ISMERED A TÉNYEKET?  (Őrtorony 2018. aug. 3.o.)

Az utolsó alcímmel kezdem: "A bibliai alapelvek megóvnak minket"

De mitől is kellene megóvni bárkit bibliai alapelvekkel?
A tények megismerése veszélyeztetne valakit?
Ha mellőzöm a szarkazmust, a komoly szavak láttán gondolhatnám, hogy csakis hiteles információra, valódi segítségre számíthatok a témával kapcsolatban. De ez a remény nem túl megalapozott, ha az Őrtoronycikk végén található összegzést nézem, ami megmutatja, hogy mennyire veszi komolyan ezt a tanulmányozást maga a szerző.
A 3 alapelv tehát az összefoglalásban (19.bek.) így hangzik:

1. ... butaság és megalázó, ha felelünk valamire, mielőtt hallanánk a tényeket (Péld 18:13). 
2. ... ne higgyünk el kérdés nélkül minden szót (Péld 14:15). 
3. ... függetlenül attól, hogy mennyire vagyunk tapasztalt keresztények, vigyáznunk kell, nehogy a saját értelmünkre támaszkodjunk (Péld 3:5, 6).

Állítólag ezek a bibliai jótanácsok, segítenek hozzá a tények megismeréséhez. Hogy milyen témában és milyen eredményességgel, esetleg van-e kivétel, arról nem szól az írás, így nem is csoda, ha az egyszeri tanulmányozó, zavarba jön amikor igazi konklúziót keres benne.

Mindenesetre már ránézésre is adódik néhány kérdés, melyekre nagy valószínűséggel akkor sem ez a cikk válaszol majd, ha pont a benne olvasható kijelentések vetik fel a problémákat.
Mint pl.:

Ezentúl szabad lenne kérdésekkel meggyőződni az összejöveteleken hallottak vagy az Őrtoronyban olvasottak igaz voltáról?
Ha a bibliai alapelvek megóvnak a saját értelmünktől, másokétól ki fog? Vagy csak a sajátunk veszélyes, másoké nem?

Egy fontos tényt azért megállapít az 1. bekezdés:

Igaz keresztényekként fontos, hogy képesek legyünk felmérni az információk hitelességét és helyes következtetésekre jutni. Különben sokkal sebezhetőbbek leszünk Sátán világával szemben, amely szeretné eltorzítani a gondolkodásunkat.

A helyes következtetés szembeállítása a sátáni torz gondolkodással, valóban nyomatékot ad a témának. De ezzel csak azt érik el, hogy mégjobban felcsigázza az olvasó figyelmét, a konkrét és használható útmutatás, módszer vagy legalább valamiféle szakirodalomra történő hivatkozás iránt. Azt nagyon nehéz elképzelni, hogy valódi segítséget ez az Őrtorony kínálna a kritikai gondolkodkás képességének fejlesztéséhez, hiszen így az olvasók könnyedén észrevennék a szervezet tanításaiban is a megalapozatlan és félrevezető állításokat, vagyis képesek lennének annak kritikájára is!

Ahhoz, hogy a 21. sz-ban ne higgyünk el minden szót, ismerjük meg a tényeket, kutassunk hiteles információk után és elemezzük azokat, biztosan nem elég a bibliaismeret és meglepő lenne, hogy erre a képességre egy olyan vallásos folyóiratból kapnánk kielégítő választ, amely csupán 3 bibliaversre redukálja a segítséget. Az pedig kifejezetten gyanús, hogy pont az Őrtoronyban jelenne meg használható tanulmány erről a témáról, hiszen szervezeti, és bibliai témákban eddig a kínos tények inkább rejtegetve voltak, mint bemutatva.

Az Őrtorony mindenesetre azt a látszatot kelti, mintha a tények megismeréséhez ő adná az életmentő mankót amit senki más nem tud vagy nem hajlandó rendelkezésre bocsátani.

De miért segítene a szervezet bárkinek olyan képességek elsajátításában, melyek birtokában lelepleződnének kétes dolgai a tagsága előtt. Ezt kideríteni nem lesz könnyű azoknak, akik következetesen alkalmazták a szervezet korábbi tanácsait a tanulás és az iskolák mellőzésére vonatkozóan, mert eszközeik, módszereik vagy tehetségük is nagyon korlátozottak, melyek képessé tehetnék őket az információk megkülönböztetésére, kiértékelésére. Ők egyszerűen kiszolgáltatták magukat az Őrtorony információs csatornának, bármit is kapjanak onnan, elfogadják azt.

Nem könnyű megfogalmazni, hogy mi lehet az igazi célja egy ilyen témának Őrtorony főcikkben, amit legkevesebb 8 millió aktív tanú fog tanulmányozni, minimum 8 millió órát fordítva erre.
Akárhogy is van, a 3. bekezdés is egy ténynek látszó megállapítással indít:

napjainkban rengeteg információval bombáznak minket.

A tömegkommunikációs eszközökre hivatkoznak, de az nincs megmagyarázva, hogy mit kell érteni bombázás alatt. Nagyon úgy tűnik, hogy csupán az információ mennyisége és a hozzáférés lehetősége már bombázást jelent az Őrtoronynak.

Pedig nagy különbség van a kettő között. A tv, rádió, internet és a sajtó felhasználásával persze lehet információ-bombázást folytatni, de ezt sokkal inkább az Őrtorony szervezet teszi és nem kizárólag azok akikre mutogat.

