A Phelps-családdal való találkozása során Louis Theroux nyugtalanító szektás jellegű jellemzőket fed fel

Itt az ideje a cikkem második részének, amelyben a nyugtalanító párhuzamokat vizsgálom a katonák temetésének megzavarása miatt hírhedt Westboro Baptista Egyház módszerei, és Jehova Tanúi eljárásai között, mely utóbbi sokkal jóindulatúbb szervezet, bár még mindig aránytalanul nagy befolyást gyakorol a legtöbbünk életére.

Szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy a Louis Theroux által készített dokumentumfilmek nem tárgyalják Jehova Tanúit, de még csak meg sem említik őket. Az összes gondolat, amit mindkét cikkemben kifejtek erről a témáról pusztán az enyém, és nem feltétlenül tükrözi Louis Theroux vagy a BBC nézőpontjait. Ezen túlmenően én személy szerint nem gondolom azt, hogy Jehova Tanúinak nyilvános prédikálómunkája és üzenete akár csak megközelítőleg is olyan nyíltan gyűlölködő, közönséges, vagy sértő lenne, mint a Westboro Baptista Egyházé.

Ugyanakkor úgy érzem, hogy fontos kiemelni a hasonlóságokat a két szervezet között, mivel ezáltal jobban megértjük, az Őrtorony hogyan tudja ilyen erősen a markában tartani a barátainkat és szeretteinket. Remélhetőleg azáltal, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a dokumentumfilmekre, melyek a Dailymotion.com oldaláról megtekinthetők [itt frissítettem az eredeti 2011-es cikket - a ford.], ezek hasznos eszközként alkalmazhatóak lesznek, hogy kiemeljük a szekta-szerű jellemzőket a betanított családtagoknak egy közvetett és nem támadó jellegű módon.

A hierarchia megközelíthetőségének hiánya

Az első dokumentumfilm egy jellemző pillanata, amikor Theroux-nak lehetősége nyílik egy rövid interjúra az egyház vezetőjével, Fred Phelps-el. Phelps örömét leli abban, hogy pózoljon a kamerának, és lehetőséget ad Theroux-nak arra, hogy lássa őt, amint teljes egészében felolvassa egyik gyűlölettel teli beszédét a kamerába egy súgógép segítségével. A beszéd, amelyet internetes videófelvételnek szántak, előre jelezte Billy Graham, a vele szembenálló lelkipásztor halálát, akit Phelps leleplez, mint egy “pokolhoz láncolt hamis prófétát”. Amikor a felvétel befejeződik, Theroux megragadja a lehetőséget, hogy kérdést tegyen fel az önjelölt főpapnak.

Fred Phelps, a Westboro Baptista Egyház vezetője és pátriárkája

“Hány gyermeke van?” kérdezi Theroux ártatlanul. Phelps egyértelműen meglepődik és küzd, hogy valamiféle választ adjon, majd végül szeszélyességgel vádolja meg Theroux-t. “Ne zaklasson engem ilyen ostoba kérdéssel!” vág vissza Phelps, “Mindenki a civilizált világban tudja, hogy hány gyermekem van, és hány unokám meg hány dédunokám.”

Ebben az arrogáns riposztban Phelps három dolgot árul el: (1) elképzelése sincs, hogy mennyi gyermeke van, és nincs meg benne az alázat ahhoz sem, hogy ezt beismerje, (2) mély benyomást tett rá a saját fontossága, és elvárja, hogy “mindenki a civilizált világban” ismerje a családja pontos adatait, és (3) ő csak olyan kérdésre válaszol, amit Ő fontosnak ítél, ha pedig nem tudja a választ, akkor a kérdés nem fontos. Feltűnik nektek ebben a hozzáállásban valami enyhén ismerős?

A 2011. október 15-i Őrtorony Olvasók kérdései rovatában ez a kérdés jelent meg: “Mit tegyek, ha kérdésem támad a Bibliában olvasottakkal kapcsolatban, vagy ha nem tudom, hogyan oldjak meg egy problémát?” A Társulat többek között ezt a választ adja: “Sem a fiókhivatalok, sem a főhivatal nem tud minden olyan kérdést megvizsgálni és megválaszolni, melyekkel még nem foglalkoztak a kiadványaink.”

A Vezető Testület, amely önmagát hasonló pozícióba helyezte a világméretű szervezet előterében, mint Fred Phelps, úgy érzi, hogy minden elképzelhető kérdést, amely válaszra érdemes már meg is válaszoltak a kiadványaikban. Így aztán azt tanácsolják, nincs többé szükség arra, hogy az emberek a hivatalaikba bármiféle további kérdéseket küldjenek, mivel ezek nem csupán feleslegesek – hanem szemmel láthatóan nincs rá idejük, sem erőforrásaik, hogy megválaszolják ezeket. Phelpshez hasonlóan a Vezető Testület lényegében azt mondja: “Ne zaklassatok minket további ostoba kérdésekkel!”

