Következő vitatandó témánk Jézus visszajövetelét érinti. Ugyanis a Jehova tanúi azt tartják, hogy Jézus nem szemmel látható módon jön vissza. Azaz visszajövetelét szellemileg kell értelmezni így Jézus valójában már 1914-ben visszajött és már megkezdte az ezer éves uralkodását. Ezt érdemes lenne előbb logikusan kielemezni, mielőtt elolvasnánk az ide tartozó Isteni kijelentéseket. Amennyiben Jézus visszajövetelét csak képletesen szellemileg kellene értelmeznünk, úgy értelmét veszti ez a történelmi esemény, hiszen az emberek ebből nem tapasztalnak meg semmit és a világ folyása ugyanúgy zajlik, mint korábban, 1914 előtt és után. Ez egy történelmi esemény lesz!

A biblia elég nagy hangsúlyt fektet erre az eseményre ahhoz, hogy mi emberek már megtör­ténté tegyük mindenféle Isteni kinyilatkoztatás vagy látszat nélkül. Ilyen módon azt is állít­hatnánk, hogy az Antikrisztus már itt volt és uralkodott, csak mi emberek nem vettük észre.

Már pedig a Biblia világosan kijelenti számunkra, hogy Jézus visszajövetelét az Antikrisztus megjelenése fogja megelőzni.

Vagy talán az Antikrisztus megjelenését és uralkodását is csak szellemileg kellene értelmeznünk? Úgy néz ki, hogy a Jehova tanúi szerint igen. Mi hívő keresztények az Úrban viszont nem így látjuk, mert nem ezt jelentette ki nekünk Isten az Ő Szent Lelke által.

II. Thes. 2;2. Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja.

II. Thes. 2;3. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,

Azt pedig tudjuk, hogy az Antikrisztus még nem lépett színre, ugyanis ő látható módon fog uralkodni az egész világ felett, úgy hogy a föld lakosai imádni fogják, hiszen hatalmas csodákat és jeleket fog tenni az emberek szeme láttára. Istenként mutogatja magát és elvárja, hogy az emberek Istenként imádják őt. Ezért kikényszeríti a keresztény hívők és vallásos emberek választását, azt a szakadást, amiről az imént tudósított minket Pál (II. Thes. 2;2-3.). Ez az esemény még nem következett be, így még Jézus sem jöhetett vissza, és nem kezdhette meg az ezer éves uralkodását 1914-ben. Most pedig nézzük a Jézus visszajöveteléről szóló próféciákat.

II. Thes. 1;7. Néktek pedig, akik szorongattatok, nyugodalommal mívelünk együtt, ami­kor megjelenik az Úr Jézus az égből az Ő hatalmának angyalaival.

II. Thes. 1;8. Tűznek lángjában, ki bosszút áll azokon, akik nem engedelmeskednek a mi Urunk Jézus Krisztus evangéliomának.

II. Thes. 1;9. Akik meg fognak lakolni örök veszedelemmel az Úr ábrázatától, és az Ő hatalmának dicsőségétől,

II. Thes. 1;10. Amikor eljő majd, hogy megdicsőíttessék az Ő szenteiben, és csodáltassék mindazokban, akik hisznek (mivelhogy a mi tanúbizonyságunknak hitele volt ti nálatok) ama napon.

I. Thes. 4;16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és Isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;

Már. 13;26. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.

Mát. 24;27. Mert amiképpen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is.

Mát. 24;30. És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel.

Jel. 1;7. Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja Őt, még akik Őt által szegezték is; és siratja Őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.

Mát. 25;31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és Ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyiszékébe.

Mát. 16;27. Mert az embernek Fia eljő az Ő Atyjának dicsőségében, az Ő angyalaival; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete szerint.

Fil. 3;20. Mert a mi országunk mennyekben van, honnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk;

Ezt az eseményt a Biblia több esetben az Úr napjának nevezi, mely maga az ítélet ideje is. (Ésa. 2;12. 13;6. 61;2. 63;4. Jel. 6;17. 11;18. Sof. 1;14-15. 2;2. Ámos. 5;18. Jer. 46;10. Luk. 21;22.)

Láthatjuk most már tisztán és világosan, mekkorát tévednek a Jehova tanúi, hiszen az írás egyértelműen kijelenti számunkra, hogy Jézus szemmel láthatóan nagyhatalommal és dicsőséggel fog visszajönni az angyalokkal és akkor ítéletet tart majd. Amikor Jézus Illéssel és Mózessel beszélt ők is látható dicsőségben jelentek meg, nem pedig, láthatatlan dicsőségben (Luk. 9;30-32.). Tehát mindenki látni fogja Őt, és mindenki sírni fog. Ezeket, az igéket egyáltalán nem lehet szellemileg értelmezni, hacsaknem, a terjesztői egyáltalán nem hisznek Jézus visszajövetelében. Ez az esemény valóságosan fog megtörténni nem pedig, csak a képzeletben, mint egy a Jehova tanúi által való megvilágosodás. Szerintük a dicsőséges visszatérés, láthatatlan visszatérést jelent. Ez egy buta gondolkodás.

