Louis Theroux találkozásai a Phelps családdal nyugtalanító párhuzamokat hoznak előtérbe az Őrtorony Társulat módszereivel
Azoknak, akik Amerikában élnek közületek, egy ideje már ismerős lehet a Westboro Baptista Egyház, egy radikális és gyűlölködő felekezet, amely úgy érzi, hogy azzal teljesíti keresztény szolgálatát és követi Krisztus lábnyomát, hogy támadó transzparenseket hordoz és temetéseket zavar meg, különösen elesett katonákét. Nemrég lehetőségem volt, hogy újra megnézzek egy BBC dokumentumfilmet egy brit honfitárstól, Louis Theroux-tól, amelyben figyelemmel kíséri ezt a csoportot annak érdekében, hogy kiderítse, miért mutatnak ilyen gyűlölködő viselkedésformát, miközben ‘keresztényekként’ írják le magukat.
Theroux egy igazán ragyogó dokumentumfilm készítő, aki kitűnik azzal, ahogy jellemző kifejezéseket csalogat elő az emberekből csendes és szerény viselkedésével – alkalmanként felbőszítve interjúalanyait a folyamat során. Ő az egyetlen általam ismert személy, aki olyan dolgokat tud mondani, mint “Ezt rendkívül sértőnek találom” vagy “Lehetséges volna, hogy még furcsább legyél?” anélkül, hogy akár csak felemelné a hangját, vagy megrebbenne a szempillája.
Theroux két dokumentumfilm erejéig látogatta meg a Westboro Baptista Egyházat (lényegében az egyház pásztorának, Fred Phelpsnek a kiterjesztett családját). Az első, melynek címe A leggyűlöltebb család Amerikában 2006-ban készült, míg a második, aminek a címe Amerika leggyűlöltebb családja krízisben, 2010-ben került felvételre. Az utóbbi film azokat a változásokat kutatta, amik az egyháznál történtek egy négy éves időszak alatt, az után, hogy az első film elkészült.
Azért kerestem elő ismét ezeket a dokumentumfilmeket a Youtube-on, mivel úgy érzem, hogy meggyőző, bár mélyen nyugtalanító hasonlóságok találhatóak a Westboro Baptista Egyház és azon szervezet állásfoglalásai és módszerei között, melyet elhagytam (hacsak mentálisan is) – ez pedig az Őrtorony Társulat (a cikk 2011-es - a ford.).
Meg sem próbálok olyasmire célozni egy pillanatra sem, hogy az Őrtorony Társulat megközelítené Phelps és családjának mérgező és őszintén szólva gyerekes nyelvezetét, ahogyan nem támogatja számos hitnézetüket sem. Jehova Tanúinak nyilvános prédikáló szolgálata egyáltalán nem olyan goromba és sértő, mint a temetések megzavarása, valamint szolgálatuk sem olyan gyűlölködő, vagy közönséges. Ugyanakkor léteznek riasztó párhuzamok e két hit között – most pedig igyekszem ezeket kifejteni.
A közösségmegvonással kapcsolatos hozzáállás
A dokumentumfilmek közötti négy éves időszakban a Westboro Baptista Egyház számos jelentős tagot vesztett el. A folytatás dokumentumfilmben Theroux megkísérel a végére járni annak, hogy miért mentek el az emberek és milyen hatással volt távozásuk a családjaikra.
Shirley Phelps-Roper magyarázza a korábbi tagok kitaszításának előnyeit
“Minden lázadó, aki elmegy, egy súlyos terhet távolít el,” állítja Shirley Phelps-Roper, az egyház egy kiemelkedő tagja. “Ha van egy lázadód, aki ezt meg azt szeretne csinálni, akkor ők mindig vonszolják a feneküket – szóval, ha megszabadulsz egy ilyentől, akkor tehermentesítve leszel.” Ez a nem éppen ékesszóló megközelítés tipikusnak tűnik az egyházat belengő keményfejű ‘csakhogy megszabadultam tőle’ szemléletmódban. Bármi is volt a kiközösítés eredeti oka, az azt követő közösségmegvonást úgy tekintik, mint egy alapvetően szükséges lépést az egyház megvédésére a megrontó hatásoktól, messze túl bármiféle bűnöst segítő szándékon, hogy meglássa a hibáit és visszatérjen a nyájba.
