Elore szeretnem bocsatani, hogy az alabbiak az en szemelyes tapasztalataim abbol a szempontbol veve, ahogyan en ateltem oket es ahogyan hatottak ram. Azt is elfogadom, hogy masoknak mas tapasztalatai lehetnek. Sot az en tortenetemet masok, akik erintve voltak benne, maskent elhettek meg, amihez minden joguk megvan. De a szolas szabadsaga ugy erzem engem is megillet.

A gyulekezetben maradas es elhagyas donteset mindenkinek maganak kell meghoznia. A sajat tapasztalatomat azert latom jonak megosztani masokkal, mert annak idejen hosszu eveim mentek ra a merlegelesre a megfelelo hatterinformacio hianyaban, igy csak a sajat sejteseimre es megerzeseimre tamaszkodhattam. Irasomat gyengebb idegrendszerueknek vagy erzekenyebb lelkivilaguaknak nem ajanlom.

Egy olyan csaladban nevelkedtem, ahol senki sem volt Jehova Tanuja. Anyukam kivetelevel majdnem mindenki alkoholista volt, meg a nagymamam is. Kisgyerekkent rengeteg idot toltottem fustos kocsmakban, amit utaltam. Az egyik legkorabbi emlekeim szerint a kisagyamba fekszem es egy sotet, arnyekszeru valaki van jelen, az arcara nem emlekszem, es varatlanul egy eros fajdalmat erzek. Megprobaltam sikitani, de egy arva hang sem jot a torkomon. De szerencsere reggelre felismertem, hogy ez csak egy rossz alom volt. Akkoriban kb 4-5 eves korom korul lehettem. Egy napon a nagymamam felajanlotta, hogy vesz nekem egy sarga macit, de cserebe azt kerte, hogy ne mondjam el az apukamnak azt, hogy a “nagypapam” mit tett velem. Fogalmam sem volt mirol beszel, mivel azokat a rossz almokat nem kotottem senki szemelyehez, legkevesbe a nagymamam elettarsahoz, akirol akkoriban azt hittem, hogy a nagypapam (csak kesobb tudtam meg, hogy egy bortonbol szabadult bunozo). De hat mindent megigertem en, csak megkapjam a medvet, ami a kedvencem lett. De kesobb gondjaim lettek a macival, mert fogalmam sem volt mit tegyek vele, nem ertettem mirol nem beszelhetek, igy a jatek kepviselt egyfajta misztikus , sotet titkot, ami nekem nem tetszett. De varatlanul egy lehetosegem akadt, hogy megszabaduljak a macitol, amikor skarlattal korhazba kerultem es karantenban kellett maradnom. Meghallottam, hogy az egyik nover felhivja a szulok figyelmet arra, hogy minden jatekot, ami a korhazba kerul meg kell semmisiteni, ezert csak olyanokat hozzanak be a gyerekeknek, amit kesobb nem fognak sajnalni ha nem vihetik haza oket. Erre en konyoregtem anyunak, hogy en a sarga macimat akarom a korhazba, persze azzal a titkos szandekkal, hogy megszabaduljak tole es az osszes rossz erzesemtol, ami ehhez kotodott. Nagyon sajnaltam a macit, de ugy ereztem meg kell tennem. Amikor meggyogyultam, apukam jott ertem, aki ezuttal jozan volt, s elso kerdese az volt, hogy miert a kedvenc jatekomat hozattam be, amikor tudtam, hogy nem vihetem haza. Valamit valaszolhattam ra, ereztem osszeszurul a torkom, mert kicsit feltem, hogy en errol nem beszelhetek neki, de arra mar nem emlekszem mit mondtam. Mindenesetre, o abbol, amit mondtam gyanut foghatott , mert egy masik emlekkep szerint apam utotte a “nagyapamat” a konyhaban, s gyakran hallottam az en nevemet. Rettentoen feltem es egy sarokban bujtam meg es sirtam, mikor a nagymamam es az anyukam egyszercsak odajott hozzam es azt mondtak: “kislanyom ez mind temiattad van, ez mind a te hibad”. En azt gondoltam, hogy rajottek mit tettem a szegeny medvevel, ami miatt en magam is buntudatot ereztem, hogy “megoltem a medvet”.