A dicsőség pont az ellenkezőjét jelenti. Az Úr dicsősége maga a hatalma. Amikor visszajön, az emberek meglátják Jézus Krisztus hatalmának gazdagságát az angyalokéval együtt, és ezért fog sírni minden nép, mert nem hitték. Természetesen Jézus nem hús vér testben fog visszajönni, hanem megdicsőült (dicsőséges) romolhatatlan testben. Jézus visszajövetele tehát még nem történt meg. Erre az eseményre még várni kell. Ám a Jehova tanúi tudatosan, de inkább tudatlanul úgy gondolják, hogy valami égi utasítás vagy irányítás hatására, ők alkotják az Isten királyságát. Ezért azt tanítják, hogy a királyság nem azonnal hoz békességet, hanem az majd szépen lassan az idő elteltével jön majd létre, ahogy minél jobban terjeszkedik, és tért hódít magának ez a vallás. A Szent Lélek vezetése nélküli téves prófécia magyarázat miatt, úgy számították ki, hogy Jézus már 1914-ben elkezdte uralkodását. Nem tudom, honnan vették ezt a merész bátorságot, hogy ezt kijelentsék. Ugyanis Jézus visszajövetelének idejét senki sem tudja.

Már. 13;32. Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.

Jézus minden ember számára látható visszajövetelét még egy esemény fogja megelőzni, amiről idáig még nem beszéltünk. Ez az esemény az elragadtatás. Az elragadtatás pedig nem láthatatlanul és észrevétlenül fog megtörténni. Mielőtt Jézus megjelenik, az övéit magához veszi, azaz megtörténik az elragadtatás. Ez pedig annyit jelent, hogy az emberek mit sem sejtve végzik a mindennapi dolgaikat, míg egyszer csak az igaz hitű keresztény emberek, akik hittek Jézusban és befogadták Őt és így újjászülettek a Szent Lélek által, az egyik pillanatról a másikra eltűnnek. Azaz felvétetnek, elragadtatnak az Úr elé.

I. Thes. 4;15. Mert ezt mondjuk néktek az Úr szavával, hogy mi, akik élünk, akik meg­maradunk az Úr eljöveteléig, épen nem előzzük meg azokat, akik elaludtak.

I. Thes. 4;16. Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és Isteni harsonával leszáll az égből: és feltámadnak először akik meghaltak volt a Krisztusban;

I. Thes. 4;17. Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképen mindenkor az Úrral leszünk.

I. Kor. 15;51. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem alszunk el, de mindnyájan elváltozunk.

I. Kor. 15;52. Nagy hirtelen egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk.

Mát. 24;40. Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

Mát. 24;41. Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik.

Luk. 17;34. Mondom néktek, azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

Mát. 24;42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.

Szemmel láthatóan ez az esemény sem történt még meg, hiszen arról mindenki tudna. Ehhez a témához kapcsolódik a következő téves nézet is, mely szerint nagyon kevesen, pontosan 144 000 ember fog a mennybe jutni, akik Krisztussal együtt uralkodnak majd a földön maradottak felett. Aki nem élt „tökéletes” életet az hiába volt jó. Azok csak a földi életre támadnak fel. Ráadásul szerintük az ószövetségben élt emberek, akik Jézus előtt éltek és hittek Istenben, azok sem mentek a mennybe. Mindez a nézet és tanítás annak köszönhető, hogy nincs meg bennük a Szent Lélek. Nem értik az írásokat és össze-vissza magyarázzák azokat mindenféle emberi bölcselkedésekkel. Ugyanis ezzel azt mondják, hogy az ószövetségbeli embereknek nem adatott meg az üdvösség lehetősége. Azaz teljesen értelmetlen volt Istenben hinni és bízni. Valóban így lenne? Vajon igazságos lenne ez Istentől?

Persze, hogy nem! Nem volt értelmetlen az életük, sem a hitük és a bizodalmuk Istenben. Mert mit is mond nekünk a Biblia, ahogy azt már korábban olvashattuk? Jézus mikor meghalt három napot töltött a Seolban a meghalt emberek lelkeinek várakozó helyén. Miért is töltött ott három napot? Prédikált ott is a holtak lelkeinek, majd akik hittek és bíztak benne, felvitte magával őket a mennybe. Gondolom, elsősorban idetartoznak a próféták és mindazok, akik Istennek engedtek.

Mát. 12;40. Mert amiképen Jónás három éjjel és három nap volt a Cethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.

I. Pét. 3;19. ...Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált,

I. Pét. 4;6. Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint Lélekben.

Ef. 4;8. Ezért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.

Ef. 4;9. Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?

Ez így volt igazságos, hiszen erre vártak és ebben bíztak mindazok, akik Isten félelemben hunytak el azokban az időben.

Tehát hazugság, hogy senki sincs a mennyben azok közül, akik Jézus előtt éltek. Már csak azért is, mert Jézus világosan elénk tárja, hogy mennybemenetelét követően, igenis fent vannak vele a mennyben azok, akik Ő előtte hittek és bíztak Isten szabadításában.

Luk. 13;28. Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákobot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve.

Logikusan végig gondolva, ha beszámítjuk eme halottak számát, és hozzá tesszük az elmúlt kétezer év mártírjait, akiket a Jézus Krisztus nevéért és hitéért gyilkoltak meg és végeztek ki, kezdve akár a Néró császár által meggyilkoltatott több ezer kereszténytől, rá kell döbbenünk, hogy bizony ez a létszám már jóval túlhaladta a 144 000-es számot. Felvetődik a kérdés, hogy akkor valójában kik is azok, akik 144 000-en vannak, merthogy a biblia valóban tesz említést erről a létszámról. Nem kell mást tenni csak fellapozni a jelenések könyvét és figyelmesen végig olvasni az idevonatkozó teljes részt, ami többet elárul nekünk a 144 000-es számon túl.