Csak bele kell gondolni, melyik médium elől nem lehet kitérni?
Kinek a módszere, mindenkit elérni az információval, még azt is akit az nem is érdekel?
Egy Jehova Tanúja ki tudna térni a szervezeti információ-bombázás elől, ha akarna?
Úgy, hogy jó hírneve maradjon a gyülekezetében, biztosan nem. Mindenki tudja, hogy a szervezet nem teszi lehetővé a tagjainak, hogy szabadon döntsenek, melyik információt fogadják el. Az internetre viszont az csatlakozik aki akar. Személyes döntésen múlik. Még kommentálni is lehet a legtöbb helyen és nem előírás, hogy pozitív véleménnyel. A tv-t sem erőlteti a tv társaság, sem a műsorszolgáltató, senki. Be lehet telefonálni, sms-ezni nekik és megköszönik, nem hogy rosz társaságnak tartanának miatta. Azt sem írja elő senki és semmi, hogy legyen internetem vagy tv-m, okostelefon vagy tablet.

Tehát az, hogy bombázna az Őrtoronyban is megemlített két médium, erős túlzása a tényeknek, mindjárt a téma elején, elterelve a figyelmet arról, hogy az Őrtorony viszont megteszi ezt, méghozzá úgy, hogy a tömegkommunikáció minden formáját szélsőséges módon használja. A tömeg szónak pedig a szervezet gyakorlatában kettős értelme van. Nem csak arra utal, hogy tömegekhez juttat el üzeneteket, hanem azt is jelenti, hogy az üzenetei, tömegcikk jellegűek. A tanítások nem kidolgozottak, nem időtállók, és a legtöbb esetben nem olyan érdekesek, hogy őszinte lelkesedést váltana ki a tagokból, mégis olvasni, tanulmányozni, megnézni és meghallgatni kényszerülnek ezt a "teokratikus-bulvárt". Tökéletes példa erre ez a cikk is.

Előírja hetente többször is a “tanulmányozási alkalmakat” meghatározott forrásból, válogatni nem enged, megszabja, hogy mi legyen arról a vélemény és azt is, hogy mi nem! Kérdésekre és főleg ellenvetésekre nem ad lehetőséget, sőt bünteti azokat, akik mégis próbálkoznak ilyesmivel. Az öj-re minden tanúnak el kell menni és végig kell hallgatnia a programokat, ha tetszik, ha nem. Nem lehet kikapcsolni, kimaradni, megbírálni! Még csak kitérni sem a szervezeti propagandaáradat elől. A kívülállókat is rendszeresen megkeresik, megállítják a leglehetetlenebb időpontokban, akkor is, ha azok nem akarják. Tanúskodó leveleket, meghívókat, szóróanyagokat hagynak százezrével, kéretlenül a postaládákban, hogy a közel 50 millió példányos 2017. áprilisi oroszországi provokációról, a spam-kampányról már ne is beszéljünk!

Miért lenne tehát bombázás az ami szabadon választható a kereskedelmi médiából és miért nem az, amit a szervezet viszont rákényszerít a tagjaira?
Vajon akkor ki is bombáz az információval?

És mit tehet az Őrtorony szerint az akit bombáznak az információval?

A Példabeszédek 14:15-re hivatkozva azt tanácsolják, hogy alaposan vizsgálódni kell, nehogy hazugságok vagy pontatlan információk áldozatává váljunk. Azonban rögtön ezután hozzáfűzik, hogy ne pazaroljuk az időnket nem megbízható híroldalak olvasgatásával.
De a tanúk közül tényleg mindenki tudja, hogy mik azok a nem megbízható híroldalak?
A 4. bekezdés mindenesetre ebből a feltételezésből indul ki, hiszen megmagyarázva nincsen sem itt, sem később, hogy ezt milyen módszerrel lehetne eldönteni.

Tehát a szervezet inplicit állítása, hogy tagjai tudják, mik a megbízhatatlan híroldalak, mégis látogatják azokat, ezért figyelmeztetni kell őket. Nem sokkal az alapos kutatásra való buzdítás után az időpazarlás említése, kissé következetlennek tűnik. Egy egyszerű olvasó nem biztos, hogy tud valamit kezdeni ezzel az ellentmondással. Különösen, ha az indoklást is figyelembe vesszük.
Hiszen, ha valaki tudja, hogy nem megbízható egy oldal, vajon miért nézegetné azt?
Ha meg nem tudja, akkor nem inkább megtanítani kellene, hogyan különböztesse meg a fake newst a valóditól?
Ez a cikk azonban a riogatáson kívül gyakorlatias segítséget nem nyújt az olvasónak ilyen ügyben. Feltűnő, hogy még azok a Bibliai megjegyzések is hiányoznak, amelyek talán a legtöbb kereszténynek először jutnának eszébe a témával kapcsolatban. A Csel 17:11; Galata 1:8,9 típusú bv-ek valamiért mellőzve vannak a tények témakörben!
Talán mert azok hatálya a szervezeti tanításokra és információkra is vonatkozna, de jobb, ha annak hitelességét nem vizsgálja senki, még akkor sem, ha maga Isten Szava szólít fel rá?
Miért meri Isten Szava kijelenteni, hogy "ihletett írásokat nemes dolog megvizsgálni", ha pedig szervezeti tanításokra alkalmazná valaki, akkor ugyanennek a kísérletnek harsány hitehagyózás lenne a következménye?
A vezetőtestület konokul, még idézni sem hajlandó az erre vonatkozó bi. tanácsokat, akkor sem, amikor kifejezetten ennek a témának szentel egy teljes tanulmányozási cikket!?
A hitehagyottak oldalaival kapcsolatban felteheti-e egy tanú, csupán az Őrtorony által felvetett kérdéseket?
Mint pl.:

"ISMEREM A TÉNYEKET?" róluk vagy a tanításaikról?
Az ő közzétételeik, megnyilvánulásaik, tanítások egyáltalán?

