Krisztus egyháza 

Következőnek Isten ezen a világon folytatódó munkája vonja magára Jehova Tanúi figyelmét. „Pünkösd óta”, mondják, „Isten hívja és előkészíti a ‘menyasszonyt’, a ‘kicsiny nyájat’, 144 000 főt ‘megvásárolva a földről’ akikkel Krisztus, mint királyokkal osztozik majd meg az ezeréves mennyei életen és uralkodáson. Ők, Krisztus és az ő menyasszonya, fogják megteremteni a ‘mennyek királyságát’.” 

A „menyasszony”, persze, az evangéliumok és Szent Pál levelei világossá teszik, egy szimbolikus kifejezés a Krisztus által alapított egyházra, és amelynek a Szentlelket küldte Pünkösd vasárnap Jeruzsálemben. Ezzel az egyházzal, Krisztus ígéretet tett, hogy kivár „minden napot a világ végezetéig” (Máté 28:20). Így az Ő egyházának már léteznie kell Pünkösd óta. Ez azonban nem mondható el a csupán a 19. században, Russell pásztor által alapított Jehova Tanú szektáról, akik nem számolhatnak be semmiféle kapcsolatról a Pünkösd vasárnap, a Jézus feltámadását követő ötvenedik napon történtekkel. Azonban a többi írásos hivatkozásról is el kell még hangzania valaminek, ennek a meglehetősen említésre méltó fejezetnek kapcsán. 

Amikor Krisztus az Ő egyházáról, mint „kicsiny nyájról” (Lukács 12:32) beszélt, akkor csupán néhány tanítványához címezte ezeket a szavakat, és arra utasította őket, hogy ne féljenek attól, ha földi szükségletekben szűkölködnek. Egy meglehetősen „kicsiny nyáj” voltak akkor, amikor Krisztus így szólt hozzájuk. Azonban azt nem mondta, hogy „kicsiny nyájnak” fognak megmaradni.  Az legapróbb magokról, amelyek aztán hatalmas fává nőnek (Máté 13:31-32), szóló példázatában megjósolta az Ő egyházának jövőbéli kiszélesedését. Holott biztosan nem állt szándékában lekorlátozni a „kicsiny nyájat” „144 000 főre”. 

A „144 000 főre, akiket megvásároltak a földről” történő utalás még egyszer fordul elő egy másik kontextusban, ahol Szent János erősen szimbolikus nyelvet használva, leírja a mennybéli Bárányról szóló látomását (Jelenések 14:3). A másik szövegkörnyezetben a 144 000, ami 12 négyzete, ezerszer véve, egy képletes kifejezés egy tökéletes számra; továbbá a megváltottak egész csoportjával utal. Nem szó vagy szám szerint értendő a 144 000. Jehova Tanúi a Jelenések könyvéről szóló értelmezése új értelmet ad C.H. Dodd professzor, a protestáns írások tudósa, megjegyzésének, hogy a bibliai értelmezések kötetlen szabadsága számtalan torzszülöttnek adott életet, ez pedig legfőképp a Jelenések könyvének ködös, apokaliptikus írásainak körüljárására igaz, ami „minden rögeszmés ember hivatalos játszótere lett” (The Bible Today folyóirat, 23. oldal) 

Ez, talán, még mindig szembetűnőbb Szent János Krisztus „ezeréves” (Jelenések 20:4) uralkodásáról szóló Jehova Tanúi által adott magyarázatnál.  Az „ezer év” szó szerinti értelmezése teljesen ellentétben áll a metódussal, amit a Jelenések többi része vagy az Apokalipszis megkövetel. Az „ezer”, mint év, nem szám szerint értendő, sokkal inkább képletes, egy meghatározatlanul hosszú korszakot kell érteni ez alatt. A protestáns „New Commentary on Holy Scripture” (Új kommentár a Szentírásról) helyesen állítja, hogy az „ezer év” az Krisztus megtestesüléskénti és a második eljövetele (az idők végezetén, hogy bírája legyen az egész emberiségnek) közötti egész időszakra utal. A szó szerint vett „millennium” elképzelése, ahogyan azt Jehova Tanúi tanítják, igencsak hamisnak bizonyult. 

