Gyertek ide, gyerekek, szeretnék elmondani nektek egy kis történetet.

Van egy húgom, aki valaha Jehova Tanúi vallásában teljesen indoktrinált volt. Magántanuló volt, úttörő akart lenni (olyan személy, aki rengeteg időt tölt a prédikáló munkájukban), és szerette volna meglátogatni a Bételt, sőt ott is dolgozni, Jehova Tanúi főhivatalában.

A Jehova Tanúi ellen folytatott aktivista munkámat elhallgattam előtte, részben mivel tiszteletben tartom az ő saját hitét, részben pedig azon szigorúbb tanácsok miatt, amiket Jehova Tanúi az elmúlt néhány évben kaptak azzal kapcsolatban, hogy ne legyenek közösségben nem-Tanúkkal, még akkor sem, ha az családtag (lásd ezt a bejegyzést).

Néhány hónappal ezelőtt meglátogatott a lakásomon, ugyanazon a napon, amikor az egyik jól ismert ex-Jehova Tanúja, Bo Juel közzétett egy videót arról, ahogyan énekel. Annak ellenére, hogy a húgom nem tudott JT-ellenes aktivista tevékenységemről, és hogy titokban tartottam előtte az online tevékenységemet, megnéztem ezt a videót, miközben ő ott volt nálam. Szabadúszó íróként az egész világból vannak ügyfeleim, így nem gondoltam, hogy csodálkozna, hogyan ismerhetek egy fickót Norvégiából.

Néhány hónappal később megint eljött, és akkor végül is megkérdezte, “Ismered  azt a fickót, akinek a videóit akkor éjjel nézted, azt a Bo-t?”

“Igen?”

“Nos, miután elmentem a lakásodról, visszamentem a YouTube-ra és megnéztem néhány videóját és láttam azt is, amit a gyermekmolesztálási levélről készített…”

Elszorult a szívem. Hát ez az. Tudtam, most azt fogja mondani, hogy rájött, hogyan és miért ismerem, hogy nem vagyok egyszerűen “tétlen”, hanem nagyon is tevékeny vagyok hitehagyottként a szeretett vallása ellen, és többé nem beszélhetünk egymással. Átkozott Bo Juel, miért keltesz ilyen mély benyomást az emberekben?

Így folytatta: “Szóval, ezután még más videókat is megnéztem, amelyek a YouTube-oldalán voltak, és Jehova Tanúival kapcsolatos weboldalakat is. Eddigre már voltak bennem kétségek azt illetően, hogy vajon a vezető testületnél van-e az igazság, így néhány hónapig nem jártam az összejövetelekre, és nem mentem a szolgálatba se (ez a prédikáló munkájuk)...”

Nem hittem a fülemnek! Igaz, amit hallok? Az én tökéletesen indoktrinált, elkötelezett húgom meg merte tenni, hogy nem jár összejövetelekre, és nem megy a szolgálatba? Miii?

A húgom beszélt nekem egyes kétségeiről, és noha semmit sem szándékoztam ráerőltetni, rámutattam néhány nyilvánvaló problémára ebben a vallásban. Figyelmesen hallgatott, és azt mondta, hogy megvizsgál majd más bibliafordításokat is, és folytatja online kutatómunkáját. Közben felkereste édesanyánkat is, aki annyira mélyen benne van ebben a vallásban, hogy én csak Jehova-Árnyéknak hívom, hogy tőle is tanácsot kérjen. Úgy tudom, hogy azóta megint jár a Királyságterembe, de a lelkesedése odavan, és a kétségei továbbra is megvannak. Megkérdeztem a bátyámat, hogy látta-e az elmúlt nyári kerületkongresszuson, és ő azt mondta: Igen, azt hiszem, vasárnap sikerült odaérnie.”

Minden, amit teszel, értékes

A lényeg: nem az történt, hogy a húgom megnézett egy videót, amit Bo készített, aztán rögtön bejelentette: “Nos, ha Lófarok azt mondja, hogy ez a vallás baromság, akkor biztosan az is”, aztán feltűzte a szuper új bibliáját a karácsonyfa tetejére, hogy kidomborítsa a lényeget. Nem, megnézte néhány videóját, aztán néhányat másoktól is a YouTube-on, aztán felkeresett néhány weboldalt, utánanézett még néhány információnak online, és így tovább. Egyik sem volt igazán meghatározó tényező, vagy olyan “kulcsgondolat”, mely eloszlatta volna a kételyeit, de mindegyik egy lépcsőfokként szolgált a szabad gondolkodás felé vezető útján.

Mit gondolsz, én mint a nővére, melyik lépcsőfoknak örültem volna, ha nem lett volna ott, vagy melyik nem hiányzott volna? A válasz természetesen az, hogy egyiknek sem. Mindegyik egyaránt fontos volt, mindegyik egy lépéssel előrevitte az útján. Minden egyes videó, weboldal és blog értékes volt ezen az úton.

