Ez egy nehéz olvasmány lesz, de kérek minden érintettet, hogy a saját jól felfogott érdekében próbálja meg átrágni magát a témán. Nem vagyok jogi szakértő, de megpróbálom összefoglalni a gondolatokat legjobb tudásom és értelmezésem szerint. Gyülekezeti felvigyázó sem voltam soha, így elképzelhető, hogy a belső eljárásokról szóló ismereteim hiányosak, illetve pontosításra szorulnak. Ha bárki ilyet tapasztal, érezze magát felhatalmazva, hogy kiegészítse az itt írottakat kommentben, vagy írjon nekem személyesen.
Miért kell az adatkezeléssel foglalkozni?
2018. május 25-vel egy új EU-s törvény kerül bevezetésre, mely az eddigi adatvédelmi törvény korszerűsítését, az adatszolgáltatók védelmét hivatott megcélozni. Ennek értelmében minden olyan szervezetnek, mely adatokat tárol, az adatszolgáltatók írásos beleegyezését kell kérnie. Az Őrtorony elkészített egy formanyomtatványt, amit a hírnökökkel alá íratnak. Ez nagyjából így néz ki:
És ugyanez magyarul, amit időközben megkaptam:
Röviden az a lényege, hogy ez egy olyan nyomtatvány, ami a személyes adatkezeléshez történő hozzájárulásról szól, mely adatok elsősorban a vallásos tevékenységekkel, az azokban való részvétellel és a szellemi támogatással van összefüggésben, melyet a gyülekezettől kap valaki (magyarul pásztori látogatások, feddések, stb). A nyomtatványt gyermekekről is ki kell tölteni, a szülő vagy gondviselő aláírásával. A nyomtatvány szintén tartalmazza azt, hogy az aláíró személy tájékoztatást kapott az adatai kezelésével kapcsolatban, és elolvasta az ezzel kapcsolatos információt a jw.org weboldalán, melynek egy részlete így hangzik:
"A hírnökök jogosultak a Jehova Tanúi által kezelt személyes adataikhoz hozzáférni, azok törlését, kezelésük korlátozását vagy helyesbítését kérni. A hírnökök bármikor visszavonhatják a hozzájárulásukat bizonyos jövőbeli adatkezelések vonatkozásában. Ha egy hírnök visszavonja a személyes adatai kezeléséhez adott hozzájárulását, egyes személyes adatok ilyen hozzájárulás hiányában továbbra is kezelhetők a Jehova Tanúi világméretű tagsági nyilvántartásának vezetéséhez és naprakészen tartásához fűződő jogos érdek, illetve az adatvédelmi jogszabályokban biztosított egyéb jogcím alapján. A hírnökök tudnak arról, hogy jogosultak a lakóhelyük szerinti ország adatvédelmi hatóságánál panaszt tenni."
Az ország adatvédelmi hatóságának elérhetősége:
http://www.naih.hu/uegyfelszolgalat,--kapcsolat.html
Az EU-s tájékoztató (ami megadja Péterfalvi Attila elérhetőségét is):
http://ec.europa.eu/justice/article-29/structure/data-protection-authorities/index_en.htm
Amit nem tartalmaz ez a formanyomtatvány (és a weboldalon található információ sem), az az, hogy mi a célja ennek a „jogi formaságnak” (vagyis egy szó sincs az EU-s törvényről, így a hírnökök nem tudnak utána se nézni jogaiknak), és mi történik akkor, ha valaki nem írja alá a nyilatkozatot. Bár ez a legtöbb elkötelezett tag számára nem feltétlenül probléma, de egyesek számára az lehet, akik még fizikailag ugyan tagok, de mentálisan már „kint” vannak, és látják a szervezetnek való kiszolgáltatottság veszélyeit. Egy gyenge utalás mégis van a weboldalon ezzel kapcsolatban, mégpedig: „Ha egy hírnök nem írja alá a Személyes adatok kezelésére vonatkozó tájékoztatás és hozzájárulás dokumentumot, a szervezet talán nem tudja majd megítélni, hogy alkalmas-e a gyülekezetben bizonyos feladatkörök betöltésére, illetve bizonyos vallási tevékenységekben való részvételre.”
