A válaszlevél néhány dolgot tisztázott, volt, amit továbbra is homály fedett és több új kérdést vetett fel! Eltartott egy darabig mire minden hivatkozást átnéztem, némelyik magyarul nem is létezik/létezett (fordításokhoz segítséget kellett igényelnem), vagy magyarul más dátummal jelent meg.

Időközben megjelent egy Őrtorony cikk ami, a kettős beteljesedéseket egy elfogadható korlátok közé helyezte. Az Őrtorony 2015. márciusi (tanulmányozási szám) Olvasók kérdései cikk a következőket írja: (Ez a cikk hosszasan csemegézik más vallások tévedésein, míg a Tanúk ugyanolyan jellegű mérhetetlen túlkapásait épphogy csak említi!)

“Az a legbölcsebb, ha akkor fogadunk el egy személyt, eseményt vagy dolgot előképnek, ha ezt az Írások megerősítik. Ellenkező esetben óvakodunk attól, hogy bizonyos személyekhez vagy beszámolókhoz ellenképi megfelelőt társítsunk.”

Ezzel maximálisan egyet tudtam érteni, és kíváncsian vártam az új felismerés hatásait! Hiába! Előadások, folyóiratok, könyvek tömege jelent meg az óta, anélkül, hogy a fenti “legbölcsebb” hozzáállás legkisebb jele látható volna! Azt hiszem, maga a vezetőtestület sem gondolt bele mit jelentenek ezek az egyébként kivételesen józan szavak. (Ez alapján, milyen realitása van a “nemzedék” kettős értelmezésének?)

A mérlegem tehát a következő volt.

Kettős beteljesedés:

A levél válaszait felülírta a 2015. márciusi Olvasók kérdései. (Szerintem helytállóan.)

Utolsó napok:

Sok tanú sem ismeri a Társulat állásfoglalását ebben a kérdésben. Mint sokan mások, magam is azt gondoltam, hogy ennek is kettős jelentést tulajdonítanak! Mint a levél világossá tette az Őrtorony Társulat szerint Timóteus idejében egyáltalán nem voltak utolsó napok, hanem ez kifejezetten napjainkra szóló jövendölés! (Ezzel semennyire nem tudtam/tudok egyetérteni, később kifejtem miért!)

Jelenések, Máté 24, Márk 13, Lukács 21 részletes magyarázatai:

A levélben megjelölt források ismételt áttanulmányozása után is zavaros maradt, sok magyarázat csupán fikció!

Nemzedék értelmezés (“úgy gondoljuk”):

És tényleg úgy gondolják! Egészen a válaszlevél kézhezvételéig feltételeztem, hogy ezt nem gondolják komolyan. Erre utaló nyomnak véltem az “úgy gondoljuk” felvezetést! Tévedtem!

Miért is gondolják úgy???

Ez a kérdés továbbra is hatalmas űrt hagyott bennem. A válaszlevél befejező gondolata szerint (Olvasók kérdései) viszont azt javasolják, ne közvetlen nekik tegyem fel kérdéseimet, hanem próbáljak rá helyben választ találni, majd szükség esetén a vének továbbítják a kérdést! Azt már tudtam, hogy sem a vének, sem a körzetfelvigyázó nem fog semmilyen épkézláb magyarázattal szolgálni.

A munkahely elérése érdekében ésszerűnek tűnt egy lakóhelyváltás, próbaképpen egy nagyvárosi albérletbe költöztünk. Ez újabb gyülekezet váltással járt. Kíváncsi voltam Zoli (a titkár), hogy intézi az átjelentésünket! Nem lepődtem meg, hogy ez is titkosított küldemény volt. Már a kezdetekkor jeleztem a véneknek, hogy kérdéseim vannak! Kérték, hogy ezeket írjam le nekik, hogy készülni tudjanak rá! Három vénnek is adtam egy-egy példányt az alábbi kérdésekről:

1. Hogy nevezhetjük azokat az embereket, akik nem éltek 1914-1918 között (1. világháború alatt) azon nemzedék tagjainak, akik látták az 1914-es prófécia teljesedését?

2. A görög iratok írói, amikor úgy írnak, mintha a vég, az ő életükben érkezne el, saját véleményüknek adnak hangot? Ha igen milyen mértékű az ihletettség? Ha nem, akkor nem lehet, hogy rosszul értelmezünk bizonyos fogalmakat? (Pl. utolsó napok.)

3. Amikor a Biblia azt írja Jehováról, hogy ezt vagy azt tette, hogy dönthetjük el, hogy szó szerint értendő, vagy csak megengedte?

4. Ha nem úgy és nem akkor válaszol Jehova az imáinkra, ahogy szeretnénk, honnan tudjuk, hogy válaszolt-e? (Ezen az alapon bármi történik, találhatunk benne választ!)

