Don Cameron - Egy elgondolás rabjai, 10. fejezet

Miért van Jehova Tanúinak hitbeli egységük?

Az egyik dolog, ami Jehova Tanúit meggyőzi arról, hogy az Őrtorony Társulat Isten szervezete, az a tény, hogy bárhol éljenek is a földön, mind ugyanabban hisznek. A kérdés viszont az, hogy vajon miért van köztük “hitbeli egység”? Ezt a kérdést az Őrtorony 1996. július 15-i száma így válaszolja meg:

Mivel hitnézeteink Isten Szaván alapulnak, mindannyian egyetértésben beszélünk. 142 

Azonban ez is csak egy illúzió. A valós ok, amiért mind “egyetértésben beszélnek”, kiderül abból, ha megvizsgáljuk megváltoztatott tanításaikat, például azokat, amelyeket a 3. fejezetben említettünk. Amit a Tanúk nem vesznek észre, az az, hogy olyankor is megvolt ugyanez a hitbeli egységük, amikor a Társulat tanításai nem a Biblián alapultak. 143 Ez azt jelenti, hogy valamilyen más alapvető oka kell, hogy legyen annak, amiért mindannyian ugyanabban hisznek. 

Az egyik alkalom, mikor ez az ok felszínre került, egy bírósági per volt 1954-ben, Skóciában. Jóllehet ez a példa csupán egyetlen korábbi tanításukat érinti, az alapelv, amely ebben a tárgyalásban megmutatkozott, az összes tantételükre alkalmazható, függetlenül attól, hogy azok megváltoztak-e vagy sem. 

142 A 2001. június 1-i Őrtorony ezt mint legelső indokot mutatja be az “Azok azonosítójegyei, akiket Isten támogat” cím alatti felsorolásban. - 13. oldal 

143 Bármit tanítsanak is jelenleg, mindig azt állítják, hogy az a Biblián alapul. Valahányszor azonban egy tanítás változtatásra szorul, a Tanúknak egyértelműen látniuk kellene, hogy akkor az korábban mégsem a Biblián alapult. De ők ezt nem így fogják fel. A tanításbeli változtatások mindig fokozatos kinyilatkoztatásokként vannak bemutatva (a Példabeszédek 4:18 szerint), ami azt bizonyítja, hogy Isten folyamarosan tisztítja a szervezetét. A Tanúk tehát így tekintik az ilyen változtatásokat.

Annak valós oka, amiért minden Jehova Tanúja ugyanabban hisz, akkor derül ki, ha megvizsgáljuk azokat a tanításaikat, melyeket megváltoztattak.

A Walsh bírósági per 

A per során Hayden Covingtont, a volt alelnököt 144 kikérdezték a Társulat korábbi tantételéről, miszerint Jézus 1874-ben visszatért és megkezdte második eljövetelét. Figyeljük meg alaposan, milyen indokot hozott fel arra vonatkozóan, hogy miért volt Jehova Tanúi között egység ezzel a tanítással kapcsolatban, annak ellenére, hogy nem volt igaz, és ezáltal nem is a Biblián alapult: 

K - Feltételezhetem azt, hogy a Társulat által jóváhagyottan hirdették, hogy Krisztus Második Eljövetele 1874-ben történt meg?

V - Ezt a feltételezést tényként venni egy elméleti állítás (hipotetikus feltevés).

K - Ez egy hamis prófécia kihirdetése volt?

V - Ez egy hamis prófécia megjelentetése volt, egy hamis állítás vagy egy hibás állítás volt, egy olyan prófécia beteljesedéséről amely hamis vagy hibás volt.

K - És ezt hinnie kellett az összes Jehova Tanújának?

V - Igen, mert meg kell, hogy értse, hogy egységben kell lennünk ...

K - Térjünk vissza az előbbi pontra. Egy hamis próféciát hirdettek?

V - Ezzel egyetértek. 145

K - Ezt el kellett fogadniuk Jehova Tanúinak?

V - Így van.

K - Ha Jehova Tanúi egyike úgy látta, hogy ez a prófécia hamis, és ezt ki is jelentette, akkor kiközösítették?

V - Igen, ... A célunk az egység fenntartása.

K - Egység minden áron?

V - Egység minden áron, ...

K - Tehát egység, hamis próféciák erőltetett elfogadtatására alapozva?

