Jehova Tanúi csodálják a "vadállatot", igénybe veszik a segítségét, miközben "szakértelmében" gyönyörködnek, a jw.org weblapon!
Míg korábban az ehhez hasonló viselkedés miatt más egyházakat még leszajházott az Őrtorony, úgy látszik a sokat emlegetett Péld. 4:18 hatása mára már megszelidítette a vadat, megszentelte a szajhás viselkedést.
Még egy Putin elnöknek címzett markáns politikai beszólás is felkerült a jw.org-ra.
Vajon Isten magától is ezeket nyilatkozná vagy csak a kibicek, beszélnek így a nevében? Jeremiás 14:14

A jw.org / sajtó menüpontjában feltűnően sok a propagandaszagú anyag, különösen az oroszországi betiltás ügyében és itt nem arra gondolok, hogy a bebörtönzések, bántalmazások híre, esetszáma vagy a razziák durvaságáról szóló beszámolók ne lennének igazak. Viszont az ezekhez fűzött magyarázatok, valamint az egész ügy bemutatásának egyoldalúsága annyira feltűnő, hogy alig lehet indulatok nélkül végigolvasni egy egy tájékoztatót.

Itt van pl. ez a 2019 márciusi jelentés! KÜLÖNLEGES JELENTÉS

Egy összefoglalóról van szó, az oroszországi tanúk helyzetéről, a 2017-es betiltást követően.
Ez nem csupán egy poszt a jw.org blogon, hanem egy erre a célra szerkesztett és pdf formátumban le is tölthető brossúra, ami megjelenésében és tartalmában is azt sugallja, hogy hiteles tájékoztatást, sőt áttekintést ad a helyzetről.

A címe, Különjelentés, vagy Különleges jelentés, miszerint Folytatódik Jehova Tanúi államilag támogatott üldözése Oroszországban.

Mit lehet erre mondani!

Üldözésnek számít az, hogy egy 170 ezer fős közösség kevesebb mint 100 tagjánál hatósági vizsgálatok zajlanak, melyet a hatóságok már évekkel ezelőtt kilátásba helyeztek, ha a tanúk nem tartanak be bizonyos előírásokat?

A zsidókat egyértelműen üldözték, Jehova Tanúit is ugyanabban a történelmi időszakban. De a 21.sz-ban betiltásnak és üldözésnek nevezni bírósági határozatokat vagy hatósági eljárásokat, csak akkor lenne korrekt, ha annak az okát is becsületesen közzétennék. Így az olvasó maga is ellenőrizhetné, hogy tényleg üldözésről és nem csupán propagandáról van szó. De ez, vagyis a tények, következetesen kimaradnak, szinte minden szervezeti közleményből. Ha mégsem, akkor pedig az olvasó vagy a néző, eleve egy durván manipulált megfogalmazással, találja szemben magát, ami már a címében is bulvár és semmiképpen nem hiteles jelentés.

pl. az államilag támogatott üldözés értelemszerűen azt az állami elhatározást is magában kellene, hogy foglalja, miszerint Jehova Tanúit üldözni kell. De ilyen törvény nincs, különben idéznék és erre hivatkoznának. Van viszont törvény a szélsőségek ellen, állítólag olyan megfogalmazású, hogy az könnyedén alkalmazható politikai ellenfelekre vagy más nem kívánatos csoportokra, így ezt a hatóságok “váratlanul” alkalmazni is kezdték a Tanúkra, amit ők a korábbi szabadság után, üldözésként élnek meg.

Létezik tehát egy nagyhatalom, aminek a Róma 13. részével összhangban joga van törvényeket hozni és azoknak érvényt szerezni, valamint léteznek Jehova Tanúi, akiket ez pont hátrányosan érint.