Úgy gondoltam indulásnak ennyi bőven elég lesz! Az ott töltött 9 hónap alatt annyi történt, hogy az egyik vén eljött, és amikor bővebben kifejtettem az első kérdést, megállapította, hogy ehhez ő egyedül kevés, mindenképpen két vén szükséges! Ő is figyelmeztetett, hogy senkinek ne beszéljek a kérdéseimről, még a családomnak se! Kezdtem azt érezni, hogy gyakorlatilag senki nem tud alátámasztani bizonyos hitnézeteket, de a feltétel nélküli elfogadás, az viszont elvárás! Ekkor már nagyon elegem volt abból, hogy nem jutok egyről a kettőre és elérkezett az a döntő pillanat, amikor leültem a gép elé, beírtam a keresőbe, hogy “Raymond Franz”. Néhány perc múlva már a Mindenkinek Jehova Tanúiról oldalon olvastam a Lelkiismereti válság könyvet. 3-4 nekifutásra végig értem és elkezdett összeállni a kép. Elmondhatatlan hálát éreztem Ray iránt, amiért kiállt a helyesnek érzett értékek mellett, és, hogy tapasztalatait közkincsé tette. (Köszönet a fordítóknak is.) Ugyanakkor tudtam, hogy már többé semmi nem lesz ugyanaz, és eljön az a pillanat, amikor nekem is döntést kell hozni. Sok minden még csak homályosan körvonalazódott, ezért átfogó tanulmányozásba kezdtem, most már nem csak a Társulat kiadványaiból! Nem sokkal ezután, munkahelyemen időközönként további munkanapokon is igényt tartottak a jelenlétre, ami az előny-hátrány mérlegén már a felmondáshoz vezetett! Több szempontot figyelembe véve az albérlet lezárása mellett döntöttünk és visszaköltöztünk korábbi lakóhelyünkre, az előző gyülekezetünkhöz.

Mivel tudtam, milyen jelentősége van az 1914-es tanításnak elhatároztam, hogy ezt alaposan megvizsgálom. Megrendeltem és megkaptam (Ingyen!) Carl Olaf Jonsson “A ’Pogányok Ideje’ - Vajon véget ért?” c. könyvét. Olvasása során egyértelművé vált mennyire megalapozatlan a Társulat “hét idő” prófécia értelmezése. Leginkább az fájt, hogy ezzel már a 70-es években tisztában voltak és évtizedek óta megvezetnek milliókat! Mielőtt állást foglaltam a szervezettel szemben, a végletekig szerettem volna meggyőződni az i.e. 607 vs 587 kérdésről. (A régészet szerint i.e. 586 vagy 587-ben pusztult el Jeruzsálem.)

Úgy gondoltam a Biblia segítségével tisztázom a kérdést. Végig olvastam minden bibliai könyvet, ami segíthetett a kronológia felállításához, jelölve minden támpontul szolgáló bibliaverset. Családom napokig azzal szembesült, hogy az egész étkező asztalt elfoglaltam kinyitott bibliafordításokkal, kinyomtatott régészeti leletekkel, király listákkal, könyvekkel, idő egyenesekkel! Már több forrásból olvastam azt, hogy a társulati időszámítás nem stimmel. Mégis mélyen érintett, amikor saját kutatásom eredménye (a Biblia alapján) a régészet idő egyenesével volt párhuzamos. Egyre inkább tudatosodott, mennyi információt elhallgat a Társulat, csak azért, hogy a “hű és értelmes osztály” legitimitását igazolják! Nem volt könnyű megbékélni ezzel az igazsággal az “igazságról”. Ezek után már lelkiismeret furdalás nélkül bővítettem ismeretem “hitehagyottnak” nevezett forrásokból, valamint más vallású teológusok írásaiból, előadásaikból. A 2016-os kongresszust már egész más (nyitottabb) szemmel ültem végig. Egy-egy film bejátszás után a tapsoló tömeg, az egyik idős, karakteres körzetfelvigyázó előadását juttatta eszembe, aki azt mondta:

”Tudjátok, testvérek azért kell mindent sokszor ismételni, mert oda se figyeltek! Most is a többségetek csak ül, mint a tök, fogalma sincs, miről van szó és csak mindenre bólogat! (A többség erre is csak bólogatott.)

Nem sokkal a kongresszus után bejelentkezett pásztori látogatásra Zoli és elkísérte a gyülekezetünkhöz nemrég irányított új vén, M. Ferenc. Az esti melegben a diófa árnyékában ültünk le hármasban, mivel feleségem késve ért haza. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az én “buzdításommal” sem szoktak végezni a pásztorin. (Mindig én voltam a leginkább “rászorult”), így a feleségem és a gyerekek rendre kimaradtak.

A szokásos, ”hogyvagytokmiújság” kérdések után, megkérdezték, miben tudnának segíteni, hogy ismét aktív legyek a prédikálásban?

Biztosítottam őket, hogy örülök a segítő szándékuknak és hasznos lenne, ha megmagyaráznának néhány társulati tanítást. Rögtön felvetettem, nyilván tudják, (úgy tűnt nem tudták), hogy a Társulat értelmezése szerint Timóteus életének idején, nem volt utolsó napok, ezért a 2Timoteus 3. rész kifejezetten napjainkra vonatkozik! Azt szerettem volna tudni hova tehető az, hogy a Biblia szerint, az utolsó napok jellegzetességeit kifejezetten Timóteusnak kell megtudni? (3:1) Az utolsó napok jellegzetességeit felmutatóktól Timóteusnak el kell fordulni (3:5), ezek közül néhányan a megírás idején (jelen idő!) ”mindig tanulnak” (3:7), ”de nem fognak további előrehaladást tenni” (3:9)... Tehát már valamennyi előrehaladást a megírás idején tettek, ami kizárja, hogy csak a XX. században szülessenek. Timóteus azonban, velük ellentétben maradjon meg abban, amit tanult! (3:14) Elmondtam mit ír Josephus történetíró az adott időszakról, és mennyire illik Timóteus kortársaira, a Pál által adott leírás! Ezen kívül, hogy egyeztethető össze a Társulat tanításával, a Cselekedetek 2:16,17 ahol Péter egyértelműen úgy azonosítja a nyelveken szólást, mint ami “most” az “utolsó napokban” történik?

Egy darabig kérdőn néztünk egymásra és mivel úgy tűnt erre nem lesz válasz, más témát vetettem fel.