V - Ezt elismerem, hogy igaz. 146 

Fel sem merült, hogy hitbeli egységük ebben a tárgyban a Biblián alapulna. Covington tudta, ha így lett volna, a Társulat akkor, 1954-ben is tanította volna ezt a tantételt, és ma is ezt tenné. Az érvelés eredménye, amelyről végül el kellett ismernie, hogy igaz, az volt, hogy hitbeli egységük “erőltetett elfogadáson alapult”. A Tanúknak muszáj volt (1) elfogadniuk ezt a beismerten “hamis próféciát” annak érdekében, hogy a Társulat fenntarthassa az “egységet minden áron”, vagy pedig (2) kiközösítették őket, hogy a Társulat fenntarthassa elképzelését. Annak érdekében, hogy belássuk, még ma is ez a helyzet, a következő példa bemutatja azt az újabb tanításukat, hogy az 1914-es generáció nem múlik el, mielőtt az “új világ” megérkezne.

144 Covington volt a Társulat alelnöke 1942-45 között. Hirdetők könyv, 91. old. 

145 Lehet, hogy ez az egyetlen alkalom a történelemben, amikor az Őrtorony egy képviselője beismerte, hogy a Társulat valaha is “hamis próféciát” adott közre. Ez a beismerés azonban a Társulat irodalmában soha nem jelent meg. Lásd 7. fejezet, “Nincsenek hamis tanítások vagy próféciák - Miért?” 146 A per e részletének átiratát lásd az In Search of Christian Freedom [A keresztény szabadság keresése] c. könyv 24. és 25. oldalán. 

A korábbi alelnök, Hayden Covington elismerte, hogy ebben az esetben a hitbeli egység nem azért létezett, mert a tanításuk a Biblián alapult, hanem a “hamis prófécia erőltetett elfogadtatásán”.

1914 - A nemzedék, amely nem múlik el

Hosszú évekig erről a tanításról minden Ébredjetek! magazin impresszumában azt állították, hogy a “Teremtő ígérete”, míg aztán 1995 novemberében felhagytak vele.147 Hasonlóan Jézus Krisztus 1874-es Második Eljövetelének esetéhez, ezt is mindaddig el kellett hinni, amíg a Társulat tanította, noha egyáltalán nem a Biblián alapult.

A Vezető Testület levele 1980. szeptember 1. 148

1980-ra volt néhány Tanú, aki magától is kikövetkeztette, hogy a Társulat 1914-es generációról szóló tanítása nem a Biblián alapszik—tizenöt évvel azelőtt, hogy a Vezető Testület is rájött erre.

1980. szeptember 1-jén a Vezető Testület levelet küldött az összes utazó-felvigyázónak, utasítva őket, hogyan bánjanak azokkal a Tanúkkal, akik nem hajlandóak hinni mindabban, amit a Vezető Testület abban az időben tanított, és ez természetesen magában foglalta az 1914-ről szóló tanítást is. Az első dolog, ami feltűnik a levelükben, az az, hogy míg 1954-ben a Tanúknak ki kellett mondaniuk vagy hirdetniük kellett ellentétes véleményüket ahhoz, hogy kiközösítsék őket, ez az 1980-as levél azt mondja:

Tartsd észben, hogy a kiközösítéshez egy hitehagyottnak 149 nem szükséges a hitehagyott nézetek hirdetőjének lennie.

Tartsd észben az 1914-es generációról szóló tanításukat, miközben olvasod a Vezető Testület érvelését: 

Ha egy megkeresztelt [Tanú] elhagyja Jehova tanításait, 150 a hű és értelmes rabszolga által bemutatott formában... 

147 1995 novembere előtt az Ébredjetek! ezt írta: “Ami a legfontosabb: ez a folyóirat megerősíti a bizalmat a Teremtő azon ígérete iránt, amely szerint egy békés és biztonságos új világ jön létre, mielőtt elmúlik az a nemzedék, amely tanúja volt az 1914-es eseményeknek” Azonban 1995 novemberében ezt a kijelentést a következőre változtatták: “Ami a legfontosabb: ez a folyóirat megerősíti a bizalmat a Teremtő azon ígérete iránt, melyet egy békés és biztonságos új világra tett, amely hamarosan felváltja a dolgok jelenlegi gonosz, törvénytelen rendszerét.” Jehova Tanúi nem veszik észre, hogy ez a változás azt jelenti: 1995 előtt mindez csak a Vezető Testület ígérete volt.

148 Lásd ennek a levélnek a fénymásolatát a Lelkiismereti válság [Crisis of Conscience] c. könyv292. és 293. oldalain.

149 A Társulat olyan módon használja a “hitehagyott” szót, hogy az minden Tanúra és volt Tanúra vonatkozik, aki nem ért egyet azzal, amit éppen akkor tanítanak, még akkor is, ha az, amit a “hitehagyott” hisz, igaz, míg a Társulat tanítása téves! 