Theroux kikérdezett két korábbi tagot, mindketten fiatal nők, akiket kerülnek a családjaik. Mindketten kétségbeesettek és kifejezték azt a vágyukat, hogy szeretnék újra látni szeretteiket. Ugyanez nem mondható el a családokról, akik kidobták őket, ahol mindenféle szülői ösztönt tudatosan elnyomnak, ami a védelemre, vagy kibékülésre irányulna.
Steve Drain, az egyház egy jelentős tagja és az egyik szülő, akinek a gyermeke elszakadt, tagadta, hogy bármi felzaklató, vagy negatív lenne abban, hogy lánya Lauren többé nem tagja a családjuknak. Ő és felesége egészen addig elment, hogy leszedték Lauren összes arcképét otthonuk falairól. Tagadták, hogy lányuk távozása bármi fájdalmat, vagy nehézséget okozna eltekintve a “logisztikai” vonatkozásoktól, valamint felfedték, hogy ez szinte már megszokott számukra, mivel ők maguk sincsenek már beszélő viszonyban a saját szüleikkel, akik nem tagjai az egyháznak.
Egy másik interjúalany, ifj. Fred Phelps sokkoló ismerethiányt mutatott azzal kapcsolatban, hogy a lánya mit csinál most, vagy hogy miért is hagyta el tulajdonképpen az egyházat, így feleségére hagyta a nehéz kérdések többségének megválaszolását, aki rezzenéstelen arccal dolgozott megállás nélkül a konyhában miközben az interjút forgatták. Mindketten elszántan kerülték, hogy bármiféle jelét mutassák annak, érzelmileg sérültek a lányuk távozása miatt. Theroux szavaival élve: “nyilvánvalóan zavarodottak voltak az események ilyen fordulatától, és mégis képtelenek voltak, vagy féltek kifejezni érzéseiket.”
Mindkét eset bevéste az elmémbe mennyire alattomos is lehet a hamis vallásos hit a legrosszabb formájában. Nem csupán arról tudja meggyőzni a szülőket, hogy taszítsák el saját fiaikat és leányaikat – még arról is képes meggyőzni őket, hogy nem is hiányoznak nekik, vagy nem éreznek fájdalmat a távozásuk felett, és elhiteti velük, hogy bármiféle ilyen szívfájdalom kimutatása hűtlenség lenne a részükről. Valóban, a hitnek megvan az ereje, hogy mély és leküzdhetetlen éket verjen a szülők és gyermekeik közé, ez pedig éppen ilyen nyilvánvaló Jehova Tanúi között, mint a Westboro Baptista Egyházban.
Egy nemrégi Őrtorony tanulmány, ami a hírhedt [2011] július 15-i tanulmányozási cikkből származik, a kiközösített tinédzsereket Nádábhoz és Abihuhoz hasonlította – Áron fiaihoz, akiket Isten halálra sújtott, mivel papokként törvénytelen tüzet ajánlottak fel. A cikk mesterien mutatta be, hogyan kell nyilvánvaló dolgokat előadni, amikor azt írja: “Így a szüleiknek már nem volt lehetőségük kapcsolatot ápolni velük.” A cikk nem említi meg, hogy Nádáb és Abihu hivatalos minőségükben cselekedtek Isten választott népének képviselőiként, amikor az eset megtörtént. Így aztán semmilyen valós párhuzam nem vonható a megtévedt papokként művelt tetteik, illetve egy lázadó tinédzser között (aki valószínűleg idő előtt keresztelkedett meg), majd bűnbe esett anélkül, hogy kezdetben bűnbánatot tanúsított volna.
A cikk ezután továbbmegy, és a szülőket inti, hogy kerüljék még a meggyászolását is önfejű gyermekeik távozásának. “Jehova ezt parancsolta Áronnak és a hűséges fiainak: “Fejeteket ne hagyjátok ápolatlanul, és ne szaggassátok meg ruháitokat [gyászotokban], hogy meg ne haljatok, és hogy [Jehova] meg ne haragudjon az egész közösségre” olvasható a cikkben, a 3Mózes 10:1-6-ot idézve, majd hozzáteszi: “A tanulság egyértelmű. A Jehova iránt érzett szeretetünknek erősebbnek kell lennie annál, mint amit a hűtlen családtagunk iránt érzünk.”