A vezetőtestület azonban kétségbevonja egy szuverén államnak azt a kompetenciáját amit a Róma 13. megenged neki. A szervezet nyilatkozataiban rendre vélemények vannak szembeállítva orosz törvényekkel, eljárásokkal, határozatokkal. Azt ugyan megemlítik, hogy a szélsőségesség elleni törvényt alkalmazzák Jehova Tanúira is, de azt gondosan kihagyják, hogy hogyan és miért. Ehelyett inkább véleményekre és érzelmekre alapozott ítéleteiket hangoztatják és ezekhez keresnek megalapozást a legkülönfélébb forrásokból. Így alakulhatott ki az az abszurd helyzet, hogy még az ENSZ egyik bizottságának un. szakértőit is hiteles “véleményforrásnak” tekinti a szervezet vagy a sokat bírált “média” is megfelelő partnernek bizonyul számára, ha azok éppen a Tanúk védelmében tudnak valamit kinyilatkoztatni.

A legutolsó jelentés is ezt teszi, miközben közel 3 teljes éve, sehova sem vezetett a módszerük. 2016-ban kereken 100 véleményt gyűjtöttek össze az egyik angol nyelvű jw.org posztban, különféle tudományos fokozattal rendlekező személyektől (részlet magyarul). Kivétel nélkül mindegyik szimpatizál a szervezettel, egy sincs közöttük ami, ha nem is elítélő lenne, de lagalább megfontoltságra bíztatná a szervezet képviselőit.

Így aztán Jehova tanúinak amerikai vezetői, akik amúgy is szeretnek áldozatként mutatkozni, nem veszik észre, nem veszik tudomásul azt a tényt, hogy a bibliai történelemben ez, általában isteni büntetés következményeként fordult elő. Az ilyesmi egyszerűen nincs hatással a mai vezetőtestületre, hogy önvizsgálatot tartanának, így nem is merül fel bennük, hogy valamilyen módon talán hozzájárulnak a döntéseikkel, tanításaikkal, "politikájukkal" egy-egy állam hatóságainak negatív viszonyulásához.

Talán azért, mert ők tényleg mindent jól csináltak a múltban, így aztán nem kell, változtatniuk a hatalomhoz való hozzáállásukon sem?
Ez tényleg csupán jogi kérdés, abban a világi jogrendszerben, mely nyilvánvalóan nem isteni alapelvek szerint került kidolgozásra, viszont rendkívül kényelmes és tetszik a vezetőtestületnek?
Tényleg “minden követ meg kell mozgatniuk” és a legmesszebbmenőkig “harcolni” kell a társadalom és a kormányzatok által biztosított jogaik védelmében és kierőszakolásában, akkor is, ha ez láthatóan anyagi, de főleg emberáldozatokkal jár?
Kizárólag az állami szervek, más vallások és általában a kívülállók bűnösek az őket ért atrocitások miatt?
Hogy lehetnek biztosak abban, hogy Jézus Krisztusnak is ugyanez a véleménye és ugyanilyen módszerekkel, eszközökkel vívná a harcát (eredménytelen harcát), a sátáni világ politikai hatalmaival szemben?
Nem túl nagy merészség ezekbe a szerencsétlen és főleg eredménytelen szervezeti játszmákba bevonni Jézust és a Teremtőt is?

A kérdések azért is helytállók, mert a modern kori rövid történelmük során több száz tanításukat megváltoztatták már és folyamatosan helyesbítenek, amikor rájönnek, hogy azok mekkora tévedések.

Ugyanilyen tévedéseik miért ne lehetnének akkor, amikor eldöntik, hogyan viszonyuljanak egy-egy szuverén állam törvényeihez?

Volt is erre már példa, hiszen a katonai szolgálat és a semlegesség kérdésében a 80-as években egyszerűen meggondolták magukat és egyik napról a másikra lelkiismereti kategória lett a polgári szolgálat, melyet attól kezdve nem büntettek már a bírói bizottságok.
Rutherford náci párthoz való dörgölődzése sem hozta azt az eredményt, amire ettől számítottak az akkori igazgatótanácsban, sőt egyáltalán nem biztos, hogy nem inkább ártott a német Tanúknak.

Határtalan magabiztosságuk egyáltalán nem tükrözi egy közelmúltbeli Őrtorony kijelentését, hogy

a vezetőtestület sem nem ihletett sem nem tévedhetetlen, sőt előfordul, hogy téved tanításbeli kérdésekben vagy szervezeti döntésekben, (>>)

Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a jelenlegi oroszországi helyzethez inkább ilyen téves szervezeti döntések járultak hozzá, mintsem mérsékelnék azok negatív hatásait.
Néhány év szabadság után ui. az orosz kormányzat és Jehova Tanúi között nézeteltérés alakult ki az imádatgyakorlás és bizonyos tanítások kérdésében. A szervezet oroszországi részlegét 2016. március 2-n figyelmeztették is a hatóságok, hogy tartsák tiszteletben az orosz törvényeket.

Hogyan reagált erre a vezetőtestület? Módszerük a politikában vagy más világi szervezeteknél talán megszokott, ha nem is mondható eredményesnek. De kérdés, hogy Jézus Krisztus is így tett volna?

A figyelmeztetés után, ami a hatóságok konkrét levele volt az oroszországi központnak, a szervezet (legalábbis a nyilvánosság felé), a következőket kommunikálta, egy posztjában a jw.org -on:

Az orosz hatóságok egy újabb merész lépést tettek a Jehova Tanúi ellen folytatott erőszakos, államilag támogatott hadjáratban. A főügyészség „szélsőséges tevékenységgel” vádolja Jehova Tanúi Oroszországi Adminisztratív Központját, és azzal fenyegeti, hogy bezáratja. A helyettes ügyész, V. Já. Griny a 2016. március 2-ai figyelmeztető levelében felszólította a központot, hogy két hónapon belül vessen véget minden „jogsértésnek”. >>

A bejegyzés hangvétele már a legelső bekezdésben a vezetőtestületnek olyanfajta magabiztosságáról árulkodik, mely azt mutatja, hogy ők érinthetetlennek tekintik magukat, még az északi király területén is. Már csupán azt is merész lépésnek tekintik, hogy egy hatóság egyszerűen megszólítja őket és tájékoztatja a törvényes működés feltételeiről.

Pedig a vezetőtestületnek is van véleménye, méghozzá Szentíráson alapuló ajánlata, nézeteltérések kezelésére a követői számára: >>

Légy kész bocsánatot kérni. Mindig helyénvaló bocsánatot kérni, ha valamivel hozzájárultál egy nézeteltéréshez (Róma 14:19). De azért is kifejezheted a sajnálatodat, hogy egyáltalán nézeteltérés alakult ki valami miatt. Ha nehéznek találod, hogy szemtől szembe kérj bocsánatot, írd le az érzéseidet ... néhány sorban. Majd ’menj el velük még egy mérföldre’, vagyis változtass azon, amivel hozzájárultál a nézeteltéréshez (Máté 5:41).

Például, ... ha nincs is ínyedre a feladat, vajon nem lenne jobb elvégezni, mintsem viselni annak a következményét, hogy nem csináltad meg? (Máté 21:28–31). Ezért gondolj arra, hogy milyen hasznod származhat abból, ha megteszed, ami rajtad áll, hogy ne legyen olyan feszült a helyzet közted és a (hatalom) között. (kiemelés tőlem)

Miközben atyáskodón tanácsait osztogatja híveinek, a vezetőtestület a maga ügyeit egészen más alapelvek szerint intézi pedig a döntéseinek következménye, legkevesebb 8 millió másik embert is érinteni fog, akik többsége nem a pattersoni elit negyedben, és kiszámítható joggyakorlatot alkalmazó demokratikus hatalom alatt él.

Egy kicsit sem felelőtlen az a szervezeti vezetés, amelyik a sátáni világ demokratikus és politikai védelmét, a híveinek maximális anyagi támogatását élvezve, fényűző és biztonságos rejtekhelyéről hergeli a közvéleményt és saját közösségét is egy olyan konfliktusba, melyben teljesen nyilvánvalóan vesztésre áll?

A szervezet tájékoztatásából nem valószínű, hogy valaha is kiderül majd, mi volt az az 1. mérföld, amire az Orosz hatalom megpróbálta őket kényszeríteni. Az mindenesetre világos, hogy Jézus szemléltetésének alanya, jelen esetben a vezetőtestület, ellenállt az 1 mérföldes kényszernek, nem hogy kettőt is megtettek volna. Inkább úgy döntöttek, mellőzik Jézus Krisztus tanácsát és nem működnek együtt a hatalommal.

Amikor a hétköznapi, átlagos hírnökök folyamodnak a teokratikus hatóságok segítségéért, mert úgy érzik igazságtalanság érte őket a szervezeten belül, hamar jön a körzetfelvigyázó vagy a fiókhivatal válasza, Jehovára kell bízni az ügyet.
A vezetőtestület azonban nem teszi ezt meg, amikor tanításait (melyek jó részét idővel maga is szélhámosságnak tekinti majd), a felsőbb hatalom bírálja. Arrogánsan visszavág és ragaszkodik szélsőséges kiközösítési politikájához, gyűlöletet szít a más hiten lévőkkel szemben és visszabeszél, amikor a hatalom él az Istentől megengedett eszközeivel.

Jelenleg oroszországban vajon segítik a 170e orosz tanú helyzetét vagy inkább rontanak azon a vezetőtestület, az írói és jogi osztályok nyilatkozatai?

A szervezet és az Orosz hatóságok közötti esetleges tárgyalásokról, egyeztetésekről mindenesetre nem esik szó a szervezet hírközlési csatornáin. Mindössze egy kurta megjegyzés olvasható a brossúra 27. oldalán,

"A civil társadalom és az emberi jogok elnöki tanácsának tagjai kivételével az orosz kormánytisztviselők elutasították a Jehova Tanúival való találkozást."

Az imént idézett 3 éves nyilatkozatuk már a címében is hirdette, hogy orosz kormánytisztviselő, maga a főügyész vette fel a tanúkkal a kapcsolatot, tájékoztatva őket bizonyos dolgokról, de ők egyeztetés és Jézus tanácsának alkalmazása helyett, inkább a nyilvánossághoz és különféle, a Szentírástól idegen módszerekhez folyamodtak. Csak találgatni lehet, hogy ezek után milyen találkozás elmaradását róják fel a kormánytisztviselőknek!

Talán Jehova Tanúi vezetőtestülete meggondolta magát és találkozni szeretne a kormánytisztviselőkkel?
Ha igen, akkor miért nem ezt üzeni, kiegészítve azzal, hogyan is képzelik el az Orosz törvények respektálását azzal szemben, ahogy eddig tették?
Talán alkalmazni szeretnék a krisztusi tanácsot, melyet eddig a Máté 5:41 alapján csak a tagoknak ajánlottak?
Miután látják már, hogy az orosz hatóságok nem viccelnek, nagyon is komolyan gondolták az ingatlanelkobzásokat, sőt ártatlan tanúkat bántalmaznak a szervezet eddigi dacos ellenállása miatt, tényleg készek lennének tárgyalni kormánytisztviselőkkel vagy csak szemfényvesztés ez a rövid megjegyzés itt a brossúra végén?
Vagy azt képzelik talán, hogy Oroszország kormánytisztviselőinek magyarázkodniuk, vagy egyezkedni kellene önjelölt vallási vezetőkkel?

Mert azt nem gondolhatják komolyan, hogy ilyen célozgatások hatására az orosz főügyész összecsinálja magát és bármin is változtatni fog a tanúkkal kapcsolatban.

Ha viszont a szervezet sem hajlandó semmin változtatni a gyakorlataiban, kiadványaiban, akkor mi célt szolgálnának a találkozások?

Ez nem derült ki abból az egyetlen mondatból, melyet vádlón fogalmaznak meg a tisztviselők irányában.
A kialakult helyzetben már csak azért is lehetetlennek tűnik bármiféle egyezkedés a hatóságokkal, mert az, a vezetőtestület isteni nimbuszának súlyos megtépázását jelentené, tekintélyvesztést, amit nyilvánvalóan nem engedhetnek meg maguknak akkor sem, ha ártatlan emberek szenvednek majd ezért a politikáért.

Nem tudhatom biztosan, hogy mikor és miért fagyott be a kommunikáció a hatóságok és a szervezet között. De az világos, hogy a szervezetnek követelései vannak, melyeket a vezetőtestület az állszentség csomagolásában, mégis ellentmondást nem tűrően fogalmaz meg a pattersoni karosszékeiből.
Ezekből kitűnik, hogy nem csak az orosz börtönök rácsaitól, hanem a fent idézett, saját korábbi tanácsaiktól is igen messze állnak, amikor pontokba szedve üzengetnek egy nagyhatalom hatóságainak.
Jól mutatja a legfelsőbb vezetők szellemiségét, hogy követeléslistájukon előrébb sorolták az ingatlanok helyzetét, a bebörtönzött hittársaik szabadonbocsátásánál.
Természetesen a 6 pontból némelyik egyértelműen releváns követelés, még akkor is, ha a kialakult helyzetért maga a vezetőtestület lenne a felelős.

De valóban feladata egy magát Isten hangjának tekintő keresztény embercsoportnak, hogy világhatalmakat oktasson ki demokratikus alapelvekről, emberi jogokról, igazságos törvénykezésről, vallásszabadságról és alkotmányról?
Jézus Krisztus is ezt tenné, ha itt lenne?

A vezetőtestület állítja, hogy igen.

De valóban, Ő is igénybe venné a "vadállat" segítségét és "szakértelmét" dícsérné nyilvánosan, ahogy azt a vezetőtestület teszi a nevében?

Az isten hangjának titulált jw.org weblapon a vezetőtestület az ENSZ egyik testületét dícséri, melynek véleménye úgy tűnik, most éppen kapóra jön “Isten Királyságának” védelmében.

Ezzel többszörösen is szánalmas helyzetbe keveri Isten földi képviseletét.
Egyrészt, ha a vadállat valóban a Királyság ellensége, akkor hogyan tekinthetné a Király "szakvéleménynek" bármilyen megnyilatkozását is?
Másodszor, nem is olyan régen (alig 10 éve), a Jelenések jelképes, vadállatának részletes magyarázatában, még a következőket állították az ENSZ intézményeiről:

– "Az ENSZ főbb intézményei nagyban hasonlítanak a Népszövetség intézményeire” (The World Book Encyclopedia). Az ENSZ tehát valójában az újjáéledt skarlátszínű vadállat." >>
– A föld lakosai csodálattal tekintettek erre az új óriásra, amely a New York-i East River mellett található lenyűgöző központjából irányítja tevékenységét. >>
– Az ENSZ valójában káromló utánzata csupán Isten messiási Királyságának, >>

Mindezek egyáltalán nem akadályozzák a vezetőtestületet abban, hogy a csodálatukkal kitüntetett vadálattól még segítséget is kérjenek. Egy hasonló, oroszországi ügyről szóló jelentés (4.bek.), szintén a jw.org-on, közli, hogy az ENSZ egyik munkacsoportját veszik igénybe Alekszandr Szolovjev testvér ügyvédei.

Tényleg nem veszi észre a vezetőtestület, hogy ő is ugyanazzal a csodálattal tekint az "ENSZ vadállat" munkájára, melyet más vallásúaknál egyszerűen szajhaságnak minősít?

A meghasonlás eklatáns példáját látjuk, amikor a vadállat egyik képviselőjét tisztelettel emlegetik, sőt segítségül hívják, míg egy másikkal szemben markáns politikai véleményt hangoztatnak azon a fórumon, melyet Isten hangjaként mutatnak be.

Ezen a linken található poszt egyik orosz nyelvű, angolul feliratozott videójának a végén a következő felirat olvasható:

"Olyan mintha Sztálin visszatért volna"

A videó azóta a jelzett jw.org magyar posztból nem elérhető, de az angol felületen még megvan.

 jw.org / Newsroom / JW News / JW News by Region / Russia

A 8,5 millió Jehova Tanúja közül, melyik gondolja, hogy efféle megjegyzések, hasznára vannak pl. annak a Dennis Christensennek, akit éppen a 6 éves börtönbüntetésének megkezdésére kísérnek el az orosz rendőrök?

Mielőtt bárki azzal próbálná menteni Putin elnök és Sztálin összehasonlítását “Isten hangjának weblapján”, hogy a videó csupán a jw.org -on megjelentetett hírügynökségi anyag, az nézze meg az utolsó képkockát!

Ez elárulja, hogy az ún. hírügynökségi jelentésben a jw.org aktívan közreműködött, ha csak nem teljes egészében ő prezentálta azt. A Szabad Európa Rádió és a Reuters, pedig egyszerűen átvette a számukra marginálisnak számító ügyet, így megspórolták az anyag előállításának értékes energiaráfordítását.
A szervezet pedig, ha ezt megjelenteti a saját médiumában, ezzel nyilvánvalóan felvállalja annak minden kijelentését, beleértve a Sztálinozást is.

A vezetőtestület ez esetben is jóval többet enged meg magának, mint amit az egyszerű tagoktól elvár. A legfrissebb tanítás, egy tavaly megjelent könyvben pl. azt tanácsolja az olvasónak, hogy a politikai állásfoglalásoktól messzemenőkig tartózkodni kell. (rr. 81.old.)

Még a magánbeszélgetéseinkben sem foglalhatunk állást politikai kérdésekben!

De milyen mérce szerint jelent a regnáló hatalom durva minősítése egy nyilvános honlap sajtószekciójában politikai értelemben tartózkodást?

Ha egy keresztény testület "sztálinozás" közben gesztusokat követel a politikai hatalomtól, minimum ezért a kijelentéséért szélsőségesnek tekinthető.
Miközben a képhez tartozó 27. bekezdés a politikai rendszerekbe vetett bizalom törékenységét, haszontalanságát próbálja ecsetelni, a fentebb idézett ENSZ -dícsérő cikkek megmutatják, hogy a vezetőtestület igenis bízik más szervezetekben. Akkor is, ha azok ugyanúgy politikai jellegűek.
A vezetőtestületnek ezt a képmutatását, a saját illusztrációjával lehet a legkifejezőbben szemléltetni, mely a 15. fejezet címképe és egyben a legaktuálisabb bemutatása az ilyen viselkedésnek:

Ha valakinek még ezek után sem világos, hogy a vezetőtestület mit művel a weblapján az oroszországi helyzetről való tájékoztatás címén, az összehasonlíthatja ezeknek az ún. tájékoztatásoknak a tartalmát, stílusát, és mennyiségét a vezetőtestület gondozásában megjelent korábbi oktatóanyagokkal, melyekben a propagandafogásoktól igyekszik megvédeni tagjait.

Az egyikben a következő idézet áll:

„Kitartó és céltudatos propagandával a közvélemény előtt az eget pokollá és megfordítva, a legnyomorúságosabb tengődést paradicsommá lehet varázsolni” (A.Hitler) >>

Vajon ez az idézet nem azt írja le, ahogyan a vezetőtestület ún. szabadságharcát vívja, állítólag az orosz hittestvérei érdekében?
A videók, illusztrációk és kommentárok túlnyomó többsége, ha nem mind, úgy mutatja be a fogvatartott és ítéletük kihirdetését hallgató orosz Tanúkat (pl. Dennis Christensent is), hogy azok milyen boldogok, békések, hiszen Mesterük és Uruk nevéért szenvednek, Aki majd kárpótolja őket a paradicsomban.

Hogyan lehetne boldog bárki, elektródákkal a fenekében vagy halálos betegen oroszországi börtönökben?
Amikor azt ígérik az olvasóknak, köztük a bebörtönzött orosz tanúknak is, hogy majd Jehova segít nekik, akkor ehhez mennyben járulnak hozzá a vezetőtestület nyilatkozatai, melyekben kioktatják, vádolják, bírálják, nevetségessé teszik azokat a hatóságokat, melyek éppen bántalmazzák hittestvéreiket?

Ezzel párhuzamosan pedig más politikai testületeknek a szakértelmét méltatják. A kommunikáció Hitleri módszereit láthatóan szívesen és sikeresen alkalmazza a magát kereszténynek képzelő Jehova Tanúi vezetőtestülete is.

Ugyanez az írás sajnálkozik afelett, hogy az emberek nem kérdőjelezik meg az információk forrását, hitelességét. >>
Valamint kétes értékűnek és a propaganda eszközének állítja be a szakértők és vezető személyiségek véleményét bizonyos ügyekben. >>

Miközben a sajtóközleményeik egyfolytában az orosz tisztviselők indítékait bírálják úgy, hogy az eseményekről a Példabeszédek 17:18 mellőzésével, tehát tények elhallgatásával tájékoztatnak, az Őrtoronyban az áll, hogy ez a gonosz propagandisták hazug eszköze.

Az ÁLTALÁNOSÍTÁS címszó alatt azt olvashatjuk, hogy:

A propaganda ... elhomályosítja a szóban forgó ügy valós kérdéseivel kapcsolatos fontos tényeket, és gyakran egész embercsoportokat lealacsonyítanak ezzel a módszerrel. >>

Nem ezt csinálja a vezetőtestület is, amikor kizárólag az érzelmekre ható, szomorú eseteket idéz az oroszországi helyzetből, ezzel elterelve a figyelmet a saját felelősségéről, mulasztásáról és kompromisszumképtelenségéről?

A brossúra, mely a címében még azt ígérte, hogy különleges jelentéssel szolgál az oroszországi helyzetről, az utolsó oldalán a vezetőtestület követeléseit sorolja Oroszországgal szemben.

Az angol nyelvű tájékoztatónak ez a 28. oldala, bármilyen simulékonyan is kezdi, lényegében mégis csak követeléseket fogalmaz meg a következőképpen:

Elgondolkodtató, hogy, ha ezek lennének a tiszteletteljes kérések, akkor vajon akarnak-e bármiről is tárgyalni az Orosz kormánytisztviselőkkel?
Az az Őrtoronyvállalat, amelyik pontokba szedve kioktatja egy állami apparátus tisztviselőit nemzetközi irányelvekről, valamint a saját állami Alkotmányának betartásáról, miközben ő maga ugyanúgy figyelmen kívül hagyja saját és a Biblia irányelveit is, mennyire vehető komolyan, mennyire hiteles, egyáltalán Keresztény-e abban az értelemben, hogy Krisztus követője, mivel a Mester is egyértelműen ugyanígy listázná a hatalom vélt hibáit?

Jézus Krisztus, ott állt a hatalommal szemben vádlottként, elítéltként, és szó nélkül tűrte, szenvedte az igazságtalan büntetését. Amikor elfogták, azt mondta, hogy ezeket hagyjátok elmenni! János 18:8. Ezzel szemben most "ezeket" fogták el és aki megvédhetné őket, az vagy oda sem ment, vagy pedig szabadon elsétált.

A vezetőtestület nyilvánvalóan nem gondolja komolyan, hogy az ilyen "RESPECTFULLY REQUEST" (tiszteletteljes kérések) hatására bármi is jobbra fordulna az orosz hittestvéreik ügyében. Ezek csupán pusztába kiáltott szavak és a szemfényvesztés trükkjei.

Mit remélnek mégis azzal, hogy kiteszik a jw.org blogra?

A választ talán a propagandával foglalkozó, Őrtorony adja meg.

... az érzelmeid a célpontjuk. >>
... ezek az új információk végtére is csak vélemények. >>

Lehetséges az is, hogy

... ki akarnak zsákmányolni bennünket. >>

Természetesen a bebörtönzött és bántalmazott ártatlan emberekkel való együttérzésünket nem kell, hogy befolyásolja az oroszországgal kapcsolatos szervezeti propagandaanyagokról alkotott véleményünk. Sőt észre kell venni, hogy az ügy elsőrendű vádlottja Dennis Cristensen többszörösen is áldozat, nem csak az orjoli igazságszolgáltatás, de a szervezet propagandájának áldozata is. Láthatóan ő maga sem fogja fel, hogy az a szervezet sodorta ebbe a helyzetbe, amelyikért éppen feláldozza szabadságát.

Ami tehát ebben a brossúrában megfogalmazódik, azt nem lehet másként minősíteni, csupán gusztustalan propaganda és azt jelenti, hogy a szervezet még olyan egyházi szokáson, tanításon, gyakorlaton sem hajlandó változtatni, melyek nem tartoznak a bibliai törvények hatálya alá, egy olyan helyzetben sem, amikor szó szerint a tagjainak testi éppsége és szabadsága forog kockán. Nem mondanak le semmilyen törvényes jogukról, akkor sem, ha maga a Mester, Jézus Krisztus tanácsolta, hogy a békesség és a hatalommal való jó viszony érdekében el kell szenvedni bizonyos károkat, fel kell adni bizonyos lehetőségeket és nem kell feltűnősködni az isteni erővel, hatalommal, képességekkel.

A brossúra összesen 90 millió $-ra becsüli az orosz szervezeti ingatlanok értékét, melyből 30 millió $ a fiókhivatal, valamint 60 millió, más európai "jogi személyek" tulajdonában van. Úgy tűnik, orosz jogi és természetes személyek építhetnek és fenntarthatnak a saját pénzükből, önkéntes munkával ingatlanokat, de egyet sem birtokolhatnak ezek közül, még akkor sem, ha a saját városukban vannak azok, viszont a több 100 vagy 1000 km-ekre lévő idegen "jogi személyek" igen.

A szervezet nyilvánvalóan elszámította magát, amikor az ingatlanok tulajdonjogát ilyen "gondosan" elrendezte, mert az Északi királyt láthatóan nem érdekli, hogy amerikai vagy más nemzetiségű "vállalatok" (jogi személyek) a felségterületén miféle ingatlanmanővereket hajtanak végre a vallásosság leple alatt.

Miután a 2017. április 21-ei videónyilatkozatában a vezetőtestület kijelenti, hogy az oroszországi tevékenységük betiltása Jehova ítélete, mégsem állnak le az orosz jogrendszer, hatóságok, valamint azok képviselőinek nyilvános bírálatával.

A 2019. márciusi ún. Különleges jelentés is folytatja ezt a trendet. Amint az eddigi összes szervezeti tájékoztatás ebben a témában, úgy ez az anyag is mellőzi a Példabeszédek 17:18 szellemét. Egyszerűen csak azt a tényt lovagolja meg a propagandaanyag, hogy szélsőségesnek minősítik őket Oroszországban. Egyetlen egy korábbi tájékoztatóban és ebben sem mondják el, hogy milyen alapon kerültek ebbe a kategóriába az orosz törvények szerint. Márpedig ez nem mellékes, hanem éppenséggel az egész ügy fő kérdése. Véletlen lenne csupán, hogy pont a lényeget, egyetlen közzétett híranyaguk sem tartalmazza? A korai jelentések még arról szóltak, hogy több szervezeti kiadvány tartalmát kritikusnak ítélték orosz hatóságok, ezért betiltották azok használatát. Egyetlen jelentés sem szólt azonban arról, hogy mi a kifogásolt tartalom, bár a 2011.05.01. Őrtorony megemlít 6-ot a vitatott szervezeti kiadványok közül, azt a hamis benyomást igyekszik kelteni, mintha az orosz hatóság a kiadványok teljes terjedelmét tartanák szélsőségesnek. Ez nem más mint propagandafogás, amit még a különleges jelentésben is alkalmaznak és erre természetesen nem lehet mentség, hogy a hatóságok is ezt csinálják.

Ezért hát őszinte együttérzésemet tudom csak kifejezni valamennyi bebörtönzött és a hatóságok által vegzált Jehova Tanújával kapcsolatban, annál is inkább, mert nem látják, hogy a teokratikus hatalmak és a politikai hatalom játékszereivé váltak, olyan tanításokért, kiadványokért áldozva értékes szabadságukat és drága egészségüket, melyeket a pattersoni elit, előbb-utóbb magától is szemétre vet majd. Addig azonban hasznos kellékek lesznek a vezetőtestület morbid hatalmi játszmáiban világszerte, jelenleg éppen több mint 170 000 szerencsétlen orosz hittestvér kiszolgáltatásában.

P.J.