Jel. 7;4. És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izrael fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.

Láthatjuk és olvashatjuk világosan, hogy az Izrael nemzetségére vonatkozik a 144 000-es szám. Amint tovább olvassuk ezt a részt, egyértelművé válik számunkra, hogy a zsidó nép tizenkét törzséből tizenkétezer embert jelent, ugyanis János felsorolja mind a tizenkét törzset név szerint (Jel. 7;5-8.). Tovább haladva a 14; részben olvashatjuk, hogy ez a 144 000 zsidó Izraelita olyan hithű keresztény, akik az életüket teljesen az Úrnak szentelték.

Jel. 14;1. És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és Ő vele száznegyvennégy ezren, akiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.

Jel. 14;3. És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt, és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, akik áron vétettek meg a földről.

Jel. 14;4. Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szüzek. Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.

Jel. 14;5. És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.

Vajon ezek a Jehova tanúira vonatkoznának? Persze hogy nem, már csak azért sem, mert ők az Isten Jehova nevét követik, nem pedig a Bárányt. Ebből adódóan értelemszerűen nem szabad arra következtetni, hogy csak 144 000-ren fognak üdvözülni és azok is csak Izraeliták, hiszen tovább olvasva a 7; részt rögtön láthatjuk, hogy ott sorakozik egy hatalmas megszámlálhatatlan megváltott sokaság minden népből és nemzetből.

Jel. 7;9. Azután látám, és ímé egy nagy sokaság, amelyet senki meg nem számlálhatott, minden nemzetből és ágazatból, és népből és nyelvből; és a királyiszék előtt és a Bárány előtt állnak vala, fehér ruhákba öltözve, és az ő kezeikben pálmaágak;

Jel. 7;10. És kiáltanak nagy szóval, mondván: Az idvesség a mi Istenünké, aki a Királyiszékben ül, és a Bárányé!

Majd tovább olvasva a jelenések könyvét, a 20; részben szintén olvashatunk olyan mártírokról, akiket Jézus bizonyságtételéért öltek meg és ellene álltak az Antikrisztusnak. Nem hódoltak be neki és nem imádták őt. Ők is Jézussal uralkodnak majd.

Jel. 20;4. És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adaték nékik ítélettétel; és látám azoknak lelkeit, akiknek fejöket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.

Most már biztosak lehetünk abban, hogy nem csak 144 000 ezren fognak a mennybe jutni, hanem nagyon sokan, akik hittek és bíztak az Úr Jézus Krisztusban, és segítségül hívták Őt (az Úr nevét.). Persze ez a sokaság az egész földön élt emberiség létszámához képest nagyon kicsiny. E vallás téves tanításai miatt a Jehova tanúi nem is az Isten országába vágyakoznak, mely most még a mennyben van, hanem a paradicsomi földre. Ezt is hirdetik az „Örökké élhetsz Paradicsomban a földön” c. könyvükkel és más egyéb kiadványukkal.

Ezzel tulajdonképpen ki is mondták maguk felett az ítéletet, hiszen ők nem Jézussal akarnak lenni az Isten országában, hanem a Paradicsomi földi életre vágyakoznak. Azért használtam az ítélet szót, mert mint azt már láthattuk, előbb még az Antikrisztusnak kell uralkodnia. Aki gyűlölni és üldözni fogja azokat, akik az Úr Jézusban hisznek. Majd mielőtt Jézus visszajönne, megtörténik az elragadtatás, és az Úr magához veszi az övéit. Akkor a földön már csak a hitetlenek maradnak. Ezután Jézus belép ebbe a világba, kinyilatkoztatja magát mindenki számára dicsőségében az angyalokkal és a szentekkel együtt. Ekkor minden szem meglátja Őt és sírni fog minden nemzetség. Jézus megújítja a földet, mondjuk hogy paradicsommá, de mint azt láthattuk a földön már csak azok maradtak, akik nem hittek Jézusban. Így a Jehova tanúi is közéjük tartoznak. Ők még mindig halandó testben élnek majd tovább, számukra még nem érkezett el a feltámadás. Hitre már nem lesz szükség, hiszen Jézus látható módon jelen lesz. Ezek felett fognak uralkodni a szentek, akik viszont Jézus visszajövetelekor és megjelenésekor feltámadnak megdicsőült romolhatatlan testben az örök életre. Ezért mondtam hát, hogy megítélték magukat, mert ők erről a földi paradicsomi életről álmodnak, nem pedig a Krisztussal való együttlétről és a vele való uralkodásról. Az általuk áhított paradicsomi föld pedig soha sem fog örökké fennmaradni, ahogy azt ők gondolják, a szintén téves ige magyarázatok alapján. Ugyanis azt olvashatjuk, hogy ez az állapot csak 1000 évig fog fennállni.

Jel. 20;2. És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre,

Jel. 20;3. És veté őt a mélységbe, és bezárá azt és bepecsételé ő felette, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kevés időre.

