A Máté 24:44-47  „EZÉRT legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" KI TEHÁT a hű és okos szolga, akit azért rendelt szolgái fölé az úr, hogy kiadja nekik az eledelt idejében? Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön! Bizony, mondom néktek, hogy egész vagyona fölé rendeli őt.”

Ez, Jézus egyik példázata, míg az Őrtorony Szervezet vezetői, önmagukra vonatkoztatott próféciaként értelmezik. A kettő, nagyon nem ugyanaz.

Az is nagyon érdekes, hogy kétezer éven keresztül mindenki példázatnak értette, és érti, csak az Őrtorony Szervezet értelmezi hamisan, próféciának.

Ha elolvassuk a Máté 24. és 25. fejezetét, akkor látható, hogy az egész Jézus második eljöveteléről szól. Az Őrtorony Szervezet, a 45. verstől kezdi a hivatkozást, holott a 44. verstől van összefüggően írva. A 44. vers pedig úgy kezdődik, hogy

„Ezért legyetek…”

Tehát ez is visszautal valamire. Egyértelmű, hogy mire, a többi előtte lévő példázatsorra:

A fügefa, Noé napjaiban, éjjeli tolvaj, ketten a malomban, ketten a mezőn…

Ezeket összegzi a Máté 24:44. vers: „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"

A 44. vers után Jézus három példázatban figyelmezteti a tanítványait, melynek lényege a következő: Azért, mert Jézus második eljövetelének időpontja ismeretlen, attól még a tanítványok nem cselekedhetnek kényük-kedvük szerint. Sáfársággal vannak megbízva Uruk által, és egy napon számadást kell tenniük, hogyan gazdálkodtak a rájuk bízott dolgokkal.

A Máté 24:45-51   A hű és bölcs szolga példázata

A Máté 25:1-13   Az eszes és a bolond szűzek példázata

A Máté 25:14-30  A talentumok példázata

Mind a három példázat ugyanarra hívja fel a figyelmet más-más helyzetekben.

Teljesen egyértelmű, hogy Jézus példázatai mire vonatkoznak, és mire nem.

Éberek legyünk, a ránk bízott Szent Utasítások, Isten Igéinek hű sáfáraként viselkedjünk, így int bennünket.

Szó sincs arról, hogy bárkit is a javai fölé helyezne, főleg nem egy brooklyni hamis próféta, tévtanító, istenkáromló Őrtornyos Vezető Testületet.

Jézus itt nem prófétál semmiről, hanem példázatokban int mindannyiunkat.

szerző: Beth-Sarim

------

Bónusz:

A legfontosabb, ami a vezető testülettel probléma az, hogy az értelmezésükkel ellentétben az igazság az, hogy a hű és értelmes rabszolga nem prófécia, hanem példázat. Amikor Jézus a hű és értelmes rabszolgáról beszél, úgy kezdi: "ki olyan?..." Példát állít fel, nem pedig jövendőt mond. Ennek megfelelően nem is létezhet a "hű és bölcs szolga", mint különálló csoport. Azonban Jehova Tanúi "felkentekből" álló vezetősége a Biblia megfelelő igehelyét (Mt 24:45) próféciaként értelmezi, és önmagára vonatkoztatja ('hű és értelmes rabszolga osztály'), és azt állítja, hogy az ő feladata Isten népének 'idejében megadni az eledelt' (a Társulat kiadványait). Valójában ez csupán egyike Jézus példázatainak, és e példázat a 24-25. fejezet egészével együtt vigyázásra és sáfárkodásra int, nem a 20. századról jövendöl. A példázat lényege tehát folytonos éberségre intés, mint az egyházi elöljárók különös kötelessége. A hű és hűtlen szolga tehát itt egyszerűen minden embert jelent, aki Krisztust jó cselekedetekkel várja, illetőleg aki késő jövetelére számítva magát bűnre adja.

Jézus tehát azt mondja, hogy az Istentől kapott feladatunkat mindannyiunknak hűen és bölcsen kell elvégeznünk, hogy amikor az Úr visszajön, munkában találjon minket. Ilyen szempontból Jehova Tanú vallási vezetői nem voltak sem hűek, sem bölcsek. Időről időre változtatgatták a tanításukat bizonyos kérdésekben (pl. szabad-e vérátömlesztést elfogadni stb.), ill. újra és újra olyan dátumokat határoztak meg, melyek nem következtek be (pl. 1878, 1914, 1925, 1975, "még az 1914-es nemzedék idejében"). Amikor ezekkel a tévedésekkel szembesítjük Jehova Tanúit, mindig elmondják, hogy a rabszolga-osztály tagjai sem tévedhetetlenek, sem nem ihletettek. Ha ez így van, akkor viszont miért kellene követni őket? Az Újszövetség folyton arra szólít fel, hogy mindent vizsgáljunk meg, kutassuk az Írásokat, és ami jó, azt tartsuk meg. Isten előtt ezért egyénileg is felelősek vagyunk.

Jézus Máté 24-beli szavait az egyháztörténelemben egészen Russellig mindenki példázatként kezelte. Ahhoz, hogy megérthessük, hogy mit akart itt mondani Jézus a hallgatóságának figyelembe kell venni, hogy a Máté 24. és 25. fejezetének az egész szakasza Krisztus parúziájáról szól, és tele van vigyázásra való intésekkel. Bár a Társulat mindig a Mt 24:45-öt adja meg a példázat elejeként, a 45. vers kezdő sora („Kicsoda hát...?) értelemszerűen visszautal az előző, 44. versre, az pedig („Azért...”) az előtte levő példázatsorra (fügefa, Noé napjai, ketten a mezőn, ketten a malomban, éjjeli tolvaj). A 44. vers ugyanis mindezeknek a tanulságát összegzi, amikor figyelmeztet: „Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.” A 44. vers után Jézus további hárompéldázatban ad figyelmeztetést egy új szempontból: a már említett hű és bölcs szolga példázatával (24:45-51), az eszes és a bolond szüzek példázatával (25:1-13) és a talentumok példázatával (25:14-30). Az új szempont: csak azért, mert a parúzia időpontja ismeretlen, a tanítványok nem csinálhatnak azt, amit akarnak. A tanítványok sáfársággal vannak megbízva: amit Uruk rájuk bíz, azzal gazdálkodniuk kell, mert egy napon számon kéri rajtuk. Aki tehát figyelembe veszi a vigyázásra intő szót, és a dolgát is hűségesen végzi, az valóban „hű és bölcs szolga”, vagy „eszes szűz” vagy „hasznos sáfár”. Ez a három példázat különböző élethelyzetekkel, de ugyanarra hívja fel a figyelmet. Jézus egyszerűen vigyázásra és sáfárkodásra buzdít. Nem lehet véletlen, hogy az 1. századtól Russellig valóban soha senkinek sem jutott az eszébe a hű és bölcs szolga példázatát próféciaként értelmezni, illetve egy konkrét 19. századi emberre vagy egy 20. századi testületre vonatkoztatni.