Ebben az évben a Jehova Tanúi között élő testvéreink és testvérnőink 2015. április 3-án, naplemente után ‘tartják meg’ az Úr Vacsoráját, amit Krisztus halála Emlékünnepének is neveznek. Ez az év legfontosabb eseménye Jehova Tanúi számára, így erre az alkalomra az átlagosnál több figyelmet kell szentelniük.

Annak érdekében, hogy segítsék testvéreinket felkészülni az Emlékünnepre, a 2015. január 15-i Őrtoronyban megjelentettek egy cikket “Miért tartjuk meg az Úr vacsoráját?” címmel, melynek tanulmányozását március 14-15-re időzítették. Ez a tanulmányozási cikk felsorol néhány olyan tényezőt, amelyek meghatározzák, hogy kiknek kellene venniük a kenyér és a bor emlékjegyeiből. Ezek a tényezők a következők:

1. Teljesen biztosak abban, hogy részesei az új szövetségnek. (14. bekezdés)
2. Kitartottak Jézus mellett, osztozva a szenvedéseiben. (15. bekezdés)
3. Megkapták a szellem tanúságát arról, hogy Isten gyermekei és Istenre úgy hivatkoznak, mint ‘Atyára’. (16. bekezdés)
4. Biztosak abban, hogy Jézus társörökösei lesznek az égi Királyságban. (16. bekezdés)
5. Amikor a felkent fiakra vonatkozó részeket olvassák, a szent szellem arra indítja őket, hogy ezt mondják magukban: ‘Ez rám is vonatkozik.’ (17. bekezdés)

Hogy segítsük azokat, akik bizonytalanok abban, vajon vegyenek-e az emlékjegyekből ezen az idei Emlékünnepen, egyenként megvizsgáljuk az összes fenti tényezőt  a keresztény írások világosságában.

Ők részesei az Új szövetségnek

Az Őrtorony cikke szerint az ‘új szövetségről’ először Jeremiás próféta beszélt.

„Íme! Jönnek napok — ez Jehova kijelentése—, és új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. Nem olyan szövetséget, amilyet ősatyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Egyiptom földjéről. »Azt a szövetségemet ők megszegték, noha én férjuruk voltam nekik« — ez Jehova kijelentése.” „Mert ez az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök ama napok múltán: törvényemet bensőjükbe helyezem, és a szívükbe írom. Én Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek” — ez Jehova kijelentése. „Nem tanítja többé ki-ki a társát és ki-ki a testvérét, így szólva: »Ismerjétek meg Jehovát!«, mert mindnyájan ismerni fognak engem, a legkisebbtől a legnagyobbig — ez Jehova kijelentése. — Mert megbocsátom vétküket, és bűnükről nem emlékezem meg többé.” – Jeremiás 31:31-34

Tehát ha el akarjuk dönteni, vajon mi is részei vagyunk-e az új szövetségnek, kérdezzük meg magunktól: Amikor ezeket a verseket olvasom, úgy gondolom, hogy nekem szólnak? A szívemben van Isten törvénye? Jehova az én Istenem? 'Ismerem' Jehovát? Megbocsátotta Jehova a hibáimat és bűneimet? Ha nemmel válaszolunk, akkor eltűnődhetünk: Kik vagyunk? Kihez tartozunk? Ki az Istenünk? Ha pedig Isten nem bocsátotta meg a hibáinkat és a bűneinket, akkor a bűneinkben maradunk, és a legjobb úton haladunk a halál és a megsemmisülés felé. De ha igennel válaszolunk, akkor részei vagyunk az új szövetségnek, és vennünk kell az emlékjegyekből!

Kitartottak Jézus mellett és osztoznak a szenvedéseiben

Világos, hogy azok az első századi testvérek és testvérnők, akik személyesen ismerték Jézust, és üldözést valamint halált szenvedtek el amiatt, hogy nyíltan megvallották Jézussal való közösségüket, valóban 'osztoztak a szenvedéseiben.' De ma vajon kikre illik rá ez a leírás? Kik azok ma, akik üldözést, és szó szerinti vagy szellemi halált szenvednek el amiatt, hogy nyíltan megvallják Jézus Krisztussal való egységüket?

Tudjuk, hogy a Közel-Keleten sok keresztény szó szerinti üldözést és valóságos fizikai halált szenved el, mivel keresztényként azonosítják őket. De Jehova Tanúi között kik azok, akik üldözést szenvednek el amiatt, hogy keresztények?

Jehova Tanúit sok dolog miatt zaklatják, például mert nem fogadják el a vérátömlesztést, nem tartják meg az ünnepeket, vagy mert nem vesznek részt a polgári és társadalmi tevékenységekben. Szenvednek a gyermekbántalmazások kezelésével kapcsolatos helytelen irányelveik miatt, valamint amiatt is, hogy szembehelyezkednek a kormányzatokkal. De egyik esetben sem abból ered az üldöztetésük, hogy keresztények, vagy hogy Krisztussal egységben állónak vallják magukat.

