Az Őrtorony-propaganda fogságban tartja őket 

A Vezető Testület közzétett a honlapján egy kitűnő cikket a propagandáról.128 Ha Jehova Tanúi képesek lennének ezt az információt  a Társulatra is alkalmazni, talán felismerhetnék: ők az Őrtorony propagandájának áldozatai. De természetesen, ha az olvasottakat így alkalmaznák, kiközösítenék őket. 

A cikk többféle módon mutatja be, miként  kavarja fel az érzelmeket a “ravasz propagandista azáltal, hogy kihasználja a belső bizonytalanságot, és hasznot húz a nyelvi kétértelműségből”. Ezután rámutatnak néhány “trükkre és taktikára”, amelyeket az ilyen propagandisták használnak és amelyek “túlságosan is jól beválnak”. 

Íme egy azon trükkök közül, melyeket a ravasz propagandista használ:

Néhányan azáltal sértegetnek másokat, akik nem értenek velük egyet, hogy … [az] indítékaikkal kapcsolatban támasztanak kételyeket, ahelyett hogy a tényekre összpontosítanának.

És mégis, a Vezető Testület éppen ezt teszi az 1986. március 15-i Őrtoronyban, ahol azokra utalnak, “akik nem értenek egyet velük”:

Az ellenkezők azt állítják, hogy Jehova Tanúi hamis próféták. Ezek az ellenlábasaink azt mondják, hogy mi felállítottunk dátumokat, és semmi sem történt. Megint csak azt kérdezzük: Milyen indíték vezeti ezeket a bírálókat? - 19.old. 

Ahelyett, hogy a “tényekre összpontosítanának”, vagyis hogy a Társulat ténylegesen számos időpontot adott meg, “de nem történt semmi”,  ‘szándékaik megkérdőjelezésével azonnal sértegetni kezdik azokat, akik nem értenek egyet velük’, pontosan úgy, ahogy szerintük a ravasz propagandista teszi”. 

Van még valami, amit megtesznek, és amit szerintük a ravasz propagandista is tesz — “gúnynevek adása”: 

128 A watchtower.org weboldalon keress a “propaganda” kifejezésre. A cikk eredetileg az Ébredjetek! 2000. június 22-i számában jelent meg. [Megjegyzés: a watchtower.org weboldalt időközben a jw.org váltotta fel - a ford.]

A Vezető Testület pontosan azt teszi, amiről azt mondja, hogy “a ravasz propagandisták” teszik. 

A gúnynévadó kellemetlen, könnyen megjegyezhető elnevezést ragaszt egy személyre, csoportra vagy eszmére. A gúnynévadó reméli, hogy ez a név rajta marad a címzetten. Ha az emberek a rosszat sejtető gúnynév miatt elutasítják az adott személyt vagy eszmét, ahelyett hogy mérlegelnék a bizonyítékokat, akkor a gúnynévadó stratégiája bevált.

A fenti, 1986. március 15-i Őrtoronyban a Vezető Testület “felpofozza” azokat, akik nem értenek egyet velük, olyan negatív jelzőkkel bélyegezve meg őket, mint ellenállók, ellenfelek és kritikusok. Ugyanebben a cikkben ismételten használatba veszik mindenkori legkedvesebb, könnyen megjegyezhető, negatív címkéjüket—hitehagyott! Ez utóbbi címke valóban hatásos, mivel meggyőzi Jehova Tanúit, hogy “utasítsák el az illető személyt, vagy gondolatot e negatív címke alapján, ahelyett, hogy saját maguk mérlegelnék a tényeket”. 