De a valódi lényeg a véneknek küldött levélben van, melynek egy részlete itt olvasható (ha valakinek meg van ez magyarul, akkor ki tudom tenni):
Na ebben már megemlítik, hogy mire kell az információ. Ez az ún. GDPR (General Data Protection Regulation), amiről én a NAIH oldalán nem találtam érdemi információt, ami nem jelenti azt, hogy nincsen, de ha van, akkor az jól el van rejtve. Különféle fórumok írtak róla, ha valaki beüti a keresőbe az „adatvédelem EU 2018. május 25” vagy hasonló szavakat, akkor feljönnek ezek az írások. A lényeg az, hogy az adattárolóknak e dátum után a korábban nyert adatok felhasználása törvénytelenné válik, hacsak nem szereznek egy újabb beleegyezést az érintettektől. Ez azonban több, mint formalitás, mivel az új EU-s törvény az adatközlők védelmére készült, és ez a törekvés összeütközésbe kerülhet az olyan szervezetek céljával, melyek elsősorban a szervezeti érdekeket tartják szem előtt, és nem a tagjaikét (a hírnökök felé megfogalmazott szöveg ugyan éppen azt sugallja, hogy az ő érdekeiket nézik, de a valóságban ez ugye nem így van.... lásd alább a történetem).
Mi történik akkor, ha valaki nem írja alá a nyilatkozatot? Ez szintén a vénekhez írott levélből derül ki, ugyanis a fenti kép alján a titkárnak (secretary, a sor legalján) szóló utasítás szerint értesítenie kell a vének testületét arról, aki megtagadja a nyomtatvány aláírását. Bővebben erről a levél másik részlete beszél:
Vagyis az aláírást megtagadó személy megmaradhat hírnöknek, és a szervezet még mindig vezethet róla nyilvántartást a gyülekezeti hírnökökről szóló feljegyzéseiben (S-21-es nyomtatványban).... (annak ellenére, hogy az illető ehhez nem járult hozzá....), de elképzelhető, hogy a szervezet nem fogja tudni megítélni az illető alkalmasságát arra, hogy gyülekezeti kiváltságokat kapjon (vagyis az a szöveg van egy kissé konkrétabban megfogalmazva, ami a jw.org-on is fenn van). Ez a gyakorlatban valószínűleg azt jelenti, hogy egy ilyen személy gyanússá válhat, avagy kiásta a csatabárdot, holott csak törvényes jogaival próbál élni.
Nyilván csak akkor lehet megtudni, hogy mik a következmények, ha valaki megtagadja a nyomtatvány aláírását. Ha bizonyíthatóan emiatt kerül hátrányos helyzetbe, akkor nem árt tudnia, hogy a jog az ő oldalán áll, és elképzelhető, hogy kártérítésre is jogosult lehet. A nemrégiben történt Szcientológia Egyház jogellenes adatkezelése is súlyos büntetéssel járt, az új EU-s törvény hatálybalépése után pedig a ’nemzetközi helyzet még jobban fokozódik’. Ha valaki ilyen helyzetben találja magát, nem árt ennek utánajárnia.
Én nem tudom és nem is akarom megmondani, hogy valaki mit tegyen, vagy mit ne a nyilatkozattal. Érthető, hogy egy odaadó Tanú nem kételkedik a szervezetben és annak Jogi Osztályában (mely az adatkezeléssel kapcsolatos adminisztrációt végzi), melynek legtöbbször az az oka, hogy nem tudják, hogy mire képes ez az osztály pl. a gyermekmolesztálással kapcsolatos esetek eltitkolásában, illetve meddig mennek el, és kinek az érdekeit szolgálják az azzal kapcsolatos adatok rendelkezésre bocsájtásával (a mai napig napi 4000 dollár büntetést fizet az Őrtorony Társulat egy bírósági döntés értelmében, amiért nem hajlandó kiadni olyan belső dokumentumokat, melyek egy bűncselekmény eljárásához szükségesek lennének). Vagyis el lehet mondani, hogy erősen védelmezik az adatokat, csak a kérdés az, hogy kinek az érdekeit szolgálják ezzel, és kinek ártanak vele. Nálam ez a "bizalom" megingott a Jogi Osztály felé, de ezt mindenkinek magának kell tudnia.