A Társulat tanítása az 1914-es generációról állítólag a “Teremtő ígérete” volt, amíg fel nem hagytak a tanításával 1995-ben. A Tanúknak azt mondják, hogy ne úgy gondoljanak erre a tanításra, mint ami “téves” volt, hanem, egyszerűen csak “egy olyan várakozás volt, amely kiigazítást igényelt.” Lásd a 7. fejezetet 

Figyeljük meg: nem arról beszélnek, hogy elhagyják “Jehova tanítását”, ahogyan azt a Biblia közli, hanem “ahogyan azt a hű és értelmes rabszolga közli”, ami a Vezető Testület tagjait jelenti, mivel ők azok, akik bármit is közölnek. De az ő 1914-es nemzedékre vonatkozó tanításuk nemtartozott “Jehova tanításai” közé ( amint arra a Vezető Testület is rájött 15 évvel azután, hogy megírta ezt a levelet). Következésképp azok, akik elhagyták ezt a tanítást, csak a Vezető Testület egyik hamis tanítását hagyták el. Levelük így folytatódik: 

Ha (egy Tanú) ragaszkodik ahhoz, hogy más tanításban higgyen...ha…továbbra is hitehagyott eszmékben hisz és elutasítja azt, amit a “rabszolga osztályon keresztül” nyújtanak neki, akkor megfelelő bírói eljárást kell foganatosítani (azaz a kiközösítést).

Itt ismét csak azokkal a Tanúkkal foglalkoznak, akik nem azt hagyják el, amit a Biblián keresztül kaptak, hanem azt, amit a “rabszolga osztályon” keresztül, ami megint a Vezető Testület tagjait jelenti, mivel ők azok, akik gondoskodnak a tanításról. 

Ezért bármely Tanút, aki nem fogadta el az 1914-es generációról szóló hamis tanítást, mielőtt a Vezető Testület is felhagyott volna vele 1995-ben, ki kellett közösíteni hitehagyásért, noha épp a Vezető Testület volt az, aki nemcsak, hogy bűnös volt egy olyan dolog tanításában, ami nem igaz, hanem önhitt módon még Jehova nevével is összekapcsolta. Ez is csak egy újabb olyan Őrtorony-tanítás volt, amelyet tévesen úgy állítottak be, mint ami “ Jehova tanítása”.

Figyeld meg, hogy a fenti levél hogyan hangzana most, amikor már vitathatatlanul hamisnak bizonyult az 1914-es nemzedékkel kapcsolatos tanításuk:

‘Ha egy Tanú elveti a Vezető Testület hamis tanítását az 1914-es nemzedékről; ha továbbra is elveti hamis tanításaikat, akkor őt ki kell közösíteni.’

150 Emlékezz vissza a 60. és 61. oldalakra, ahol azt írták: “Soha nem mondták, hogy ‘Ezek Jehova szavai.’” Ugyanakkor, van bármi különbség aközött, hogy “Ezek Jehova szavai”, vagy “Ezek Jehova tanításai”?

Ha egy Tanú elhagy egy Őrtorony- tanítást, akkor “hitehagyásért” kiközösítik. Ha azonban a Vezető Testület hagyja el ugyanazt a tanítást, akkor az “új világosság Istentől”.

Miért elfogadható az, ha a szervezet legfelelősségteljesebb emberei, azáltal, hogy “Jehova tanításainak” nevezik őket, Isten nevével címkézik fel téves tanításaikat, míg az nem elfogadható, ha a legalacsonyabb rendű Tanúk elutasítják ezeket a tanításokat? A válasz? “Mivel a Társulat Isten szervezete.”151 

Őrtorony 1986. április 1.

Hat évvel később, 1986. április 1-jén az Őrtorony ismét figyelmeztette Jehova Tanúit arra a követelményre, hogy el kell fogadniuk mindent, amit a Vezető Testület egy adott időpontban tanít: 

Ahhoz, hogy valaki helyeselt kapcsolatban lehessen Jehova Tanúival, szükséges elfogadnia a az igaz bibliai tanítások teljes terjedelmét, beleértve azokat az Írás szerinti hitnézeteket is, amelyek kizárólag Jehova Tanúira jellemzőek. 31. old.

Amikor 1986-ban ez a cikk íródott, az 1914-es generációra vonatkozó tanítás még egyike volt ezeknek a “kizárólagos hitnézeteknek”. Noha ez nem volt “igaz bibliai tanítás”, vagy “Írás szerinti hitnézet”, Jehova Tanúitól mégis megkövetelték, hogy elfogadják, ellenkező esetben kiközösítették őket. Az ilyen kijelentések kapcsán soha nem vették figyelembe azt, hogy a Társulatnak számos olyan tanítása, amelyről ők azt állították, hogy “a Biblia igaz tanítása”, valójában nem volt az. 