Mivel mindketten jóval a 2. világháború után születtek megkérdeztem, hogy a szüleik vagy nagyszüleik éltek-e a 2. világháború idején? Igenlő választ kaptam. A következő kérdésem az volt, hogy mivel ezen felmenőkkel bizonyos időt együtt éltek, állíthatják magukról, hogy a 2. világháborút megélt nemzedék tagjai? Értették, hova akarok kilyukadni, Zoli hevesen bizonygatta, hogy:

”Igen, én ahhoz a nemzedékhez tartozok, amelyik átélte a 2. világháborút, mivel a nagyapám élethűen beszámolt róla, így olyan mintha én is átéltem volna!”

Zoli válaszát nem tekintettem komolynak, Feri meg csak hallgatott, ezért összefoglaltam a lényeget: Miként lehetne az 1914-es nemzedék tagja az, aki nem élt 1914-ben?

Végül azt mondták ők nem fognak tudni meggyőzni, és nem is azért jöttek, hogy megmagyarázzanak bibliai tanításokat, hanem azért hogy buzdítsanak a prédikálásra.

Rámutattam, hogy ez bizony probléma, mert a véneknek képeseknek kell lenni megmagyarázni bibliai tanításokat a kételkedőknek. Meglepettnek tűntek, ezért kivittem a “szervezet” könyvet és felolvastam a 30. oldalról a felvigyázókra vonatkozó feltételek alcím alatt a következőket:

”Csak akkor mondható el róluk, hogy a szent szellem által lettek kinevezve, ha eleget tesznek a feltételeknek”.

Majd a 34-35. oldalról:

(egy vén) “Képes arra, hogy érveljen másoknak, bizonyítékokat hozzon fel, megcáfolja az ellenvetéseket, és úgy magyarázza az írásokat, hogy az meggyőz másokat, és erősíti a hitüket (...) meggyőzze a kétkedőket”.

Erre ismét nem mondtak semmit, ezért felvetettem, hogy az is segítség, ha a vezető testületnek írt levelemre kapott válasz szellemében, továbbítják kérdéseimet az illetékeseknek. Meglepetésemre ezt kerek-perec megtagadták. Kértem, hogy akkor ezt adják írásba és ezt mellékelve felteszem én a kérdéseket. Erre sem voltak hajlandók! Megkérdeztem mi az oka annak, hogy nem tartják be a “teokratikus rendet”? Azt felelték, nekik joguk van eldönteni mit továbbítanak és mit nem, egyébként, igen előrehaladt az idő, úgyhogy menniük kell, ha szeretném, befejezhetnénk egy közös imával? Mondtam, hogy “nem szeretném, ezek után nem tartoznak abba a körbe, akikkel szívesen mondanék közös imát”. Kikísértem őket, és innentől nem mentem gyülekezetbe. Az 1914-es tanításról, ENSZ tagságról, pedofíliáról, egy szót sem szóltam nekik, gondoltam azt már végképp ‘nem tudnák elviselni’.

Mivel az egész rokonságom, és minden barátomnak hitt kapcsolatom tanúkból állt, sokat törtem a fejem miként tudom a megszerzett ismereteimet kommunikálni. Ez a vártnál is komplexebb feladat volt. Utólag már látom, ennek a vezető testületbe vetett érdemtelen bizalom az oka! Amíg ez a kötődés fennáll, az ész érvek semmit nem számítanak.

Feleségem lehetőség szerint továbbra is látogatta az összejöveteleket. Egy vasárnap a koordinátor közölte vele, hogy pénteken, amikor hiányzott, volt egy “helyi szükséglet” előadás, amiben név nélkül, de felismerhetően utaltak rám, mint aki rossz társaságnak számít, ezért kerüljék a velem való kapcsolatot. Emiatt ne csodálkozzon, ha őt sem hívják a testvérek gyülekezeten kívüli találkozókra. (Nem csodálkozott!) Ez a szervezet szabályai szerint a megjegyzettekre vonatkozó eljárás! De ne aggódjon vele (feleségemmel) nincs semmi gond!

Vártam, hogy talán legalább felhívnak, hogy miért nem járok, netán velem is közlik, mit nem teszek helyesen (nem csak a gyülekezettel), de semmi! Néhány hét múlva elővettem a szervezet könyvet, megpróbáltam kitalálni mi lehetett a “megjegyzés” oka. Nem jutottam előrébb, már csak azért se mert az utasítás szerint, a megjegyzést többszöri Biblián alapuló tanácsnak kell megelőzni. Mivel ez teljesen elmaradt, felhívtam a koordinátort G. Róbertet, hogy tulajdonképpen mi is a probléma velem?

Kiderült, van két tanú is, aki hajlandó tanúsítani, hogy nézeteim szerint nem csak Jehova Tanúi fognak megmenekülni Armageddonkor!

Közöltem, ehhez nem kell tanú, mert valóban így gondolom, és ez nincs is ellentétben a Társulat álláspontjával.

Idéztem neki a JW.org honlapról a gyakori kérdések közül az alábbiakat:

“Úgy gondolják Jehova Tanúi, hogy egyedül ők fognak megmenekülni?

Nem. Több millióan, akik az elmúlt évszázadokban éltek, és nem voltak Jehova Tanúi, lehetőséget fognak kapni a megmentésre. A Biblia azt írja, hogy Isten megígért új világában „lesz feltámadásuk mind az igazságosaknak, mind az igazságtalanoknak” (Cselekedetek 24:15). Ezenkívül a ma élő emberek közül is sokan dönthetnek úgy, hogy elkezdik Istent szolgálni. Ők is megmentésben fognak részesülni. Tulajdonképpen nem a mi dolgunk meghatározni, hogy ki fog megmenekülni, és ki nem. A döntés egyértelműen Jézus kezében van.”

