Jim Penton
Jehova Tanúi egykori egyháztörténésze
M. James (Jim) Penton 1932 áprilisában született a keleti Montana államtól északra fekvő kanadai Saskatchewan tartományban. Dédapja, Henry Penton 1900 körül lépett be az Őrtorony Társulat bibliatanulmányozói közé. Rajta keresztül Jim nagyanyja, Margaret Thomas Penton és szülei, Levis és Ida Penton is belépett a Bibliatakutatók, illetve Jehova Tanúi közé.
Az első és a második világháború alatt
a Penton család otthonában többször tartott razziát a rendőrség, miután az első világháború idején Kanadában betiltották az Őrtorony kiadványait, a második világháború alatt pedig teljes egészében törvényen kívül helyezték a Jehova Tanúi mozgalmat. Jim elmondta, hogy bár közvetlenül nem kapott büntetést a sereg zászlaja előtti tisztelgésért, egyik tanítója erős eszközökkel fejezte ki egyet nem értését ebben a kérdésben. Egészségügyi okokból Jim 1948-ban az arizonai Tucson-ba költözött, ott is fejezte be a középiskolát, majd 1951-ben feleségül vette Marilyn Kling-et, Jehova Tanúi szervezetének pittsburghi úttörőjét, akinek a nagyszülei már az 1880-as években ismerték Charles T. Russell-t. Jim a szervezet evangélistájaként való munka helyett inkább az egyetemi tanulás mellett döntött, mivel egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy nehéz fizikai munkát végezzen. Feleségével családot is szerettek volna alapítani. Érdekes módon Jim családja támogatta a fiú döntését az egyetemre való beiratkozással kapcsolatban, bár sok Tanú és az Őrtorony Társulat is ferde szemmel nézte a felsőoktatási végzettségre való törekvést.
Jim 1956-ban diplomázott az Arizonai Egyetemen,
és rögtön ezt követően a State University of Iowa egyetemen folytatta tanulmányait. 1958-ban végezte el a történelem szakot, 1965-ben doktorált, szintén történelemből. 1959-ben Jim és családja a Puerto Rico-i Mayaguez városába költözött, ahol Jim rövid ideig tanított az Universidad de Puerto Rico egyetemen. 1960-ban kezdett tanítani a Northern Michigan University egyetemen Marquette-ben, ahol családjával együtt három évig éltek. 1963 nyarán visszatért Iowába, hogy befejezze doktori disszertációját, és 1964-ben a University of Wisconsin-Whitewater egyetemen kapott állást.
Mégis úgy döntött, hogy visszatér Kanadába,
mivel a fiai már kezdtek felnőni, és Jim nem akarta, hogy besorozzák őket vagy börtönbe kerüljenek, amikor a vietnami háborúba való bevonulást lelkiismereti okokból megtagadják. Ezért 1965-ben elfogadott egy állásajánlatot Alberta-ban, a University of Calgary egyetemen, két évvel később pedig a szintén albertai University of Lethbridge egyetemre került át, ahol 1990-ig tanított. Ma Jim a University of Lethbridge tiszteletbeli professzora, valamint elnöke volt a Kanadai Egyháztörténeti Társaságnak is.
Az évek során
Jim és Marylin hűséges Jehova Tanúi maradtak, és Jim egymás után gyakorlatilag minden létező gyülekezeti posztot és körzet-hírszolgálatos funkciót is betöltött a szervezetben. 1973-ban, amikor éppen egy spanyolországi pihenésről tért vissza, javasolták a felvételét a vének közé. Ezt követően 1975-ben adta ki „Jehova Tanúi Kanadában” című könyvét, amelyben elbeszélte a tagok polgárjogi harcát a kanadai törvényekkel szemben. Ezt követően egy helyi, vérátömlesztési esetekkel foglalkozó kórházi bizottságban tevékenykedett, majd a 70-es évek közepén a mennybe jutás iránti reményét azzal kezdte kifejezésre juttatni, hogy úrvacsorán vett részt, ami ugyanakkor feleségét és családtagjait teljesen megdöbbentette. Jim és Marylin a 70-es évek végére azonban egyre elégedetlenebb lett a Jehova Tanúi vezetőinek tevékenységével.
Egyikük sem hitte el
az Őrtorony Társulat azt az állítását, hogy a jelenlegi világnak 1975-ben valószínűleg vége lesz, és mindkettejüket mélyen elgondolkodtatta, hogy a Társulat évekig nem volt hajlandó beismerni semmilyen tévedését ez ügyben. Erősen elszomorította őket egyrészt az, ahogyan az Őrtorony arra kényszerítette az embereket, hogy házról házra járva prédikáljanak, másrészt az, hogy a Társulatból teljes mértékben hiányzott a szeretet az egyszerű emberek iránt, végül pedig az a megalázó bánásmód, amelyben idősebb fiuk, David részesült egyetemi tanulmányai miatt. Ezért miután 1979 nyarán ellátogattak az Őrtorony Társulat New York-i Bethel központjába, Jim úgy döntött, hogy tiltakozó levelet ír nekik egy sor kérdéssel kapcsolatban. Ennek eredményeképpen a Társulat úgy tett kísérletet Jim eltávolítására a vének közül, hogy a személye ellen tiltakozó levelek sokaságát gyűjtötte össze. Ez végül Jim kiközösítéséhez vezetett, és komoly szakadást idézett elő Alberta-ban. Több, mint nyolcvanan – közöttük Jim és Marylin tizenöt családtagja – hagyták el Jehova Tanúi Lethbridge-i gyülekezetét.
Az Őrtorony Társulat által gyakorolt elnyomás elleni lázadásról szóló híradások pedig nemcsak Kanadában, hanem világszerte napvilágot láttak. A történteket James Beverley foglalta össze "Megingott hűség" (Crisis of Allegiance) című könyvében. Sajnos a család Jehova Tanúitól való elszakadása annyira megviselte Jim egészségét, hogy nem sokkal később két szívrohamot szenvedett el, és egy bélszakaszt is ki kellett cserélni a szervezetében. Mindez, legalábbis részben, a hatalmas stressz miatt következett be. Végül Jim 1990-ben kénytelen volt abbahagyni a tanítást és korkedvezménnyel nyugdíjba vonult.
Amióta csak elhagyta Jehova Tanúit, Jim tevékenyen vett részt a keresztény szolgálatban. Különböző enciklopédiák (pl. az Encyclopaedia of Canada és az Encyclopaedia Americana) számára két beszámolót és öt szócikket írt Jehova Tanúiról, valamint egy nemzetközileg is híressé vált könyvet "Elhalasztott világvége – Jehova Tanúi története" (Apocalypse Delayed—The Story of Jehovah's Witnesses) címmel. Jim kiadója, a University of Toronto Press jelenleg ennek a könyvnek a második kiadását készíti elő. Jimnek és Marylin-nek három gyermekük (David, John és Anne) és öt unokájuk van, a hatodik pedig éppen útban van. Jim és Marylin Kanadából, Alberta-ból, ahol 1998-ig laktak, Mexikóba költöztek.
Copyright Jim Penton, www.watchtowerobserver.org
Translated with permission. Fordította Miklós Árpád
Forrás: http://apologia.hu/religion/jw.html
Utolsó kommentek