Az emberiség sorsa 

Nem szabad azt gondolni, hogy Jehova Tanúi csak a „144 000”-rel, a számmal, amit annyira félreértenek, kapcsolatban táplálnak reményeket. „Jézus is meghalt”, mondják nekünk, „az Ő ‘más juhaiért’, amelyből olyan sok van. Az ehhez hasonló juhokhoz eljut a hívás”. 

Az az elképzelésük, hogy Krisztus királyságát két osztály fogja alkotni az örökkévalóságig; egy részük a mennyekben, ahova csak a kiválasztott 144 000 fog menni; a másik részük pedig a földön, ahol a „megmentettek”, vagy „jonadábok” örökké laknak majd, házasodnak és sokasodnak, soha senki sem hal meg, az időkorlátoktól függetlenül léteznek majd. A föld rendelkezésére álló véges hely problémáját nemes egyszerűséggel elutasítják. (Természetesen egy mindenható és végtelen Isten számára még ez a dilemma sem okoz gondot!) „A más juhoknak” a tolongás vitatható kiváltsága jut, hogy örökké összezsúfolódva éljenek a végtelenül sokasodó milliónyi emberrel a föld felszínén. Evidens, hogy a 144 000 elsőosztályú jegy a mennyekbe már elfogyott; és most Jehova Tanúi kötelességüknek érzik, hogy előjegyezzék az embereket, vagyis a leendő juhokat, e föld örök legelőmezeire. 

Mondani sem kell, a mi Urunk utalását a „más juhokra” teljesen rosszul használják Jehova Tanúi. János 10:16-ban, azt mondja: „Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor”. Pusztán összehasonlítja az általa létrehozott egyházat a régi izraelivel. Izrael, mint Isten választott népe, a zsidókra korlátozódott le. Jézus itt kijelenti, hogy a pogányok, éppúgy mint a zsidók, megkapják a kiváltságot, hogy az „új Izrael” tagjai legyenek. Az egyháza egy nyájat fog alkotni, egy felsőbb fő alatt egyesülve, amely, mint pásztora, fogja vezetni az egyházat földön. 

A megszállottságuktól vezérelve, Jehova Tanúi tovább mennek és figyelmeztetik az emberiséget a félelmet ébresztő katasztrófáról, amely, állításuk szerint, el fog ragadni mindenkit, aki megtagadja az ő üzeneteiket. „Törekedjetek igazságosságra, törekedjetek jámborságra; így talán ti lesztek azok, akik elbújhatnak Jehova haragjának napján, amikor az egész földet felemészti Isten féltő gondosságának tüze, amit ‘Armageddonként’ ismerünk”. 

Az általuk hirdetett igazságosság könnyen hozzáférhető. Az „igazak” attól váltak azzá, hogy csatlakoztak Jehova Tanúihoz; mindazonáltal az ezekre az emberekre jellemző fanatikus arrogancia messze esik a jámborság fájától! Ami pedig az ordító literalizmusukat illeti, amivel az Armageddon csatáját értelmezik, senkit sem fog meggyőzni, aki megérti a Jelenések könyvének rejtélyes és szimbolikus mivoltát. Ott az „Armageddon” egy képletes kifejezésként szerepel, ami Krisztus végső győzelmét szimbolizálja a gonosz felett, amit Szent János analógiaként használ az utalásra (Bírák 5:19) a kánaáni királyok, Meggiddó hegyénél (Har-Mageddon) elszenvedett vereségére. 