Vajon mi történik az ezer év eltelte után és miért csak addig tart? Kérdezhetnék sokan, ha már kiderült, hogy csak addig fog tartani ez a királyság.

Mivel a földön maradottak megváltatlan hús vér emberek és tovább szaporodnak, ezer év alatt sok generáció megy végbe. A gonoszság ismét felüti a fejét, hiszen a szív romlottsága öröklődik. Önbizalmuk annyira megnő a békés uralom alatt, hogy már-már Istennek képzelik magukat, akik bár mit megtehetnek. Ezért az Úr ellen lázadnak és hadakozni akarnak Ő vele. Ekkor az Úr haragja felgerjed és a mennyből tűz szál alá és megemészt mindent. A földön megszűnik az élet. Minden élőt, és ami van a földön, megemészt az Isten tüze. Akkor lesz a második feltámadás, amely a hitetleneké lesz. Akkor a hitetlenek megítéltetése is megtörténik, mert ügye az első feltámadás és ítélet csak az igazak számára történik meg Jézus visszajövetelekor.

Jel. 20;7. És amikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából.

Jel. 20;8. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógót és a Mágógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövénye.

Jel. 20;9. És feljövén a föld szélességére, és körülvevék a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz száll alá, és megemészté azokat.

Jel. 20;11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.

Ésa. 24;1. Ímé az Úr megüresíti a földet és elpusztítja azt, és elfordítja színét és elszé­leszti lakóit!

Ésa. 24;3. Megüresíttetvén megüresíttetik a föld, és elpusztíttatván elpusztíttatik; mert az Úr szólá e beszédet.

Ésa. 51;6. Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.

Sof. 1;2. Elvesztek, mindent elvesztek e föld színéről, azt mondja az Úr.

Sof. 1;3. Elvesztek embert és barmot; elvesztem az ég madarait, és a tenger halait és a botránkoztatás eszközeit a hitetlenekkel együtt; az embert is kiirtom a föld színéről, azt mondja az Úr.

Sof. 1;18. Sem ezüstjök, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az Ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet; mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.

Mát. 24;35. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.

Zsid. 1;10. És: Te Uram kezdetben alapítottad a földet és a te kezeidnek művei az egek;

Zsid. 1;11. Azok elvesznek, de te megmaradsz, és mindazok, mint a ruha megavulnak.

Zsid. 1;12. És palástként összehajtod azokat és elváltoznak, te pedig ugyanaz vagy és a te esztendeid el nem fogynak.

II. Pét. 3;7. A mostani egek pedig és a föld, ugyanazon szó által megkíméltettek, tűznek tartatván fenn, az ítéletnek és az Istentelen emberek romlásának napjára.

II. Pét. 3;10. Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.

II. Pét. 3;12. Akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!

Úgy néz ki, el kell fogadnunk ezt az igazságot a Jehova tanúi tanítása ellenére. Persze ez a tény egyáltalán nem mond ellent azoknak az igéknek, ahol Isten, azt mondta, hogy az igazak öröklik a földet és az Ő királysága mindörökre megmarad. Ugyanis a próféták nem erről a romlott múlandó földről írtak, hanem a végső tökéletes állapotról.(Zsolt. 37;29. 104;5. Préd. 1;4. Péld. 2;21. stb.)

Azzal, hogy a föld, mint élet megszűnik, Jézus és a feltámadt keresztények ugyanúgy meg­maradnak, hiszen ők egyszer már meghaltak és akkor már tökéletesek és örökkévalók. A halál és a múlandóság pedig úgy tűnik el örökre, ha ez az élet teljesen megszűnik létezni itt a földön. Szerintem ez elég egyértelmű és logikus.

I. Kor. 15;24. Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; amikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.

I. Kor. 15;25. Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.

I. Kor. 15;26. Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.

A próféták pedig nem tévedtek és Isten sem hazudott, amikor az örök földről és királyságról beszélt, ugyanis Isten mindent újjá tesz, ahol már nem lesz gyász, betegség és halál. Egy új égről és új földről fog gondoskodni. Ahogy annak idején Jézus sem eltörölni jött az ó szövet­ségi törvényt, hanem betölteni és megújítani, élővé tenni azt. Így lesz ez, a földel és az élettel is. A régiek elmúlnak és ujjá lesz minden, ahol már nem lesz múlandóság és idő. A folyto­nosság megmarad. Maga az emberi szellem, lélek nem szűnik meg létezni, hanem az ítélet után új létformát ölt. Tehát a tökéletlenből így lesz tökéletes. Azt hogy a második feltá­madáskor ki-ki miben részesül a hitetlenek közül, azt a tettei határozzák majd meg, melyet testben cselekedett földi életében.

Ésa. 65;17. Mert ímé új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak;

Ésa. 66;22. Mert mint az új egek és az új föld, amelyeket én teremtek, megállnak én előttem, szól az Úr, azonképen megáll a ti magvatok és nevetek;

Jel. 21;1. Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.

Jel. 21;4. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

II. Pét. 3;13. De új eget és új földet várunk az Ő ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik.

Ez az Isten által megújult föld lesz az igazaké, melyet örökölnek, és mindörökre megmarad, nem pedig a Jehova tanúi szerinti mostani föld, melyről úgy gondolják, hogy majd ők fogják paradicsommá változtatni. Kissé elkanyarodtunk a mennybe jutás témájától (144 000), de ezekre is ki kellett térni, ami nem is baj, mert így visszakanyarodtunk egy olyan téves tanításhoz, mely ismét némi helyre igazítást igényel.

