Jó napot minden Jehova tanújának!

Nem tudom miért jó az, hogy valaki kitalál valamit, amire azt mondja, hogy ez az igaz hit, ez az igazi isten szeretete és csak így érheti el az ember Isten kegyeletét.
Zsidó vallás, Ortodox keresztény, Jehova tanúi...
Ezek mind egy alapon fekszenek, csak egyvalakinek nem tetszettek a nézetek és a körülmények, ezért kitalált egy ugyanolyan alapon szolgáló vallást, amit ő igaz hitnek tart.

Egy ember, aki keresi a "tiszta utat", a mai világban nem tudja eldönteni, hogy most mi is az igazság.
Minden vallási felekezetnek megvan a maga magyarázata, miért is az övé az igaz hit.
Na de akkor most ki hazudik?
És miért tenné? Hatalom? Segítség?

Én ezek a dolgok miatt hagytam el mindenféle kötődést ehhez a maszlaghoz, mert belefáradtam, hogy ha elhittem egy dolgot, akkor jött valaki és elmondta, hogy mennyire nem jól tudom, mert az úgy van, ahogy ő tanulta/hallotta.
Amiért meg még jobban megvetem ezt az egészet, az az adományozás. Egyszer olvastam egy keresztény oldalon, hogy "imádkozz, szeress és adakozz!".
Hát szép... minden olyan embert megvetek, aki ennyire kihasználja mások hitét, kizsebelik szinte a nincstelen embert.
Én ismertem személyesen egy öreg nénit, aki mélyen vallásos volt és mindig odaadta a nyugdíja egyharmad részét a templomnak, ahová járt misére.
Egyik délután várta az unokáit, akik meglátogatták őt. Sütött, főzött, hogy meglepje őket.
A rossz tetőszerkezet pontosan azon a napon omlott össze és a néni azonnal meghalt.
A néni csupa szeretet volt, soha senkinek sem ártott. Minden este és reggel illetve az étkezések előtt is imádkozott és szinte minden misén ott volt a templomban. Folyton adományozott, mert úgy vélte, hogy ha segíti így Isten munkáját, akkor kegyelmet kap, és nem kell a pokol tüzén égnie. Na most ez oda vezetett, hogy nem volt elég pénze a felújításra.
Akkor most miért kellett meghalnia? Kérdem én.

Nagyon undorító dolognak tartottam, mikor egy magát Jehova tanújának nevező illető leállt velem beszélgetni az Blaha Lujza téren, mikor nekem semmi kedvem sem volt ilyen témában vitázni és indulnom kellett. Annyira erőszakosan mondogatta, hogy csak akkor nyerek megnyugvást, ha elkezdek benne hinni és hozzájuk járok tanulni.
Először szépen kértem, hogy hagyja abba, mert nem érdekel a dolog. Erre ő tovább küzdött és egyre erőszakosabban mondogatta a betanult szövegeit. Akkor szakadt el a cérna, mikor megfogta a kabátom és vissza akart húzni. Megálltam, vettem egy mély levegőt és mondtam neki, hogy figyeljen rám.
Elmondtam neki, hogy korábban én is hittem, de elveszett, mert sohasem kaptam meg azt az egyetlen dolgot, amit több mint tíz éven át kértem Istentől.
Nekem csak az volt a kérésem, hogy boldog családként éljünk tovább, hogy anyám ne igyon alkoholt és legyen béke!
Az évek alatt egyre rosszabb lett, de én kitartóan kérleltem, sokszor sírva, hogy legyen már vége.
2004-ben, mikor a szüleim elváltak, apámmal éltünk, aki teljesen elfordult tőlünk, úgy döntöttem, hogy elég volt ebből, és ha Isten nem segít, akkor a saját kezembe veszem az életem irányítását.

És nagy meglepetésemre, alig négy év múlva, elindult az életem!
Nem terhelem a fejem imákkal és a folytonos gondolattal, hogy vajon mit vétkeztem.
Minden ember élni akar!

Minden ismerősöm, aki buzgó istenhívő, nem tudja, hogy mi az hogy élet. Hallanak róla, de igazán nem tudják mi az. Az életet nem arra értem, hogy buli, meg alkohol és drogok, hanem van egy olyan élet, ami a mienk, mi élhetjük, amit megoszthatunk másokkal.

