - hogy Krisztus halála a Mózesi törvény végét hozta el és a körülmetélkedés többé nem szükséges a Jehova Isten előtti helyeselt állapothoz - pontos tanítás. De hiába mutatta be a Mózesi törvény iránti engedelmességét, ez nem fojtotta el haragjukat vagy ellenségeskedésüket, és felkutatva tartózkodási helyét a városban, megpróbálták megölni mert azt prédikálta hogy az imádati rendszer - a dolgok menetének megalapozott útja - mely Jehova helyeslését élvezte nemzedékeken át, véget ért és gyakorlatilag már befejeződött.

Mivel az első századi keresztények ekkor már várták Krisztus "közelgő" visszatértét, úgy tűnik hogy azt is várták, hogy végülis fizikailag  Jeruzsálem városába fog visszatérni. Ámde a Héberek 9:26-ban Pál azt írta, hogy Krisztus "egyszer s mindenkorra nyilvánvalóvá tette magát a világrendszerek befejezésekor ."Mivel a zsidó út (imádati rendszer) hamarosan a végéhez közeledett, Pál emlékeztette a héber keresztényeket, hogy nem Jeruzsálemben van a "maradandó városuk."

Jeruzsálem pusztulása teljesen megsemmisítette a zsidók hamis messiási várakozásait, ők ugyanis elvetették Jézust. Mindazáltal hitpróba volt egyben azoknak is, akik elfogadták Jézust, de bizonyos mértékben még mindig a judaizmus befolyása alatt voltak. A szent város elpusztulása után ezeknek a zsidó keresztények bizonyítaniuk kellett Istennek, hogy ők igazán "az eljövendőt keresik."

Mivel Pál a "világrendszerek befejezése" kifejezést használta Jézus első megjelenésével kapcsolatban, bizonyosak lehetünk abban, hogy az első századi minta különösen fontos azoknak a keresztényeknek, akik"második megjelenése idején" fognak élni, az egész jelenlegi rendszer végének idején.

Ezáltal arra számíthatunk, a héber keresztényekhez és apostolokhoz hasonlóan, akik nyilvánvalóan hamis várakozások hatása alatt munkálkodtak - miszerint Jeruzsálem továbbra is Jehova városa lesz - hogy hitünk hasonlóképpen ki lesz próbálva a végsőkig amikor Krisztus végül megérkezik.

Csakugyan, Malakiás próféta biztosít minket erről a megdöbbentő eseményről, amikor ezt kérdezi: "De ki viseli majd el az ő eljövetelének napját, és ki áll meg, amikor megjelenik?"

A Héberek 12. fejezetében Pál emlékeztet minket Isten félelmetes hatalmára amikor Jehova feltárja magát előttünk, visszaidézve azt az eseményt, amikor Izrael nemzete összegyűlt a Sínai-hegy lábánál, hogy elfogadja a Törvény szövetségét. Ahogy Jehova beszélt Mózessel a hegytetőn, egy hatalmas és félelemkeltő megnyilatkozásban a hegy rázkódott és füst meg tűz borította el. Eloszlatandó minden elméletet, hogy a jelenség természetes vulkáni eredetű -- dobhártyaszaggató trombitálás hallatszik a látatlanból.

Pál a következőkben elmagyarázza ennek az eseménynek a jelentőségét, idézve Aggeus prófétát. Ezt írta: "Hangja akkor megrázkódtatta a földet, most azonban igéretet tett ezt mondva: "Még egyszer megmozgatom nemcsak a földet, hanem az eget is." A "még egyszer" kifejezés pedig azoknak a dolgoknak az eltávolítását jelzi, amelyek -- mint alkotott dolgok -- rázkódnak, hogy amik nem rázkódnak, megmaradjanak. Tekintve hát, hogy olyan királyságot fogunk kapni, amelyet nem lehet megingatni..."

Az első században a "megrázkódtatott dolgok" az egész zsidó vallási rendszernek bizonyultak -- a szent város, a templom és a papság ki lettek rázva a létezésükből. Mégis, Aggeus próféciája amit az apostol idézett azt mondja, hogy Jehova "megráz minden nemzetet" nem csak Júdea piciny nemzetét. Ígyhát egyértelmű, hogy a felkent keresztények és a világ a prófécia teljes beteljesedésével néznek szembe -- igen, a dolgok egész rendszerének a feledésbe kell rázkódnia, amikor Krisztus másodszor megjelenik. Az egyetlen dolog, ami állva marad miután a por eloszlik az Isten királysága lesz, és azok, akik valóban hittek Isten megingathatatlan királyságában.

Ezen a ponton az Édenben felvetett kérdések félreérthetetlenül lezárulnak.

Jehova válasza az Édenben 
felvetett kérdésekre 

Amióta a Jehova elleni lázadásuk következményeként Ádámot és Évát kiűzték Éden kertjéből, az emberi faj elidegenedett Istentől. A bizalmas kapcsolat, melynek Ádám rövid ideig örvendett Teremtőjével romba dőlt. Amikor is Jehova, a leírás szerint, sétálgat Édenben és kényelmesen beszélget Ádámmal minden nap, a történelem további Édenen kívüli feljegyzései Ádám akaratos gyermekeiről, szomorú bizonyságai mennyire elveszetté váltunk Isten személyes felvigyázása és irányítása nélkül. Ahogy az idő előre haladt, még Ádám legigazságosabb leszármazottainak is kihívásnak bizonyult, hogy valóban ismerjék Jehovát és bízzanak benne.