Figyeld meg a cikkben “az érzelmeket felkavaró” erőteljes propagandát, amelynek nyilvánvalóan nem az a célja, hogy a Tanúkat bármiféle bizonyíték egyéni mérlegelésére bátorítsa:

De az Ördög és az igaz imádat többi ellensége igen ügyesek ám a csalásban! Sohasem szabad megfeledkeznünk arról, hogy mindenkor készen állnak, és ha lehet, igyekeznek megtörni feddhetetlenségünket. Hamis hírverésük azt a célt szolgálja, hogy meggyengüljön a hitünk, kihűljön az Isten iránti szeretetünk… Az egyedüli megelégedést — rossz értelemben véve — talán csak abban találjuk meg, ha elkezdhetjük rágalommal és féligazságokkal ütni-verni szolgatársainkat…. A Példabeszédek 11:9-ben ezt a tanácsot kapjuk: „Szájával hoz romlást felebarátjára az, aki hitehagyott… Határozzátok hát el a szívetekben, hogy soha nem is érintitek meg azt a mérget, amelyet a hitehagyottak akarnak felhörpintetni veletek. Fogadjátok meg Jehova bölcs, de határozott parancsát: teljesen kerüljétek azokat, akik be akarnak csapni, félre akarnak vezetni titeket; azt akarják, hogy a halál útjára térjetek. Ha egész szívünkkel, lelkünkkel és elménkkel szeretjük Jehovát, miközben úgy szeretjük felebarátainkat, mint saját magunkat, akkor nem hagyunk teret a hitehagyott gondolatoknak, hogy azok beférkőzzenek közénk.

Ebben a cikkben egy kép is van a következő felirattal: “Bölcsen elpusztítod a hitehagyott irodalmat?” Egy Tanút ábrázol, amint éppen a kukába dob egy levelet, még mielőtt a postás elhagyta volna a tornácát. Közvetlenül mellette, “Ne legyetek semmiféle kapcsolatban a hitehagyottakkal” alcím alatt a Vezető Testület ismét pontosan ugyanazt teszi, amit szerintük a ravasz propagandista csinál. Ahelyett, hogy a “tényekre összpontosítanának”, a következő érveléssel “forgatják ki a logika szabályait”:

129 1986. március 15. Őrtorony, 14. oldal. Amikor a Társulat más vallásokat leplez le, akkor azt mondják, hogy “Krisztus nyomdokain” járnak. Amikor azonban mások ugyanezt teszik velük, akkor ez már a “Sátán követése”. - Lásd Hirdetők könyv, 121-122. oldal

Kedvenc gúnynevük a “hitehagyott”.

‘Bárki, aki elolvassa az “Egy elgondolás rabjai”-t megszegi a két legnagyobb parancsolatot, amit Jézus adott az emberiségnek’ Márk 12:30,31 

Például mit teszel, ha valamilyen levelet vagy irodalmat kapsz postán, felnyitod és azt látod, hogy hitehagyott egyéntől jön? Vajon a kiváncsiság rákényszerít, hogy elolvasd csupán azért, hogy megtudd, mi a mondanivalója?...Ha kiváncsiságból egy közismert hitehagyott egyén írásait olvasnánk, azzal nem azt tennénk-e, mintha befogadnánk az igaz imádatnak ezt az ellenségét az otthonunkba, hogy üljön le velünk és mondja el hittagadó nézeteit?.... Nem szükséges azt a következtetést levonnunk, hogy feltétlenül el kell olvasnunk egy könyvet vagy röpiratot, ami tele van rágalommal és féligazságokkal, hogy meg tudjunk cáfolni hamis állításokat és ellenkező tanításokat.

És ha a fentiek nem győznék meg Jehova Tanúit arról, hogy ne olvassanak a Társulatról semmi olyasmit, amit nem a Társulat írt,131 akkor „pornográf anyaghoz” hasonlítják mindazt, amiről a hitehagyottak azt akarják, hogy elolvassák, melynek eredménye „szellemi pornográfia” lenne.132 Aztán, ahogy mindig is teszik, előveszik a 'Nagyágyút':

Amikor egy embertársunk azt mondja: ’Ne olvasd ezt’, vagy ’Ne hallgass arra’, hajlamosak vagyunk elengedni a fülünk mellett a tanácsát. De ne feledjük: most Jehova az, aki megmondja nekünk az ő Szavában, hogy mit tegyünk! S vajon mit mond ő a hitehagyott egyénekkel kapcsolatban? „Kerüljétek őket!”                           