Szeretném, ha a hasonlóságok e két hit között itt véget érhetnének, de sajnos ez nem így van.
A tolerancia egyoldalúságába vetett hit
Gyűlölködő demonstrációik ellenére a Westboro Baptista Egyház úgy érzi, hogy megérdemlik a toleranciát
A Westboro Baptista Egyház demonstrációi által felkavart harag és felháborodás elkerülhetetlen következményeként egyre növekvő számú ellen-demonstráció kerekedik, ahol átlagos polgárok adnak hangot csalódottságuknak az egyház viselkedése iránt. Ez a fejlemény Fred Phelpst kellemetlenül érintette. A folytatás dokumentumfilmben Phelps hallhatóan panaszkodik az egyik prédikációjában az ilyen ellen-demonstrációkon az egyháza iránt tanúsított tolerancia hiányáról. Úgy érzem szégyen, hogy a kérdéses prédikációnak nem szenteltek nagyobb figyelmet, mivel Phelps képmutatása és szavainak iróniája teljes egészében láthatóvá válik ebben a rövid bejátszásban. Itt áll előttünk a világ talán legintoleránsabb vallási felekezete, amint éppen arról panaszkodik, hogy nem mutatnak irántuk megfelelő mértékű toleranciát azok, akik ellen a visszaélések kérlelhetetlen zárótüzét zúdítják az elképzelhető legundorítóbb helyzetekben.
Sajnos nem a Westboro Baptista Egyház az egyetlen felekezet, amely úgy érzi, hogy a tolerancia egy “egyirányú utca”, és egyoldalúan át kellene adni nekik a viszonzás bármiféle szüksége nélkül részükről.
A [2011] július 15-i Őrtorony első néhány oldala a Társulat legújabb jogi győzelmeivel kérkedik Oroszországban, miután a prédikáló munkát kezdetben törvénytelenné nyilvánították Moszkvában. Annak ellenére, hogy fájlalta a Tanúkra kirótt üldözést mind az egyház, mind az állam részéről, majd pedig ünnepelte legújabb sikerüket a vallási szabadság biztosításában, az Őrtorony nem pazarolta az időt és ugyanennek a magazinnak a fennmaradó oldalait arra használta fel, hogy ösztönözze a türelmetlenséget és gyűlöletet azok iránt, akik nem értenek egyet Jehova Tanúi Vezető Testületével.
Csupán hat oldallal az oroszországi jogi győzelem riportja után, a [2011] július 15-i Őrtorony kiszúrja a hitehagyottakat, mint “hamis tanítókat”, akik “felállván fonák dolgokat beszélnek”. Nem veszik figyelembe azt a tényt, hogy az ilyen emberek talán csak őszintén kiábrándultak bizonyos könyörtelen és írásszerűtlen tanítások miatt, melyeket a szervezet hierarchiája szorgalmaz. Sőt, a cikk minden elpártolót “mentálisan betegként” címkéz meg, miáltal a szervezet egyszerű tagjait arra bátorítja, hogy a lehető legrosszabb módon bánjanak bárkivel, aki megkérdőjelezi a Vezető Testületet. Az írók figyelmét szemmel láthatóan teljes mértékben elkerülte annak iróniája, hogy újságjuk egyik részében a vallási szabadság iránti saját erőfeszítéseiket magasztalják, míg követőiket igazságtalanul megfosztják ugyanattól mindössze néhány oldallal később.
Vége az 1. résznek. A 2. része ennek a bejegyzésnek a közeljövőben jelenik meg...
Forrás: http://www.jwstruggle.com/2011/10/a-troubling-comparison-part-1/
Fordította: Columba
Kapcsolódó cikkek:
Szekták összehasonlítása - a leghatékonyabb módja, hogy felébressz egy szeretett személyt?
Utolsó kommentek