Mindez erőteljes kontrasztban áll azzal a szemlélettel, ami Jézust magát jellemezte, amikor a Földön járt. Híres mondásában arra buzdította követőit: “Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” - Máté 11:28-30, RÚF

Fejlődésben visszamaradt fiatalság

Ha valami fájdalmasan nyilvánvaló a két dokumentumfilm megtekintése után, az sajnos az egyházi dogma hatása az egyház fiataljaira. Egy Noah nevű fiatal srácot meginterjúvoltak mindkét filmben, és világos a sokkoló beszédéből, hogy fokozatos agymosáson megy keresztül a vitriolos egyházi tanítás révén.

Függetlenül attól, hogy valaki hogyan érez a homoszexualitással kapcsolatban, a kereszténység kontextusában, az egyház megközelítése a gyűlölködő, rikító színű transzparensekkel történő rendzavarás, az anális szex ábrázolásával elég egyértelműen szembemegy azzal a könyörületes és türelmes viszonyulással, amit Krisztus választott, amikor a bűnösök felé fordult. Különösen nyugtalanító, hogy az egyházban láthatóan már a fiatalokat is az egyház nézőpontjával püfölik a homoszexualitásról egészen fiatal kortól, és a kis Noah sem képez kivételt.

Sokatmondó, ahogy beprogramozott anti-homoszexuális retorikája felbugyog belőle igen csekély bátorításra. Megjegyzései gyorsan gyűlölködő kitörésekké fokozódnak Theroux irányába, egyszerűen azért, mert Theroux az, aki a kérdést felteszi. Amikor megkérdezték, hogy a melegekre miért hivatkoznak folyamatosan “buzikként” [angol eredeti: fags] a második dokumentumfilmben, a 11 éves Noah végül azzal vágott vissza: “A Biblia azt mondja, hogy ez rossz, ezért akár be is foghatod ezzel kapcsolatban.” Theroux megkérdezi Noah-t, hogy valóban azt mondta neki, hogy fogja be. Noah felismeri, hogy tiszteletlen volt a vendégével szemben és azonnal bocsánatot kér – azonban agymosásának mértéke már kiderült a kitöréséből.

Theroux a család más fiatal tagjaival is beszélgetéseket folytat. A fiatalok az egyházban jelentős számban úgy tűnik, hogy lányok, akik még a saját éneklő/táncoló csapatukat is megalapították, amit ironikusan “Szemtelen hetesnek” neveztek el. A csapat ismert művészek popdalait parodizálja, mint például Lady Gaga, és kicsavarja a dalszövegeket, hogy segítsen terjeszteni az egyház rosszindulatú üzenetét.

A zene hasznos eszköznek tűnik az egyház összes tagjának agymosásában, és még az idősebb tagok is énekre fakadnak rendzavarás közben, illetve akkor is (ahogyan azt egyszer a dokumentumfilm is bemutatja) amikor viselkedésüket védik a média előtt. Az éneklést úgy tűnik, egy szóbeli köntösként használják a csoportban, ami mögé el lehet rejtőzni, és egyszerű megoldást nyújt a dogmák tódítására egységes módon, ahelyett hogy inkább óvatosan a hit személyes kifejezéseire támaszkodnának. Ugyancsak elősegíti az érzelmek felkorbácsolását, amit mindnyájan tanúsíthatunk több ezer más imádóval együtt, akik részt vettünk kongresszusokon és énekeltünk erőteljes dicséreteket, mint például a “Köszönjük neked Jehova”.

Több fiatal lányt is meginterjúvolnak, amikor egy alkalommal Theroux megkísérel beszélni a 18 éves Grace-el, amíg egyedül van, de az interjú félbeszakad, amikor néhány barátja és rokona becsődül a hálószobába, hogy gardedámként szolgáljon. Ennek a rögtönzött betörésnek az oka világossá válik, amikor az egyik idősebb lány, aki egyértelműen jobban járatos a hivatalos egyházi tanításban elkezd rendszeresen közbeszólni, valahányszor bármelyik fiatalabb lány sebezhetőség jeleit mutatja Theroux kísérletező kérdéseire.

Felkavarónak találtam a programozott természetét az összes fiatal válaszainak, főként azért, mivel emlékeztettek engem a saját Tanú gyermekkoromra. Időnként a válaszok őszintének tűntek, máskor a fiatal interjúalanyok alig palástolták nevetésüket a saját komikus arckifejezéseiken, amelyekkel maguk jöttek elő – egy példája ennek az a meggyőződésük, hogy végül mindnyájan egy “rózsaszínű barlangban” fognak menedéket keresni Jordániában, és 144000 zsidót fognak segíteni, akik megtértek és csatlakoztak hozzájuk.