És alkalmazhatja-e a módszert, amit az Őrtorony javasol, ti.
"jól tesszük, ha alaposan megvizsgáljuk amit hallunk"? (3.bek.)

Vajon a 4. bekezdés tényeket közöl, amikor azoknak a céljairól, eszközeiről ír, akiket ellenséges hitehagyottként tüntet fel, mert valamikor kikerültek a szervezet fennhatósága alól, miközben Írásellenes tetteket meg sem próbál rájuk bizonyítani, még csak említeni sem?
Mennyire hangzik ésszerűen, hogy kizárólag az a szervezet ad megbízható információt a hitehagyókról és tevékenységükről, amelyik köztudottan ellenségként aposztrofálja őket?

Az Őrtorony az, aki nem tud és nem is hajlandó másként tekinteni a szervezetet elhagyókra mint ellenségekre.
Mennyire lehet megalapozott az az információ amit állítólagos ellenségeiről közöl, amikor a tájékozódást egy olyan írásban is megtiltja (mint ez a cikk), melynek azt a címet adja, hogy Ismered a tényeket? és az azokra alapozott döntések fontosságát, ésszerűségét hangsúlyozza a tagjainak?
Ezt nem inkább következetlenségnek és súlyos elfogultságnak nevezik?

Ennek a témának a "tények" kifelyezés definíciójával kellett volna kezdődni, de legalábbis azzal, hogy az Őrtorony cikk írója közli, milyen értelemben fogja használni. A szó definiálásában vannak eltérések pl. ha jogi, gazdasági vagy történelmi tényekről beszélünk.

A szervezet azonban sokkal tágabban és főleg kiszámíthatatlanul értelmezi a szó jelentését és használja az írásaiban. Pedig azok a weboldalak, melyeket a 4. bekezdés hitehagyók munkájának bélyegez, általában jól látható helyen közlik, a céljukat és a legtöbb, kínosan ügyel is ezek betartására. A közismertebb ilyen magyar oldalak impresszuma rendkívül visszafogott, udvarias megfogalmazásban, szinte kizárólag segítő szándékot, tájékoztatást tűz ki célként az oldal létrejöttével és fenntartásával kapcsolatban. Némelyik, egyenesen felkéri az olvasóit, hogy tegyenek kritikai észrevételeket, ha az oldalon található információval kapcsolatban valami pontatlanságot észlelnének.

Az Őrtorony pedig még a saját tagjaitól sem fogadja ezt el, nem hogy kívülállóktól. Így hát egyáltalán nincs abban a helyzetben, hogy megmondja más weboldalakról, hogy azok milyen céllal lettek létrehozva és főleg nevetséges a Tények főcím alatt, hiszen tisztán látható és könnyen ellenőrizhető, hogy a 4. bekezdés mindezekről nem, hogy tényeket nem mond, egyenesen valótlant állít. Ha valaki mégis csupán az alapján ítélné meg egy honlap célját, amit a konkurenciája (ez esetben a szervezet) állít róla és fenntartójáról, az pont abba a hibába esne, mint amitől a 4. bekezdés látszólag meg akar óvni, eltorzítja a valóságot, pontatlan információhoz jut, rossz döntést hozhat.
Vagyis ez az aggodalom és annak indoklása, ti. hogy megóvja a gyülekezetet valamiféle veszélytől, teljes mértékben mű és félrevezető.

A szerkesztőknek tudniuk kell mit hagynak ki az írásból, hiszen egy 2017 októberi videóban pontosan és részletekbe menően taglalták, hogy mitől hiteles egy hír és szuperlativuszokban ecsetelték, hogy a szervezet írói, milyen módokon tesznek eleget a hitelességgel kapcsolatban támasztható követelményeknek. A videó megjelenése és az augusztusi folyóirat szerkesztése kb. azonos időszakban zajlott.
Miért lehet mégis ekkora különbség a tartalomban?
A legkézenfekvőbb, hogy amikor a szervezet saját munkáit mutatja be a video, akkor minden apróságot megragadnak az öndícséretre, de ha bárki másról van szó (beleértve a szervezet alacsonyabb státusú tagjait is), akkor már sokkal több nagyvonalúságot engednek meg maguknak. Így fontos részletek maradnak ki, mint pl. az augusztusi cikkből a konkrét és használható tanácsok, de az sem ritka, hogy szándékos túlzások, manipulálások és szubjektív alapokon való válogatásokkal próbálnak másokat hitelteleníteni, gyenge vagy inkább használhatatlan tanácsokat adni. 