Elmondtam, hogy az első, és az utolsó két mondattal maximálisan egyet értek!

Úgy tett mintha nem ismerné az idézett gondolatokat, és megígérte utánanéz ennek! Nem tett semmit sem! Azt is megkérdeztem mikor próbáltak többször is Biblián alapuló tanácsot adni ez ügyben? A pásztori látogatásra utalt. Összefoglaltam neki, hogy miről beszéltünk Zolival, és Ferivel, tehát ez a téma szóba sem került, és a többi kérdésben sem jutottunk előrébb. Szerinte kérdéseim csak “felesleges kutatnivaló dolgok”. Nem tudtunk egyetérteni!

Bár nem jártam összejövetelekre, az esedékes körzetkongresszusra Csepelen elmentem, mert feleségem nem szeret a budapesti forgalomban vezetni. A program végén találkoztam az aktuális körzetfelvigyázóval, B. Andrással. Ő Sz. Ferenccel ellentétben empatikus beállítottságú volt. Beszélgetni kezdtünk, miközben egy székhordáshoz önkénteseket toborzó testvér folyton megpróbált bevonni a munkába. Valamiért nem akart a tudatáig jutni, hogy nem jelentkeztem önkéntes munkára, ezért kicsit részletesebben megmagyaráztam neki, hogy egyáltalán nem érdekel, mi történik a székekkel, ez a beszélgetés nekem egy nagyságrenddel fontosabb. Szemlátomást nem értette, hogy ilyen is előfordulhat. Azonban a körzetfelvigyázó átérezte a gondolatcsere jelentőségét, javaslatára a termen kívül folytathattuk. Mindketten láttuk, ez hosszabb téma, mint amire most lehetőség nyílik, ezért megbeszéltünk egy találkozót a következő hétvégén. Meghívta a beszélgetésünket figyelő felnőtt fiamat is, aki, hogy András szavait idézzem: „Még szerencsés, mivel nem keresztelkedett meg, még van választási lehetősége!” Őszinte mondat volt.

A szolgálati lakásával egybeépített Királyságteremben fogadott minket. Örültem neki, hogy egymagát is elegendőnek találta, nem érezte szükségét még egy vénnek! (Tanúnak a bíróihoz.) Hozta a Bibliáját és két társulati könyvet, mondván ezek képezik az alapokat! Én rátettem a kezem a Bibliámra és kijelentettem, nekem csak ez az alap! „Tulajdonképpen nekem is!” Válaszolta, és eltette a két könyvet. Beszélgetésünk során részeltessen kifejtettem mi a probléma a hét idő próféciával, i.e. 607-el, 1914-el, a nemzedék értelmezésével, stb. Türelmesen végighallgatott, némileg ismerte is a tanítás hiányosságait, elmondta nem fogja tudni cáfolni a felhozott érveket, lehetséges, hogy egyszer majd kiigazítja a Társulat ezeket a tanításokat. A maga részéről két részre bontja a Társulat nézeteit. Egyik a próféciák, megértések csoportja ahol sokszor történik változás, a másik, ami szerinte fontosabb, az életmódot szabályozó hitelvek (erkölcsi nívó)! Szerinte Jehova Tanúi ebben mindenkinél jobb eredményeket mutatnak fel! Én ezt árnyaltabbnak, és nem elkülöníthetőnek láttam. Bizakodva felvetette, hogy valami azért mégis ideköt a szervezethez! - A múltam. - feleltem. Nem jól értette mire gondolok. Andrást fondorlattól mentes, kedves embernek ismertem meg, és volt még néhány kijelentése, amiről rá való tekintettel nem beszélek.

Éreztem, hogy gyülekezetünk vénjei már egyenesítik a kaszát, ezért kerestem az alkalmat, hogy szélesebb családi körben is megosszam ismereteimet. Nem szerettem volna úgy eltűnni a kapcsolati körükből, hogy csak a hátam mögött terjedő információk jutnak hozzájuk!

2016. 12. 03. szombat délelőtt felhívtak a vének, egyikük közölte, hogy ki van hangosítva a telefon, és a bírói bizottság meghív egy 5-én, hétfőn tartandó megbeszélésre, ismertette a bizottság tagjait és tudakolta, megfelel-e az időpont?

Kérdeztem, miért akarnak bíróit tartani? Az volt a válasz majd mindent megtudok! A kérdés az, megfelel-e az időpont? Kifejtettem, nem érdekel az időpont, az érdekel, mivel vádolnak?

Ezeket a köröket lefutottuk párszor, végül kibökte, annyit mondhat hitehagyás vádja merült fel! Megkérdeztem ki vádol? Ezt nem volt hajlandó megmondani, csak annyit, hogy vannak tanúk! Az a kérdés, megfelel-e az időpont! Javasoltam időpontozás helyett buzdítsák azt, akinek baja van velem, hogy alkalmazza a bibliai alapelveket, és keressen meg a problémájával! Ismét azt kérdezte megfelel-e az időpont? Erre azt válaszoltam, miért nem látják el bibliai tanáccsal azt, aki vádaskodik? Gyakorlatilag két különböző témáról folytattunk párbeszédnek tűnő monológot, végül szavaimba vágva bediktált egy telefonszámot, amit hívhatok, ha nem tudok elmenni, és ha nem jelzek, akkor a távollétemben lefolytatják a bíróit!

Szerettem volna további kérdéseket feltenni, azonban ők sorban elköszöntek, majd egy “sajnos lemerül!“ mondattal kinyomta a telefont. Meggyőződésem, hogy hazudott!