Ez a tanítás pedig az emberi szellem vagy lélek állapota a testi halála után. A Jehova tanúi ebben a nézetben is teljesen különbözni akarnak más olyan vallásoktól, melyek azt tanítják, hogy az ember lelke, tudata tovább létezik, él a testi halál után. Ugyanis a Jehova tanúi teljes mértékben tagadják ezt, sőt egyenesen ördögi tanításnak tartják. Szerintük a lélek igenis megszűnik létezni, amikor az emberi test már nem ad semmi életjelt. Beállt a testi, lelki halál. Már csak Jehova Isten emlékezetében leszünk. Ezzel szemben egyik szavukkal ütik a másikat, mert amikor olvassák az igéket, melyekre hivatkoznak, mégis azt kell látniuk, hogy a Seolba mennek a holtak lelkei, egy létező helyre és nem a semmiben tűnnek el. Mielőtt felsorakoztatnám az Isten igéit, hogy bebizonyosodjunk az igazságról, érdemes lenne kicsit logikusan és következetesen átgondolni az egészet. Szerintem elég lesz, a már az előző olda­lakon említet igeversekből kiindulni. Ugyebár ha valami nem létezik arról nincs tudomásunk, így nem is tudunk róla beszélni. Ám de mi már olvashattunk a Seolról, a lelkek várakozó ill. gyülekező helyéről. Na már most, ha a lélek megszűnik létezni a testi halál után, akkor mi szükség van a Seolra? Semmi! Ám az mégis létezik, hiszen Jézus három napig tartózkodott ott és a holtaknak prédikált. Majd foglyokat (igaz lelkeket) vitt magával a mennybe.

Mát. 12;40. Mert amiképen Jónás három éjjel és három nap volt a Cethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.

I. Pét. 3;19. ...Amelyben elmenvén, a tömlöcben lévő lelkeknek is prédikált,

I. Pét. 4;6. Mert azért hirdettetett az evangélium a holtaknak is, hogy megítéltessenek emberek szerint testben, de éljenek Isten szerint Lélekben.

Ef. 4;8. Ezért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott Ajándékokat az embereknek.

Ef. 4;9. Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?

Azt senki nem állította, hogy a Seol ugyanaz a pokol lenne, ahol a lelkek gyötrődnek éjjel és nappal és mindörökké. Nyilván a meghalt próféták és Isten emberei nem a gyötrelem helyére jutottak, hiszen igaz életet éltek. Mégis azt olvashatjuk, hogy a Seolba kerültek, ahová Jézus is lement hozzájuk. Ott is olyan rétegbeli különbségek lehetnek melyről nincs ismeretünk, ugyanis Pál levelében azt olvashatjuk, hogy Jézus leszállt a föld alsóbb részeire. Ez pedig pontosan arra enged következtetni, hogy ott is különböző helyek léteznek. Amikor Isten tűz által megszünteti az életet, akkor lesz a második feltámadás és ítélet. A jelenések könyve is megkülönbözteti a halált és a poklot.

Jel. 20;13. És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.

Mint láthatjuk, a halál és a pokol kiadják a halottaikat az utolsó ítéletre, akik addig náluk voltak. Tehát nem a semmiben vagy Isten emlékezetében, vannak a meghaltak lelkei, hanem a Seolban a pokolban, a halálban. Vajon akik Istenben bíztak és reménykedtek, nem fölöslegesen tették azt, ha már úgyis megszűnik a lelkünk létezni? Amennyiben nincs élet a halál után és megszűnik a lélek, úgy végkép elveszti értelmét az emberi létezés vagy maga az élet. Azt tehetünk, amit csak akarunk, hisz úgyis megszűnünk. Ám hála a mi szerető Atyánknak ez nem így van. Ő adott értelmet az életünknek azzal, hogy az örökkévalóságra teremtett minket. Amit elvesztettünk Ádámban azt visszanyerjük Jézus Krisztusban, a tökéletesség céljából. Amit Ádámban elvesztettünk az nem a lelkünk halhatatlansága volt, hanem a kapcsolat Istennel, ezzel a testben való öröklét is. A világba bejött a bűn vele együtt a romlás, betegség és mulandóság. Ezért volt az, hogy az első emberpárok közel majdnem ezer évig éltek. Akkor léptek a tökéletességből a tökéletlen világba, ezért nem voltak olyan betegségek, mint mostanában, amikor a világ már teljesen megromlott. Ezért nem volt akkor még vérfertőzés sem az Ádám leszármazottainál, ami manapság gyakran feltett kérdés a hitetlenek részéről. Az nem volt véletlen kiemelés, amikor Isten azt mondta, hogy az „élet leheletét” lehelte az ember orrába. A Jehova Tanúi szerint ez azt jelenti, hogy Isten levegőt fujt Ádám tüdejébe így megindult annak légzése és életre kelt. Az élet lehelete tehát a légzés. Természetesen ez nem így van, hiszen az ember előtt megteremtett állatok is lélegeztek és az ő megteremtésükkor nem lehelte Isten beléjük az élet leheletét. Az „élet lehelete” nem más, mint az ember Istentől kapott örökkévaló szelleme, ami az állatoknak nincsen. Ettől különbözik és több az ember az állatnál. Erről mondta azt az Isten, hogy teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra.