Ez a tortenet tisztan a fejemben van ma. De nem sokkal azutan, amikor tortent valahogy elfelejtettem szinte minden reszleteben, csak egy- ket reszletre emlekeztem, amelyek onmagukban nem tettek lehetove az egesz rekunstrualasat. 34 eves voltam, mire ujra kepes voltam az egesz tortenetre emlekezni. Szoval ezzel a zavarodottsaggal az elmemben, amirol persze semmit sem tudtam, leptem be a tinedzser eveimbe, amikor is fejfajasokat meg mindenfele egyeb “megmagyarazhatatlan” fajdalmakat kezdtem erezni a testemben. Gyenge, beteges, sovany kislany voltam es az otthon tapasztalhato legkor teljesen elkeseritett, szuleim allando csatarozasa, sokszor a rendorok allitottak be ejszaka kozepen, a szidalmazasok es vadaskodasok rank gyerekekre is kiterjedtek, foleg ram, mint az idosebbik lanyra. Az iskolaban es kesobb a munkahelyemen neha sirogorcseim voltak, bar nem voltam rosszhangulatu vagy depresszios. A szuleim valasa utan, anyu keptelen volt felvallalni a felelossegeit, igy egy csomo minden ram harult.

19 eves koromban kerultem kapcsolatban Jehova Tanuival, s nemsokara megkeresztelkedtem. Ugy ereztem valaszt kaptam az elet kerdeseire es vegre jo emberi, csaladi mintakat is lattam, eletemben eloszor. Anyu eleinte ellenezte, de idovel csatlakozott a bibliatanulmanyozashoz es maga is JT lett. De valahogy a csaladi eletunk nem igazan valt nyugodtta, bar valamivel jobb lett, mint elotte volt. Peldaul, ugy ereztem, mindenert en vagyok a hibas, allandoan csak rossz, amit csinalok. A csaladi “beke” fenntartasaert sokat “nyeltem”, mivel ugy ereztem ez a kotelessegem, mint “jo kereszteny lanynak”. A megnovekedett felelosseg felvallalasa es az ezzel egyutt jaro stressz csak tovabbi romlast okozott az egeszsegemben. Egy ido utan voltak bizonyos dolgok, amik elgondolkoztattak, mint peldaul egy szerelmi csalodas, ami sehogy sem illet a kepbe, meg bizonyos cikkeket az Ortoronybol es az Ebredjetekbol kezdtem nagyon is husbavagonak erezni. A gyulekezetekben is volt nehany dolog, ami nem tetszett, foleg a dogmatizmus, pletyka es egymas eletebe valo beavatkozas. A kiadvanyokat nem mindig ereztem eletszagunak, mert csupa jo tapasztalat volt benne, de a kornyezetemben csak ritkan lattam ezeket. De persze en ugy, ahogy otthonrol ezt jol megtanultam, mindenert magamat hibaztatta, es allando buntudatom volt, amit nem nem tudtam mivel megmagyarazni es egyre inkabb talan a predikalassal probaltam kiegyenliteni. Elobb altalanos majd kulonleges uttorokent szolgaltam. Persze ezt csak igy utolag tudom kiertekelni, akkor ezt nem tudtam meg igy atlatni. De akarmit tettem, a rossz erzeseim megmaradtak, es idovel kezdtem depressziossa valni.

De hat el kellett jonnie annak az idonek, amikor a testi gondjaim megalljt parancsoltak es szembe kellett neznem a gyotrelmeimmel. Ez akkor tortent, amikor ferjhez mentem es Veszpremben telepedtunk le 1996-ban. Itt a korabban sikertelennek bizonyulo orvosi kivizsgalasokat ujra kezdtem, eleinte nem sok eredmennyel. Ezido alatt a veszpremi gyulekezetben szamomra addig elkepzelhetetlen, meghokkento folyamatokat kezdtem felfedezni. Pl. egy vent letartoztattak szinte par nappal a nyilvanoseloadasa utan, mert nemi eroszakkal vadoltak a hatosagok. Ezenkivul egy csomo aktiv testver csak ugy elmaradt egyik-naprol a masikra es volt olyan is aki teljes apatiaba esett. A ferjem, aki akkor kisegitoszolgakent volt szamontartva, teljesen osszezavarodott es szobeli es kesobb fizikai eroszakot kezdett alkalmazni felem. A csaladi eletunk egy pokolla valt, nagyon szegyeltem magam, mert ugy ereztem, hogy en is teljesen kifordultam a szemelyisegembol. Ugyanakkor nagyon tehetetlennek is ereztem magam, mert a rossz tapasztalataim alapjan nem igazan biztam a gyulekezeti venekben. Hosszu tepelodes utan megis ugy ereztem, hogy segitseget kell toluk kernem, gondoltam legalabb “kiugrik a nyul a bokorbol”. Talan felesleges mondanom, hogy igazabol nem erdekelte oket a gondom. Nehany udvarias “csaladi latogatas” utan levontak a kovetkeztetest, miszerint a ferjem viselkedese ertheto (bar nem helyes) mivel egy kibirhatatlan felesege van, es ezzel tulajdonkeppen engem tettek felelosse (megint), mert az en viselkedesem kivaltja az eroszakos viselkedest. Semmi konkretumot nekem nem mondtak tanacskent, a ferjemnek sem igazan, azonkivul, hogy megertettek sot meg vigasztaltak is ot. Ez nagyon osszezavart bennunket, meg a ferjem is kiakadt, aki sosem tagadta a viselkedeset, szegyellte es valtoztatni akart rajta. A venek tanacsara pedig csak azt erezhette, hogy megerosodik rossz szokasaiban, mert az agresszio tovabb folytatodott, sot ujabbakkal egeszult ki, amik reszletezesetol most eltekintenek, de maradjunk abban, hogy eleg ok lett volna, hogy a venek komolyan vegyek. De nem csak, hogy nem foglalkoztak az uggyel, meg azt is rossz neven vettek, amikor lemondott a gyulekezeti kivaltsagarol. Szerintuk az “emberi tokeletlenseg” meg nem ok a lemondashoz.