A sátáni világ 

„A betű szerinti föld, természetesen,” sietnek a magyarázattal, „nem pusztul el a tűzben, mert ‘a föld mindörökké megmarad’”. Azonban az, hogy a föld mindörökké megmarad, csak további szövegmagyarázati hulladék. A Biblia sehol sem állítja ezt. Igaz, hogy a Prédikátor 1:4 azt mondja „Egyik nemzetség elmegy, és a másik eljő; a föld pedig mindörökké megmarad”. Mindazonáltal ez alatt egy pillanatig sem értette azt, hogy a föld örökké fog létezni. Pusztán annyi jelentést tulajdonított neki, ahogyan azt a jelenbeli tapasztalataink is alátámasztják, hogy generáció generációt követ majd. Éppúgy beszélt, ahogy Tennyson A patak című versében, ahol a patak így szól: „Az ember jő, megy - én megyek, előre csak örökkön” (Jánosi Gusztáv fordítása). Ezt „örökké” értelemben felfogni meglehetősen abszurd lenne. 

Amit valóban el fog emészteni a tűz, a földön kívül, az Jehova Tanúi szerint „a dolgok vagy a világ gonosz rendszere, amelynek a Sátán az istene”. Számukra minden és mindenki sátáni, kivéve a szervezetüket és annak tagjait. Noha nagyon felkavarónak találnák Szent János leírását a Sátán igazi képviselőiről, ha fel tudnák fogni a szavainak jelentőségét. „Gyermekeim, itt az utolsó óra, és mint hallottátok, hogy eljön az antikrisztus, most sok antikrisztus támadt . . . Az az antikrisztus, aki tagadja az Atyát és a Fiút” (1János 2:18, 22). Jehova Tanúi maguk is ezt teszik a Szentháromság és Krisztus istenségének tagadásával. 

Hogy támogassák a „világ” elkárhoztatásáról szóló elképzelésüket, azonban, azt állítják, hogy Jézus a következőt mondta: „Az én királyságom nem része e világnak” (János 18:36, ÚVF), ezzel egy újabb példáját bemutatva a bibliai szövegek felelőtlen és helytelen kezeléséről. Mert az idézett szavak semmilyen utalást nem tartalmaznak a földi királyságok bármiféle feltételezett romlottságára, gonoszságára, ahogyan arra sem találunk utalást, hogy mindegyik királya maga a Sátán volna. Jézus csupán elmondta Pilátusnak, hogy az övé nem egy földi, múlandó királyság, mint amilyenek e föld királyságai. Ennyi az egész. Hogy Krisztus mit gondolt a világról erkölcsi és szellemi nézőpontból, azt máshol kell keresni. 

Egy újabb próbálkozás: „Jakab figyelmeztette a tanítványokat”, mondják, „hogy ‘a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel’ (Jakab 4:4). Ezért Jehova Tanúi elkerülik ezt”. Ez, azonban, egyszerűen nem működik így. Szent Jakab nem ítéli el a világot, mint olyat, abban az értelemben, ahogy Jehova Tanúi akarják. Jakab egyszerűen csak a világban megszerezhető vagyon, örömök és tiszteletadás erkölcsi jellemével foglalkozik. Ezek a dolgok vagy felülkerekednek rajtunk, ezáltal készek vagyunk hajszolni őket Isten törvényein keresztül is, így eldobva az Ő barátságát; vagy a saját magunk uraivá válunk, önmegtartóztatás gyakorolva a világ nyereségeivel szemben, hogy ne sértsük meg Istent; akár nélkülük elboldogulva, ha bűnbeesés nélkül nem elérhetőek. Ez a dolog nagyban különbözik a „gonosz világ” kárhoztatásától mindazok számára, akik nem fogják el Jehova Tanúi szervezetét, rosszindulatú és gyűlölködő örömöt találva a legszörnyűbb elképzelt katasztrófákban, ahogyan azok eljönnek és megbüntetik őket!  

A vég jelei 

Annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy szavaik értő fülekre találnak, Jehova Tanúi sosem fáradnak bele abba, hogy a világvége közelségéről beszéljenek. „A jelenlegi generáció látja a Krisztus második jelenlétét jelző jeleket: ‘Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé … és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért . . . És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon’ (Máté 24)”. 