I. Móz. 1;26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatos­sá­gunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.

I. Móz. 1;27. Teremté tehát az Isten az embert az Ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket.

I. Móz. 2;7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

Ekkor az ember még örökké élhetett volna a paradicsomban testileg és szellemileg, hiszen Isten úgy teremtette meg az első emberpárt. Ám amikor vétkeztek és engedetlenek voltak Istennek, sehol nem olvashatjuk azt, hogy Isten visszaszippantotta volna az élet leheletét Ádámból és Évából. Csak azt olvashatjuk, hogy a bűneset következménye a testi halál és a testi gyötrelem, kín és fájdalom lesz. Egy fontos központi kérdés merül fel abban az esetben, ha az élet lehelete a levegő vételt, azaz a légzést jelenti a Jehova tanúi szerint. Mégpedig azt: hogyan lehetséges, hogy az élethez több fontos szerv működése szükséges egyszerre, nem csak a levegőé? Azaz, ha pl. a szív meg áll, akkor is meghalunk, hiába próbál a tüdő lélegezni, stb. Tehát az ember életét több szervi működés határozza meg nem csak a légzés. Elég fontos szerv a szív ahhoz, hogyha az élet lehelete csak a légzés lenne, Isten minden bizonnyal megemlítette volna azt is, hogy hogyan indította el Ádám szívét, hogy az élethez szükséges véráramlat elindulhasson, ha már a levegő vételt ilyen fontosnak tartotta. Ugyanis hiába lélegezne Ádám, és fújná az Isten az élet leheletét, mármint a levegőt az orrába, ha nincs meg a véráramlat, ami a levegő részecskéket szállítaná. Továbbá köztudott, nem csak a biblia ismerők számára, hogy az élet szimbóluma a szív és a vér, nem pedig a tüdő és a légzés. A vér hordozza minden egyes ember saját, egyéni alkotó és meghatározó elemeit, míg a levegő csak ki-be járkál a tüdőnkben, hozva magával a saját külső meghatározó elemeit, mely magába hordozza a levegő szennyezettségét is. Tehát ha már az élet leheletét testileg kell értelmeznünk, (mert a légzés maga az ember lelke) inkább neveznénk a vért és a szívet az ember lelkének, ahogy azt a biblia is mondja.

V. Móz. 12;23. Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az Lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!

Ezt a Jehova tanúinak tudniuk kell, már csak azért is, mert az egyik tanításuk ezzel foglalkozik, de erről majd később. Ilyen testhez ragadt gondolkodással, mármint, ha az élet lehelete nem az örök szellemet és tudati állapotot jelenti, hanem a légzést, akkor Isten valószínűleg a következőt mondta volna, mivel az élet szimbóluma ugyebár a vér és nem a levegő vétel: Így lőn az ember, élő folyammá, vagy élő áramlattá. Ám Isten nem földhöz ragadtan gondolkodik, ezért Ő az élet lehelete alatt, biztos, hogy nem a légzést akarta tudatni velünk, hanem sokkal inkább a már említett örök szellemű, gondolkodni képes tudati állapotot. Következő felmerülő kérdés, ha az élet lehelete a légzést jelenti, akkor mi alkotja az ember szellemi öntudatát? Akkor Isten hol írja azt, hogy így lett az ember öntudatos gondolkodó szellemé. Sehol, hanem azt mondja, hogy: Így lőn az ember, élő lélekké. A kettő pedig ugyanazt jelenti. Szerinted? Szerintem az élet lehelete egyáltalán nem a Jehova tanúi által tanított levegőt jelenti. Ez butaság, már csak az imént felmerülő kérdések miatt is, de ne az legyen, ami szerintem, és ne is az, ami a Jehova tanúi által kiadott Paradicsomos és Ismeretes vörös könyv szerint, hanem ami Isten igéje szerint, az legyen! Mert Isten teremtményei vagyunk és Ő, csak jobban tudja már, hogy most a testi halálunk után a lelkünk, szellemünk is megszűnik-e létezni, vagy pedig az tovább létezik, mivel örökkévalóra lett teremtve. Butaság azt gondolni a Jehova tanúi részéről, hogy a porból lettél, porrá leszel, valamint az elaludt szavak egyértelműen azt bizonyítják, hogy a lélek is megszűnik létezni. A porrá leszel szó, egyértelműen kifejezi, hogy az csak a testre vonatkozik, hiszen a testünk lett a föld porából gyúrva nem pedig a szellemünk. Az elaludt szó sem arra enged következtetni, hogy a lélek megszűnik. Hiszen azért mert az ember alszik, és nem cselekszik semmit, attól ő még ugyanúgy él, nem halt még meg. Lélegzik, dobog a szíve, agya pedig álmokat lát. Ugyanígy az ember is, amikor meghal, elalszik, hiszen a lelke létezik tovább. Ezért használja az elalvás szót az író, nem pedig a megszűnik létezni szót. Szerintem ez elég egyértelmű és logikus. Most pedig nézzük az igéket.

Hos. 13;14. Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! ...

Zsolt. 30;4. Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók küzűl.

Ha a lélek megszűnt létezni, akkor miért lehet mégis kimenteni őket egy bizonyos helyről?

Mát. 22;32. Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákob Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.