Egy másik dolog lehet, hogy a hírnökök aláírják a nyilatkozatot, de ha fenntartásaik vannak, akkor kérhetik az adataikhoz való hozzáférés lehetőségét, melyhez joguk van. (A hírnökök jogosultak a Jehova Tanúi által kezelt személyes adataikhoz hozzáférni). Érdekes lenne megtudni, hogy ilyenkor mit kapnak meg, és lesz-e ebből valami hátrányuk? Például hirtelen „tanácsokat” kapnak, vagy kiváltságokat vonnak meg tőlük emiatt? (Azt gondolom, hogy betekintést kaphatnak az általuk megadott adatokhoz (név, cím, telefonszám, munkajelentés, stb), de nem hinném, hogy a vének velük kapcsolatos és róluk szóló feljegyzéseit is láthatják, melyek az S-77-es nyomtatványon vannak számontartva. Pedig a törvény értelmében abba is beletekinthetnek.)
A személyes adatokhoz történő hozzáféréssel kapcsolatban az EU-s törvény 15 cikkelye foglalkozik részletesebben: http://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:32016R0679&from=HU
De ha valaki szeret ilyen jogszabályokat olvasgatni, akkor itt talál egy összefoglalást (beleértve az EU-s törvényt is): https://naih.hu/jogszabalyok.html
Alább röviden összefoglalom, mi is történik a gyakorlatban, ha valaki szeretne élni jogaival.
(Még egyszer beidézem, a „jogaimat”, hogy nehogy elfelejtsem őket: „A hírnökök jogosultak a Jehova Tanúi által kezelt személyes adataikhoz hozzáférni, azok törlését, kezelésük korlátozását vagy helyesbítését kérni. A hírnökök bármikor visszavonhatják a hozzájárulásukat bizonyos jövőbeli adatkezelések vonatkozásában. Ha egy hírnök visszavonja a személyes adatai kezeléséhez adott hozzájárulását, egyes személyes adatok ilyen hozzájárulás hiányában továbbra is kezelhetők a Jehova Tanúi világméretű tagsági nyilvántartásának vezetéséhez és naprakészen tartásához fűződő jogos érdek, illetve az adatvédelmi jogszabályokban biztosított egyéb jogcím alapján. A hírnökök tudnak arról, hogy jogosultak a lakóhelyük szerinti ország adatvédelmi hatóságánál panaszt tenni.")
Néhány évvel ezelőtt úgy gondoltam, hogy kérelmezem személyes adataim törlését, így egy kisebb levelezésbe bonyolódtam a budapesti fiókhivatallal és az Adatvédelmi Hatósággal. A 2011. évi CXII. törvény 14. és 15. § értelmében kértem a Magyarországi Jehova Tanúi Egyházat, hogy tájékoztassanak a nyilvántartásukban szereplő adataimról, és miután megtették ezt, töröljék azokat abból.
A Tanúk válaszának egy részlete így hangzott:
„Ezeket az adatokat abban az esetben tudja az egyház Önnel közölni, ha erre vonatkozó kérelméhez közjegyző által hitelesített aláírási címpéldányt mellékel vagy személyazonosságát hitelt érdemlő módon igazolja. Mindez lehetővé teszi, hogy személyes adatai harmadik személy birtokába ne kerülhessenek.”
Vagyis pont azt kértem, hogy töröljék az adataimat, erre ők még bekérnek több mindent (útlevél másolat, személyi igazolvány, stb.), és mintha mindez „az én védelmem” érdekében történne, hogy „nehogy valaki illetéktelen kezébe kerüljenek az adataim”. A 2011. évi CCVI. tv. 10 § (3) és az Info tv. 6§ (1) bekezdéseire hivatkozva kijelentették, hogy az egyháznak nem áll módjában az adataim törlésére vonatkozó kérésemnek eleget tenni.
Sem a közjegyző által hitelesített aláírási címpéldánynak, sem a személyazonosságomat hitelt érdemlő igazolásnak nem tettem eleget, ellenben az Adatvédelmi Hatósághoz fordultam panasszal. Ahogy a Hatóság elkezdett kutakodni, egy levelet kaptam a Jehova Tanúi Egyháztól, melyben közölték a náluk nyilvántartott adataim egy részét. (Vagyis mégis kiadták, és nem kellett semmiféle közjegyző, vagy hasonló.) Ebben a levélben a 2011. évi CCVI. tv. 10§(4) bekezdésére hivatkozva kifejtik, hogy a vallásos tevékenységhez kapcsolódó személyes adataimat – melyeket én bocsátottam rendelkezésükre - az egyháznak jogában áll a belső szabályai szerint kezelni egyházi anyakönyvezés és az én érdekemben folytatott pásztori tevékenység céljából.