A dokumentumfilmek segítettek nekem felismerni azt, hogy a szüleim legjobb szándéka ellenére valójában agymosáson mentem keresztül gyerekként a szervezetben felnőve. Senkit sem tanítanak az ésszerűségre fiatal korától kezdve – mindenkit csupán arra tanítanak, hogy információkat szívjon magába a gyülekezeti alkalmakon, majd pedig ontsa magából a hivatalos tanítást valahányszor csak erre buzdítják. Tisztán látszik, hogy nem Jehova Tanúi az egyetlenek, akik bűnösek abban, hogy gyermekeiket ilyen intellektuálisan pusztító módon nevelik. Csak hálás lehetek érte, hogy ezeknek a módszereknek a hatásai nem mindig maradandóak.

Kísérletek, hogy önmagukat történelmi vallásos alakokkal társítsák

Mindkét dokumentumfilm futó bepillantásokat enged az egyház mindennapi összejöveteleibe. Ezek az alkalmak kísértetiesen hasonlítanak a Tanúk gyűléseire, el egészen az öltözködési normákig; a zenei ízlésig, és az emberekig, akik nyomtatványokat tartanak az ölükben, miközben az összejövetel zajlik.

A dokumentumfilm utolsó pillanataiban Theroux egy szokatlan összejövetelen vesz részt megfigyelőként (valakinek a konyhájában), ami leginkább egy “vasárnapi iskola” alkalomnak felel meg. A jelentős mennyiségű éneklés ellenére az alkalom célja és tartalma nem világos. Ami azonban egyértelműen feltűnik az a történelmi személyek számos nagy portréképe, melyeket szemmel láthatóan kiemeltek az osztály elé.

Az egyedüli nevek, amiket el tudtam olvasni John Gillé és Thomas Brooksé voltak. Gill (amennyiben ugyanarról a személyről van szó) egy 18. századi baptista lelkipásztor volt, míg Brooks nyilván egy 17. századi angol nonkomformista puritán prédikátor.

Megfogott, hogy ezeket a hosszú ideje halott embereket emelik a gyülekezet tagjai elé követendő példaként. Nyilvánvalóan úgy tekintenek rájuk legalább ideológiailag, mint a Westboro Baptista Egyház és gyűlölködő evangéliuma korai őseire és előfutáraira, függetlenül attól, hogy ők egyébként személyesen egyetértettek volna-e a Westboro módszerekkel és hitelvekkel. Ez emlékeztetett engem az Őrtorony szokására, hogy történelmi személyeket és mozgalmakat említ a kiadványaiban (például Luthert, Tyndale-t, a valdenseket, stb.). Habár azt nem állítják róluk, hogy korai Jehova Tanúi lettek volna, de legalább részben biztosan azért hivatkoznak ilyen alakokra, hogy önmagukat összekapcsolják az ő örökségükkel, valamint hogy hihetővé tegyék a saját céljaikat. Ezt egyértelműen annak érdekében teszik, hogy azt a benyomást keltsék követőikben, miszerint az Őrtorony Társulat mélyen gyökerezik a világi történelemben, megnövelt jelentőséget kölcsönözve ezzel az abszolút lojalitás szükségének. Egyértelmű, hogy a Társulat nem egyedüliként használja ezt a stratégiát.

Keserű lecke, de értékes eszköz

Összességében mélyen hálás vagyok Louis Theroux-nak, hogy elkészítette ezeket a dokumentumfilmeket. Azáltal, hogy megvilágított egy destruktív szektát, lényegében mindre fényt derített. Bárki, aki bizonytalan azzal kapcsolatban, hogy milyen egy szekta csak meg kell néznie ezeket a filmeket és megláthatja az összes klasszikus elmekontroll taktikát teljes mélységeiben.

Bármily visszataszító és végletes legyen is a Wertboro Baptista Egyház és hitvány gyűlölködő üzenetei, komolyan javaslom ezeket a dokumentumfilmeket bárkinek, aki azzal küzd, hogy megvilágítsa a szekták pusztító módszereit a szeretteinek. Ahogyan korábban jeleztem, egyáltalán nem történik említés Jehova Tanúiról egyik filmben sem, így ezek nem bizonyulhatnak kifogásolhatónak egyetlen ingerlékeny Tanú számára sem.

Figyelem! –  Mióta megírtam ennek a cikknek az első vázlatát, értesültem róla, hogy a Westboro Baptista Egyház bejelentette a szándékát, hogy megzavarja az Apple látnoki képességű társalapítójának, a néhai Steve Jobsnak a temetését. Szeretném kifejezni személyes undoromat ezzel a döntéssel kapcsolatban, amely ismét egy szégyentelen húzás, hogy felhasználják egy család gyászát, hogy olcsó ismertséget szerezzenek egy megvetésre méltó ügynek.

Forrás: http://www.jwstruggle.com/2011/10/a-troubling-comparison-part-2/

Fordította: Columba

Kapcsolódó cikkek: Egy nyugtalanító párhuzam - 1. rész

Szekták összehasonlítása - a leghatékonyabb módja, hogy felébressz egy szeretett személyt?