Meglepő az az aspektus, amiből ezt a témát tárgyalja az Őrtorony, hiszen semmiféle pozitív, eredményre vezető tanács nem olvasható teljes 3 oldalon keresztül. A 8. bekezdésig tulajdonképpen kizárólag arról szól az ún. hű és bölcs tanács, hogy mit nem csinál, mit kerül, mitől óvakodik az, aki a tényekre kíváncsi. Mivel ez a negatív megközelítési mód jellemző az írás egészéri, hiszen nem hivatkoznak benne, valamiféle ésszerű keresési, kutatási, elemzési stratégiákra, módszereket sem ajánlanak, így szinte kizárható, hogy az Őrtorony valódi célja a tények és a bulvár közötti különbség megmutatása lenne. Néhány teljesen általános bibliai tanács emlegetésén és végtelenül slamposan alkalmazott oda nem illő, fiktív példákon keresztül alapvető képességre sem lehet szert tenni a tények felismerésével kapcsolatban, így ez az Őrtorony biztosan nem az a szellemi táplálék, amit Jézus Krisztus is hasznosnak találna a háznépe számára. Pedig már néhány tanács a megfelelő keresési technikákra, találatok kiértékelésére egy-két példával illusztrálva is elmenne egy gyorstalpalónak, mert 20 bekezdés többre amúgy sem lenne elég. Minden mást pedig az olvasóra kellene bízni. Jobban bizonyítaná az írói osztály vagy a vezetőtestület őszinte aggodalmát a tagok szellemi biztonságáért, ha pl. interaktív megoldások is lennének a honlapjukon. De még a múltbeli kezdetleges lehetőségek is meg lettek szüntetve, melyek által legalább tényleges olvasói kérdések juthattak el a vezetéshez, ezért erős fenntartásokkal kell kezelni az ilyen jellegű cikkek célját és különösen hatását.

Az “ISMERED A TÉNYEKET” témakörben vajon gyakorlatias segítség az 5. bekezdésben felhozott bibliai példa, mely az ígéret földjének kikémleléséről szól?
Ez a bekezdés azzal vádolja azokat az Izraelitákat, akik hittek a kémjelentésnek, hogy "nem kutattak a tények után", ezért kerültek bajba. "Nem bíztak Jehovában, ... elhitték a rossz híreket".
Az Őrtorony leegyszerűsítése jócskán eltorzít egy rendkívüli taktikai, hadi és nemzeti jelentőségű kérdést.

Hogyan kutathattak volna másképp tények után a nép egyszerű tagjai, ha nem a választott képviselőik útján, akik megbízható elöljárók is voltak egyben?
Talán a többmillió izraelitának, mind el kellett volna menni egyenként kémkedni vagy miféle kutatást kérnek számon rajtuk ezek a bekezdések?
Hibáztatja őket, mert elhitték a rossz híreket. De mit kellett volna tenniük?
Rossz híreket nem lett volna szabad elhinni?

Kémkedni bizonyára a nép legjobb 12 emberét, a legmegbízhatóbb és legjobb ítélőképességűt küldték!
Miért ne hittek volna nekik, ha egyszer megbízták őket?

Eleve nem is a nép, hanem Jehova indítványozta a kémkedési procedúrát, Ő választotta a férfiakat és Mózes adta meg nekik részletesen a szempontokat. A leírás szerint a népnek nem sok választása volt azon kívül, hogy hagyatkozzanak a kémek jelentésére.
A 12 főből, pedig 5x annyian képviselték az egyik álláspontot, mint a másikat. Még a mai vezetőtestületi döntésekhez sem kell ekkora többség!

Anélkül, hogy a bibliai történetet, ill. a szereplőket, mégkevésbé az ott született isteni döntést minősíteném, egyszerűen csak elcsodálkozom, hogyan képesek az írói osztályon arra a következtetésre vezetni az olvasókat, hogy abban a sorsdöntő, történelmi helyzetben, Isten népének az lett volna az ésszerű, hogy figyelmen kívül hagyják az Isten által kiválasztott és kiküldött kémek többségének beszámolóját és saját tapasztalatuk vagy belátásuk alapján eldöntik, hogy a mindössze 1/5-nyi kisebbség tanácsát követik?
Túl azon, hogy ha így tesznek, akkor Isten elleni lázadásban lettek volna bűnösök, más probléma is van azzal, ahogyan az 5. bekezdés hibáztatja Izrael népét. Ui. ennek az Őrtoronynak később van egy olyan alcíme, amelyben pontosan az olyanfajta önbizalomtól óvná meg olvasóit, amit itt az 5. bekezdésben éppen számonkér az irzaelitákon. Nem én akarom megmondani, hogy 3600 éwel ezelőtt mi volt ésszerű vagy mi nem. De ez a példa egészen biztosan nem támasztja alá az Őrtorony véleményét és témáját.

A tények szerint a 10 kém megbízható elöljáró volt, többek között az isteni kinevezés miatt is, semmi nem utalt arra, hogy fenntartásokkal kellene majd fogadni a véleményüket.
Tény, hogy Mózes bizalmát is élvezték és Mózes szempontjai szerint tettek jelentést is.
A jelentésük nem lett cáfolva, csupán másképp értékelték az előadott tényeket Józsué és Káleb.

Tulajdonképpen Mózes gyakorlatias szempontjait kiértékelve kizárólag a 10 kém hivatkozott tényekre, melyre Káleb reagálása inkább heves érzelmi alapú, ennélfogva meggondolatlan, de mindenképpen kissebbségi tanácsnak tűnhet.
Tény az is, hogy a népnek lehetősége volt elfogadni vagy elutasítani a jelentést.

