- 114 -
- ábra
126 Jöjjön El a Te Királyságod
az ennek megfelelő párhuzam abban a tipikus elrendezésben, úgyhogy mi azt találjuk, hogy ennek a legjelentősebb eseménynek, amit a jubileum tanít, megvan a megfelelő párhuzama. A mi Urunk jelenléte Vőlegényként, Aratóként és Királyként megmutatkozik mindkét elrendezésben. Sőt a szüzek részéről történő megmozdulás, akik előre jönnek, hogy találkozzanak vele, az ő kiábrándulásuk és a harmincévnyi késlekedés megtalálja a maga párhuzamát mind az időben, mind a körülményekben. És a párhuzamosság folytatódik az ezen elrendezés aratásának a legvégéig – ameddig a saját állításuk szerint keresztény királyságok, amelyek valójában „e világ királyságai”, meg lesznek döntve, és Isten Királysága teljesen fel nem lesz állítva a földön 1914-ben, azaz a Pogányok Idejének végeztével. (Lásd II. kötet, IV. fejezet) Ennek az eljövendő nyomorúságnak és bukásnak, mint már láttuk, megvan a maga párhuzama Jeruzsálem megsemmisítésében és a zsidó állam teljes bukásában i.sz. 70-ben – ami egy másik párhuzam, mely időben és a körülmények tekintetében összhangban van az előzőekkel.
Továbbá mi már megtaláltuk a mi Urunk második jelenlétének előrejelzését Dániel próféta által (12:1), noha még olyan módon, mint aminek rejtve kell maradnia, amíg a megjövendölt események, amelyek ezt meg kell, hogy előzzék, ismertté válnak, és végbemennek a történelemben. Majd amikor minket elvezettek arra, hogy meglássuk, hogy az, aki a Mihály név alatt van elrejtve, valóban az, akinek a neve jelzi –Isten képviselője- „a Nagy Fejedelem”. Igen, mi felismerjük őt: „A Szövetség Fejedelmét”, a „Hatalmas Istent [vezetőt]”, az „Örökkévaló Atyát [élet-adót]” (Dániel 11:22; És 9:6). Aki „felkel” hatalommal és tekintéllyel, hogy véghezvigye minden dolgok nagy helyreállítását, és hogy örök életet ajánljon fel a halottaknak és az emberiség még majd meghaló millióinak, akiket az ő saját drága vérével váltott meg. És ha nyomon követjük a Dániel XII. fejezetében említett 1335 napot egészen a végéig, azaz ugyanezen időpontig, akkor most már megérthetjük, hogy az angyal, aki így mutatott rá az időpontra, miért utalt arra ilyen ujjongó kifejezésekkel –„oh mennyire áldott ő, akit várnak [aki várakozás…
- 115 -
- ábra
126 Jöjjön El a Te Királyságod
az ennek megfelelő párhuzam abban a tipikus elrendezésben, úgyhogy mi azt találjuk, hogy ennek a legjelentősebb eseménynek, amit a jubileum tanít, megvan a megfelelő párhuzama. A mi Urunk jelenléte Vőlegényként, Aratóként és Királyként megmutatkozik mindkét elrendezésben. Sőt a szüzek részéről történő megmozdulás, akik előre jönnek, hogy találkozzanak vele, az ő kiábrándulásuk és a harmincévnyi késlekedés megtalálja a maga párhuzamát mind az időben, mind a körülményekben. És a párhuzamosság folytatódik az ezen elrendezés aratásának a legvégéig – ameddig a saját állításuk szerint keresztény királyságok, amelyek valójában „e világ királyságai”, meg lesznek döntve, és Isten Királysága teljesen fel nem lesz állítva a földön 1914 után, (kiemelés tőlem – a ford.) azaz a Pogányok Idejének végeztével. (Lásd II. kötet, IV. fejezet) Ennek az eljövendő nyomorúságnak és bukásnak, mint már láttuk, megvan a maga párhuzama Jeruzsálem megsemmisítésében és a zsidó állam teljes bukásában i.sz. 70-ben – ami egy másik párhuzam, mely időben és a körülmények tekintetében összhangban van az előzőekkel.