Ilyen es ehhez hasonlo dolgoktol teljesen lebenultunk, tetlenekke valtunk es tanacstalanokka. A pasztori latogatasok eredmenyekent, ami nagyreszt a korzetfelvigyazo altal lett kikenyszeritve, egyre melyebbre kerultunk es olyan vadakkal lettunk “gazdagabbak”, mint a venek ellen forditjuk a testvereket, meg csak bajt okozzunk a gyulekezetben (foleg en). Nagyon szerettem volna tudni vegre, hogy mi a baj velem es igy ugy lattam itt az ido, hogy szakemberhez forduljak, mar csak azert is mert az orvosi vizsgalatok is ezt az utat mutattak. Pszichoterapiara kezdtem jarni, amiert jo nehanyan a gyulekezetben kritizaltak, mert ugy ereztek szegyent hozok Jehova nevere. En csodalkoztam ezen, mert akkoriban egy csomo cikk ezt a megoldast ajanlotta, de ezt a tanacsot valahogy nem sokan ultettek at a gyakorlatba, pedig sokan szenvedtek depresszioban. En nem torodtem mit gondolnak rolam masok, mivel mindig az igazsag megismerese vezerelt, es ebben benne van az onmagunkrol szolo igazsag is. Nem feltem attol sem, hogy mi jon fel a terapia alatt, mert mindig is az volt a filozofiam, hogy az igazsag a legjobb alapja az eletunknek. A terapia alatt a korabban megemlitett tortenet kezdett kibontakozni az emlekezetemben, valahogy a ugy, mintha csak ugy a “semmibol” kerulne elo, igy szamomra teljesen uj volt es sokkolo is egyben. Ahogy a kep kezdett egyre tisztabb lenni, a fizikai tuneteim szepen elmultak egy viszonylag roved ido alatt. Ez nagyon meglepo volt, mert addigra mar 20 eve szenvedtem a nyavalyaktol. Felismertem, hogy a “rossz almok” egyaltalan nem almok voltak, hanem szexualis molesztalas esetei. Mint kisgyermek keptelen voltam ezt megoldani (illetve kiserletet tettem ra a magam gyerekes modjaval), arrol nem is beszelve, hogy a csaladom sem nyujtott erdemi segitseget hacsak nem abban, hogy az emlek lehetoleg minnel melyebbre keruljon. Igy a onkentelenul a tudatalattimba soportem az egeszet, ami akkor a tuleleshez szukseges volt. Bar nem voltak nyugtalanito emlekeim, viszont a testem probalta “elmondani” nekem, hogy valami nem stimmel, csak abbol meg keptelen voltam olvasni. Erdekes modon a gyulekezetben elofordulo visszassagok valahogyan osszhangba kerultek az elmemben lapulo feldolgozatlan serulessel, ami kivaltotta az emlekek elohivasat. A gyulekezetben tortentek a sajat vilagi gyalazkodo, visszaelo, eroszakoskodo, sulyos buntett felett szemet hunyo csaladomra emlekeztettek. Ugy tunt, hogy mindket helyen a bunbak szerepet toltottem be.