Jehova Isten, habár olyan mint egy határozott és hosszantűrő szülő a problémás gyermekével, nem mondott le rólunk. De ő hatalmas bölcsességében tudja, hogy csak egy út van ahogy megtisztíthat esztelenségünktől, és ahogy felfoghatjuk az ő igaz útjainak való engedelmesség áldásait. Azáltal, ha megengedi hogy elszenvedjük büszke ostobaságunk és gyenge hitünk fájdalmas következményeit.

Mint Jehova Tanúi tudják, Istennek az emberiség megváltására vonatkozó céljának központjában Krisztus királyságának a felállítása áll. Az emberiségből kiválasztott 144000 személy társulni fog Jézussal az ő mennyei királyságában . Ők végül meghívást kapnak Jehova lakóhelyébe az Égben -- Isten Városába. Mégis, hányan közülünk álltunk meg igazán és gondolkodtunk el mindezen, valamint hányan értékeljük mindazt, amit ez jelent?

Az Édenben az Ördög megvádolta Istent, hogy igazságtalanul visszatart valami jót Ádámtól és Évától. Később, Jób napjaiban, Sátán továbbá azzal vádolta Istent, pusztán vesztegetés által veszi rá a szolgáit, hogy engedelmeskedjenek neki. (Mellesleg ez pontosan az, amit később az Ördög próbált Jézussal, amikor felajánlotta neki a világ királyságait egyetlen imádati cselekedetért cserébe.)

Isten válasza Sátán rágalmazó vádjaira messze túl van azon, amit bármely angyal vagy ember pontosan előre láthatott volna vagy akár képzelhetett. Nem csak hogy Jehova maga gondoskodott az eszközről az emberiség jogos megváltására és a paradicsomba való visszahelyezésére -- bizonyítva ezzel hogy szívén viseli az emberiség legjobb érdekeit -- nagylelkűségében Jehova elhatározta, hogy kiválaszt némelyeket az emberiségből és felemeli őket az Égbe.

Mintha ez nem volna elég neki, Isten kegyelme messze tovább terjed néhány ember angyali szellemteremtményként való újrateremtésén. Jehova célja hogy ezeknek a választottaknak megadja, hogy életük legyen önmagukban. Ez olyasmi amit emberi lény nem birtokolhat, mert a földi teremtmények természetüknél fogva életük fenntartásához külső forrásoktól függnek. A halhatatlanság nem pusztán örök élet, még Isten angyalai az Égben sem kaptak halhatatlanságot. A halhatatlanság halál nélküli és elpusztíthatatlan élet birtoklását jelenti. A halhatatlan teremtmények nem függnek többé Jehovától, hogy fenntartsa őket. (Mellesleg Jézus Krisztus volt az első teremtmény, aki elnyerte a halhatatlanságot feltámadása után.) Így Jehova nem csak felemel egyszerű emberi lényeket az ő jelenlétébe -- néhányat a degenerálódott emberi faj aljából -- de még azt is szeretné, ha természetben pontosan hozzá hasonlóak lennének -- dicsőséges, halhatatlan, isteni lények.

Nehogy elfelejtsük, ez pontosan az a dolog, amit Sátán mondott Évának, hogy Isten talán fél megadni nekik, amikor azt mondta: "Mert Isten tudja, hogy amely napon esztek arról, megnyílik szemetek, és olyanok lesztek, mint Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz." Az Ördög szerint Jehova nem bízott a teremtményeiben és a teremtése nem volt megbízható. De Jehova úgy látta jónak, hogy szeretően megadja ezt a felfoghatatlan ajándékot, hogy éppen olyanná lesz Ádám néhány kiválasztott akaratos fia, mint ő -- pont azok közül, akik oly sok fájdalmat és gyalázatot okoztak neki. Bámulatos és mesteri módon, akkor Jehova igazán igazolja magát, mint az istenek Istene. Nem csak hatalmasabbnak és végtelenül bölcsebbnek bizonyította magát, de Isten gyönyörködhetett abban is, hogy megmutatta erkölcsi magasabbrendűségét emberi és démoni vádlói felett minden elképzelhető módon.

Az Őrdög szembenézve azzal, hogy Jehova milyen váratlan és csodálatos módon válaszolt a kihívására, hogy csökkentse megalázottságát és hátráltassa Isten dicsőséges célját - erőteljesen házal azzal az ügyes hazugsággal, hogy az embernekhalhatatlan lelke van. Hasonlóképpen, terjesztette azt a hamis vallási tételt, hogy minden "jó" ember az Égbe jut, amikor meghal, mintha ez a kiváltság a velünk született jogunk lenne, és nem Jehova választásán és az emberiség iránti jóakaratán múlna.

Világos, hogy Sátán célja leértékelni Isten különleges ajándékát a szemünkben,átlagosnak feltüntetve azt. Az igazság az, hogy Jehova nem engedélyez találkozót magával az Égben egy embernek sem, mégkevésbé halhatatlanságot, hacsakelőször nem mutatja meg, hogy megtörhetetlen hite van benne és fiában, Jézus Krisztusban.

Mégis, a célból, hogy választottjaiban rettenthetetlen hitet teremtsen, először Jehova elégedetlenségét és gyengéd fegyelmezését kell elszenvedniük; miként még az Úr Jézus is engedelmességet tanult a dolgokból, melyeket elszenvedett.