Miután azonban 1995 novemberében a Vezető Testület elutasította ezt a tanítást, ahhoz, hogy “helyeselt kapcsolatban lehessenekJehova Tanúival”, mindenki másnak is el kellett utasítania. Más szavakkal, annak érdekében, hogy egységesek legyenek a hitnézeteik, 1995 előtt a Tanúktól megkövetelték, hogy fogadják el ezt a tanítást. Ugyancsak a hitnézeteik egysége érdekében azonban 1995 után márazt kívánták tőlük, hogy utasítsák el. Ha a Vezető Testület az alapján fejezné ki magát, ahogyan a dolgok a gyakorlatban történtek, akkor fenti kijelentésük így hangzana: 

“A Vezető Testület tagjaival való helyeselt kapcsolatodnak az a feltétele, hogy teljes terjedelmében elfogadd a tanításaikat, akár a Biblia igaz tanításai azok, akár nem.”

151 Jehova Tanúi nem veszik észre, milyen gyakran kizárólag azért fogadják el a Társulat magyarázatait és értelmezéseit, mert úgy hiszik, hogy az az Isten szervezete, és nem pedig azért, mert vagy valóban képesek megérteni ezeket, vagy világosan ki vannak jelentve a Bibliában.

152 A harmadik fejezet összefoglalja néhány, 1876 és 1919 közötti tanításukat , amelyeket megváltoztattak. Számos további tanítás is megváltozott 1919 óta.

Ami senkinek sem tűnik fel, az az, hogy a Társulat sok tanítása, melyekről azt állították, hogy „a Biblia igaz tanításai”, valójában nem azok. És a Tanúktól mégis elvárják, hogy higgyenek bennük, mert különben kiközösítik őket.

Ez a valóság. De ha ezt ilyen nyíltan kifejeznék, ugyan, ki figyelne rájuk? Lehetséges, hogy azért nem fejezik ki ezt így, mert még ők maguk sem ismerik fel, hogy ez a valóság.

Játssz az Őrtorony játékszabályai szerint, mert különben!

Amikor a vezetőség felismeri, hogy valamelyik tanításuk nem igaz, általában tartózkodnak attól, hogy „hamisnak” nevezzék. Ehelyett úgy utalnak rá, mint „régi világosságra”, melyet a Példabeszédek 4:18 sajátos értelmezése szerint felvált az „új világosság.”153 Csak azok állhatnak „helyeselt kapcsolatban Jehova Tanúival,” akik hajlandóak ezek szerint a szabályok szerint játszani.

KÖVETKEZIK: Jehova Tanúi hiszik, hogy a Biblia a végső tekintély mindabban, amit hisznek. Azonban ez is csak egy olyan illúzió, amiben benne kell élniük, ha helyeselt állapotban szeretnének maradni “Jehova Tanúi keresztény gyülekezetében”. 

153 Lásd a 7. fejezetet, “Nincsenek hamis tanítások vagy próféciák - Miért?”

154 Az Érveljünk az Írásokból 136. oldalán megmagyarázzák: “Amiben nézeteik helyreigazításra szorultak, viszonylag csekélység volt.” Kérdés: Az, hogy Krisztus második eljövetelét 67 éven keresztül rossz időpontra tették, “csekélység” volt? Mennyire csekélység az, amikor egy vallás Isten nevével fémjelzi hamis tanításait (ti. “Jehova tanításait”) tekintet nélkül arra, hogy milyen jelentéktelenek azok a tanítások? És milyen csekélységek ezek azon Tanúk számára, akik ki lettek közösítve és elvesztették a kapcsolatukat az összes barátjukkal és családtagjaikkal, mivel nem tudták elfogadni a Társulat valamelyik viszonylag jelentéktelen tanítását?

155 A Hirdetők könyv 633. oldalán, egy lábjegyzetben a Vezető Testület csendesen elismeri, hogy a Társulat dátumai, amelyekről kiderült, hogy helytelenek, “tévedésen alapultak”, és nem a Biblián. Sajnos számos család ment tönkre a vezetés “tévedései” miatt. Az interneten sok olyan tapasztalatot tettek közzé, melyek rendkívül hasonlóak az övékhez.

A vallási vezetőikkel való helyeselt kapcsolatuknak az a feltétele, hogy mindenki teljes terjedelmében elfogadja a tanításaikat, akár a Biblián alapulnak, akár nem.

Fordította: Eve, Columba, Tikikus, JJ

Kapcsolódó írások:

Egy elgondolás rabjai - 9. fejezet, Az Őrtorony-propaganda fogságban tartja őket

Egy elgondolás rabjai - 11. fejezet, Az Őrtorony tanítások végső tekintélye