Roviden osszefoglalva harom ev alatt a kovetkezo erofesziteseket tettem a helyzetem tisztazasara: kertem korzetfelvigyazok, keruletfelvigyazok segitseget nemi sikerrel. Nehanyan kialltak mellettem, de ennek ellenere a gondjaim nem szuntek meg, sot fokozodtak. Levelet irtam a fiokhivatalnak, s mivel nem kaptam valaszt, a fohivatalnak New Yorkba (az akkori angoltudasommal). Az eredmeny: semmi. Teljesen elarulva ereztem magam, mint ahogyan a csaladomban is. Bar kaptam tamogatast a barataimtol, akik biztak bennem es hittek nekem, de a gyulekezet nagyobb resze lazadokent kezelt (aki csinalja a fesztivalt), tartozkodova valtak velem szemben es bezartak szemeiket a nyomorom elott (mivel akkoriban elvesztettem az allasomat, es az egeszsegi allapotomnak koszonhetoen nem talaltam munkat). De nem erdekelt, mert valahogy mindig az utolso pillanatban ugytunt varatlanul valahogy megoldodtak anyiagi gondjaim, meg kulonben is teljes erommel a gyogyulasomra kellett koncentralnom, ha meg akartam szabadulni “demonaimtol”. Eletemben eloszor igazan boldog voltam, mert megertettem vegre a multban hozott donteseimet, amiket ki tudtam ertekelni az igazi igazsag fenyeben. Ez a folyamat rettenetesen fajdalmas volt, de felszabadito is egyben. Nagyon sokat sirtam azok miatt az ostobasagok miatt, amiket elkovettem a tudatlansagomban. Lassan, de biztosan megszabadultam a depresszios erzesektol, onvadtol, mivel sikerult megtalalnom a gyokereit a gyermekkoromban es neveltetesemben.

De nem csupan a szemelyisegemben ment vegbe egy valtozas. Eleinte meg remenykedtem abban, hogy hatha most majd meghallgatnak, figyelembe vesznek, belatjak, hogy nem csak hisztiztem, de sajnos csalodnom kellett. Csak a regi felelmektol es betegsegektol szenvedo enem volt megfelelo tagja a gyulekezetnek, mert azt jol ki lehetett hasznalni, mar ugy is megszokta. Es a legrosszabb az volt, hogy en magam ezt nem is ereztem, annyira hozzaszoktam mar a terhek cipelesehez. De ahogy az ujonnan megszerzett ismeret fenyeben kezdtem vizsgalni a bibliai tanitasokat egy masfajta kovetkeztetesre is jutottam. Meg kell mondjam, hogy a Biblia oriasi eroforrasnak szamitott, ugy kezdtem erezni, mintha minden szavat hozzam irtak volna. Ez valosaggal megmentett az ongyilkossagi gondolataimtol is. Ezeknek az ismereteknek birtokaban felul kellett vizsgalnom a vallasszervezetet is ahova tartoztam. Csodalatosnak mondhato gyogyulasom, amely szoros osszefuggesben volt a gyulekezettol jovo sokk hatassal elgondolkoztatott a Mate 24:24 versen, miszerint hamis profetak tesznek csak csodakat a veg idejen. Ebbol a gondolatbol kiindulva, ketelkedni kezdtem a tanitasokban, amik az Ortornyon keresztul jottek. A szervezet kepviseloben eleinte megingott bizalmam teljesen elveszett es nem tartottam megbizhatonak azt a modot sem, ahogyan ertelmeztek a Bibliat. A multbeli tapasztalataimbol kovetkezteteseket vontam le, miszerint sokkal jobban kellett volna hallgatni a lelkiismeretem szavara, tobb idot kellett volna szemelyesen a testverek “jo tarsasaga” nelkul toltenem, figyelnem kellett volna a testem jelzeseire. Ha nem jo erzeseink vannak annak legtobbszor oka van, es nagyonsokszor az az oka, hogy valamin valtoztatnunk kellene. Ezenkivul, ma mar nem tartom egeszsegesnek, hogy a jelen kivansagait es szuksegleteit egy bizonytalan jovobe toljuk el. A multon nem tudunk valtoztatni, a jovo meg nem jott el, a jelen, ami igazan a mienk. Ezeket a gondolatokat Ekhart Tolle: A Most hatalma cimu konyveben olvastam. Ha tulzottan csakis a jovore koncentralunk, igazabol csak kepzelodhetunk es vagy jobbnak vagy rosszabbnak kepzeljuk el, mint ami valojaban fog tortenni, igy csak az abrandozasaink csalodasokhoz, mig a negativ gondolkodas aggodalmakhoz fog vezetni nagyon gyakran, ami csak tovabbi gondokat fog okozni a jelen napjainkban. Ugy erzem, hogy a Tarsulat kiadvanyai sokkal inkabb szorgalmazzak a kivansagok eltolasat a jovobe, ami sulyos gondokat okoznak az egyes szemelyeknek. Ezeket a problemakat aztan szepen besoprik a szonyeg ala, lazadonak vagy hitahagyottaknak kialltva ki oket, s nem tartjak szuksegesnek, hogy kozzetegyek az ilyen tapasztalatokat a kiadvanyokban. Itt nem szeretnem kissebbiteni az egyes egyen felelosseget a dologban de a tarsulat maga idezi elo reszben a problemakat a Biblia egyoldalu ertelmezesevel, de ezert soha nem vallalja a felelosseget, annak a szemelynek, aki nem ert vele egyet, soha nem lehet igaza. Pedig mennyire mast mutatnak a bibliai tortenetek, mar abbol a szempontbol, hogy Jehova gyakran adott igazat olyan szemelyeknek, akik sokszor egymaguk fordultak ellene az akkori vallasi elrendezesnek. Ennek ellenere a modernkori szervezet ugy tunik buszken felistennek kepzeli magat, nem tanulva meg abbol a konyvbol sem, amit o maga is szentnek kiallt ki. Ezert en szemely szerint ugy ereztem, hogy a gyulekezet annyira biztonsagos hely, mint a zsido vallas i.sz 70 elott , amikor is elpusztult Jeruzsalem. Igy hosszas kuzdelem utan megszakitottam a kapcsolatomat a gyulekezettel, reszemrol lezartam ezt a szegyenletes ,egyoldalu kommunikaciot. Azota a sajat jozan paraszti eszemre es lelkiismeretemre tamaszkodok es sokkal boldogabb az eletem. Nem epitek a jovore, igyekszek a minden nap gondjaival birkozni (eleg minden napnak a maga baja). Valahogy megis pozitivabban allok a jovohoz, amellyel sokkal tobb jo eredmenyt ertem el.