130 Volt két könyv, amelyek miatt a Vezető Testület különösen aggódott 1986-ban (és azóta is): az Elhalasztott Apokalipszis, melynek szerzője James Penton, a történelem- és vallástudományok professzora volt, és a Lelkiismereti válság , melyet Raymond Franz, korábbi testvérük és vezető testületi tagtársuk írt. A Vezető Testület sohasem próbálta meg, hogy kimutassa a rágalmakat vagy féligazságokat ezekben a könyvekben. Egyetlen védekezési módszerük az volt, hogy megpróbálták rávenni Jehova Tanúit, hogy egyáltalán ne olvassanak el semmit sem, amit bárki is az Őrtorony Társulatról vagy a Vezető Testületről mondani akart. Anélkül, hogy neveket említettek volna, ebbe beletartozott Penton és Franz is.                           

131 Az az irodalom, amelynek olvasására ezek az úgynevezett „hitehagyottak” a Tanúkat biztatták, a Társulat saját irodalma volt. A régebbi kiadványaik, amelyből világosan kitűnt, hogy milyen tanításaik voltak régebben, és az újabb kiadványaik, amelyek oly gyakran hamisan mutatták be, hogy mit is tanítottak régebben. - Lásd a 12. fejezetet, „Nem mindig teszik azt, amit mondanak.”                           

132 Ismételten, az az anyag, amit a 'hitehagyottak' szeretnének a Tanúk figyelmébe ajánlani, a saját irodalmuk.

A Vezető Testület mindig azzal erősíti meg propagandáját, hogy kitartóan azt állítja: amit ők mondanak, az Istentől jön. 

A 2002. március 1-i Őrtorony azt mutatja, hogy semmi nem változott 1986 óta: 

„Maga Sátán is folyton átváltoztatja magát a világosság angyalává” — figyelmeztet a Biblia. Sátán szolgái, például a hitehagyottak, ugyanígy „csalárd munkások”, és szintén „átváltoztatják magukat az igazságosság szolgáivá”. Ha az ilyen személyek hamis érvelésére figyelünk, megrendülhet a bizalmunk Jehova igazságot tartalmazó Szavában, a Bibliában, legyengülhetünk, és meghalhat a hitünk. - 11. old. 133

A 2004. február 15-i Őrtoronyban azt kérdezik: „Hogyan kerülhetjük el, hogy megtévesszenek minket a hitehagyottak?”134 A válaszuk természetesen: azáltal, hogy ismerik az igazságot a szervezetükről. Nem lehet őket megtéveszteni, ha ismerik az igazságot. De a Vezető Testület azt javasolja minden Tanúnak, hogy „kerüljék az okfejtéseiket - akár személyesen, akár írott formában, akár az interneten adják elő azokat.”

Ha a Vezető Testület már kezdetben megmondta volna az igazságot a Tanúknak a szervezet múltjáról, akkor most nem kellene olyan keményen dolgozniuk azon, hogy távol tartsák a Tanúkat azoktól, akik valóban elmondják nekik az igazságot. De természetesen, ha akkor igazat mondtak volna ezeknek az embereknek, akkor nem is váltak volna Jehova Tanúivá. 

A propagandájuk nemcsak az embereket démonizálja, hanem az összes vallásos irodalmat, amit nem az Őrtorony Társulat adott ki: 

Balgaság és felesleges időtöltés lenne, ha Jehova Tanúi elfogadnának ilyen irodalmat, és kitennék magukat a hamis vallásos irodalom hatásának, amelynek célja a félrevezetés ... Nem volna tehát bölcs dolog, és Jehova Tanúi nem tisztelnék Isten tanácsát, ha az értékes, szentírási igazságot tartalmazó bibliai segédeszközöket felcserélnék tévedést vagy hitehagyó nézeteket terjesztő vallásos irodalommal.135

133 A 2002. december 1-jei Őrtoronyban propagandista módszereik ismét megmutatkoznak, amikor ezt írják: „...eltéríthetjük és kiolthatjuk Sátán égő hajítófegyvereit, azaz a hamis vádaskodásokat és a hitehagyott tanításokat.” 22. old. 