Kiadni kiadták az adataimat (nos, azok egy részét), de törölni nem hajlandóak, mivel törvényes indokuk van azok tárolására. Hogy melyek ezek, arról az Adatvédelmi Hatóság levelében kaptam tájékoztatást, mely szerint a Jehova Tanúi a kizárt tagok újrafelvételével indokolják az adatkezelés szükségességét. Állításuk szerint ha nem őriznének adatokat a kizárás tényéről, az veszélyeztetné a gyülekezet egységét. Továbbá arra az esetre is felkészülnek, ha esetleg kártérítési pert indítanának ellenük, ezért is szükségesnek tartják a dokumentációk megőrzését. Ezeket a hivatkozásokat azzal igazolják, hogy az egyházi törvény ún. lex specialis, ami annyit jelent, hogy önálló jogalapot biztosít az egyházaknak a belső egyházi szabály szerinti adatkezelésre, így ők eltérhetnek az adatkezelésre vonatkozó általános szabályoktól. Mondjuk az a cél, amit megjelöltek indokként, miszerint az adataimat az „én érdekemben folytatott pásztori tevékenység céljából” van joguk megtartani, már rég nem érvényes, hiszen egyrészt az adatok elavultak, másrészt a kizárásom óta soha senki nem kísérelt meg semmilyen pásztorolást végezni az "én érdekemben" (nos, olyant, amiről én is tudok...), így nyilván ez nem lehet a céljuk, ez csak egy indok, amit az Adatvédelmi Hatóság felé kitaláltak. Az adattárolás és a törlés megtagadása feltehetően egész más célt szolgálhat (és itt most nem az elavult telefonszámomra gondolok vagy a nevemre, ami azóta megváltozott, hanem azokra az adatokra, melyeket bizonyítottan nem kaptam meg tőlük).
Az egyházi törvény "lex specialis" mivoltát az Adatvédelmi hatóság elfogadható érvnek tekintette, bár nem fogadta el azt az érvet, hogy az Egyházi törvény felhatalmazást adna az egyházaknak arra, hogy az Infotörvénnyel ellentétes gyakorlatot alakítsanak ki. Ennek érdekében a Hatóság a következő javaslatokat tette, melyeket a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház adatkezelési szokásaiban ki kell igazítani:
- A Hatóság az adatminimum és a célhoz kötött adatkezelést elvének maximális tiszteletben tartásának elve mellett, az adatkezelést akkor tekinti jogszerűnek, ha a kezelt személyes adatok közül az Egyház törli azokat, melyek további kezeléséhez nem fűződik cél, ilyen különösen az érintett telefonszáma (nos, ezt nem törölték, vagyis még mindig tárolják....igaz már nem él). A többi személyes adatot pedig zárolja és addig harmadik fél részére nem továbbítja, amíg az érintett erre vonatkozóan hozzájáruló nyilatkozatot nem tesz (nyilván ilyen nyilatkozatot nem fogok tenni). Az adatokat zártan kell kezelni. (Az egyház tájékoztatása szerint az adatokat tartalmazó hírnökkártyát egy zárt borítékban kezelik és a gyülekezet irattárába kerül, melyet csak az erre illetékes bizottság bonthat ki.)
- A Hatóság álláspontja szerint az Infotörvény 14. §-ban szabályozott tájékoztatáshoz való jog nem köthető feltételhez és az érintett nem kötelezhető ezzel kapcsolatban semmilyen anyagi teher viselésére. Ugyanakkor az adatbiztonsági követelmények biztosítása érdekében az adatkezelő azon gondossága figyelemreméltó, hogy a bejelentést tevő személyazonosságáról meg kíván bizonyosodni. A Polgári Perrendtartásról szóló 1952. évi III tv. 196 §-a értelmében teljes bizonyító erejű okiratnak kell tekinteni azt, amit az érintett maga ír és aláír, vagy nem ő írja, de két tanú jelenlétében aláírja. Nem fogadható el az a gyakorlat, mely a teljes bizonyító erejű okiratnál szigorúbb formai követelményekhez köti az érintett joggyakorlását, vagyis a közjegyző előtt hitelesített aláírási címpéldány. (Levelükben mégis kitalálták ezt a "közjegyző előtt hitelesítsem személyem" mesét, amiről kiderült, hogy törvénytelen, de azért jól hangzik, és távol tarthat valakit attól, hogy tovább kutakodjon az ügyben....erre számítani lehet, hogy ilyen blabla szövegekkel próbálják majd a hírnököket leállítani, akik esetleg kérdéseket tennének fel nekik....nem kell mindennek felülni.)