Továbbá mi már megtaláltuk a mi Urunk második jelenlétének előrejelzését Dániel próféta által (12:1), noha még olyan módon, mint aminek rejtve kell maradnia, amíg a megjövendölt események, amelyek ezt meg kell, hogy előzzék, ismertté válnak, és végbemennek a történelemben. Majd amikor minket elvezettek arra, hogy meglássuk, hogy az, aki a Mihály név alatt van elrejtve, valóban az, akinek a neve jelzi –Isten képviselője- „a Nagy Fejedelem”. Igen, mi felismerjük őt: „ A Szövetség Fejedelmét”, a „Hatalmas Istent [vezetőt]”, az „Örökkévaló Atyát [élet-adót]” (Dániel 11:22; És 9:6). Aki „felkel” hatalommal és tekintéllyel, hogy véghezvigye minden dolgok nagy helyreállítását, és hogy örök életet ajánljon fel a halottaknak és az emberiség még majd meghaló millióinak, akiket az ő saját drága vérével váltott meg. És ha nyomon követjük a Dániel XII. fejezetében említett 1335 napot egészen a végéig, azaz ugyanezen időpontig, akkor most már megérthetjük, hogy az angyal, aki így mutatott rá az időpontra, miért utalt arra ilyen ujjongó kifejezésekkel –„oh mennyire áldott ő, akit várnak [aki várakozás…
Egy fontos változtatás Russell Jöjjön El a Te Királyságod (1907-es kiadást és az 1925-ös kiadást használtuk fel) című könyvében, azért, hogy mentsék az 1914-es kudarcot.
- 116 -
- ábra
342 Jöjjön El a Te Királyságod
vége. Ennek az időszaknak a megmérése és annak meghatározása, hogy mikor lesz elérve a nyomorúság gödre, elég könnyű, ha van egy határozott dátumunk – egy olyan pont a Piramisban, (a Kheopsz- piramisról van szó Egyiptomban – a ford.) ahonnan elindulhatunk. Megvan ez a dátumjelzésünk az „Első Emelkedő Folyosó” és a „Nagy Galéria” kereszteződésénél. Ez a pont jelzi a mi urunk, Jézus születését, mint ahogy a „Kút”, ami 33 hüvelykkel távolabb van, jelzi az ő halálát. Így akkor, ha mi visszafelé, lefelé mérünk az „Első Emelkedő Folyosón” a „Bejárati Folyosóval” történő kereszteződéséig, akkor lesz egy rögzített dátumunk, amit megjelölhetünk a lefelé vezető folyosón. Ez a mérés 1542 hüvelyket mutat és a Krisztus Előtt 1542. évet jelzi, mint ami az ahhoz a ponthoz tartozó dátum. Az után, ha lefelé mérünk a „Bejárati Folyosón” ettől a ponttól, hogy megtudjuk a távolságot a „Gödör” (vagy „Kút” – a ford.) bejáratáig, ami a nagy nyomorúságot és pusztulást jelképezi, amely felé ez a korszak közelít, s amikor az ördögöt levetik hatalmából, mi ezt a távolságot 3416 hüvelyknek találjuk. Ez 3416 évet jelképez, ami eltelik a fenti dátumtól kezdve, azaz Krisztus Előtt 1542-től. Ez a számítás 1874-re mutat, mint ami jelzi a nyomorúság korszakának kezdetét, mivel Krisztus Előtt 1542-höz hozzáadva 1874 évet 3416 évet kapunk. Következésképp a Piramis tanúsítja, hogy 1874 vége volt az időbeli kezdete a nyomorúság idejének, amilyen még nem volt, amióta nemzet létezik – nem, és ez után se lesz hasonló. És így észbe kell vennünk, hogy ez a „Tanú” teljes mértékben alátámasztja a Biblia bizonyságtételét ezzel a tárggyal kapcsolatban, amint az meg van mutatva a „Párhuzamos Elrendezések” cím alatt a MILLENNIUMI HAJNAL című sorozat II. kötetének VII. fejezetében.
Senkinek sem kell kételkednie abban a tényben, hogy az ítélet és nyomorúság negyven éve 1874 végén kezdődött, azon ok miatt, hogy a nyomorúság még nem ért el egy elviselhetetlen szintet. És azért sem, mert bizonyos vonatkozásokban az azon időponttól eltelt időszak az ismeret terén nagy előrehaladást ért el. Emlékezzünk rá, hogy mindezt megmutatja a Nagy Piramis és szemléltetve van a „Gödör” (vagy „Kút” – a ford.) ábráján, amit Smyth professzor vázolt fel az ilyen jellegű alkalmazásra való bármely utalás nélkül.