Latolgattam a lehetőségeket. Vagy visszavonom a Társulat hazug tanításairól való véleményem, ami kizárt eset, vagy kiközösítenek! (Az is egy “kizárt” eset! :) Harmadik lehetőség, hogy én különülök el a bírói előtt! Végiggondoltam kivel szeretnék találkozni a még rendelkezésre álló két napban. Elsőként egyik unokaöcsémmel akartam beszélni, mint már említettem ő nagyon közel állt hozzám! Próbáltam hívni, de nem vette fel! Kb. fél óra múlva a következő sms-t küldte:

“Tudod óriásit csalódtam benned! A kedvenc nagybátyám voltál, mindig kiálltam melletted, mert hittem azt, h az indítékaid helyesek! De amiket néhány napja a xxx-nak (unokahúgom) mondtál az sokkolt! Mi a franc bajod van? Amit csinálsz, azzal nem csak a saját életedet teszed tönkre, hanem a családod, a gyerekeid életét is! Beszéltem a XXX-i vénekkel gondolom, már tudod! Nem akarom, h a családom, a rokonaim és a barátaim szellemisége kárt szenvedjen az abszurd elképzeléseid miatt! És amit lehet, most nem hiszel el, de őszintén remélem, h egyszer majd megköszönöd azt, amit tettem, mert Te miattad is tettem! Sokat fogok imádkozni érted, mert sokkal több voltál nekem  mint egy nagybáty, de számomra most meghaltál! Én tiszteletben tartom a döntésedet, az ‘érzéseidet’, kérlek, tedd ezt te is! Ne keress!!!!!!”

Megjegyzem ekkor még Jehova Tanúja, hittestvére, egykori “kedvenc nagybátyja” voltam! Honnan jön ez a rengeteg indulat? Miért van az, hogy egyébként értelmes emberek kevésnek érzik magukat ahhoz, hogy érveljenek az “igazság” mellett, de elegendőnek az ítélkezéshez?

Mindenesetre ez megerősített elhatározásomban. Semmiképpen nem szeretnék ahhoz a szervezethez tartozni, amelyik ily ellentétesen működik a szeretet törvényével, jóllehet nem áltatja azt képmutatóan saját zászlajára tűzni! Hát... nem kerestem!

Végiglistáztam családomból ki hajlandó még szóba állni velem. Volt, aki részben megértette kételyeimet, olyan is akadt, aki futtában megátkozott, és többen nem voltak hajlandók találkozni velem! Sokatmondó, hogy azok, akik meg vannak győződve arról, hogy ez az igazság, megtagadják, hogy érveljenek mellette!

Hétfő délelőtt megírtam a következő levelet:

“Vének testülete xxx (város)

Arra kérlek titeket, olvassátok el alábbi levelem.

Az itt felhozott érveim cáfolatát bármikor kész vagyok meghallgatni, azon elgondolkodni meggyőző BIBLIÁN ALAPULÓ érvek esetén meglátásomon változtatni.

Az elmúlt években sokat foglalkoztam a nemzedék, utolsó napok próféciáival, és az utóbbi időben a Királyság 1914-ben történt felállításával. Ez utóbbit újra és újra megvizsgálva a következő nehézségeket tapasztaltam.

A hét idő profetikus második értelmezésére nincs konkrét bibliai alap. A Dániel 4:33 szerint “beteljesedett Nabukodonozoron”. A Társulat adventista tanításokból átvéve a hét időt, a nemzetek meghatározott ideje (korábban pogányok ideje) szinonimájaként értelmezi, ami tart i.e. 607-1914-ig. A Lukács 21:24 verse jövő időben beszél ennek kezdetéről, mint ami Jeruzsálem elpusztításával kezdődik i.sz. 70-ben. A hét időt meghatározó bibliavers a Jelenések könyvéből kiemelt három és fél idő vagy 1260 nap, nincs közvetlen összefüggésben a Dánielnél említett Nabukodonozor őrültségének hét idejével. A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel c. könyv szerint az 1260 nap szó szerinti 24 órás napot jelent. Semmilyen magyarázat nincs arra, hogy, ha a három és fél időt megszorozzuk kettővel, hogy megkapjuk a 7 időt, miért nem marad továbbra is szó szerinti nap. Ahhoz, hogy az így kapott 2520 nap, 2520 év legyen, szükséges két bibliaverset a szövegkörnyezetéből kiemelni és általános szabályként értelmezni, ami azért is következetlen, mert az 1260 napot továbbra sem éveknek értelmezzük.

Mindez, ha nehezen is, de elfogadható volt nekem, azért mert az időszak végén történt egy jelentős esemény az első világháború. Azonban a nemzedék kényszerű egyre logikátlanabb módosításai arra késztettek, hogy alapjaiban mindent újra vizsgáljak meg. Alapvető kérdéssé vált legtöbb tanításunk alapja, az 1914-es dátum, és a dátum kiindulását megadó i.e. 607.

Ha vizsgáltátok ezt a témát, tudjátok, hogy a Társulat 607-et védelmező cikkeiben egyetlen egy szakértőt sem tud úgy idézni, mint aki egyetért Jeruzsálem i.e. 607-ben történt pusztulásával.

Hónapokat töltöttem a régészeti bizonyítékok megvizsgálásával, amit most nem részletezek. A végeredmény: Elsöprő azon bizonyítékok száma, amik i.e. 587-re úgy mutatnak, mint Jeruzsálem pusztulására. Ettől függetlenül, ha ellentétben áll a régészet és a Biblia, inkább hiszek a Bibliának. Ezért megvizsgáltam a bibliai leírásokat és jelöltem minden verset, ami segít az adott időszak megértésében, majd elkezdtem egy idővonalat rajzolni, fix pontnak tekintve az i.e. 539-es dátumot, Babilon bukását.