Ez visszavezet bennünket a Hébereknek írt levélhez és ahhoz, hogy miért figyelmezteti az apostol Isten fiait a fegyelmezés elszenvedésére, miután hosszan beszél a régi idők emberei által kimutatott hit cselekedeteiről. A Héberek 12:8-ban Pál ezt írta: "Ha pedig nélkülözitek a fegyelmezést, amelynek mindenki részese lett, akkor bizony törvénytelen gyermekek vagytok, és nem fiak."Néhány verssel lejjebb ugyanabban a 12. fejezetben Pál részlegesen idézi Ézsaiást, ezt mondva: "Egyenesítsétek ki azért a lelankadt kezeket és az elerőtlenedett térdeket, és továbbra is készítsetek egyenes ösvényeket lábatoknak, hogy ami sánta, ki ne ficamodjon, hanem inkább meggyógyuljon."

Ézsaiás 35. fejezete, melyet Pál idéz, Jehova intése Izraelnek, miután mint nemzet elszenvedték Isten büntetését. Ezért mondja Jehova a népének, hogy bátorodjanak fel, mivel a szentség széles útját nyitotta meg, hogy a kiszabadítottak visszatérjenek Sionba. Valójában a prófécia a szellemi Izraelre alkalmazható, miután Jehova megfegyelmezte őket. Így hát Pál apostol igazán figyelmezteti a keresztényeket, akik a dolgok egész rendszerének vége idején élnek, amikor Jehova megrázza az eget és a földet, és szigorúan megfegyelmezi azokat, akiket fiainak nevez. Ez jelezné az alkalmat, amikor a szellemi Izrael végül a félelmetes égi Sion hegy előtt állna.

"Nem rejtőzik el többé 
Nagy Oktatód" 

Mint a világmindenség alkotója és jogos uralkodója, Isten egyedülálló módon képesített hogy irányítsa teremtményeit és kinyilvánítsa gondolkodásmódját a dolgokról. Mégis, talán Isten céljaihoz illő hogy a háttérben marad, elrejti magát és egyszerűen hagyja, hogy az események a maguk természetes módján folyjanak hogy életfontosságú leckét tanítson a teremtményeinek. Jehova szempontjából az emberiség történelme az Édenből való kiűzetésünk óta a hiábavalóságok hosszú sorozata. Bölcsességében Jehova megengedte akaratos teremtményeinek, hogy eljussanak a mostani pontra, amikor a civilizáció alkalmasnak látszik az utolsó lecke megtanulására: hogy az Istentől való függetlenség teljes és katasztrofális zsákutca.

Jehova természetesen látja a véget kezdettől fogva, de nekünk meg kelltapasztalnunk a véget hogy teljesen hasznunkra legyen az, amit Isten még tanítani akar nekünk. Ennek a világnak a katasztrofális vége nem egy ésszerűtlen és haragvó Isten valami hóbortos cselekedete, ahogy néhányan talán képzelik. Inkább az emberi ostobaság, bűn, és az Istenbe vetett hit hiányának az eredménye: egy veszélyes keverék, mely elkerülhetetlenül elvezeti a világot a megsemmisülés szélére.

A véget közvetlenül megelőző aggasztó események során fog Jehova azok Nagy Oktatójává és Megmentőjévé válni, akik bíznak benne. Ezért mondja az Ézsaiás 30:20: "Jehova nyomorúságot ad nektek kenyérként, és elnyomást vízként; ámde nem rejtőzködik el többé nagy Oktatód, és szemeid látni fogják nagy Oktatódat."

Mivel Jehova Tanúi állítják, hogy Jehova a mi nagy Oktatónk, mikor lesz, amikor Jehova "nem rejtőzik el" többé? Igazán olyan felvilágosultak lettünk, hogy mondhatjuk, a szemeink látják a mi nagy Oktatónkat? Ha mi, mint szervezet, azt képzeljük, hogy mindenre megtanítottak, amit tudni kell hogy ezt kijelenthessük, akkor meg kell vizsgálnunk, mit mondott Pál a Korintusziaknak: "Ha valaki azt gondolja, hogy ismeretet szerzett valamiről, még nem ismeri úgy, ahogy ismernie kellene."

Az Ézsaiás 30. fejezete szerint Jehova az Ítéletnap során térja fel magát mint nagy Oktató. Ezért mondja az Ézsaiás 30:18: "És ezért várni fog Jehova, hogy kegyes legyen hozátok, és ezért felkel, hogy irgalmazzon nektek. Mert Jehova az ítélet Istene. Boldogok mindazok, akik várnak reá."

Mivel Jehova nyilvánvalóan nem hozta el még ítéletét, bizonyos, hogy kegyelmet sem mutatott népe felé egy olyan időszak során, amikor ők szenvedéstől és elnyomástól sújtottak. Mivel ez a helyzet, az Ézsaiás 30:21-nek egy jövőbeli beteljesedése kell legyen, Krisztus kinyilatkozása idején. Ezért mondja: "Füleid meghallják a szót, mely mögötted szól: "Ez az út. Ezen járjatok!", ha jobbra térnétek, vagy ha balra térnétek."

Használjuk a józan eszünket és kérdezzük meg: Ha Jehova feltehetőleg mostvezetője és tanítója népének (ahogy most állítjuk és hisszük) és a népe hallja az ő hangját maga mögött nem azt mutatja ez, hogy Isten népe rossz úton jár és végülis egy teljes fordulatot kell csinálnia? Más szavakkal: ha azt állítjuk, hogy Isten népe vagyunk, végülis ki kell egyeznünk azzal a ténnyel, hogy a próféciák azt mutatják, mint szervezet tévúton vagyunk.