Nem vadolok senkit sem a tortentekert es a felelosseget sem vallalom fel masok tetteiert. Ezert mindazok az emberek, akik csak sirankoznak, masokat vadolnak es bajt okoznak kikerultek az eletembol az en tudatos donteseimnek koszonhetoen. A ferjemtol elvaltam, az anyukamnak egy levelben adtam tudtara az allaspontomat, aminek eredmenyekent nem kivanja tartani velem a kapcsolatot a tovabbiakban. Barmilyen fajdalmas is volt egy teljes fordulatot vennie az eletemnek, egyszeruen ugy ereztem elvi okokbol nem azonosulhatok azokkal a nezetekkel, amiket a JT gyulekezetben tapasztaltam es kulonben sincs szuksegem “energiavampirokra”, megha a csaladom tagjai is. Nem volt konnyu, de vegulis el kellett dontenem, hogy a betegsegben es nyavalygasban akarok elni, vagy onallo, fuggetlen felnott emberkent. Nem lehetek tagja egy szervezetnek csak a barataim kedveert (akiket nagyon hianyolok) vagy erzelmi szuksegletbol. Jelenleg nem sok ember van korulottem, de azok megbizhatoak.

Akkoriban meg nem is tudtam milyen mas egyeb “teokratikus” titkok leteznek, mert csak evekkel kesobb vitt ra a lelek, hogy begepeljem a google keresobe a Jehova tanui nevet. Igy ertesultem a tarsulat ENSZ-el valo kapcsolatarol es ismertem meg a Silentlamb szervezetet, akik olyan dologrol irtak, ami meg a sajat keserves tapasztalataim utan is hajmeresztonek tunt. A megbecstelenitesi esetekrol van szo, ami eppen az ido tajt kezdett felszinre jonni, amikor en is tapasztaltam a gondjaimat. Az angolul tudok elolvashatjak az elettapasztalatokat, akiket erdekel. Amikor ezeket olvastam, teljesen belebetegedtem. Ma mar nem tudom elkepzelni, hogyan lehettem valamikor tagja egy olyan szervezetnek, amelyik ilyen sulyos kihagasokat megtur, sot tamogat. Igy jobban megertettem miert tamogattak az elkovetot es miert vadoltak az aldozatot az en sajat esetemben. En nem hiszem azt, hogy ezeket a sulyos bunoket el lehet takarni egy vallasos mazzal es azt sem, hogy Jehova helyesli ezt a vallast.

Kivancsi lennek a velemenyetekre,
 

T.Cs.