134 A „hitehagyott” az Őrtorony szókincsének a leggyűlöletesebb és legbecsmérlőbb kifejezése. Az 1998. december 1-jei Őrtorony 15. oldalán mégis a következőt mondják: „Tehát Írás-ellenes volna tőlünk, ha becsmérlően utalnánk olyanokra, akik nincsenek egy hiten velünk.” 

135 Őrtorony, 1987. április 1. Olvasók kérdései (angolban 1984. május 1), 31. oldal. Az úgynevezett „hamis vallásos irodalom”, amely a Vezető Testületet olyannyira aggasztotta 1984-ben, itt is a volt vezető testületi tag, Ray Franz könyvére utal.

Ha a Vezető Testület már kezdetben megmondta volna az igazságot a Tanúknak a szervezet múltjáról, akkor most nem kellene olyan keményen dolgozniuk azon, hogy távol tartsák a Tanúkat azoktól, akik megmondják nekik az igazságot.

Démonizálják azokat a vallásos kiadványokat, amelyeket nem a Társulat írt. 

Azok, akik rabjai annak az elgondolásnak, hogy szervezetük Isten szervezete, képtelenek észrevenni, hogy amit nekik mondanak, annak semmi köze sincs az „Isten tanácsa iránti tisztelethez”, hanem csak egy egyszerű propaganda, amely félrevezeti, és arra biztatja őket, hogy ne bízzanak a vallásukon kívül állókban, akik igazat mondanak nekik, hanem azt akarják, hogy továbbra is bízzanak a vallásukon belül állókban, akik pedig képtelenek és/vagy nem hajlandóak igazat mondani nekik.136 

A Vezető Testület propagandája olyan, mint egy vastag téglafal, amely megakadályozza, hogy mindazok, akik a szervezeten kívül vannak (és tudják az igazságot), elérjék azokat, akik belül vannak (és nem tudják az igazságot). De nem csupán az Őrtorony propagandája zárja el őket a külvilágtól. Szándékos vakságuk által sokan létrehozták saját belső falukat, amely megakadályozza, hogy észre akarjanak venni bármit is, ami esetleg azt sugallhatná, hogy az Őrtorony Társulat talán nem is Isten szervezete.137 

Ábra:

Máté 24:45-47

Az igazság a Társulat történelméről 

Számos oka van annak, miért olyan nehéz Jehova Tanúi számára az, hogy fel kívánják ismerni: a Társulat nem Isten szervezete. Ezek közül néhány tárgyalásra kerül a 17. fejezetben, “Nincs becsületes kiút az Őrtorony vallásból”. Egy bizonyos hittétel különösen fontos sok Tanú számára. Ez pedig egy örökölt ócskaság Rutherford „Milliók, akik ma élnek, sohasem halnak meg” című könyvéből. 

136 A 2003. március 1-i Őrtoronyban a Tanúkat így figyelmeztetik, “Bízni Jehovában azt jelenti, hogy bízunk azokban, akikben ő megbízik. Például, Jehova elrendezte, hogy a “hű és értelmes rabszolga” gondoskodjon a Királyság-érdekekről… Mi bízunk Jehova elrendezésében.” Ez egy újabb hiba, amit minden Tanú elkövet. 

137 Vissza tudok emlékezni egy időszakra, amikor szándékosan nem akartam vizsgálni a szervezet történetét, mivel nem voltam kész arra, hogy felismerjek bármit, ami azt sugallta volna, hogy a Társulat nem az, aminek én gondoltam. 

A Tanúk azt hiszik, ha hűségesek maradnak “Isten szervezetéhez” talán nem kell meghalniuk. 

Az igazság a szervezet történetéről elég nehezen tud eljutni Jehova Tanúihoz. 