Ezek után honnan kellett volna tudniuk, hogy a hírek rossz hírek és az egész kémkedési história csak egy színjáték, aminek az eredményét, ha azok rossz hírek, akkor nem szabad komolyan venniük?

Én nem ismerem a válaszokat és azok hiánya nem is rendíti meg az Istenbe vetett hitemet, de a kérdések mindenképpen felvetődnek bennem, már a Biblia olvasásakor is, nem hogy az 5. bekezdéshez hasonló konklúziók láttán. Az a következtetés, amit az Őrtorony kapcsol ehhez a történethez és az a tanács, ami ajánlva van benne, egyáltalán nem segített egy cseppet sem előrébb lépni abban a témában, ami a tények megismerhetőségében akar útmutatást nyújtani.

Sőt, az 5. bekezdés és bibliai szemléltetésével élve egy mai gyülekezetnek inkább kételkednie kellene és egyéni kutatásokat végezni, amikor a vének testülete döntést hoz 10:2 arányban.
Ki merné ezt megtenni a 8 millió aktív tanú közül, vagy akár csak a vének testületén belül is?
Ha mégis akadna valaki, azt ugyanolyan "ostobának" tartanák és eltávolítanák az illetőt, mint ahogy az 5. bekezdés indulatos záró megjegyzéseiből következtetni lehet erre. 

A 6. bekezdés nemes egyszerűséggel hazugságnak nevez minden beszámolót Jehova Tanúiról, ha azok megrázó hatásúak.
De miféle eljárás ez, az "ISMERED A TÉNYEKET" fejezetcím alatt?
A megrázó hatás tisztán érzelmi aspektus, míg a tényeken alapuló döntés logikai ennél fogva racionális. A kettő nem összehasonlítható. Az Őrtorony itt mégis nyíltan az érzelmeket részesíti előnyben a tényekkel szemben, miközben a tanulmányozott anyagban azt a látszatot keltik, hogy a tényeket preferálják.
Ha a 6. bekezdés gondolatmenete és látszólagos bibliai indoklása, majd végkövetkeztetése tényszerű lenne, akkor közvetve ugyan, de nem mást állítanak, mint hogy az összes bibliai esemény, melyek megrázó történetek Jehova (ókori) népéről, mind hazugság, gonoszság, Sátán vádja.

Az 1. bekezdés kifejezéseit alkalmazva, mennyire hiteles és helyes következtetés az, hogy az Isten népéről szóló, megrázó jelentések napjainkban kizárólag sátáni hazugságok és csakis a bibliai időkben voltak igazak?
Ez nem véletlenül az a torz gondolkodás, amitől állítólag az Őrtoronynak megvédenie kellene az olvasóját és nem tanítani rá?
Hogyan és mikor lett a tökéletlen emberekből tökéletes nép napjainkra?!
Melyik Bibliában van ilyesmi vagy mi az alapja egy ilyen következtetésnek?
Ha én túloznék vagy torzítanék a kérdéseimmel, akkor miért kellene tényként elfogadni a 6. bekezdés megalapozatlan állításait?
Én legalább megpróbálom alkalmazni a felajánlott logikát, de az Őrtorony láthatóan nem következetes a saját érvelési menetében sem. Érdemes végigmenni az egész anyagon, megvizsgálva, hogy mennyire használható az a “tudás” amit a gondoskodó (szenteskedő) “háziszolga” ad, a tények megállapítására egy elképzelt helyzetben, a 7. bekezdésben. Elgondolkodtató, hogy Jézus Krisztus (akit állítólag képvisel a hbsz) ugyanezt a tanácsot adta volna! A gondolatébresztő kérdés a bek. közepén így szól:

gondold át a következőket: „Biztos vagyok benne, hogy ez az információ igaz? Tisztában vagyok a tényekkel?”

Miután előzőleg 3 bekezdésen keresztül azon van a hangsúly, hogy alaposan vizsgálódjunk, gondosan válogassunk, kutassunk a tények után, itt a 7. bek. lebeszél mindezekről, egyszerűen azt mondja a bizonytalan vagy ismeretlen információra, hogy töröljük azt!
Hogy lehete bármilyen szempontból is a racionális, alapos vizsgálatnak alternatívája az ignorálás?
És közvetlenül ezután, a 8. bekezdés már ismét azt tanácsolja, hogy győződjünk meg a tényekről.
De hogyan lehetne meggyőződni olyan állítások igaz voltáról, melyeket a 8. bekezdés szerint a KGB terjesztett az orosz tanúkról?
Az Őrtorony "tényközlése" a KGB állítólagos híreszteléseiről kimerül annyiban, hogy több elismert testvér elárulta Jehova népét.
Mit jelenthet ebben az állításban az árulás vagy az elismert testvér, stb.?
Ha történetesen egy gyülekezetben, jól mennek a dolgok, jó a hangulat és az ún. "elismert testvérek" nem árulják el Jehova népét, akkor az elégedett testvérek miért hinnének pont a KGB-nek, miért nem hisznek inkább a saját tapasztalataiknak, melyek szerint minden rendben van az "elismert testvérek"-kel?
Kizárólag KGB híreszteléssel el lehetne érni hűséges tanúknál, hogy elszigeteljék magukat egy olyan szervezettől, melyben saját tapasztalataik szerint minden rendben van!?
Nem lehet, hogy ebből a történetből hiányoznak fontos tények?
Az Őrtorony tanácsát, hogy győződjünk meg a tényekről, vajon hogyan tudták volna alkalmazni az orosz tanúk? Képtelenség meggyőződni ilyesmiről egy hírnöknek, hacsak nem vágnak egybe a személyes tapasztalataikkal azok a bizonyos híresztelések.