Na már most, ha egy dolog tisztázásra került ebben a leírásban az biztos az, hogy Charles Taze Russell üzenete nem „Isten országának evangéliuma”. Csak önjelölt próféták meredek elképzeléseiből áll, amelyekbe a világ már rég belefáradt. Mi ad rá okot, hogy több bizalmat szavazzunk Russell Szentírás félreértelmezéseinek, mint más modern szekták alapítóinak, legyen az Mrs. Mary Baker Eddy az ő Keresztény Tudományával, vagy Joseph Smith és a mormonok, vagy Ellen G. White és a Hetednapi Adventisták, esetleg Divine Atya a „Béke - a csodálatos” küldetésének, vagy épp bárki másnak? 

Ami pedig a „jeleket” látó generációnkat illeti, nos, az elmúlt 20 évszázad minden egyes generációjában akadtak emberek, akik Krisztus második eljövetelének jeleit vélték látni a saját korukban. Semmi nem ad rá okot, hogy elhiggyük, hogy a „jelek” most különösen evidensek lennének, mint az elmúlt századok valamelyikében. Krisztus szándékosan állt el attól, hogy egyértelműen beszéljen a témáról, ezt mondva a tanítványainak: „Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett” (Cselekedetek 1:7). A folyamatosan jelenlétét ígérete azoknak, akik hozzátartoznak, hogy az Ő bennük lakozó ereje lehetővé teszi majd számukra, hogy felülkerekedjenek a bűnön, és hogy végül a jó és rossz közti küzdelemben csúcsosodjon ki, amikor újra eljön a teljes dicsőségében és magasztosságában. A fanatikusok magabiztossága, akik a Szentírás durván szó szerinti és materialista értelmezésére alapozzák a jóslataikat, merő önteltségről és arroganciáról árulkodik. 

Örökkévalóság a Földön 

Azonban Jehova Tanúi nincsenek lemaradva, ami a közelgő ítélet végkimenetelét illeti. „Miután elpusztítja ezt az öreg világot,” mondják, „Krisztus fogja beharangozni az új világot, ahol ‘az igazságosság lakik’ majd. Nem lesz több háború, félelem, vagy szűkölködés”. 

Mindazonáltal az örökké tartó földi álparadicsom egy illúzió csupán, mindenféle bizonyíték hiányában. Amikor Krisztus valóban újra eljön az azért lesz, ahogyan Ő maga is kijelenti, hogy bíráskodjon az emberiség felett; és ennek az ítéletnek az eredménye lesz az, hogy a bűnüket nem megbánó gonosz emberek „elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre” (Máté 25:46). A végzet vagy egy másvilági pokolba vagy egy másvilági mennybe vezet. Mi több, Krisztus visszatérése fogja tanúsítani a holtak feltámadását, és a kozmosz rejtélyes megújulását és átalakulását, amire az írás csak „új ég és új földként” utal (2Péter 3:13). 

A következő állításukkal, miszerint „még a holtakról is megemlékeznek, hisz ‘lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak’,” egyetlen keresztény sem tudna vitába szállni. De még amikor Jehova Tanúi helyesen is beszélnek, szinte biztosra vehető, hogy rosszul értelmezik. Ami azt illeti, a saját tanításaik szerint, semmilyen feltámadás sem létezhet. Elvégre tagadják az emberi lélek halhatatlanságát. Ragaszkodnak ahhoz, hogy amikor az ember meghal, egyetlen része sem éli túl. Egyszerűen nem létezővé válik. Nincs semmi belőle, ami feltámadhatna. Legjobb esetben, Istennek módjában állna teremteni egy másik lényt, aki az előző tökéletes mása lenne. De ez az új lény teljesen más lenne, egyáltalán nem ugyanaz a személy. Ez nyilvánvalóan nem egy korábban létezett személy feltámadása. Mindazonáltal Jehova Tanúi abszolút nem tűnnek jártasnak se a filozófiában, se a logikában, sem pedig a Szentírás értelmezésében. 