"Írd fel egy táblára,
hogy Tanúként szolgáljon 
egy bizonyos eljövendő napig"  

Egy ember sem képes megmondani, mit hoz a jövő. Valójában a történészek még amúlton sem tudnak megegyezni! Csak Isten képes tévedhetetlenül előrelátni, mit hoznak az előttünk lévő napok. Amikor a prófécia beteljesedik, nem csak arra szolgál, hogy igazolja Jehovát mint Istent; hanem eszközként is szolgál, hogy Isten eljuttassa utasításait és bírói döntéseit a megfelelő időben, mivel Isten nem kommunikál közvetlenül az emberekkel a Biblia megíratása óta. Így a prófécia, mely évszázadokkal ezelőtt íratott meg létfontosságú üzenettel szolgálhat a jóval később élőknek. Jehova a következőket mondva utasította prófétáját Ézsaiást: "Most jöjj, írd fel egy táblára a jelenlétükben, és könyvbe jegyezd fel, hogy meglegyen egy bizonyos eljövendő napig, tanúságul időtlen időkre." (Ézsaiás 30:8)

Az első században Krisztus élet-halál fontosságú utasításokat adott azon tanítványoknak, akik Jeruzsálemben fognak élni akkor, amikor a római seregek megkezdik az ostromot a város ellen. Amikor a keresztények látták a megjövendölt "utálatos dolgot" állni Jehova szent templomában, akkor azonnal ki kellett menekülniük a városból és Júdeából. Mégis, Jézus prófétai utasításai szintén figyelmeztetőek azoknak a keresztényeknek, akik akkor élnek, amikor a végső "nagy" nyomorúság elborítja az egész földet. Azok az első századi események mintául szolgálnak azokra az eseményekre amelyek előre láthatóan megismétlődnek, amikor napjainkban Isten szent helye el fog pusztulni.

Sajnos az Őrtorony és Jehova Tanúi, a számos prófécia téves értelmezéséből következő várakozásaik miatt, elmulasztották felismerni, hogy mi az a szent hely melyről Jézus azt mondta, hogy el fog pusztulni.(Lásd a Véget ért a pogányok ideje 1914-ben? című tanulmányt.)  

Ez és a mi többi téves várakozásunk kellemetlen helyzetbe hoztak minket, amiáltal mi mint szervezet, bizonyosan meg leszünk lepve az előre nem látott váratlan eseményektől. A 74. zsoltár kétségtelenül arról a helyzetről beszél, amely akkor fog előállni, amikor Krisztus próféciái a szent helyet illetően valósággá válnak.

Például a zsoltár ezt mondja: "Mindent feldúlt az ellenség a szent helyen. Ordítoztak ellenségeid találkozási helyedbelsejében. Jeleiket tették jelekké."(Zsoltárok 74:3-4)

VA 8-10 versek így folytatják: "Ők is, utódaik is így szóltak szívükben: "Isten minden találkozási helyét fel kell égetni az országban!" Jeleinket nem látjuk, nincs többé próféta, és senki sincs nálunk, aki tudná, hogy meddig még. Meddig, ó, Isten, meddig gyalázkodik még az ellenfél? Hát örökké megveti nevedet az ellenség?"

A zsoltáros utalása a "jeleinkre", , amit nem látunk, és hogy próféta nélkül vagyunk, aki felfogná mi történik, csak azon hamis várakozásaink eredménye lehet, melyeket mi mint szervezet elfogadtunk. Ironikus módon Jehova megjövendölte, hogy a mi intézményes prófétáink halálba vivő úton fognak vezetni minket, ahol végül elérjük azt a pontot, amikor úgy látszik, Jehova szava tévedett. A vád, hogy Jehova Tanúi "hamis próféták", , igaznak fog mutatkozni. Az ellenség teszi "jeleit jelekké", ez összhangban van Dániel próféciájával, mely megjövendölte, hogy a vad ábrázatú király "az igazságot folyton a földre vetette." (Lásd még az Antikrisztus rejtélye c. tanulmányt)

Mint minden Jehova Tanúja tudja, azt várjuk, hogy a kereszténység eltűnik a nagy nyomorúság kezdetén. Ez az egyik "jel", hogy várhatjuk a paradicsomba való átmenetel beteljesülését. Más jelek mellett, ez az amit szervezetünk "prófétái" előre láttak Isten Szavát vizsgálva a jövőt illetően. Közülünk senki sem vonja igazán kétségbe az események sajátos rendjét, melyek a várakozásunkat alkotják.

Ha tehát azok az események, amelyekre tanítóink vezettek, hogy higgyünk benne, nem következnek be, ez a hitünk kipróbálására fog szolgálni, mintha valójában hamis próféták vezettek volna félre bennünket.

Még rosszabb, hogy a mi "prófétáink" nem vették észre, hogy a csapás melyet várunk, hogy elkövetkezik a kereszténységen, valójában valójában Jehova népére jön el! Lenne-e nagyobb okuk ellenségeinknek, hogy gyalázzák Jehova nevét, az Istent, akinek nevét viseljük? Pál ezért figyelmeztette a keresztényeket, hogy ne merüljünk ki, amikor fegyelmezést kapunk, mivel bizonyosan lesz részünk benne. És ezért kapott Ézsaiás ihletést, hogy leírja a buzdítást nekünk, hogy várakozzunk Jehova ítéletére, még ha minden veszni is látszik.

Ha elfogadjuk ezt, abba a helyzetbe kerülünk, hogy felfogjuk, amit az Ézsaiás 30. fejezete valójában jövendöl, és amiért Isten ezt mondta: "könyvbe jegyezd fel, hogy meglegyen egy bizonyos eljövendő napig, tanúságul időtlen időkre." Mivel a próféciának tanúságul kellene szolgálnia egy eljövendő eljövendő napig, és mivel a szellemi Izrael számára íródott, pontosan mit láttat velünk? Ez vezet el témánkhoz, az Őrtorony közelgő összeomlásához.