Jó, ha ezt mindig észben tartják az ex-Jehova Tanúi, és mindazok, akiknek szívügyük, hogy sokan megismerjék ennek a vallásnak a veszélyeit. Kivéve a törvénytelen, másokat zaklató viselkedést, minden értékes, amit csak teszel. Gondold át, miért is olyan fontos, hogy ezt sose felejtsd el.

Ez nem verseny

Némely potenciális aktivista talán habozik elmondani a véleményét és bekapcsolódni a munkába, mivel úgy gondolja, hogy nem tudná “felvenni a versenyt” más weboldalakkal vagy a YouTube-bal, vagy azzal, amit más aktivisták tesznek. Nos, az aktivizmus nem verseny, és soha senkinek sem szabadna a saját tevékenységét összehasonlítania másokéval. Honnan tudod, hogy nem épp a te szavaid váltanak-e majd ki megfelelő hatást egy Tanúban, vagy valakiben, aki tanulmányozza a Bibliát a Tanúkkal? Honnan tudod, hogy nem épp a te szavaid nyújtanak-e vigaszt és erőt egy ex-Tanúnak, aki a tiedhez hasonló problémákkal küzd?

Gondolj csak bele: az emberek talán nem képesek a Vöröskereszttel versenyezni, ha arról van szó, hogy egy szerencsétlenség alkalmával segítséget nyújtsanak, de ez vajon azt jelenti, hogy amit ők tehetnének, az nem is számít, és nyugodtan maradjanak otthon? Takarókat osztogatni egy órán át, és vizet adni azoknak, akik hirtelen otthontalanná lettek, ez talán nem számít csupán azért, mert az az egyetlen önkéntes nem tud annyit tenni, mint a Vöröskereszt? Lefogadom, ahogy annak a néhány embernek, akinek segített, ez nagyon is számít. Minden értékes, amit valaki olyankor tesz, amikor segítségre van szükség, bármi legyen is az.

Minden megközelítés fontos

Ha te mint potenciális aktivista szeretnéd elérni Jehova Tanúit, akik még bent vannak a vallásban, esetleg keresztény társként közelíthetnél hozzájuk és tanításokról beszélgethetnél velük, a Biblia segítségével próbálva érvelni velük? Ennek bizonyára meglennének az előnyei, amennyiben el tudod érni, hogy a JT meghallgassa valaki más értelmezését az írásokról. Ez elvetheti a kétely magvait azzal kapcsolatban, hogy vajon a vezetőik tényleg a szent szellem által vezetettek-e és rendelkeznek-e a Biblia helyes értelmezésével, avagy csupán egyszerű emberek, akik menetközben találják ki a dolgokat.

Ugyanakkor ez nem az egyetlen megközelítési mód, amit figyelembe lehet venni, amikor Jehova Tanúival beszélgetsz, hiszen rövidlátó dolog lenne azt feltételezni, hogy az összes aktív Jehova Tanúja ténylegesen keresztény. Ez egy fura kijelentésnek tűnhet, mivel a Tanúk hisznek Jézusban és a Bibliában, de emlékezz arra is, hogy sok Jehova Tanúja egyszerűen csak azért van benne a vallásban, mivel ebben nőtt fel, és nem azért, mert valóban mindent elhisz, amit hall.

Vegyünk például engem. Annak ellenére, hogy Jehova Tanúja voltam az életem nagy részében, soha nem hittem a Bibliában, és soha sem voltam ténylegesen keresztény.  Emlékszem azokra az időkre, amikor hatéves voltam, és arról olvastam, hogy a megerőszakolt áldozatokat eladják a megerőszakolóiknak, és azt hallottam, hogy a nők legyenek “alávetettek” és maradjanak “csendben” és azt gondoltam magamban, “Őő… köszönöm, inkább nem”. Soha nem éreztem magam közel a Biblia istenéhez, soha nem éreztem úgy, hogy vonzana maga a könyv.

Ahhoz, hogy megszabaduljak a betanításomból, nem a Biblia egy másik magyarázatára volt szükségem, hanem arra, hogy valaki elmondja nekem, hogy teljesen rendben van, ha valaki nem hisz a Bibliában.

Egyértelmű, hogy nem én vagyok az egyetlen ex-JT, aki így érez. Az egyik lány, akivel együtt nőttem fel, elhagyta a vallást és most agnosztikus vallási tekintetben, de a buddhizmus és a a keleti filozófiák felé hajlik világnézetileg. Éppen olyan volt, mint én, egy aktív JT, aki csupán a formaságokon ment végig, miközben soha nem is volt keresztény.