Én vallás nélkül elmondhatom, hogy nincsenek gondjaim (pedig nem keresek sok pénzt), boldog vagyok, hogy idáig egyedül eljutottam, mert tudom, hogy minden olyan akadályt, amit legyőztem, egyedül tettem és nem kell hozzá semmilyen vallás vagy hasonló hit.
Én magamban sem hiszek. Nem is kell. Elég az, ha tudom, hogy el fogom érni a célomat.
Mióta ezen az elméleten vagyok, minden sikerül és semmi gondom nincs az életben.
Ha utána meghalok, akkor elmondhatom, hogy lehet, hogy nem teljesen úgy éltem, mint egy Istenhívő ember és ezért pokolra jutok, de elmondhatom, hogy jó volt az életem, szerettem, mindig őszinte voltam és mindenkinek csak jót akartam és segítettem. És ez fontos a számomra.
Hogy Isten mit gondol erről - vagy azok, akik követőinek mondják magukat - nem érdekel.

A vallás sok évszázadot tönkretett, sok embert megölt Isten nevében... és mi egy ilyen vallás alapjait vesszük példának...

Mennyivel másabb lenne a világ, vallás nélkül csak a tiszta szeretet és őszinteség fogalmaival.
Csak hát ez a világ már elveszett. A vallás mindig megtalálja a kiskaput, hogy átformálja az embereket és a hitüket.

Mi van akkor, ha kiderül, hogy léteznek a földön túl is értelmes élőlények?
Majd születnek olyan teóriák, hogy az ő leszármazottaik velünk éltek, de őket kitaszította Isten és ők a gonoszok... vagy ilyesmi.

Tudatában vagyok annak, hogy az ilyesmi dolgokat a vallás is el akarja takarni a szemünk elől, és fél, hogy kiderülnek olyan dolgok, amik tönkretehetik a hatalmat.

Nem vagyok földönkívüli hívő sem, de nyitott vagyok mindenre. A vallásra már nem. Elég volt az a 10 év, amikor csak szenvedést kaptam.

Inkább a földünkre kellene odafigyelni és a vallásnak is fel kellene lépni az olyan pusztítások ellen, ami miatt a saját bolygónkat mérgezzük!
Isten szerint ez nem bűn? Ja igen... ez nem volt a 10 parancsolatban...
Mérgezzük csak a bolygót... Nem véletlen jönnek egyre a természeti katasztrófák. Ha nem törődünk a földdel, akkor az megtisztítja önmagát a parazitáktól, akik az ő vérét szívják.
Mindig is azt mondják, hogy a föld egy nagyon kényes egyensúly. Ezért minden tettünknek következménye van. De mivel a média és a sok kényelmes pénzes embernek mindegy, elterjedt, hogy kényelmesebben jobb élni. Legyen autó, hogy gyorsabban és kényelmesebben elérje célját.
De a sok káros anyag kibocsátással megöljük a fákat, növényeket, állatokat. Nem beszélve a rengeteg állatról, amit nap mint nap elütnek. Az állatok nem tudnak alkalmazkodni a mi átformáló szándékainkhoz!
Istent játszunk, mikor bezárjuk az állatokat egy erdős területre, hogy ne jöjjenek ki a mi útjainkra védelem céljából! - Micsoda önző kijelentés ez!

Hogy lehetne bármi is az ember tulajdonában??
Pedig mondják, hogy ez az erdő valakié, vagy azt a mezőt valaki megvette...
Miért kell állandóan valamin uralkodni? Miért nem lehet békében a természettel élni?

Hát így bezárólag csak annyit írnék, hogy aki(k) ezt olvassák, gondolkozzanak el azon, hogy vajon tényleg jó úton járunk e?
Én még adok 50-80 évet az embereknek és utána vagy észbe kapnak, hogy merre is kellene menni, vagy nem és akkor biztosan elér mindenkit a vég, ha hívő ha nem. Úgy látszik az embernek nem az a fontos idő, amit itt élhet ezen a szép helyen, hanem az, amit az élete után Isten ad, amiről nem tudunk semmit sem...

Köszönöm, hogy elolvasták terjedelmes levelem.

Üdvözlettel!

Crudius