"Jaj a makacs fiaknak 
-- ez Jehova kijelentése" 

Az Ézsaiás 30:1 nem az első hely, ahol Isten "jaj"-t mond népére. Valójában az Ézsaiás minden fejezete a 28-tól a 31-ig hasonlóan kezdődik. Az Ézsaiás 28:1 ezt mondja: "Jaj Efraim részegesei büszke koronájának..." Az Ézsaiás 29:1-ben ezt olvassuk: "Jaj Árielnek, Árielnek..." Az Ézsaiás 31:1 szerint "Jaj azoknak, a kik Egyiptomba mennek le, ... és Jehovát nem keresik!"

Az Ézsaiás 30:1 egészében ezt mondja: "Jaj a makacs fiaknak -- ez Jehova kijelentése, akik hajlanak arra, hogy tervet vigyenek véghez, de nem tőlem valót, és hogy italáldozatot öntsenek ki, de nem az én szellememmel, csak hogy bűnt bűnre halmozzanak; akik meg se kérdezve a számát útnak indulnak, hogy lemenjenek Egyiptomba,"

Jehova "fiainak" szabad hozzáférése van Atyjuk tanácsához, de makacsul elutasították, hogy bízzanak Isten bölcsességében. Ehelyett azt színlelték, hogy Isten útja szerint teszik a dolgokat, miközben ugyanakkor saját erejükben és emberi szövetségekben bíztak. Ahogy a szövegösszefüggés mutatja, ennek a fejleménynek jóval távolabbi hatása van, mint csupán az ókori Izrael. A végső beteljesedés Isten ítéleteinek leleplezésekor történik a dolgok rendszerének vége során. Ahogy a 8. vers mutatja, ez Isten tanúságaként szolgál a jövőre, időtlen időre.

Összehasonlíthatók Jehova modernkori tanúi Izraelnek ezekkel a makacs fiaival? Sajnos igen. "Tervet viszünk véghez," abban az értelemben, hogy kimutatjuk vágyunkat Isten imádata iránt; de felajánlásunk nincs szükségszerűen összhangban Isten szellemével. Az "italáldozat kiöntése" ("szövetség kötése", Károli) -- egyértelműen nem Jehova szellemével -- látható az Őrtorony Társulat gusztustalan NGO tevékenységéből [LINK], és hogy felhasználta az Ébredjetek!-et a globalizmust támogató propaganda terjesztésére.

Nyilvánvalóan, a Társulatot képviselő jogászok szintén "hátsó szobában" kötöttek alkut politikai képviseletekkel azért, hogy előmozdítsák az Őrtorny érdekeit bizonyos országokban. Például a '90-es évek végén az Őrtorony jogi elismerését megtagadta a bolgár kormányzat, mert értesültek, hogy az Őrtorony kényszeríti tagjait a vérátömlesztés visszautasítására, kiközösítéssel fenyegetve őket. Nos, a jogászok kompromisszumra jutottak. A bolgár kormány megadta a jogi elismerést az Őrtoronynak és a "lelkiismereti szolgálatmegtagadó" státuszt és viszonzásul az Őrtorony beleegyezett, hogy nem közösíti ki azokat a bolgár tanúkat akik vérátömlesztést fogadnak el. [LINK]

Más ügyekben is születtek kompromisszumok jogi előnyökért, mint például a szavazás és az alternatív katonai szolgálat kérdésében. Ez a hajlandóság az "alkudozásra" hitbéli dolgokban azt mutatja, hogy Jehova Tanúi modern kori szellemi vezetőire és szóvivőire jól illik a prófécia jellemzése, mint "akik hajlanak arra, hogy tervet vigyenek véghez, de nem tőlem valót." Látva a készséget a kompromisszumra az Őrtorony saját érdekei védelméért, mit feltételezhetünk, hogy fog reagálni a Társulat, amikor a saját maga semmivé válásával fog szembenézni? Tényleg, mi hogyan fogunk reagálni?

Az uralkodó nézet Jehova Tanúi közt csakugyan az, hogy Isten meg fogja védelmezni szervezetét a világra eljövő csapástól. Elképzelhetetlen számunkra, hogy a Társulat lehetne Jehova haragjának tárgya. Mégis, az Ézsaiás 30:25 megjövendöli, hogy Isten felépülést biztosít népének, de csak a katasztrófa után, "a nagy öldöklés napján, amikor a tornyok leomlanak." A 26. vers ezt mondja: "azon a napon, amelyen Jehova bekötözi népének törését, sőt a verése miatti súlyos sebet is meggyógyítja."

Mivel Jehova Tanúi Isten népének tartják magukat, fel kell ismernünk, hogy a prófécia -- mely leírja a "népe" törését és súlyos sebesülését -- nem más, mint Isten ítéleteellenünk. De az Őrtorony bibliamagyarázói úgy döntöttek, hogy vakok maradnak az ilyen isteni ítéletekkel kapcsolatban. Úgy tűnik, inkább fenntartják azt az illúziót, hogy az Őrtorony Isten tökéletes szócsöve és hogy Isten valahogy köteles nekünk adni dicsőségét, ahelyett hogy megértenék, hogy mi mint szervezet Jehova nemtetszésére és fegyelmezésére számíthatunk.