Minden megközelítésnek van értéke. Az egyik JT talán egy eltérő írásmagyarázatra reagál kedvezően, miközben egy másik talán arra a gondolatra, hogy nem is kell követni az írásokat. Ismét másokat egyszerűen az az információ érint meg, ami Jehova Tanúinak visszaéléseire és szörnyű eljárásmódjaira vonatkozik, és felismerik, hogy ez a vallás nem való a számukra, noha nem biztosak benne, hogy milyen hittel cseréljék fel. Talán megtalálják a saját hitüket és szellemiségüket, miután elhagyják a JT vallást, legyen az keresztény, vagy valami más.

Ahelyett, hogy beskatulyáznánk őket, vagy feltételezésekbe bocsátkoznánk az összes Jehova Tanújáról, vegyük fontolóra, hogy többféle megközelítés valójában többeknek segíthet kimenekülni, és nem csupán annak a néhánynak, akik beleillenek abba a sztereotípiába.

A megelőző csapás értéke

Számos egykori Jehova Tanúja, akinek még vannak barátai és családtagjai a vallásban, talán szeretné őket, vagy más aktív Tanúkat elérni. Néhányan talán inkább úgy érzik, hogy a nagyközönséget kellene figyelmeztetni arra, hogy valójában mi folyik a királyságtermek zárt ajtóin belül, annak érdekében, nehogy az embereket rávegyék a vallás tanulmányozására és végül a megtérésre. Néhányan talán szeretnék megvitatni, hogy melyik a jobb megközelítés, vagy melyik lehet hatékonyabb abból a célból, hogy végül is az Őrtorony társaság összeomoljon.

Minden, amit teszel, értékes. Ki döntheti el, hogy egy megközelítés jobb-e, mint egy másik? Egy megelőző lépés, mellyel megakadályozhatjuk, hogy az emberek tanulmányozzák ezt a vallást, és potenciális követőikké legyenek, felbecsülhetetlen lehet. Ha Sally Smith-t lenyűgözik  a kedves és udvarias hölgyek, akik az ajtajához jönnek és a paradicsomról beszélnek, és ő végül  Jehova Tanúja lesz, anélkül, hogy bármiféle fogalma lenne arról, hogyan rejti el ez a vallás a gyermekmolesztálókat, vagy bátorítja a nőket arra, hogy maradjanak együtt saját bántalmazóikkal, akkor emiatt több munkára lesz majd szükség ahhoz, hogy meggyőzzék őt, most már hőn szeretett vallása nem az, aminek látszik. Hónapokig, sőt akár évekig is tanítják és győzködik arról, hogy ez a vallás ártalmatlan és szeretetteljes, és ez sokkal inkább megnehezíti, hogy meggyőzzék az ellenkezőjéről. Nem lenne egyszerűbb mindjárt az elején felhívni a figyelmét ennek a vallásnak a valódi tanításaira? Számomra kevesebb munkának tűnik, nem is beszélve arról, hogy nagyobb eséllyel számíthatjuk majd a nem-JT-k közé. Minél többet kántálják az emberek fülébe, hogy “új világosság”, illetve “az új rendszer már szinte itt van a nyakunkon”, annál kevésbé valószínű, hogy távoznak.

A több felszólaló nagyobb hitelességet jelent

Egy másik oka annak, hogy némelyek vonakodnak elindítani a saját weboldalukat, feltenni saját videóikat, vagy más módon felemelni a hangjukat, az, hogy tudják, mások is teszik  ezeket a dolgokat, és nem biztosak benne, hogy van-e értelme lényegében megismételni ugyanazokat a kérdéseket és ugyanazokat a történeteket. De mégis van értelme, mert a több felszólaló nagyobb hitelességet jelent.

Gondolj csak bele: ha csupán egy szókimondó ex-JT lenne, aki a vallásban található szörnyű eljárásmódokat szóvá teszi, vagy elmondja, hogy őt molesztálták, vagy bántalmazták, akkor az Őrtoronynak könnyű lenne legyintenie rá, mint valamiféle szélhámos, keserű egykori tagra. Ugyanakkor, ha valaki felmegy az internetre és egymás után olvassa az újabb és újabb és újabb történeteket... a visszaélésekről, pedofíliáról, családon belüli erőszakról, vénekről, akik egyáltalán nem odaillő kérdéseket tesznek fel nőknek és nemi erőszak áldozatainak, stb., akkor sokkal nehezebbé válik legyinteni ezekre a történetekre. Minden felszólaló értékes, mivel minden felszólaló növeli a hitelességet.

Minden életnek értéke van

Néhányan talán belemerülnek az aktivizmus és tudatosság felkeltésének különböző formáiba, és azon aggódnak, hogy vajon melyik módszer segíthet a legtöbb Tanúnak, hogy kinyíljon a szeme. Néhányan talán vitatják fenti véleményemet a kereszténységről és a Bibliáról, mivel úgy vélik, hogy a Tanúk közül többen kötődnek a kereszténységhez, mint ahányan nem.