- Az érintett tájékoztatásával kapcsolatban a 26.K 32.704/2012/5. ügyszámú döntésben a Fővárosi Törvényszék kimondta, hogy sem az Infotörvény céljával, sem az érintett jogaival nem egyeztethető össze az az értelmezés, amely szerint a tájékoztatásnak az adat tartalmára nem kell kiterjednie. Ennek megfelelően az érintett kérelmére a róla kezelt teljes dokumentációt köteles az adatkezelő a rendelkezésére bocsátani. Amennyiben az iratok más érintettek személyes adatait is tartalmazzák, akkor ezeket anonimizálni kell és így kell az érintettnek átadni. Az Egyház az adatkérő személyi azonosságának meghatározására az útlevél vagy személyi igazolvány másolatát tartja megfelelőnek. A hatóság azonban a fényképes igazolvány lemásolását és tárolását nem tekinti a személyazonosság igazolásának, és annak jogszerűtlensége miatt kerülendőnek tekinti ezt a gyakorlatot.
Tehát kérésre MINDEN adatot ki kell adni, beleértve az S-21-es hírnökkártyát és az S-77-es nyomtatványt is. Ebben az utóbbiban lehetnek olyan infók, amiket nem biztos, hogy tudunk magunkról. Erről a Terelgessétek Isten nyáját könyv a 110. oldalon a 34. bekezdésben ezt írja:
„Az ügy lezárásakor az elnöklőnek egy lezárt borítékban el kell helyeznie a gyülekezet bizalmas irattárába a szükséges feljegyzéseket és dokumentumokat, az ügy részletes összefoglalását és az S-77-es nyomtatványokat. A bizottságban szolgáló vének a lezárt borítékon kívül semmit nem tarthatnak meg (a személyes feljegyzéseket sem). A borítékra rá kell írni a helytelenül cselekvő nevét, azoknak a neveit, akik a bírói bizottságban szolgáltak (megjelölve, hogy ki volt az elnöklő), a meghozott döntést és a bejelentés dátumát."
Az S-77-es nyomtatványról a levél írásakor még nem volt tudomásom, de pár hónapon belül egy névtelen személytől e-mailen megkaptam ezt a dokumentumot. Olyan információk voltak benne, melyekről nem tudtam (mint pl. a kiközösítésem okáról... ugyanis ez a hátam mögött történt, ott sem voltam, és amikor annak tényéről értesítést kaptam, nem nevezték meg az okot, sem a fellebbezési lehetőséget). Jóllehet az Adatvédelmi Hatóság egyértelművé tette levelében, hogy MINDEN adatot ki kell adni, a Tanúk nem adták ki minden adatomat. Az S-77-est azóta sem kaptam meg tőlük. Nyilvánvalóan arra építenek, hogy a tagok nem tudják, hogy milyen adatokat tárolnak róluk, így azok egy részét simán eltitkolhatják.
Ha valaki gondolkozik az adatvédelemmel kapcsolatos nyilatkozat aláírásán, annak nem árt tudni, hogy ez valószínűleg egy olyan döntés, melyet később nem fog tudni visszavonni. Az, hogy ennek ellenkezőjét állítják, csak része a meggyőzésnek, hiszen ők maguk is tudják, hogy törvényes alapon tárolhatnak adatokat a tagjaikról (még a volt tagjaikról is), hiszen erre apelláltak az Adatvédelmi Hatóságnál, mégpedig sikerrel.
Az még rejtély, hogy ezt az új adatkezelési törvényt hogyan fogják azokra az adatokra alkalmazni, melyeket az egyes hírnökök gyűjtenek be a szántóföldi szolgálatban. Elvileg minden potenciális érdeklődővel alá kell majd íratni egy ilyen nyilatkozatot. Korábban az volt a gyakorlat, hogy egy S-3-as nyomtatványon a bibliatanulmányozásokat le kellett adni (névvel, lakcímmel együtt), mely adatok további felhasználásra kerültek. Ez a szokás 2007-ben (11. havi Kir.Szolg.) megszűnt.
t.csilla
Felhasznált forrás, ami egyúttal a képek forrása is:
https://www.youtube.com/watch?v=GUn-DmvinlQ&t=3549s
Utolsó kommentek