Az Őrtorony Társulat vezetősége megkérdőjelezhetetlenül olyannak bizonyult, mint a makacs "fiak", makacsul ragaszkodva idejétmúlt, pontatlan prófécia magyarázatokhoz, annak ellenére, hogy fel kellett ismerniük, hogy ezek a tanítások hibásak. Szintén süket fülekre találtak azok a panaszok, amelyek az Őrtorony veszedelmes eljárásmódjai miatt jutottak el hozzájuk, különösen a gyermekmolesztálási üggyel kapcsolatban. És mint említettük, a Jehovába vetett bizalmat a nemzetekkel való "egyezkedésekre" és "kompromisszumokra" cserélték fel.

És mint ha ez nem volna elegendő ok Istennek, hogy súlyos csapással sújtsa népét, a szervezet egyre inkább az elnyomáshoz folyamodik. Annak érdekében, hogy fenntartsák a hazugságot és a gyülekezetek feletti ellenőrzést, a helyi vének időnként szörnyű katolikus inkvizítorokhoz vagy a modern kori tálibokhoz hasonlóan tevékenykednek. Sok becsületes és őszinte keresztény válik bírói eljárás vádlottjává pusztán azért mert megkérdőjelezni az Őrtorony tanításainak vagy eljárásmódjainak jogosságát.

Mint az ókori zsidó rendszer, akik megpróbálták elhallgattatni Jehova prófétáit, a Társulat szintén hajlamos elnémítani bármilyen javaslatot, hogy Jehova ítéletét talán ránk lehet alkalmazni. Ezért mondja Isten a továbbiakban makacs fiainak: "Mert lázongó nép ez, hazug fiak, fiak, akik nem akarják hallani Jehova törvényét, akik azt mondják a látóknak: 'Ne lássatok', és a látnokoknak: 'Ne lássatok nekünk igaz dolgokat. Beszéljetek nekünk hízelgéseket, lássatok megtévesztéseket'."

Miközben szinte mindegyik bibliai próféta nyíltan megjövendölte, hogy a szellemi Izrael Isten ítélete alá fog kerülni, az Őrtorony Társulat elhatározta, hogy a prófétai látomások minden negatív vonatkozását a kereszténységre alkalmazza vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyja az ilyen kijelentéseket. Tényleg "hazug fiak"! Azt mutattuk ki, hogy vonakodunk meghallani Jehova törvényét ebben a dologban. A"látnokok" azok, akik "látják" a prófétai látomások pontos értelmét, melyeket Jehova eredetileg a bibliai látnokoknak és prófétáknak adott. De mint ahogy a zsidók nem voltak fogékonyak, mi akarjuk elfogadni Isten tanácsát mely az írásokban találhatók. Jobban szeretünk "hízelgő beszédet" hallani arról, hogy micsoda "szellemi paradicsomban" élünk és Jehova hogy megdicsőíti az ő úgynevezett 'látható szervezetét'. Jehova köteles kemény fegyelmezéssel bánni makacs fiaival, hogy ráébressze őket bolondságukra.

Mivel mint szervezet nem fogadjuk fenntartás nélkül Isten szavát, egészen valószínű, hogy amikor a rendszer összeomlik és a zsarnokság napja elkezdődik az Őrtorony elkeseredetten próbálja majd megmenteni magát "lemenve Egyiptomba", ahogy az volt a múltban, világi forrásokból keresve a segítséget. Ez egy újabb tragikus bizonyítéka a "bűnt bűnre halmozásnak"

Ezen bizonyítékok fényében nyilvánvaló, hogy a legfontosabb dologgá vált a szervezet számára, hogy állandósítsa magát mint szervezet. Ironikus, de minél 'sikeresebbé' válik az Őrtorony, annál sebezhetőbbé válik. Ez azért van így, mivel egy hatalmas kiadói szervezet, mint amivé az Őrtorony Társulat is vált az elmúlt évtizedekben, életfontosságúan kötődik a dolgok rendszerének folytatódó stabilitásához a munkájuk bevégzése érdekében. Egy újabb világháború, globális gazdasági válság vagy pénzügyi összeomlás, statárium bevezetése a belföldi terrorizmus vagy egy világméretű diktatúra miatt, súlyos perek az Őrtorony ellen vagy ezek és más előre nem látható nehézségek kombinációja, szélsőségesen nagy nyomás alá helyeznék az Őrtorony Társulatot. Szükségszerűen, amikor nyomás alá kerülünk, akkor derül ki, hogy igazán bízunk-e Istenben vagy sem.

"Ezért olyan lesz nektek ez a vétek,
mint egy már-már leeső, megrepedt faldarab,
egy kitüremkedés a magasba nyúló falon"  

Isten prófétája folytatja leírását: "Azért így szól Izrael Szentje: "Mivel megvetitek ezt a szót, és a csalásban meg a csalárdságban bíztok, és arra támaszkodtok, ezért olyan lesz nektek ez a vétek, mint egy már-már leeső, megrepedt faldarab, egy kitüremkedés a magasba nyúló falon, amely hirtelen, egy pillanat alatt leomolhat.""

Miközben nem tudjuk pontosan megmondani, mit tár fel a jövő, megítélhetjük az Őrtorony vezetőség múltbeli teljesítményéből, hogyan reagálhatnak amikor súlyos csapással szembesülnek. A próféciával összhangban, bármilyen politikai vagy gazdasági befolyás melyet a Társulat szerzett magának a világban, nem védi meg a teljes és végleges összeomlástól a szervezetet a közeli jövőben.

Bizonyos, hogy az 1914-es tanítás, melyhez az Őrtorony kitartóan ragaszkodik a hibásságát igazoló hegyként tornyosuló bizonyítékok ellenére és mely a szervezet prófétai alapja, azonnal össze fog omlani Jézus Krisztus valódi jelenlétekor. Az Őrtorony téves bibliai magyarázatai erős falként épültek fel, melyre ostoba módon támaszkodunk. De semmilyen dogmatizmus vagy jogi manőverezés nem képes megtámasztani az Őrtorony falát, ami leomlásra van ítélve.