Ján. 8;56. Ábrahám a ti atyátok örvendezett, hogy meglátja az én napomat; látta is, és örült.

Noha az említett három személy már régen meghalt, Isten mégis azt mondja, hogy élnek, sőt Jézus azt mondta, hogy látják is Őt földi tevékenysége közben. Tehát élnek a halottak, és tudomásuk van a dolgokról és a világ eseményeiről.

Ján. 11;25. Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;

Ján. 11;26. És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?

Ján. 8;51. Bizony, bizony mondom néktek, ha valaki megtartja az én beszédemet, nem lát halált soha örökké.

Vajon Jézus hazudott volna? Hiszen az elmúlt kétezer év alatt igen csak meghalt már jó néhány keresztény ember. Nem! Nem hazudott, ugyanis Ő az ember lelkéről beszélt és nem a testéről.

János látta is a meghalt szentek lelkeit, akik beszéltek is az Úrral.

Jel. 6;9. És amikor felnyitotta az ötödik pecsétet, látám az oltár alatt azoknak lelkeit, akik megölettek az Istennek beszédéért és a bizonyságtételért, amelyet kaptak.

Jel. 6;10. És kiáltanak nagy szóval, mondván: Uram, te szent és igaz, meddig nem ítélsz még, és nem állasz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?

Ján. 5;25. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik hallják, élnek.

Korábban már találkozhattunk azzal az igével, mely azzal ismertetett meg, hogy Jézus beszélgetett Illéssel és Mózessel, noha már ők is régen meghaltak.

Luk. 9;30. És ímé két férfiú beszél vala Ő vele, kik valának Mózes és Illés.

Luk. 9;31. Kik dicsőségben megjelenvén, beszélik vala az Ő halálát, melyet Jeruzsá­lemben fog megteljesíteni.

Jézus beszélt nekünk egy helyről, ahová azoknak a meghaltaknak a lelkei mennek, akik hittek benne. Ez pedig a mennyország, az Isten országa, ami egyelőre, még láthatatlan. Egészen Jézus visszajöveteléig, amikor is mindenki számára láthatóvá válik majd.

Ján. 14;2. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek.

Ján. 14;3. És ha majd elmegyek és helyet készítek nektek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hol ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

Ján. 17;24. Atyám, akiket nékem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, amelyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt.

Csel. 7;59. Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!

Fil. 1;23. Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb;

I. Thes. 5;10. Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk Ő vele.

Jób. 19;26. És miután ezt a bőrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

II. Kor. 5;1. Mert tudjuk, hogyha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyekben.

II. Kor. 5;8. Bizodalmunk pedig van, azért inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.

Róm. 14;9. Mert azért halt meg és támadott fel és elevenedett meg Krisztus, hogy mind holtakon mind élőkön uralkodjék.

Szerintem ezek az igék egyértelműen bizonyítják, hogy az ember lelke nem szűnik meg a testi halál után. Mert ha megszűnne, az esetben miért kellene a holtak felett is uralkodni? Az örök életben, a meg nem szűnésben és az el nem múlásban bízik és reménykedik az összes ember. Ennek az örök életnek a lehetőségét, és e reménységnek a valóságát adta meg nekünk Jézus. Persze sokan úgy gondolják, hogy lehet ez Jézus nélkül is. Tévednek! A Jehova tanúi is nagyot tévednek, amikor azt hiszik, hogy a mennyországba Jézushoz, csak a Jézushoz közeli és a korai keresztények, valamint a Jehova tanúi közül kerülhetnek néhányan, mindössze 144 000-ren. Az örök életre való lehetőség mindenkinek adott, akik hisznek Jézusban és befogadják Őt. Nem csak az apostoloknak és a korai keresztényeknek, hanem mindazoknak, akik hisznek az ő beszédüknek. Akik nem hisznek Jézusban, azoknak is örök életük van, csak épen nem Jézussal a boldogságban és szeretetben, hanem a bűneikben melyek örökké gyötörni fogják őket. A Seol sem az Isten emlékezete, hanem a meghalt emberek lelkeinek várakozó helye, ha pedig várakozó hely, akkor nem a senkik várakoznak benne, hanem a valakik. Ezek pedig a megváltatlan lelkek, akik nem engedtek Jézusnak. Tehát a lélek igen is tovább él és létezik a testi halál után! A keresztre feszített Jézus mellett még két bűnözőt is megfeszítettek. Az egyikük megbánást mutatott és azt mondta, megérdemli a halált, majd odafordult Jézushoz, és mint utolsó reményként hitt és bízott benne, azt mondta:

Luk. 23;42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljősz, a te országodban!

Luk. 23;43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.