Számos bibliavers enged arra következtetni, hogy a “szolgaság” már a lent említett királyok idején megkezdődött!

A Jeremiás 25:8-12 elmondja, hogy JÚDA és a KÖRNYEZŐ nemzetek “SZOLGÁLNI!!!” (nem fogságban lenni) fogják Babilon királyát és “nyomorgattatnak” észak minden családja” által.

A Társulat értelmezése szerint a Jeremiás 25:8-12 szavai a zsidók i.e. 537-ben történt szabadon engedésétől visszafele számolva i.e. 607-ben Jeruzsálem lerombolásával kezdődően értendő.

Kezdeti nehézség, hogy a Jeremiás 25:12 szerint a 70 év vége az, amikor Babilon királyát “számadásra” vonja Jehova. Ez i.e. 539-ben történt!

Júda királyai Jeruzsálem pusztulása előtt az alábbiak voltak időben visszafelé:

Sedékiás 11 év (uralkodás) (2Királyok 24:18)

Szolgaságát bizonyítja, hogy Babilon királya nevezte ki. (2Királyok 24:17) Uralkodásának 4. évében Jeremiás vitázik Hanániával arról, hogy Jehova visszahozza-e a babiloni foglyokat és leveszi-e róluk Babilon igáját (Jeremiás 28. rész). Utána Jeremiást arra utasítja, hogy írjon a Babilonban lévő foglyoknak, hogy ne reméljenek gyors szabadulást, hosszabb távra tervezzék életüket, mert nem irányítja rájuk figyelmét, míg le nem telik a 70 esztendő (a szövegkörnyezet legtermészetesebb olvasata szerint már folyamatban volt a 70 esztendő!). Ez 7 évvel Jeruzsálem pusztulása előtt volt!

Sedékiás fellázadt Babilon ellen (2Királyok 24:20). Ha még nem volt szolgaság mi ellen lázadt fel?

Joákin 3 hó (uralkodás) (2Királyok 24:8)

Joákin megadja magát Nabukodonozornak (2Királyok 24:12). Ez 11 évvel Jeruzsálem pusztulása előtt volt!

Abszolút szolgaságba, sőt fogságba került, ő és még sokan.

Joákim 11 év (uralkodás) (2Királyok 23:36)

Babilon királyának szolgája lett, rablócsapatok pusztították (Észak minden családja, Jeremiás 25:9). Dánielt és társait fogságba viszik (2Királyok 24:1-3, Dániel 1:1-3) Ez 19 évvel Jeruzsálem pusztulása előtt volt!

A fenti idézetek jól mutatják, hogy a “szolgaság” már jóval Jeruzsálem pusztulása előtt megkezdődött. (Erre sokkal több belső bizonyíték van még a Bibliában). Ezért nem látom akadályát annak, hogy kijelentsem, a Biblia, és a régészet i.e. 587-es dátuma teljes összhangban van. Megkezdődött a “mindeme nemzetek“ (Jeremiás 25:9) szolgasága a régészet szerint i.e. 609-ben, amikor Babilon váltotta az Asszír világhatalmat. A szolgaság közben i.e. 587-ben lerombolta Jeruzsálemet, és Jehova számadásra vonta a 70 év végén Babilont!

Ez azt jelenti, hogy a 2520 év nem 1914-ben, hanem 1934-ben kell leteljen! Mivel akkor nem történt semmi világrengető esemény, ami igazolhatná a prófétai időszak végét, az erőltetett, komplikált, logikátlan értelmezés számomra nem hiteles!

Ha pedig Jézus semmilyen formában nem jött el 1914-ben, nem nevezett ki senkit semmire, nem választott ki igaz vallást, hanem továbbra sem tudjuk a ”napot és órát”, addig is a világon együtt növekszik a gyom és a búza!

Így 1914-et a Társulat sok másik hamis próféciájához sorolom, amit nem lehet a növekvő világosság, szintén szövegkörnyezetből kiemelt értelmezésével magyarázni.

Az 5Mózes 18:20-22-ben említett hamis próféta a Társulat.

Még sok mondanivalóm lenne nektek de……

A fenti tanítások ellehetetlenítik a nyílt szellemi beszélgetéseket a gyülekezetben, (a Társulat) tanításai részemről nem felvállalhatok, és amíg a Társulat makacsul ragaszkodik a Bibliával nem alátámasztható tanításaihoz, én elhatárolódok a veletek való szellemi közösségtől! Sok kellemes élményem is volt veletek, ezeket köszönöm, igyekszem erre emlékezni.

2016. 12. 05.                                                                                         Keresemazutam”

Délután a megadott időpontra elvittem a levelet, a vének már a Királyságteremben voltak. Elhatároztam, hogy ha kialakul is valamiféle beszélgetés, nem fogok érzelmileg bevonódni, már nem tartottam igényt igazam elismerésére. Ami ezután történt olyan volt mintha külső megfigyelője lettem volna az eseményeknek! Azzal fogadtak, hogy nagyon örülnek, hogy elmentem. Biztosítottam őket, hogy felesleges örülniük, mert csak ezt a levelet hoztam, és nem tekintem őket semmilyen illetékes bírói testületnek! Mint Ferenccel, Jánossal, Imrével, Zolival, bármikor szívesen beszélgetek, de mint bírói bizottság, számomra hiteltelenek!

Ferenc kézbe vette a levelet, és kérdezte, hogy mit tartalmaz, láthatóan nem szerette volna elolvasni, nekem viszont nem állt szándékomban ettől megkímélni.