Jehova Tanúi modern kori története meggyőzött sokunkat, hogy az Őrtorony Társulat mindig győzni fog. Amikor Jehova Tanúit üldözték a múltban, mindig volt számunkra hely ahová menekülhettünk. Gyakorta találtunk enyhülést a kormányzatok alkotmányára hivatkozva, melyekben jogi biztosíték volt a vallásszabadságra. A mai napig az Őrtorony jogi osztálya keresi a vallásszabadság lehetőségeit Jehova Tanúi érdekében. A szervezet támogatást jelentett Jehova Tanúinak a nyomor vagy szerencsétlenség idején is. Kezdtük feltételezni, hogy a szervezet mindig az igazságot szólja és tanítja és helyesen cselekszik. Így, természetesen, kezdtünk Őrtorny Társulatra támaszkodni, mintha védőfal lenne körülöttünk. De bármely emberi intézményben bízni, különösen olyanban mely azt állítja, hogy Jehova látható szervezete, súlyos hiba. A példa amit megvizsgáltunk, hogy a zsidók miként bíztak a zsidó rendszerben, elegendő bizonyíték kell hogy legyen.

Kevés a kétség afelől, hogy minden, amit Isten "földi" szervezetének nevezünk, a tanításaival és eljárásaival, valamint a Társulat fizikai infrastruktúrájával együtt, a prófécia által pusztulásra van ítélve. Mivel azonban tévesen egy szervezetben bíztunk, nem pedig Jehovában, a prófécia folytatódik, és elmondja a végeredményt: "És össze fogják törni, ahogy a fazekasok nagy korsóját törik össze, kíméletlenül darabokra zúzva, úgyhogy nem találni találni törmelékei között olyan cserépdarabot, amellyel tüzet lehetne kaparni a tűzhelyből vagy vizet lehetne merni a mocsaras helyről."

Igen, Jehova "földi" szervezete darabokra lesz zúzva!

Jehova Tanúi talán jobban szeretnék azt hinni, hogy ez a prófécia nem alkalmazható Isten modern kori Izraelére, és a hozzá tartozó Őrtorony Társulatra, de a következő vers megmutatja, hogy valójában igenis alkalmazható. Az Ézsaiás 30:15 ezt mondja:"Mert ezt mondta a legfőbb Úr, Jehova, Izrael Szentje: "Visszatérés és megnyugvás által nyertek megmentést. Erősségetek abban mutatkozik meg, hogy nyugodtak maradtok és bizakodók vagytok." De ti nem akartátok."'

Jehova kijelentésével összhangban annak érdekében, hogy kegyelmet és megmentést kapjunk amikor a nyomorúság eljön ránk, zavartalannak kell maradnunk és egyszerűen Istenben kell bíznunk. Nem kétséges, Jehova Tanúi feltételezik, hogy természetesen ezt fogjuk tenni.

Megkérdezhetjük: milyen alapja van a kereszténységnek, hogy bízzon Jehova megmentésében? Semmilyen. Így hát azok, akiktől Jehova elvárja, hogy bízzanak benne, nem lehetnek mások, mint Jehova Tanúi. De a próféciával összhangban azok, akiket Jehova kész lenne megmenteni, nem fognak bízni benne amikor az idő elérkezik. Kétségtelen, hogy a saját erőnkben kezdtünk bízni, valamint emberi szervezetekben és intézményekben. Ámde semmilyen emberi szervezet nem nyújthat majd segítséget Isten haragjának forrósága idején. Az eredmény az lesz, hogy "Ezer fog remegni egynek a dorgálásától; ötnek a dorgálásától menekültök, mígnem úgy maradtok, mint a pózna a hegy tetején, és mint jel a dombon."

Micsoda magasztos látvány lesz, amikor Jehova büszke népe megrémül a zsarnoki ellenségtől. Csak egy ilyen megalázó tapasztalat fogja biztosítani a körülményeket, ami által térdre esünk és felismerjük, hogy soha ne várjunk túl sokat Jehovától vagy ne színlelve szolgáljuk őt. De mivel Jehova célja kapcsolódik az ő felkent gyülekezetéhez, remegésünk az ellenség előtt kötelezi Jehovát, hogy felkarolja megfegyelmezett népe ügyét.

Az ítélet során kényszerítve leszünk, hogy teljes vallomást tegyünk Isten előtt minden bűnünkről és bolond dolgunkról amit tettünk, mint szervezet és egyénenként is. És Jehova Tanúinak könyörögni kell majd Istenhez kegyelemért a hatalmas szégyen miatt, melyet szent nevére hoztunk. Ezért folytatja így a 18. vers: "És ezért várni fog Jehova, hogy kegyes legyen hozzátok, és ezért felkel, hogy irgalmazzon nektek."

Minden embernek hamarosan meg kell tanulnia a fájdalmas leckét, miszerint Jehova Isten ennek a világnak az igazságos Szuverénje. A rémálom, amellyel hamarosan szembe kell néznie a világnak, minden kétségen felül bizonyítani fogja, hogy az embereknek egyszerűen nincs kellő bölcsességük, hogy uralkodjanak maguk felett.