Míg a 8. bekezdés az elismert testvérekkel kapcsolatban rémhírekről beszél, de a 13. bekezdés tanácsa a közönséges testvéreknek már szöges ellentétben van az ilyen rémhíreken való kesergéssel, így szól:

ha becsületesen, keresztényi módon viselkedünk, azzal eloszlathatjuk a féligazságokat és a rágalmakat.

Nem állítom, hogy ez működő tanács és azt sem tudom, hogy a KGB híresztelése igaz volt-e. Ez nem is számít, de az igen, hogy ezek a bekezdések (8<>13) súlyos ellentmondásban vannak.
Ui. a szervezet elismert tanúinak a kívűlről jövő rágalmazását megírják az évkönyvben, a jw.org honlapon, megtámadják nemzetközi bíróságokon, levélkampányokat gerjesztenek rá. De, ha egy közönséges tanú személyes jó hírnevéről van szó, mert pl. gyülekezeti pletykák, irigység és a pásztori nemtörődömség áldozatai lettek, akkor a 13. bekezdésben minden további nélkül, tények híjján is nekik szól a tanács, röviden összefoglalva: viselkedjenek rendesen, lépjenek túl a sérelmen, ne foglalkozzanak vele!
Vagy más megfogalmazásban:

Igen, ahogy Jézus példája is mutatja, ha becsületesen, keresztényi módon viselkedünk, azzal eloszlathatjuk a féligazságokat és a rágalmakat.

Nem azt jelenti ez a mondat, hogy akinek nem sikerülne eloszlatni a személyével kapcsolatos féligazságokat és rágalmakat, az nem becsületes és nem viselkedik rendesen?
De hiszen éppen most próbáltak megvédeni olyan "elismert testvéreket" akiknek éppenséggel nem sikerült az a mutatvány, hogy eloszlasson rágalmakat és féligazságokat !!!
Hogy is van ez?
Jézusnak talán sikerült eloszlatnia a rágalmakat? Az ő példája egyáltalán nem ezt mutatja!
Semmirekellő emberek hamis vádjai, féligazságok és rágalmak alapján lett halálraítélve.
Valóban Jézus nem volt vádtól mentes, nem viselkedett becsületesen és ezért sikerülhetett az áldozata?
Ha a 9. bekezdés "képletét" alkalmaznám erre, akkor kijelenthető, hogy 100%-ban félrevezető az amit tanulságként akar megetetni az olvasóival a 13. bekezdés!

Ha a gyülekezetben jó a hírnevünk, akkor az nyilván azért van, mert úgy éltünk, hogy ezt megszolgáltuk. Jó hírneve nem a semmiért lesz valakinek. Ezt viszont az irigy, tehetségtelen vagy éppen bosszúszomjas elöljárók egy pillanat alatt tönkretehetik.
Hogyan lehetne úgy viselkedni, hogy a vének rágalmait ne higgyék el mások?
Pl. a köf. és annak a jelentését figyelmen kívül haggya a fiókhivatal, ha az csupán hatásvadász és nem tényeken alapul?
Ha a vének hazugságokat osztanak meg a feleségükkel akik szorgalmasabbak a pletyka terjesztésében a Biblia üzenete helyett, az miért az én becsületességemet minősítené? Ennélfogva én szorulnék még tanácsra!

Ha a főcímre gondolok, "ISMERED A TÉNYEKET?", igen ismerem, mégis hazugságok terjedhetnek rólam és bárkiről a gyülekezetben és nem is kellett hozzá KGB. Még azt a tényt is ismerem, hogy a szervezet soha nem enged teret a 12. bekezdés tanácsának a saját ügyeivel kapcsolatban, pedig itt Krisztusi példán keresztül ajánlja a türelmet olvasóinak. Ha valaki csakugyan azokat a tényeket veszi figyelembe, amiket megfigyel a szervezet és képviselőinek a viselkedésében és tanításában (amire Jézus is buzdított), az aligha tehet mást, mint hogy kiábrándul belőle.

Tehát itt megállapíthatunk egy másik fontos tényt is, hogy a 12-13. bek. tanácsai, a szervezet vezetőire nem vonatkoznak. Ők nem haggyák annyiban a dolgokat úgy, ahogy másoknak tanácsolják. Nem legyintenek, nem kérnek bocsánatot és semmit nem ismernek el sajnálattal, inkább harcot hirdetnek. Folyamatosan harcban állásról meg támadásokról beszélnek bizonyos hitehagyók részéről, akiket függetlenül a helyzetüktől és a meggyőződésüktől, egy kalap alá vesznek és ellenségnek titulának, annyira, hogy a gyülekezet tagjai már fizikailag sem érzik magukat biztonságban az ilyenek miatt, még akkor sem, ha történetesen a rokonaikról van szó. Holott az esetek többségében csupán csalódásról, kiábrándultságról, ennek következtében a szervezet kritikájáról van szó, mely kritika olykor igen kifinumult, udvarias, csupán a tények után kutató kérdésekben nyilvánul meg.

