–—Néhány olyan személy történetét szeretném megmutatni, akikkel személyesen is volt szerencsém találkozni. Bár elmondható, hogy nincs két teljesen egyforma eset, ez a bepillantás a "hitehagyottak" világába nagyban árnyalhatja a róluk festett képet. – Keresemazutam
(1Teszalonika 5:21)
Györgynek hívnak,
35 évig voltam Tanú,
26 és fél éve különültem el.
Tudom rólad, hogy az istenhit központi szerepet játszik az életedben. Mindez láthatóan és érezhetően nem a felszín, nem egy kirakat, hanem az éned lényegi része. Kiváltságosnak érzem magam, amiért lehetőségem van tanulságokat keresni az életedben!
Vissza tudsz emlékezni az első alkalomra, amikor a teremtőre gondoltál?
Milyen idős lehettél, és milyen körülmények alakították az akkori világodat?
Vallásos, római katolikus családba születtem. Számomra az első pillanattól kezdve magától értetődő volt, hogy imádkozunk, templomba járunk. Amikor kezdtem iskolába járni, két évig még rendszeres hittanóra volt; én ezeken az órákon éreztem magamat a legjobban. (Bár akkoriban minden más jegyem is jeles volt.) Szüleim a hittant oktató tanárnővel személyes barátságot ápoltak, és két jezsuita szerzetes is volt az ismeretségi körükben. Nagyon sok katolikus gyermek-, és ifjúsági könyvet kaptam tőlük kölcsön, és ezek a színes történetek egészen elvarázsoltak. Természetesen elsőáldozó is lettem, és ministráltam, majd bérmálkoztam is.
Utolsó kommentek