Végül Jehova Tanúinak azt is meg kell tudniuk, hogy Jehova olyan Isten, amilyennek ezideig nem ismertük. Igaz, hogy értelmünkkel már felfogtuk, hogy Jehova az Isten. De időnként úgy élünk, mintha nem lenne az. És mivel Jehova rejtve marad előttünk mindaddig, míg az ítélete láthatóvá nem lesz, hajlamosak vagyunk a magunk tanácsát követni és saját megértésünkben valamint erőnkben bízni. Szervezeti utunk a megváltásra nagyon rutinszerűvé vált. A saját magunk választotta út végeredménye a saját kudarca lesz, amiből csak irgalmas Istenünk menthet meg. 

Arról, hogyan fogadjuk Jehova szigorú fenyítését és utasítását, ezt jövendöli a 22. vers: "És beszennyezitek majd ezüstből készült faragott képmásaid borítását és öntött aranyszobrod testhez álló ruházatát. Kiszórod őket. A havivérzéses asszonyhoz hasonlóan ezt mondod neki: "Merő szenny!""

Pál apostollal összhangban az emberek között magasztos dolog utálatos Jehova előtt. Az ítélet során Jehova ismertté teszi utálatát, így soha többé nem fog Jehova népe bolondul felmagasztalni semmiféle úgynevezett "földi" szervezetet arra a magasztos szintre, ahol most az Őrtorony van. Mihelyt eldobjuk a tisztátalan dolgokat melyek botlásunkat okozták és mihelyt elfogadjuk Jehovát mint Nagy Oktatónkat,akkor, és csakis akkor Isten elhozza az igazi felszabadulást, kitöltve teljesen a szellemi paradicsom rég várt áldását.

Igazából ez lesz az, amikor Jehova választottjai 'oly tündöklően fognak fényleni Atyjuk királyságában, mint a nap.' Azért, mert Jehova személyesen tölti ki szent szellemét közvetlenül mindegyikükre. Az eredmény ragyogó új világosság lesz és új szellem mindegyikükben, olyasmi amit még egyikünk sem tapasztalt vagy képzelt azelőtt.

Az Ézsaiás 30:26-ban Jehova megmutatja az a jövőben kinyilatkozó igazság fényét a szó szerinti fénnyel összehasonlítva. Ezt olvassuk: "A telihold fénye olyan lesz, mint az izzó nap fénye, és az izzó nap fénye is hétszerte erősebb lesz, olyan, mint a hétszeres nappali fény, azon a napon, amelyen Jehova bekötözi népének törését, sőt a verése miatti súlyos sebet is meggyógyítja."

"Ha majd Sion népe Jeruzsálemben lakik, 
semmiképpen sem fogsz sírni." 

A Bibliában feljegyzett történetek Jehova ókori Izraellel kapcsolatos bánásmódjáról azt mutatják, hogy gyakran a szigorú fenyítés az egyetlen mód, ahogyan Isten elérheti népének szívét. De afelől is nyugodtak vagyunk, hogy habár Jehova nem ad felmentést a megérdemelt büntetés alól, ő azután "jó és kész a megbocsátásra."

A legbátorítóbb, amit Ézsaiás próféta mond: "Ha majd Sion népe Jeruzsálemben lakik, semmiképpen sem fogsz sírni. Ő kegyes lesz hozzád kiáltásod hangjára; mihelyt meghallja, válaszol neked."

Nem kellene feltételeznünk, hogy bárki megmenekülésben részesülhet, hacsak előbb nem kerülünk szörnyű és tehetetlen helyzetbe, hogy ezáltal legyünk kényszerítve Jehovához kiáltani kegyéért. Valójában Isten felkészítette a hitünket hogy képes legyen kiállni a tőle jövő súlyos csapást, így végül megengedheti nekünk, hogy belépjünk királyságába.

Ez visszavisz minket Pál leveléhez melyet eredetileg a hébereknek írt. Talán most már jobban megérthetjük miért figyelmeztette az apostol a keresztényeket, hogy ne vonakodjanak a félelmetes égi Sion Hegy előtt állni. Isten valódi városa az égben van, nem a földön. A Héberek 12:18 elmondja: "Mert ti nem a megtapinthatóhoz, a tűzzel lángra lobbantotthoz, sötét felhőhöz, sűrű sötétséghez és fergeteghez járultatok".

Ha nincs megmaradó városunk itt a földön, mely látható vagy "érzékelhető", ahogy Pál mondta, akkor félrevezetjük magunkat, ha bármiféle látható "földi" szervezet feltételezett állandóságában bízunk. Ahogy a Zsoltárok 127:1-ben olvassuk: "Ha Jehova nem építi a házat, Hiába fáradoznak az építők. Ha Jehova nem őrzi a várost, Hiába virraszt az őr."

Nem, az Őrtorony Társulat eljövendő összeomlása nekünk, mint Jehova Tanúinak nem a hitünk végét végét jelenti majd: ez az igazság pillanata lesz hitünk számára, a szükséges tűzpróba. Ez fogja jelezni számunkra Jehova félelmetes ítéletnapjának kezdetét és a nagyon szükséges fenyítéssel és megalázással fog szolgálni a szervezet vezetőségének. Valamint a számunkra szükséges fegyelmezéssel is fog szolgálni és kiigazítja téves nézeteinket, valamint téves bizalmunkat egy olyan rendszer állandóságában, amelynek csak egy rövid szerep jut Jehova szándékában, ugyanúgy ahogy a zsidó imádati rendszerrel is volt egykor.

És a legvégső ok, hogy előre tekintsünk az Őrtorony Társulat eljövendő összeomlására, hogy ez fogja lehetővé tenni Jehovának, hogy véglegesen és teljesen mértékben igazolja magát, mint Isten és Megmentő.

Forrás: e-Watchmen