Azt hiszik, hogy a “dolgok e jelenlegi rendszerének” a vége olyan közel van, hogy amíg hűségesek maradnak Istenhez és az “ő szervezetéhez”138,addig folyamatosan tovább fognak élni Isten “új világában, amely hamarosan felváltja a dolgok e jelenlegi gonosz, törvénytelen rendszerét”, amelyben “nem lesz többé halál.”139 Ez az ígéret, amelyet hallanak, “a Teremtő ígérete”, ami sok embert arra ösztönöz, hogy elfogadja ajánlatukat egy ingyenes bibliatanulmányozásra. Miután meggyőződtek arról, hogy a Társulat Isten szervezete, ez a remény élteti őket mindenféle megpróbáltatáson keresztül, amivel csak szembe kell nézniük. 

Ha azonban a Társulat nem Isten szervezete, az azt jelentené, hogy ez a hit, ahogyan bemutatják, legalább annyira illúzió, mint az ő “isteni szervezetük”. A Tanúknak nem könnyű megélni az átmenetet abból a hitből, hogy sohasem fognak meghalni, abba a hirtelen felismerésbe, hogy igen. Azonban ez csupán egyike azon realitásoknak, amelyekkel a Tanúk végül hajlandók szembesülni, amennyiben nem kívánnak tovább egy illúzióban élni, és elhagyják azt az elgondolást, amely fogságban tartotta őket. 

Ahhoz, hogy maguk mérlegelhessék a bizonyítékokat, valahogyan át kell törniük mind a saját szándékos vakságuk belső falán, mind azon a külső falon, amelynek építőkövei az Őrtorony propagandája, retorikája, okoskodása,140 megfélemlítése, valamint az a bűntudat, ami “Isten szervezetének” megkérdőjelezéséből és kétségbe vonásából fakad. Ezt megtenni nagyon nehéz a számukra. Valójában talán lehetetlennek is bizonyulhat isteni beavatkozás nélkül.141 

Ábra:

Máté 24:45-47

Jehova Tanúi Az igazság a Társulat történelméről 

KÖVETKEZIK: Mi a helyzet azzal a ténnyel, hogy mindannyian ugyanabban hisznek, függetlenül attól, hogy a föld melyik pontján laknak? Azt mondják nekik, hogy ez is annak a bizonyítéka, hogy a Társulat Isten szervezete. De számít ez egyáltalán valamit? Nem, miután felismertük, hogy min alapszik a „hitbeli egységük”.

138 Ahogyan az a 49. oldalon kifejtésre került, annak érdekében, hogy a Tanúk hűek legyenek “Isten szervezetéhez”, hűségesnek kell lenniük a Vezető Testület embereihez azáltal, hogy elfogadják mindazt, amit csak tanítanak egy adott időpontban, akár igaz az adott dolog, akár nem. 

139 Amikor ajtótól ajtóra prédikálnak, szeretik idézni a Jelenések 21:4-et, mely így szól: „És [Isten] letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak.” Ki ne szeretne ott lenni, amikor ilyen dolgok történnek? De ők úgy gondolják, ahhoz, hogy valaki ott legyen, amikor ezek történnek, „helyeselt kapcsolatban kell lennie Jehova Tanúival.” Lásd a következő fejezet 80. oldalát.                           

140 Szofisztika, álokoskodás: „Ügyesen megfogalmazott és hihető, de nem tényeken alapul, célja pedig a félrevezetés. - Webster 

141 Lásd a „Milyen fajta Tanúknak akar Isten segíteni” fejezetet a 120. oldalon                           

A Tanúknak nem könnyű megélni az átmenetet abból hitből, hogy sohasem fognak meghalni, abba a hirtelen felismerésbe, hogy igen. 

Úgy tűnik, isteni beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy felül tudjanak kerekedni az Őrtorony propagandáján.

Kapcsolódó írások: Egy elgondolás rabjai 10. fejezet, Miért van Jehova Tanúinak hitbeli egységük?