Az örök életre mindenkinek megvan az esélye, amíg él, mert csak ebben az életben és ebben a testben van lehetőség hinni és bízni Jézusban és megbánni neki a bűneinket. Ez te rád is ugyanúgy vonatkozik, amíg nem lesz késő. Persze a Jehova tanúi ezt az igét is teljesen félremagyarázzák, és úgy megbonyolítják az amúgy egyszerű értelmét, hogy már maguk is belegabalyodnak a sok ellentmondásaikba és logikátlanságaikba. Nem így kell értelmezni, hanem amúgy. Felsorakoztatják az összes lehetséges fordításokat, hogy valahogy bebizo­nyítsák, hogy a vessző rossz helyen van, és a leírt egyszerű önmagáért beszélő szavak és kijelentések teljesen mást jelentenek valójában. A könyveik csak ezekkel, a félrema­gya­rázásokkal vannak tele. A vessző márpedig nincs rosszhelyen, és ami oda van írva, azt kell érteni az alatt, ilyen egyszerű! Amikor Jézus azt mondta a Latornak, hogy ma velem leszel a paradicsomba, az nem a holnapot jelenti, nem a jövő hetet, de nem is a jövő évezredet, hanem egyszerűen és közérthetően azt a napot. A kettős pont sem került rossz helyre, ahogy a Jehova tanúi gondolják, akkor teljesen értelmetlenné válna nyelvtanilag is az írás. Nem is akarok belebonyolódni az ő téves magyarázkodásainak a helyreigazításába, hiszen aki az igazságot keresi és az örök életet, az úgyis megérti, mit mond az Isten az Ő tiszta igéje által.

Minden esetre, Jézus világosságra hozta és megértette velünk a lelkünk halhatatlanságát, és ezt el kell fogadnunk, mert egyszerűen nincs más lehetőség. A lélek nem szűnik meg létezni, örökké valóra lett teremtve.

II. Tim. 1;10. Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangéliom által.

Nem érdemes tovább lovagolni ezen a kérdésen, hiszen a válasz egyszerű, és ezt be kell látniuk a Jehova tanúinak is. A meghaltak lelkei nem a semmiben vésznek el, de nem is az Isten emlékezetében vannak elraktározva az „emlék” sírokban, hanem tovább léteznek. Az odaát való elhelyezkedésüket pedig a földi életük dönti el. Vagy Jézushoz mennek a mennyországba vagy a Seolba a lelkek várakozó, gyülekező helyére, várva a második feltámadást, az utolsó ítéletet. A halál közeli élmények pedig nem ördögiek, hanem valósak. Ezt mindenki tudja, aki már átélt ilyet, de ne feledjük el, hogy ez itt még nem az igazi valós halál utáni létforma, hiszen mindegyiküknek vissza kellett térnie a testébe, még az a bizonyos „határvonal” átlépése előtt, ami mögött viszont már a valóság vár mindenkit. Köztudott, hogy Pál apostol is átélt ilyen vagy ehhez hasonló élményt, amiről nem volt szabad beszélnie az embereknek. Ezt az elragadtatást akkor élhette át, amikor egy alkalommal az őt gyűlölő zsidók megkövezték. Úgy nézett ki, hogy meg is halt ezért élettelen testét kivonszolták a városon kívülre.

Csel. 14;19. Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot elál­tatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.

II. Kor. 12;2. Ismerek egy embert a Krisztusban, aki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.

II. Kor. 12;4. Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, ame­lyeket nem szabad embereknek kibeszélnie.

Az írás tartalmából világosan kitűnik, hogy nem Isteni kinyilatkoztatás célú elragadtatásról van szó, ahogy azt megszokhattuk azoknál az eseteknél, amikor Isten üzent valamit az övéi által. az, hogy Pál nem beszélt róla, az nem azért történt, mert olyan csodálatos és dicsőséges dolgot látott és hallott, amit nem tud, és nem is lehet emberi szavakba önteni vagy kifejezni, hanem mert meg volt neki tiltva.

Nem volt szabad beszélnie erről, de olyan mély hatással volt rá, hogy mégis említést tett róla. Az pedig, hogy Lázár nem mondott semmit a túlvilágról, biztos nyomós oka volt, ahogy Pálnak is, de ez egyáltalán nem bizonyíték arra, hogy a lélek is megszűnik létezni a testi halállal együtt. Azt nem tudhatjuk, hogy a későbbiekben Lázár beszélt-e szeretteinek a túlvilágról, mert az evangélium célja nem a testen kívüli állapot létének bizonygatása, hanem az üdvösségre juttatás.

Ez pedig magában foglalja az örök életet, a feltámadást és az ítéletet. A Jehova tanúi hajthatatlanok az Isten igéivel szemben. Nem adják fel, és nem akarják befogadni az igaz­ságot, még száz ige ellenében sem. Olyan két-három igével akarják alátámasztani állításukat, melyek nem is erre vonatkoznak, de ezt már lassan megszokhattuk. Ezek az igék a következő (Préd. 9;7. 12. Zsolt. 104;29. 146;4.). Ezeket azért ragadták ki szövegössze­függésükből, mert olyan szavakat tartalmaznak, mint pl. a halottak, semmit sem tudnak, nincs okoskodás, tudomány és bölcsesség a Seolba, kimúlnak, és porrá lesznek, kimegy a lelke, visszatér földébe és elvesznek az ő tervei.

Aki veszi a fáradságot és előveszi a Bibliát a paradicsomos könyv helyett, kezdje el olvasni az egész odatartozó részt és meglátja annak az igazi mondani valóját. Az pedig nem másról szól, mint arról, hogy az ember bölcsen éljen Istenfélelemben, amíg lehet, mert a halál után már nem lehet változtatni a dolgokon. Ez pont olyan mintha azt mondanánk most, hogy térjetek meg, amíg nem késő, amíg lehet, mert a halál után, már nem lehet Jézus előtt mentegetőzni, és kifogásokat találni arra nézve, hogy miért nem hittünk Jézusban.