A „hű és bölcs rabszolgáról”

„Kicsoda hát a hû és bölcs szolga, a kit az õ ura gondviselõvé tõn az õ házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? Boldog az a szolga, a kit az õ ura, mikor haza jõ, ily munkában talál. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselõvé teszi õt.” Mt.24,45-47.

„Az Énekek Éneke szeretett asszonya” c. Őrtorony cikk (Ha jól emlékszem, a 60-as évek elején tanultuk itt Budapesten) 35. bekezdéséből idézek.

„Azóta, hogy a Võlegény jelenléte nyilvánvalóvá lett Atyja királyságában 1914-ben, a maradék nem válaszolt egész gyorsan a Võlegény hívására egyszer, hogy csatlakozzék hozzá a juhok begyûjtésében az akkori idõk sötétségének alkalmatlansága miatt. ... Ez a tapasztalat olyan mint a rossz álom, melyet Sulamit elbeszélt az udvarhölgyeknek Salamon palotájában: Én aludtam, de lelkem ébren volt. És íme az én szerelmesem szava, aki zörget mondván: Nyisd meg nekem én húgom, én mátkám, én galambom, én tökéletesem ... A lány azt feleli, hogy ágyban van: Levetettem ruhámat, hogyan öltözködhetném fel újra? Megmostam lábaimat, mimódon szennyezhetném be azokat a porban? ... Kerestem Õt, de nem találtam, kiáltottam neki, de õ nem felelet nekem, megtaláltak engem az õrizõk, akik a várost kerülik. Megvertek engem, megsebesítettek engem, elvették az én felöltõmet tõlem a kõfalak õrizõi. Sulamithoz hasonlóan a maradék szíve megbetegedett, mikor reménységük, hogy egyesítve legyenek vele a mennyei királyságban, nem valósult meg, és ehelyett üldöztetés várt rájuk a kereszténység õrizõi részérõl.”

„Az elveszett Paradicsomtól a visszanyert Paradicsomig” c. könyv (Őrtorony Társulat kiadása) 23. fejezet, 6. bekezdésből:

„Ahelyett azonban, hogy Jehova Tanúi folytatták volna a prédikálást, az elsõ világháború folyamán végül majdnem egészen elhallgattak. Mi történt? A tanúk a szellemi halál állapotába jutottak. Ezért Isten megengedte, hogy az Ördög megállítsa a bizonyságtevést. Isten megharagudott tanúira.”

8. bekezdésből:

„A Biblia megjövendölte a tanúknak ezt a halotti, fogsághoz hasonló állapotát ... Ámde a tanúk fogsághoz hasonló állapota szellemi volt. Jehova tanúi 1914 - 1918 -ig a szellemi Babilon, vagy a modern Babilon foglyai voltak.

9. bekezdéstől:

A Jelenések tizenegyedik fejezetében Isten más módon jövendöli meg, hogy tanúi halálos szellemi állapotba jutottak.”

Most már csak azt kellene tudni eldönteni, hogy Krisztus, amikor 1918-ban eljött a Templomához, jó munkában, vagy halotti állapotban találta e a felkent maradékot. (A „Paradicsom ...” könyv Ezékiel 37-el, a „száraz csontok völgyével” ábrázolja őket!) A fentiek alapján vajon „hű és értelmes”, vagy netán más tulajdonságú rabszolga? Ura minden jószága fölé gondviselővé teszi, vagy Máté 24,51 szerint bánik vele? („És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja, ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”)

szerző: Metanoia