TÚLSÁGOSAN BÍZOL MAGADBAN? alcím után következő magyarázat már már azt a látszatot kelti, mintha megbízható információk úgy általában nem is léteznének, plusz kétségeket ébreszt a 14-15-ös bekezdés a saját ítélőképességünkkel kapcsolatban is. Azt a gátlástalan szervezeti törekvést láthatjuk itt, ahogyan megpróbálják lerombolni még a hűséges keresztények egészséges önbecsülését is, egy egész élet munkáját, elért eredményét. Valójában mindent amit csak egy keresztény életút alatt elérhet valaki. A tisztánlátást, bölcsességet, józan ítélőképességet, köztiszteletet, egycsapásra nevetségessé teszik és veszélyesnek minősítik ezek a bekezdések. Tulajdonképpen a fő témával kapcsolatban, a tények megállapításához az itt felsorolt "veszélyes" dolgokra mind szükség lenne, de az Őrtorony szerint ezekben veszély rejlik, sőt nagy csapda, mert így az érzéseink és meglátásaink fognak vezérelni.
De vajon mi haszna a tapasztalatnak vagy bölcsességnek, ha nem az, hogy döntéshelyzetben vezéreljenek?
Miféle logika szerint lehet hátrány a tapasztalat és mióta önteltség az, ha valaki hagyatkozik rá?
Kinek az értelmére támaszkodjunk pl. olyan esetekben amiről a Biblia nem beszél?
Csak nem arra a szolgáéra, akinek az értelme, a saját bevallása szerint is minimum 200 alkalommal bizonyult már hibásnak?
Egyszerűen érthetetlen, hogy ha a tisztánlátás csapda, akkor mi óvna meg ettől?
Ha a bölcsesség és élettapasztalat veszélyes, akkor hogyan kerüljük el ezeket a veszélyeket?
Milyen módszerrel lehetne a tényeket megkülönböztetni, hazugságtól, blöfftől, csalástól, ha nem a józan ítélőképességgel?
Furcsa módon az Őrtorony szerint ez egy olyan valós veszély, melyre főcikkben figyelmeztetnek, mert ezek a nagyon is kívánatos tulajdonságok és képességek, szerintük ahhoz vezethetnek, hogy nem leszünk kíváncsiak a tényekre!
Milyen tényekre alapozhatták ezt a következtetést, hogy ilyen torz lett?

Mert, ha ezek vezetnek oda, hogy figyelmen kívül hagyjuk a tényeket, akkor mi kellene ahhoz, hogy figyelembe vegyük azokat? Ez nem derül ki ebből az eszmefuttatásból. De, hogy Salamon nem erre gondolt amikor az Őrtorony által hivatkozott Péld 3:5, 6-ot leírta az biztos!
Érdekes lenne ezeknek a soroknak a szerzőjétől megtudni, ő vajon kinek az értelmére támaszkodott amikor mindezeket leírta és isteni bölcsességként ajánlja másoknak.
Kinek az értelmére támaszkodjon egy bölcs, ha nem a sajátjára?
Vagy egy tisztánlátó vagy egy közismerten józan gondolkodású?

A 18. bekezdés arról ír, Ha rossz érzéseket táplálunk magunkban egy testvérünk iránt, az eltorzíthatja az ítélőképességünket, és figyelmen kívül hagyhatjuk a tényeket (1Tim 6:4, 5), és ha ezt szeretnénk elkerülni, akkor ne engedjük, hogy az irigység és a féltékenység gyökeret verjen a szívünkben!

De mi van, a sokkal gyakoribb okokkal, mint pl. a csalódottsággal, bizalmatlansággal, félelemmel, amiket szintén érezhetünk a szervezet tagjai iránt?
A rossz érzések táplálására és az előítéletességre egy jó példát közölt a 4. bekezdés, amelyben pontosan az Őrtorony gerjeszti ezeket olyan hívő emberek iránt, akik a szervezet tanításaival kapcsolatban rámutattak bizonyos kétségbevonhatatlan tényekre vagy csupán kutatták azokat, többek között a Cselekedetek 17:11 szellemében.

Az Őrtorony válogatás nélkül mindegyikükre használja azokat a kifejezéseket, hogy romboló, torz, félrevezető, stb. A vezetőtestületet nem érdekli, hogy tényeket nem közöl azokról akiket hitehagyónak nevez, odáig mennek, hogy meg is tiltják, hogy bárki maga győződjön meg a tényekről. Egyszerűen azt várja el, hogy vakon higgyen neki mindenki a hitehagyók kérdésében. 5 teljes bekezdésen át próbál az Őrtorony óvni a túlzott magabiztosságtól. Az egész cikk terjedelmének kb. a 25%-a szól erről, és mégis az 5. oldal illusztrációjával nem hogy példát mutatnának az alázatból, hanem bemutatják, hogy a szervezet milyen túlzásokra képes a magabiztosság terén. Az alázat legcsekélyebb jele nélkül képesek a kiemelt részben kizárólagosságot követelni a szervezeti hírforrásoknak.
Mi ez, ha nem túlzott magabiztosság, elfogultság és végtelenül torz látásmód a tényekkel kapcsolatban?
Vajon miért ne lehetne kiegyensúlyozott az, aki azután hozza meg döntéseit vagy alakítja ki véleményeit, hogy jól átgondolt módszerrel, pl. egy kiterjedt internetes tájékozódás és szakértőkkel való konzultálás után, könyvtárakat látogatva a személyes bölcsességét, élettapasztalatát és szakirodalmat is felhasználva kutatott a szükséges tények után?
Hogy lehet kiegyensúlyozottan és nem túlságosan támaszkodni a magunk értelmére?
Hol van ebben a kiegyensúlyozottság és a túlzás határa?
Miért akarja a 15. bekezdés ezt a bibliai gondolatot eltorzítani és olyan eszközként adni a szervezet elöljáróinak kezébe, hogy azok teljesen szubjektív érzéseik szerint, nem egyszer ötletszerűen alkalmazzák, amikor csak ítélkezni támad kedvük Isten nyájának egyes juhai felett?