János indítványozta, hogy ha már mindegyikünk itt van, üljek le néhány szóra! (Nem volt egyértelmű mi volt a barátságosnak tűnő invitálás valódi motivációja.) Leültem közéjük. Ismét rákérdeztek a levél tartalmára. Láthatóan megkönnyebbültek (Imrét kivéve) mikor kiderült, hogy ez egy elkülönülő levél!

János őszinte választ kérve, színpadiasan tagolva feltette a következő kérdést:

Tulajdonképpen... Kivel-Kikkel-Mivel... van problémád?

Elmondtam, hogy kivel és kikkel ugyan van problémám, de ez nem meghatározó. A mivel, az, ami perdöntő, nevezetesen az, hogy az Őrtorony Társulat a Bibliával ellentétes tanításokat tanít! Látva valódi és a megjátszott kétkedő arckifejezéseket, úgy döntöttem, részletesen cáfolom az i. e. 607-es dátum hitelességét. Egy darabig figyelmesen hallgatták az érvelést, majd amikor kezdett kidomborodni, hogy hol hibás a Társulat érvrendszere, János közbeszólt: látszik, hogy sokat foglalkoztál ezzel a témával, de válaszolj őszintén: az utóbbi időben mennyi erőfeszítést tettél azért, hogy felkészülj és el gyere az összejövetelekre?

Zoli egyetértően jelentőségteljesen bólogatott, mint amikor valami nagyon fontos szempontra mutatnak rá! Őszintén válaszoltam: ”Pontosan annyit, amennyit ti tettetek azért, hogy megtudjátok, miért nem járok, és amennyit ti tettetek azért, hogy felkeressetek buzdítás végett!” A bólogatás fennakadt, és János is elégedett lehetett az őszinte válasszal, mert nem volt kiegészítő kérdés, én pedig folytattam a hét idő próféciaértelmezés cáfolatát. Ezt láthatóan nagyon kínos lehetett hallgatni, többször is megpróbáltak témát váltani, de én mindig visszatértem oda ahol tartottam, és ott folytattam. Örülök, hogy sikerült kifejtenem a témát, nem azért mert azt várom, hogy bármilyen hatása lehet rájuk nézve. Engem erősített meg meggyőződésemben az a tapasztalat, hogy láthattam, mennyire védhetetlen a Társulat állítólagosan szent szellemtől származtatott írásmagyarázata. Mivel a jelenlevő vének az 1914-es próféciához vezető buktatókkal kapcsolatban teljesen tájékozatlanok voltak, meg sem próbálták védelmezni ezt a tanítást. Szokás szerint a tévedések lekicsinylésével próbálkoztak. Kérdeztem van-e a kisteremben Igazság könyv, mire Ferenc a következő sokatmondó választ adta: ”NEM KELLENE LENNI!” Ennek ellenére felálltam és találtam a kisterem polcán lévő könyvek közt egy ottfelejtett példányt. Levettem és felolvastam a 2. fejezet 5. bekezdéséből a következőket:

“Nemcsak azt kell megvizsgálnunk, amit személy szerint mi hiszünk, hanem azt is, amit az a vallásszervezet tanít, amellyel kapcsolatban vagyunk. Vajon tanításai teljesen összhangban vannak-e Isten igéjével, vagy emberi hagyományokon alapulnak? Ha szeretjük az igazságot, akkor semmit nem kell félnünk az ilyen vizsgálattól.”

Letettem a könyvet az asztalra “Mehet a megsemmisítendő kiadványok közé!” megjegyzéssel.

János megpróbálta az idézetből csak a hagyományokat meghallani, ezért még egyszer fel kellett olvasnom neki, hogy a tanításoknak teljesen összhangban kell lenni a Bibliával. Ha hamis próféciákat tanítanak, arra az 5Mózes 18:20-22-ben írottak az érvényesek! Kértem őket keressék ki ezt a bibliaverset!

Közben Jánosban ismét felmerült egy őszinte választ igénylő kérdés. Annyira hangsúlyozta az őszinte válasz szükségességét, hogy már arra gondoltam, nála nem természetes az őszinte válasz, vagy engem tart krónikus hazudozónak? “Megnyugtatott”, hogy nem erről van szó, csak ennél a témánál különösen fontos az őszinteség! (Nem tudom melyik témánál nem különösebben fontos!) A kulcskérdés ez volt: Az utóbbi időben olvastál-e hitehagyottaktól származó irodalmat? (Már komikus volt, hogy még egyszer figyelmeztetett az őszinte válasz szükségességére!) Elmondtam (Őszintén!!! :), hogy olvastam a Társulat által hitehagyottaknak nevezett személyektől irodalmat, és mindenkinek ajánlom Raymond Franz Lelkiismereti válság könyvét, vagy Karl Olaf Jonsson Pogányok ideje könyvét!

János megkönnyebbült sóhajjal és elégedett mosollyal közölte, hogy rögtön gondolta abból, amit mondtam. Kérdeztem tőle, hogy ismerős volt a téma, mivel ő is szokott ilyeneket olvasni?

Zavartan tiltakozott, hogy nem dehogy, csak már sok olyan személlyel beszélgetett, akik hitehagyott irodalmat olvastak. Nem volt túl meggyőző! Közben Feri a telefonján, Imre a Bibliájában kikereste a bibliaverset, és kértem Ferit, hogy olvassa fel, mert ez vonatkozik a Társulatra, mint hamis prófétára! Nem akarta felolvasni mondván, hogy míg beszélgettünk addig ők Imrével már elolvasták. Kérdeztem, hogy kellemetlen hallani, azért nem szeretné felolvasni? Nem, nem, mentegetőzött, és mivel nálam nem volt Biblia, (nem számítottam beszélgetésre) kivettem Imre kezéből és felolvastam az 5Mózes 18:20-22-t.