Az erről a földről alkotott üdvözítő kép újra belebeg a szemük elé. „Mindennemű fájdalom, gyötrelem, siránkozás megszűnik majd, még a halál is elpusztul. A föld pedig egy hatalmas paradicsommá válik.” De hiszen a Biblia sehol sem tanítja, hogy a föld valaha is hatalmas paradicsommá válna! Krisztus mondta, az ő magasztos testében, aki e földről szállt fel a mennyekbe, a tanítványainak: „Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek . . . hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:2,3). Ami pedig a mennyei körülményeket illeti, azt mondaná az önjelölt Jehova Tanúinak, amit a szadduceusoknak is mondott: „Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát. Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben” (Máté 22:29, 30). Ha Isten angyalaivá válunk a mennyben, akkor nem lesz szükségünk semmilyen abszurd módon elképzelt, anyagi lakhelyre a földön. 

Konklúzió 

„Így Jehova igazolást nyer, ahogyan az Ő akarata, e földet illetően, teljesen megvalósul„ ez a hivatalos állítás foglalja össze az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulat által hirdetett tantételt. „Röviden szólva, ezt tanítja a Biblia Jehova Tanúinak, és ez az, amit ők hisznek”.

Még egyszer utoljára is ki kell emelni, hogy Isten sehol sem ismeri el, hogy „Jehova” lenne a neve. Továbbá, nincs semmiféle akarata a földdel kapcsolatban, ami bármilyen módon is kapcsolódna a Tanúk által elképzeltekhez. Ez az egész elkeseredett rendszer méltatlan az emberi intelligenciához, ellent mond a Szentírás tanításainak, és valóságos sértés Isten személyére nézve. A tantételek a Biblia majdnem teljes félreértéséből jöttek létre, nem a megértésnek köszönhetően: a beléjük vetett hit pedig nem más, mint naivitás. 

Ennyit tehát a magyarázatról, amit Jehova Tanúi maguk adtak az ő új hitükről. Kezdetben panaszkodtak, hogy mások nem adnak pontos beszámolót a tanításaikról; de, ahogy az már korábban elhangzott, nincs ok, amiért bárkinek is elferdítésekhez kellene fordulni, annak érdekében, hogy az általuk elmondottak igazát cáfolják. Semmi más nem fedi fel jobban a tantételeik hamisságát, mint a saját magyarázataik. 

Természetesen sokkal többet el lehetett volna mondani erről, mint amire ez a kis könyv lehetőséget adott, amely szándékosan csak a saját, hivatalos összefoglalójuk magyarázatára korlátozódott le. Mindenek felett, a rendszerükből majdhogynem teljesen hiányzó erkölcsi és bibliára vonatkozó értékek sokkal nagyobb figyelemért kiáltanak, mint az elénk tárt aspektusok. Az ember ebben hiába keresi a tiszta vallásos szellemet. Az életbevágó keresztény értékek, mint például a hit, reménység és irgalmasság, helyett csak babonásságot, feltételezéseket, a mi Urunk elhanyagolható mértékű személyes szeretetét, és embertársaink keserű elkárhoztatását kínálja. A testi irgalomszolgálatok egyikét sem ösztönözte a világon. Az alázatosság, gyengédség és türelem mind idegen számára. Ha a Tanúk mások kezei közt szenvednek, ahogyan azt örömmámorosan állítják, nem boldogan teszik, hanem neheztelve; átsiklanak a tény fölött, hogy csak azok a szenvedések számítanak, amit az Ő kedvéért szenvednek el (ami máskülönben Krisztus igazi követőinek ismérve), és nem azok, amelyeket magukat tanítványoknak színlelő Tanúk hoznak a fejükre, a saját rossz és helytelen viselkedésüknek köszönhetően. 

Mindazonáltal nincs hely, hogy teljesen belemenjünk ezekbe a nagyon fontos dolgokba. Meg kell maradnunk a hivatalos állításukról szóló elemzés mellett, ami, mindezek után, több mint elég, hogy rájuk bizonyítsa a tanításaik hamisságát. Csak a történelem nem ismerete, az írásos értelmezés alapszabályainak nem tudása, és a logika alapvető szabályainak teljes hiányosságai - amelyekhez még végtelen naivitás is párosul - találhatnák távolról hihetőnek a hitvallásukat.

Fordította a jehovatanui.blog.hu csapata [2013]