- 117 -
- ábra
342 Jöjjön El a Te Királyságod
vége. Ennek az időszaknak a megmérése és annak meghatározása, hogy mikor lesz elérve a nyomorúság gödre, elég könnyű, ha van egy határozott dátumunk – egy olyan pont a Piramisban, (a Kheopsz- piramisról van szó Egyiptomban – a ford.) ahonnan elindulhatunk. Megvan ez a dátumjelzésünk az „Első Emelkedő Folyosó” és a „Nagy Galéria” kereszteződésénél. Ez a pont jelzi a mi urunk, Jézus születését, mint ahogy a „Kút”, ami 33 hüvelykkel távolabb van, jelzi az ő halálát. Így akkor, ha mi visszafelé, lefelé mérünk az „Első Emelkedő Folyosón” a „Bejárati Folyosóval” történő kereszteződéséig, akkor lesz egy rögzített dátumunk, amit megjelölhetünk a lefelé vezető folyosón. Ez a mérés 1542 hüvelyket mutat és a Krisztus Előtt 1542. évet jelzi, mint ami az ahhoz a ponthoz tartozó dátum. Az után, ha lefelé mérünk a „Bejárati Folyosón” ettől a ponttól, hogy megtudjuk a távolságot a „Gödör” (vagy „Kút” – a ford.) bejáratáig, ami a nagy nyomorúságot és pusztulást jelképezi, amely felé ez a korszak közelít, s amikor az ördögöt levetik hatalmából, mi ezt a távolságot 3457 hüvelyknek találjuk. Ez 3457 évet jelképez, ami eltelik a fenti dátumtól kezdve, azaz Krisztus Előtt 1542-től. Ez a számítás 1915-re mutat, mint ami jelzi a nyomorúság korszakának kezdetét, mivel Krisztus Előtt 1542-höz hozzáadva 1915 évet 3457 évet kapunk. Következésképp a Piramis tanúsítja, hogy 1914 lesz a kezdete a nyomorúság idejének, amilyen még nem volt, amióta nemzet létezik – nem, és ez után se lesz hasonló. És így észbe kell vennünk, hogy ez a „Tanú” teljes mértékben alátámasztja a Biblia bizonyságtételét ezzel a tárggyal kapcsolatban, amint az meg van mutatva a „Párhuzamos Elrendezések” cím alatt a MILLENNIUMI HAJNAL című sorozat II. kötetének VII. fejezetében.
Senkinek sem kell kételkednie abban a tényben, hogy az „aratás” negyven éve, ami 1874 végén kezdődött, azon ok miatt, hogy a nyomorúság még nem ért el egy olyan baljóslatú ás elviselhetetlen szintet. És azért sem, mert bizonyos vonatkozásokban az „aratás” időszakában az ismeret terén nagy előrehaladást értek el. Emlékezzünk arra is, hogy a Nagy Piramis ábrázolja mindezt és szemléltetve van a „Gödör” (vagy „Kút” – a ford.) ábráján, amit Smyth professzor vázolt fel az ilyen jellegű alkalmazásra való bármely utalás nélkül.
Ezen kívül emlékeznünk kellene arra is, hogy az Úr Szava világosan megmutatja, hogy a nyomorúság ezen időszakában az ítélkezés a névleges Egyházon fog kezdődni, előkésztve…
Egy összehasonlítás a korai és későbbi kiadások között (a felhasználtak dátuma 1901 és 1907) Russell Jöjjön El a Te Királyságod című könyve esetében megmutatja, hogy a Nagy Piramist (a Kheopsz-piramist – a ford.) először arra használták fel, hogy bizonyítsák azt, hogy 1874-ben kezdődött a nagy nyomorúság ideje, amilyent még a világ nem látott addig. Ez után „megnyújtották” („kitolták” –a ford.), hogy azt bizonyítsák vele, hogy ugyanennek a nagy nyomorúságnak 1914-ben kell majd elkezdődnie.
Az Edmund C. Gruss - Elhagytuk Jehova Tanúit - Személyes bizonyságtételek sorozat korábbi részei
Utolsó kommentek