Találkoztam Larry-val, a Hyde Parki vénnel, akivel tanulmányoztam az egyetemi nyarak idején, és feleségével Dotty-val és bátyámmal, Steve-vel (a kérésemre), Larry otthonában a következő hétfő este.
Miután Larry, Dotty és Steve elé tártam az esetemet, a vádolás kezdődött elölről. Larry vádolt, hogy "túlságosan filozofáló" vagyok, és azt mondta, hogy "mindig ez volt az utam". Gúny tárgyává tette, hogy "túl intelligens" vagyok. Miután észrevette, hogy ezek a vádak nem érnek el semmit, elkezdett vádolni, hogy túlságosan vágytam apám kedvében járni! Természetesen apának semmi köze nem volt ezekhez a dolgokhoz. Larry szalmaszálba kapaszkodott. Mint Steve, ő is képtelen volt szembenézni a történtekkel. Mint minden kegyes Tanú, hihetetlenül képtelen volt még a gondolatot is beengedni elméjébe, hogy valaki nyíltan eldönti, hogy a Szervezet rossz.
Az esete előrehaladtával, ahogy folytattam a bizonyságtevést, Larry egyre jobban zavart lett és idővel nagyon dühös. Láthattam, hogy az életének alapja, az Őrtorony Társulat erősen megingott. Az én életem alapja viszont, Jézus Krisztus mint megingathatatlan lett bemutatva. Csodálatosan nyugodt maradtam a vita órái alatt, fenntartva és vigasztalva a Szent Szellem által.
A következő vasárnap délután újra találkoztam Larry-val, ekkor a Királyság Teremben, együtt Jamie-val és bátyámmal Steve-vel, hogy átadjam a véneknek az elkülönülő levelemet. Steve rendesen nem lett volna jelen ezen az összejövetelen, de tudva, hogy ez az utolsó lehetőségem, hogy bizonyságot tegyek neki, én kértem, hogy legyen ott.
Két órán át vitattunk a tanulmányozásom során felvetett sok témát, beleértve Krisztus istenségét, a Szent Szellem személy voltát, Krisztus visszatérését és a megváltást. Amint bizonyságot tettem nekik, Larry és Jamie egyre inkább letörtekké váltak. Elutasították, hogy belenézzenek a két hüvelyk vastag tanulmányozási jegyzetembe. Amikor végül látták, hogy a hitemet Krisztusban nem lehet megingatni, azt firtatták hogy vajon újjászülettem e. Amikor azt feleltem, hogy "Igen!", Jamie megvetően visszavágott "Szóval te is beállsz az újjászületettek közé? Nem tudod, hogy ők megölnek másokat?" Általában mosolygós arca vörös volt a haragtól. Végül, amikor már eleget hallottak, Larry megkérdezte tőlem: "Kevin, van valamid számunkra?" "Igen" feleltem, és átadtam elkülönülő levelemet.
1984. november 24.
Kevin R. Quick
xxxxxxxxxxx
Hyde Park, N.Y. 12538
Jehova Tanúi
Crum Elbow Rd.
Hyde Park, N.Y. 12538
Kedves barátaim,
mint tudjátok, évek óta sok kérdésem volt az Őrtorony Társulat különböző
tanításainak pontosságáról. Aziránti erőfeszítésemben, hogy eloszlassam
kételyeimet a szervezet alaptanításainak megbízhatóságáról, az utóbbi időben
lefolytattam egy kiterjedt, személyes és tárgyilagos Bibliatanulmányozást.
Sok száz óra és több mint hétszáz rendszerezett írásszöveg után tiszta
lelkiismeretem nem engedi meg tovább közösségem fenntartását Jehova Tanival,
és azonosulásom az Őrtorony Biblia és Traktátus Társulattal a továbbiakban
pusztán képmutatás lenne.
Kérem, fogadjátok ezt a levelet mint önkéntes kívánságomat elkülönítésemre
a Jehova Tanúiként ismert szervezettől.
Tisztelettel
Kevin R. Quick
"És most mit szándékozol tenni" kérdezte Larry amint kimentünk a Királyság Teremből és a parkoló felé mentünk. "Nem vagyok biztos benne", feleltem, "bármire vezet Isten, meg teszem. Lehet, hogy kiadom a tanulmányozási jegyzetemet, talán könyvet írok arról, amin keresztülmentem Jehova Tanúival; amerre Isten vezet." Ahogy elértük Larry kocsiját, emlékeztettem, mit mondott nekem Dotty öt évvel korábban: ha rájönne, hogy nem Jehova Tanúié az igazság, elmenne. Felhívtam erre a figyelmét és kértem, adjon egy esélyt Jézusnak az életében.
Ekkor odamentem Jamie autójához és felajánlottam Steve-nek, aki a hátsó ülésen ült, egy másolatát tanulmányomnak, melyet neki készítettem. Visszautasította, ahogy arra számítottam. Ahogy elindultak vissza az Őrtorony Farmra Wallkill-be, utolsó szavaim ezek voltak hozzájuk: "Dicsőség Jehovának!"
Beültem a kocsimba és hazahajtottam. Ahogy felfelé hajtottam az úton szüleim háza felé, Brad menyasszonya (most már felesége) Leslie jött szembe, Megállt egy percre beszélgetni.
"Megtörtént!" mondtam. "Nem vagyok többé Jehova Tanúja! Épp most adtam oda a véneknek az elkülönülő levelemet. Szabad vagyok!" Igen, először hét év óta, szabad voltam! Ahogy Jézus mondta: "Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek." (Jn 8:36)
Utolsó kommentek