Az Őrtorony cikkei szerint a nyolcmillió Jehova Tanúja közül csupán 13.000 tartozik azok közé, akik kitartanak Jézus mellett és osztoznak a szenvedéseiben. A többiek nyilvánvalóan nem tartanak ki Jézus mellett, hanem csupán szemlélők. Lehetséges, hogy ők is követik Jézust, de nem mindvégig. Megtorpannak a mennybe vezető ajtók előtt. Ezért kérdezzük meg magunktól: Hol állok én? Csupán szemlélő vagyok, aki nem áll közel Jézushoz? Vagy úgy tekintem magamat, mint aki kitart Jézus mellett, és nyíltan megvallja a vele való közösségét bármiféle üldözés ellenére is, ami érhet? Ha igennel válaszolunk ezekre a kérdésekre, akkor ez az emlékünnepi vacsora nekünk is szól, és vennünk kell az emlékjegyekből!

Megkapták a szellem tanúságát mint Isten gyermekei

Pál apostol írt azokról, akik felől a szellem tanúskodik. Az Őrtorony-cikk a következő bibliaverseket emeli ki:

“Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok, amely ismét félelmet idéz elő, hanem fiúként való örökbefogadás szellemét kaptátok, amely által ezt kiáltjuk: „Abba, Atyám!” Maga a szellem tanúskodik a mi szellemünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: igen, örökösei Istennek, társörökösök pedig Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” – Róma 8:15-17

Pál szerint mi vagy a ‘rabszolgaság szellemével’, vagy az ‘örökbefogadás szellemével’ bírunk. Vajon mi magunk melyik szellemmel bírunk? Pál ezt is írta:

“Mert akiket Isten szelleme vezet, azok mind Isten fiai.”

– Róma 8:14

Vajon a test, vagy a szellem vezet bennünket? Ha a szellem, akkor Isten gyermekei vagyunk. Ha nem a szellem vezet bennünket, akkor nem tartozunk Istenhez, hanem valaki másnak a gyermekei vagyunk, ahogyan Pál elmagyarázta:

“Ti azonban nem a testtel, hanem a szellemmel vagytok összhangban, ha Isten szelleme igazán bennetek lakik. De ha valakinél nincs meg Krisztus szelleme, az nem tartozik őhozzá.” – Róma 8:9

Másrészről, vajon érzünk-e közelséget Jehova iránt, olyan közelséget és biztonságot, amilyet egy gyermek érez, amikor szerető édesapjának jelenlétében van? Meg vagyunk győződve arról, hogy Jehova meg fog védeni bennünket, mint ahogyan egy szülő is megvédi a saját gyermekét? Amikor Jehovához imádkozunk, a szellemünk vajon arra késztet bennünket, hogy “Édesatyánkként" szólítsuk meg Őt?

Éppen most is, ahogyan olvasod ezeket a szavakat, vajon a szíved arra indít téged, hogy vágyódj az Atya iránt, hogy kiálts az Atyához, hogy keresd az Atya vigasztalását és biztonságát? Ha ez így van, akkor nemde ezen az Emlékünnepen a gyermekek ételét kell fogyasztanod, ahelyett, hogy csendben állsz a vacsora végéig, és a kiskutyáknak való morzsákért könyörögsz? (Máté 15:26-27)

Biztosak benne, hogy társörökösei a Mennyei Királyságnak

Isten gyermekei hisznek Isten ígéreteiben és igaznak fogadják el Pál szavait:

“Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: igen, örökösei Istennek, társörökösök pedig Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.” – Róma 8:17

Ha úgy viszonyulunk Jehovához, mint egy gyermek az apjához, akkor mi valójában a mennyei királyság örökösei vagyunk, akár tudatában vagyunk ennek, akár nem. Ezt nem lehet megkerülni. A gyermekek örökösök!

“Mivel pedig fiak vagytok, az Isten elküldte szívünkbe a Fia szellemét, és az ezt kiáltja: „Abba, Atyám!” Így tehát nem vagy már rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is Isten által.”

– Galácia 4:6-7

Talán néhányan úgy érezzük, hogy nem vagyunk jogosultak az Atyától kapott mennyei örökségre. De ez vajon azt jelenti, hogy nem is vagyunk az Atya gyermekei? Sok gyermek nem tudja, hogy mit is fog örökölni a szüleitől, azonban mégis a szülei gyermeke. Ha nem tudjuk teljesen felfogni, hogy az Atya mennyei királysága nekünk való, ez talán csak az alázatunk jele, nem pedig azé, hogy 'egy másik rabszolgái' vagyunk. Ne feledjük, mit mondott Pál, mi fog történni a rabszolgákkal:

“Mindamellett mit mond az Írás? „Űzd el a szolgálólányt és fiát, mert a szolgálólány fia semmiképpen nem lesz örökös együtt a szabad asszony fiával.”Ennélfogva, testvérek, mi nem egy szolgálólány gyermekei vagyunk, hanem a szabad asszonyéi.” – Galácia 4:30-31

Az Atya házában nincs hely rabszolgák számára. Vagy elfoglaljuk helyünket az asztalnál mint Isten gyermekei, és részesülünk 'a gyermekek kenyeréből' (Máté 15:26), vagy pedig kiűznek bennünket a többi rabszolgával együtt. De az összes gyermeknek, aki a házban marad, vennie kell a kenyérből!