A vének (köztük a köf is), nagyon gyakran nem kíváncsiak a tényekre. Sokkal kényelmesebb nekik a saját érzéseikre, meg nem nevezett hírforrásaikra hagyatkozni és támogatók toborzásával vagy méggyakrabban csak hatalmi szóval, valamiféle beteg egységet felmutatni, ami inkább cinkosság, mint tényeket megállapítani, elemezni és igazságos ítéletekért felelősséget vállalni. 

Hogy lehet kiegyensúlyozott tanács a tények megismerésének témájában az, hogy kizárólag egyetlen hírforrást ajánl az olvasóinak, a szervezeti honlapokat?
Mekkora önteltségre vall ez, amikor tudják, hogy ezeken az oldalakon nincsen az élet minden területére, problémájára, témájára megfelelő tanács! Nem hogy megfelelő, SEMMILYEN! Ha csak ennek a cikknek a témáját veszem alapul, akkor is világos, hogy a jw.org honlapok nem nyújtanak még általános tájékoztatást sem fontos kérdésekben. És akkor még nem is említem a megbízhatóságukat. Ha segítségre lenne szükségem, hogy a mai világ információtengerében eligazodjak, megtaláljam a megbízható információkat pl. vallási kérdésekben, tényeket eü. kérdésekben, stb. akkor segítene a jw.org honlapon található Őrtorony, ami látszólag ezzel a témával foglalkozik?
És ha itt nem találok használható segítséget a problémáimra, akkor miért lenne túlzott magabiztosság, alternatív forrásokban is kutatnom a tények után?

Péter és Pál, túlzottan bíztak magukban, amikor nem a vezetőtestület, hanem a saját nevükben írták meg leveleiket?
Pál magabiztossága amikor röviddel a megtérése után, felvigyázótársával (Barnabás) vitázott és 15 évre összeveszett vele az nem olyan túlzás amit kerülni kellene? Érdekes módon mégsem ezért van a Bibliában!
Vagy amikor Pétert nyilvánosan megalázta, az miért nincs szembeállítva Krisztus viselkedésével, aki viszont nem bántotta tanítványát, pedig az közvetlenül vele kapcsolatban képmutatóskodott?
Péter Jézus jelenlétében többször is túlzottan magabiztos volt, de Mestere, akire időnként a keresztényi eljárások példaadójaként tekint a szervezet is, soha nem kezdeményezett vele kapcsolatban bírói eljárást.

Miféle semmitmondó segítség tehát az Őrtoronynak az a tanácsa, hogy ne legyünk túlzottan magabiztosak!?
Ez olyan tanács, amivel az égvilágon semmit nem lehet kezdeni, annyira általános nem beszélve arról, hogy a tények utáni kutatásban igenis szükség van a magabiztosságra. Főleg, ha a tények mást mutatnak, mint amit adott helyzetben pl. éppen az Őrtorony akar elhitetni velünk.

Végezetül, visszatekintve az 1. bekezdésre,:

Igaz keresztényekként fontos, hogy képesek legyünk felmérni az információk hitelességét és helyes következtetésekre jutni. Különben sokkal sebezhetőbbek leszünk Sátán világával szemben, amely szeretné eltorzítani a gondolkodásunkat.

ezután a tanulmányozás után, mennyivel könnyebben tudja bárki is az információk hitelességét felmérni megállapítani?

Mennyivel tudunk jobb következtetéseket tenni?
Mennyivel lettek védettebbek az olvasók Sátán világával szemben?
Mennyivel jobb a gondolkodásmódunk?
Mit adott hozzá a szellemiségünkhöz, tehetségünkhöz ez a "szellemi táplálék", mely nélkül egy teljesen más szellemi szinten rekednénk meg?
Tényleg időszerű, nélkülözhetetlen hű és bölcs?
Tényleg attól kerül hátrányos helyzetbe valaki, ha kihaggya ennek a cikknek a gyülekezeti tanulmányozását?

Ezekre a kérdésekre nem nehéz válaszolni! Nem kell tanulmányt olvasni az Őrtoronyról, elég lessz a józan ész is.

P.J.

Egyéb írások a témában:

Tényeken vagy érzéseken alapul a hited?

Érdekesség arról, amikor nem tanítja, hanem bizonygatja magáról a szervezet, hogy gondolkodásmódja tényszerű és hiteles. "D.H.Splane, "Hiteles kiadványok készítése" 2017.októberi szervezeti videó szövege: