Kérlek ne kattints tovább, csupán a címet olvasva, hisz ez csak egy aforizma, nem eltévedt gasztro poszt.
A sorok közti olvasást, értelmezést és ehhez hasonló hasznos dolgokat tanultam pár nappal ezelőtt, egy nyilvános előadásban, amit úgy érzem, most mindenképpen meg kell veled osztanom!
P. Zsolt előadásának teljes elemzésére nem vállalkozom, de talán tudsz együtt derülni velem pár percet a délutáni sziesztád közben, a következő vasárnapi szellemi "jó falatot" várva.

Hogy miért élek egy étkezési hasonlattal a címben?
Mert a gyülekezetben számtalanszor hallottam már kiskoromtól fogva, hogy ami ott elhangzik, az szellemi táplálék, amitől erősödünk a hitben. De ahogyan a fizikai táplálékunk is lehet romlott, vagy csupán tegnapi, ugyanez előfordulhat a szellemiekkel is, ami elég szomorú.

Az igazi káposzta köztudottan tele van C-vitaminnal, ami erősítő, úgynevezett nullkalóriás étel. Ez azt jelenti, hogy több kalóriát éget el, mint amennyit a megemésztése igényel. Feltölti a szervezetet vitaminokkal és ki is pucolja egyidejűleg a testben lerakódott méreganyagokat. Egyszóval a kicsattanó egészség egyik eszköze is lehet!

A vasárnapi művelődés közben, a káposztaleves jutott eszembe. Na nem az ebédek után vágyakozó, korgó gyomrok hallatán! Nem először hallott gondolatokat próbáltam újra befogadni, de azok ugyanazokat az érzéseket ébresztették bennem, mint amikor először, meg másodszor hallottam őket. Innen a "felmelegített" jelző.

Hogy miért romlott?
Mert sajnos ugyanazt a silány minőséget kaptam meg újra, szellemi táplálékként, amit korábban is. Ami tele volt romlott gondolatokkal, amik a szívemben csak felhalmozták a sajnálatot egy gőgös ember iránt, és a csodálkozást egy olyan világszervezettel kapcsolatban, amelyik megtűri soraiban az ilyen színvonalú tanítást, sőt képes Isten hangjának is titulálni mindezt. Egyszóval gyengülni kezdtem...

De hogy ne csak kerülgessük itt a forró káposztalevest, elmesélem, hogy mi is történt. Remélem az én beszámolóm koherens lesz a címmel, az előadásról ezt nem lehetett elmondani!

Mint ahogy már előttem megírták, (>>) közismert témát hallgathattam meg újra.
Ahogy elkezdődött a "szellemi lakoma", már láttam, hogy ez ugyanolyan romlott, mint évekkel ezelőtt volt. Azért próbáltam nem fintorogva étkezni, hiszen ez illetlenség lett volna. De egyre nehezebben mentek le a morzsák (percek) a torkomon, alig vártam, hogy vége legyen.

Az első penészes kenyérfalat a bevezető szemléltetés volt. Ennek lényege, hogy van egy hanyag orvos, aki csak tünetet kezel és van egy türelmes, figyelmes alapos orvos, aki a fájdalom okát keresi és segít a gyógyulásban. A hanyag orvos jelképezi Sátán világát, aki "lop, csal, hazudik" (általánosítás!), a figyelmes orvos pedig Isten gyülekezetét.

Nevethetnékem támadt, ehelyett csak szemérmesen elmosolyodtam, hiszen eszembe jutottak azok a felelőtlenül a nagy világba kiáltott tanácsok, miszerint ha problémád van, "dobd a hátad mögé"! Ha igazán figyelmesek lennének a szellemi orvosaink, akikhez a bajban, egy kiszolgáltatott helyzetben fordulunk, akkor egy ilyen semmitmondó kijelentéssel nem gázolnának még jobban hittestvéreik egyébként is gyenge lelki világába.
Egy jó orvos pedig hogyan lehetne jó, szakképesítés nélkül?
Hogyan tudna eredményes lenni a szakmájában, ha csak a lexikális ismeretei lennének meg, de az emberekkel való kommunikálása konvergál a nullához?
A "lop, csal, hazudik" triumvirátus ismerős lehet, a médiából, pontosabban a politikai kritikából. Egy szellemtől vezérelt előadásban, ami Jehova hangja, valóban politikából kölcsönzött szerkezetekkel kell szemléltetni a mai élet romlottságát?
Nem lehet ezt úgy megfogalmazni, hogy azt mindenki értse, de az előadó se hozza nevetséges helyzetbe magát, akár azzal, hogy "politizál az emelvényen"?

Számtalan prédikáláskor felmerülhető helyzetre kaptam kiképzést. Jól emlékszem, hogy mennyire féltem, amikor egy tanult embernek kellett prédikálnom, hiszen már a bemutatkozásában elmondta, hogy " 3 diplomám van, mi újat akarnak még mondani?"
Vagy éppen már a becsengetés pillanatában tudtam, hogy tanult ember, hiszen a névtáblán is ott állt, hogy "dr". A romlott káposztaleves "kanalazásakor" fel-felvillantak ezek az emlékképek, hiszen egyre másra következtek a mondattani és jelentésbeli hibák.
Az előadó azt mondta, hogy "mi szeretnénk ettől a (Sátáni) világtól elragaszkodni", én pedig süllyedni kezdtem a székemben...
Tőlem nem messze az egyik érdeklődő is megvakarta, majd megcsóválta a fejét.

Nagyjából a sűrű katyvasz felénél hirtelen arra a szókapcsolatra lettem figyelmes, hogy "Isten, A teremtő".
Ha valamit, vagy valakit definiálni akarunk egy szóval, akkor olyan kifejezést kell választanunk, ami teljesen világossá teszi mindenki számára, hogy miről/kiről van szó.

A teremtő = ... Kivel? Jehovával? vagy Sátánnal?

Az előadó szerint mindkét személy teremtő, Sátán csupán azzal is kiérdemelte ezt a címet, mert állítólag "megteremtette a hazugságot", de Jehova erre nem volt képes.

Ezzel több súlyos hibát is vétett, bár senki sem vágott fancsali képet, amikor ehhez a "falathoz" értünk, csak az az érdeklődő nézett rám cinkosan, mint ha látta volna rajtam, a szellemi gyomorrontás jeleit.

Eszembe jutott a legelső keresztelkedési kérdés, hogy ki Jehova?
A kézenfekvő válasz, még egy 10 éves korú keresztelkedőtől is az, hogy a Teremtő, a Mindenható.
Tapasztalt előadónk, pásztorunk, és szellemi oktatónk P. Zsolt szerint azonban ez nem is olyan egyértelmű. Azzal, hogy Sátánt egy szintre emelte Jehovával, egyúttal megalázta Jehovát, ha ő valóban nem lenne képes valamire.

Ha nyíltan nem is, de mégis csak kijelentette, hogy a Teremtő, nem mindenható, azaz nem szuverén, amit nagyon nehéz értelmezni egy olyan előadásban, melynek címe is arra buzdít, hogy Ismerd el Jehova szuverenitását ... .

Itt már fontolgattam, hogy "asztalt bontok". Újból a pár héttel ezelőtti Őrtorony főcím jutott az eszembe. Mint egy mantra zúgott a fejemben, "Jehova hangja ez".

Valóban Jehova akar egy ilyen semmitmondó érveléssel, sánta gondolatmenettel magyarázkodni előttem?

Úgy gondolom, hogy pont egy olyan szakasza ez a Bibliának és a történelemnek, amiről nincs elég információnk, hogy biztosak lehetnénk mindenben. Az Ádám elméjével és ítélőképességével kapcsolatos kérdéseket mi, "tökéletlen" fejjel nem tudjuk átlátni. Főleg nem infó hiányában.
Akkor Jehovával kapcsolatban nem 100x inkább ez a helyzet?
Nem tudjuk felfogni a végtelenség fogalmát. Hiszen nem éljük és nem is éltük át. Ugyanígy a tökéletességet sem tudjuk felfogni, hiszen nem tapasztaltuk még sosem.

Ádámot tényleg úgy kellett volna babusgatni, ahogyan Zsolti testvér víziójában elhangzott?
Sátán, aki az Ezékiel könyvében említett oltalmazó kérub, valóban azt a feladatot kapta, hogy Jehova szuverenitását oltalmazza?
Egyúttal Ádámot is oltalmaznia kellett, nehogy bajba kerüljön?

Ha valaki tökéletes, akkor pont azért tökéletes, mert felfogja, hogy minden szavának és tettének következménye van. Egy tökéletes ember nem egyenlő egy tökéletes papuccsal, vagy bábbal, akit úgy ugráltat vagy irányít a Mindenható, ahogyan szeretné. Elvégre akkor minek adott "szabad akaratot"?
De nem csak Ő nem "bábozott" a teremtményével, szerintem ezt senki másnak sem adta feladatba.

Ilyen és ehhez hasonló görcseim támadtak a szellemi étkezés során. Talán felpuffadtam?
Újabb görcs...
Jehovától TÁVOL ÁLLNAK bizonyos dolgok, az erőszak, a kiskapuk, a hazugság. De néha úgy tűnik, hogy ezekhez az eszközökhöz is folyamodott. Pusztított és megmentett emberéleteket hazugság árán is. Tehát az, hogy Jehovának nincsenek spekulatív képességei vagy képtelen lenne a hazugságra ez egyszerűen nem igaz.
A rossz, már kezdetben is számításba volt véve, hiszen ott volt a "jó és rossz" tudásának a fája!

De nekem ez már túl sok volt. Lelki és fizikai kalóriakészleteim kezdtek kimerülni, ahogyan Zsolti pásztor szellemi kérődzését hallgattam és ennél a pontnál már szükségem volt egy szellemi "Espumisan"-ra, így hát friss levegőért kimentem az udvarra. Ahogy próbáltam magamhoz térni, egyre jobban hívogatott egy egészségesebb étkezés gondolata, így hát hazamentem és készítettem egy igazi káposztalevest.
Friss, C-vitaminban gazdag, fizikai táplálék volt, így rögtön jobban lettem, mert kissé feledtette a szellemi gyomormérgezést.

A lelkem salakja pedig most ezzel az elbeszéléssel távozott. (büff, pardon!)

Kriszta

(beküldött írás)