Számomra ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy egyik élet értékesebb, mint a másik. Azok, akik nem azonosulnak a kereszténységgel, mint például én, kevésbé értékesek, mint azok, akik igen? Az én szabadulásom az indoktrinációból nem volt éppen olyan fontos, mint valaki másé, vagy két Tanúé egy ellenében? Az a módszer, amely talán több Tanút ébreszt fel, értékesebb, mint egy másik, mivel az aktivizmus hirtelen már csak a számokról szól?

Erre két válaszom van; az egyik az, hogy ez a gondolkodás sokban emlékeztet engem a Tanúként eltöltött gyermekéveimre. Ebben a vallásban a nőknek nyújtott tájékoztatás szerint az a helyes, ha engedelmesek maradnak és még jobban szeretik a bántalmazó férjüket annak érdekében, hogy ezek a férjek megtérjenek, és semmi sem hangzik el arról, hogy milyen hatásai vannak a bántalmazásnak a gyermekekre abban az otthonban. Az én bántalmazó mostohaapám potenciális vallásossága és élete értékesebb volt, mint az enyém. Jehova Tanúi számára minden a számokról szól; hány órát töltenek a prédikáló munkában, hány folyóiratot nyomtattak ki, hány személy látogatta meg az emlékünnepüket, hány bibliatanulmányozást kezdenek el minden egyes hónapban. Az ezek eléréséhez feláldozott életek nem fontosak. Nem örülnék neki, ha a JT-k és a gondolkodásuk elleni aktivizmus egy ugyanilyen felőrlő háborúvá válna.

A másik válaszom az, hogy ha ez egyáltalán bizonyít valamit, akkor az egyszerűen az, hogy minden, amit teszel, értékes. Az egyik aktivista talán egy keresztény álláspontból kíván beszélni a Tanúknak, de tegyük fel, hogy ez nem megfelelő módszer a számodra. Az a tény, hogy megközelíthetsz valakit vagy kapcsolatba kerülhetsz valakivel, aki talán nem reagálna egy másfajta aktivizmusra, még ösztönzőbb kell, hogy legyen a számodra! Az egyik fajta aktivizmus hatással lesz bizonyos emberekre, egy másik fajta aktivizmus pedig másfajta emberekre, és így tovább. Nem létezik egy tökéletes formája az emberek elérésének, vagy az Őrtorony visszaélései ellen folytatott háború megnyerésének, ami azt jelenti, hogy az aktivizmus minden formája - egészen addig, amíg az nem erőszakos és destruktív - értékes.

Minden, amit teszel, értékes

Még Leonardo is egyetért a választásoddal.

Ennek a blogbejegyzésnek az az oka, hogy aggaszt, nehogy néhány potenciális aktivista vonakodjon felszólalni és bekapcsolódni a munkába, mivel félnek, hogy nem a “megfelelő” módon csinálják a dolgokat, vagy félnek a más aktivistáktól érkező kritikától. Ez megijeszt engem. Szükségünk van az összes felszólalóra, az összes munkásra, az összes katonára, akit csak találhatunk ebben a háborúban, mely az emberek elméjéért és szívéért, valamint az egész életükért folyik. Szükségünk van az összes történetre, melyet az áldozatok elmondanak, az összes weboldalra és blogra, az összes YouTube-videóra, az összes kiosztott szóróanyagra, mindenki közreműködésére, akit csak mozgósítani tudunk. A kollektív hangunknak hangosabbnak kell lennie, nem halkabbnak. Minden, ami nem erőszakos, nem vandál, nem illegális tevékenység, vagy ami nem ártatlan emberek háborgatásával jár, minden amit aktivistaként így teszel, az értékes. Ahelyett, hogy az aktivizmus “megfelelő” formáján, vagy az általunk gyakorolt aktivizmus elleni kritikán aggódnánk, érdemesebb lenne azon gondolkodni, hogy egyénként mit tudunk elvégezni. Igen, komolyan szükséges átgondolnod a tetteidet, hogy az aktivizmusod hatékony legyen és elérjen az emberekig, de a kritikától való félelmet, az attól való félelmet, hogy nem a “helyes” dolgot teszed, az attól való félelmet, hogy egyáltalán nincs is értelme a dolognak, hogy nem vagy képes megmenteni minden egyes Tanút, ezeket tedd félre. Ne aggódj amiatt, hogy te nem vagy Vöröskereszt, hanem ehelyett indulj, és kezdj el vizet osztogatni. Amit teszel, az értékes; én, akinek az egykor indoktrinált húga most már fél lábbal a Királyságtermen kívül van, hiszem, hogy ez így van, és remélem, te is így látod majd.

Forrás: http://jwvictims.org/everything-you-do-has-value/

Fordította: Columba, Eve