“20 De ha a próféta olyan szót mer mondani az én nevemben, melyet nem parancsoltam, hogy mondjon, vagy más istenek nevében beszél, annak a prófétának meg kell halnia. 21 Ha pedig azt kérdezed szívedben: ,Honnan tudjuk, melyik szót nem mondta Jehova?’22 Ha a próféta Jehova nevében beszél, és az a szó nem lesz, meg vagy nem teljesedik be, akkor ez az a szó, amelyet nem mondott Jehova. Elbizakodottságból mondta azt a próféta. Ne rémülj meg tőle.”

Ezek után nem sok mondanivalójuk maradt néhány formaság, aláírás meglétének ellenőrzése a levélen, elmondták hogyan jöhetek vissza, mikor lesz bejelentés stb.

A Társulat 1914-es tanítását meg sem próbálták védeni!

Összességében azért értelmesebb beszélgetés volt, mint amire számítottam. A bejelentésig Öcsémmel váltottam néhány e-mailt, a Társulat erőtlen érveit kigyűjtötte, és jól rátapintott néhány érzelmi szempontra, ami döntésem hátterében áll! Sajnálom, hogy az írásos kommunikáció időigényessége miatt sok minden tisztázatlan maradt. Egyik sógorom többször felhívott, próbálkozásai bár egyáltalán nem győztek meg, azért jól estek mások közönyéhez képest! Két nappal a bejelentés előtt ezt az SMS-t kaptam:

“Szia Keresemazutam, úgy döntöttem, hogy amíg nem változtatsz a gondolkodásodon és elkülönült állapotban vagy nem tartok fent veled semmilyen kapcsolatot. ANYA”

Szerettem volna közölni vele, hogy egyáltalán nem ő döntött így, hanem egy a nyolcvanas években tartott zárt ajtós, kétharmados szavazás eredményét tekinti isteni útmutatásnak. Ha a vezető testület ellentétes álláspontra helyezkedne az elkülönültek státuszával kapcsolatban, 8000000 ember személyes Biblián alapuló döntése azonnal ezzel együtt módosulna. Ezt azonban nem sikerült elmondanom, mert az idomításnak megfelelően nem vette fel a telefont. Pedig ekkor hivatalosan még tanú voltam. Ellenben korábban két bibliai alapon kiközösített testvéremmel tartott kapcsolatot! Rá kellett jönnöm, hogy a paráznaság, részegség az bocsánatos botlás, ellenben a Biblia alapján, az Őrtorony Társulat isteni kinevezésében kételkedni az halálos bűn! Ez a helyzet, amikor a Társulat szabályai előnyt élveznek magával a Szentírással szemben, igencsak hasonlít ahhoz, amikor a farizeusok a hagyományaik kedvéért érvénytelenítették a törvényt.

Nem egyszerű feldolgozni egy családtag halálát sem, az ember saját “élő-halála” azonban még nehezebben érthető kihívás! Félelmetes belegondolni milyen sikeresen manipulál néhány ember milliókat, és sodor ezzel érzelmi zsarolást elkövetői közé! Sokakkal együtt azt mondhatom amint Pál az 1Korinthus 4:3,4-ben:

“3 Nekem pedig a legkisebb dolog, hogy ti ítélkezzetek rajtam, vagy emberi ítéletnap, sőt magam sem ítélkezem magamon,

4 mert lelkiismeretem semmiről sem tud magamra vonatkozólag, de ez még nem tesz engem igazságossá: aki rajtam ítélkezik, az az Úr.”

Addig is (jelenleg márka független keresztényként) folytatom megfontoltabb, de mégis nyitottabb istenkeresésemet, szimpatizálva a deista és preterista nézetekkel

                                                                                                                    Keresemazutam

Utószó!

Történetem közvetlen elkülönülésem után írtam le. Publikussá tételével szándékosan vártam több évig, megadva az esélyt hozzám közel álló emberek esetleges pozitív változására. Látszólag semmi ilyen nem történt. Beszámolóm remélhetőleg ad némi rálátást arra, milyen egy tanú családban felnőni és miképpen kerül az ember a szervezet markai közé. Ugyanakkor példa arra is, hogy jóllehet áldozatok mellett, de lehetséges a szabadulás. Nem gondolom, hogy minden kételkedő tanú útja az én utam, minden eset egyedi. Sajnos a kialakult helyzetben minden erőfeszítésem ellenére sem sikerült megőrizni a házasságomat. Ma már volt feleségem sem tanú, és szerencsére időben léptem ahhoz, hogy egyik gyerekemet sem hálózta be a “szervezet”. Elkülönülésem után rengeteg kutatás következett. Mindent módszeresen újra mérlegeltem. Feltettem minden tabu kérdést a Bibliával, ihletettséggel, kanonizációval, Jézus történelmi (vagy akár isteni) voltával kapcsolatban. Talán az “intelligens tervezés” kivételével mindent másképp látok. Nagyon örültem a preterista szemlélet megismerésének, saját kutatásaim, már tanúként is ebbe az irányba vittek.

Döntéshozatalom során végig visszhangzott bennem “Hegyi Álmodó” indián bölcs versének egy sora:

“Azt akarom tudni, mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz.”

Rengeteg erőt adott ez a gondolat!

Kívánom minden tanú olvasómnak, aki tényleg keresi az igazságot, legyen bátorsága szembenézni vele! Nem lesz könnyű, több lesz a kérdés, mint a válasz, de rendkívül felszabadító, ha elmondhatod: “Hű maradtam önmagamhoz!”

A teljes történet PDF-ben letölthető erről a hivatkozásról.