Amikor az Írásokat olvassák, tudják, hogy rájuk vonatkozik

Amikor az Írásokban azokat a részeket olvassuk, ahol Isten szellemi gyermekei iránti szeretetét fejezi ki, ezt mondjuk magunkban? “Nem, ez nem vonatkozik rám. Isten nem így szeret engem.” Amikor Jézusnak arról az ígéretéről olvasunk, hogy helyet készít számunkra, ezt gondoljuk? “Nem, számomra nem készít helyet.” Amikor Jézus azoknak szóló útmutatását olvassuk, akiket helyeselt: “Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta” (Máté 25:34), ezt mondjuk? “Nem, nem énhozzám szól!” Ha így van, akkor melyik az az írásszöveg a keresztény iratokban, amely valóban ránk vonatkozik?

Ha Jézus ígéretei nem nekünk szólnak, akkor vajon Pál írásai igen? És Péter írásai? És vajon János írásai nekünk szólnak? És ha a keresztény írások nem vonatkoznak ránk, akkor milyen írások vonatkoznak valóban ránk? A zsidó rendszerben élünk, és hústest szerinti célokra törekszünk? Ha a keresztény kor előtti zsidó írások szerint élünk, akkor a pászkát kell megünnepelnünk. De ha nem ünnepeljük a pászkát, és nem vesszük ki részünket az Emlékünnepi Vacsorából sem, akkor kik vagyunk? És kihez tartozunk?

Az Őrtorony-cikk azokról beszél, akik a földön akarnak örökké élni, nem pedig a mennyben. Ők azt remélik, hogy hústestükben maradnak és tovább élvezhetik az életet a földön örökké. Ők azok, akikről Pál beszélt a Rómaiakhoz írt levelében:

“Mert akik a testtel vannak összhangban, azok a test dolgaira összpontosítanak elméjükkel, de akik a szellemmel vannak összhangban, azok a szellem dolgaira. Mert a testi gondolkodás halált jelent, a szellemi gondolkodás viszont életet és békét. Mert a testi gondolkodás ellenségeskedés az Istennel, mivel a test nincs alárendelve az Isten törvényének, hisz nem is lehet. Így azok, akik a testtel vannak összhangban, nem lehetnek kedvére Istennek.” – Róma 8:5-8

Ha testi örökkévalóságban reménykedünk, akkor nem vagyunk összhangban Istennel. Ahogyan azt az Őrtorony helyesen kijelenti, azok, akik egy testi jövőt keresnek, ne vegyenek az emlékjegyekből, mivel ők nem tartoznak Krisztushoz, és nem lehetnek kedvére Istennek, még akkor sem, ha mégiscsak vennének az emlékjegyekből!

Akiknek nem szabad részt venniük

Hogy kiemeljük a lényeget, még egyszer elmondjuk: Egyetértünk a 2015. január 15-i Őrtoronnyal abban, hogy a földi reménységgel rendelkezőknek nem szabadna venniük az emlékjegyekből. Ők nem részei az új szövetségnek, bűneik és hibáik nem nyertek bocsánatot, nincsenek közösségben Jézussal, nem kapták meg a szellem tanúságát, nem is vezeti őket a szellem, nem gyermekei Istennek és nem testvérei Krisztusnak, nem keresztelték meg őket a Krisztusba, nem részei Krisztus testének, nem tagjai a keresztény gyülekezetnek, mely TÉNYLEGESEN Krisztus teste (Kolosszé 1:24), nem vették fel keresztjüket, nem követik Krisztust, nem isszák az új bort, és a keresztény írások nem vonatkoznak rájuk. Ők azok, akikről Jézus ezt mondta:

“Nem mindenki fog bemenni az egek királyságába, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, hanem az, aki cselekszi égi Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nemde prófétáltunk a te nevedben, démonokat űztünk ki a te nevedben, és sok hatalmas cselekedetet vittünk véghez a te nevedben?« De én akkor megvallom nekik: Soha nem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem, ti, akik törvénytelenséget műveltek!” – Máté 7:21-23

A 'másik rabszolgáinak' ez a jelenléte az Úr Vacsoráján, vagy Emlékünnepén, csak arra jó, hogy Isten gyermekeinek kerékkötői és Krisztus meggyalázói legyenek. Szépen felöltöznek csak azért, hogy szemüket meresszék az emlékjegyekre, és azt lessék, ki elég bátor ahhoz, hogy ‘kitartson Krisztus mellett.' Nem elégednek meg annyival, hogy csupán kihagyják ezt az alkalmat, és közönyösséget mutatnak a megemlékezés iránt. Nem, ők mindenképpen azt akarják, hogy Krisztus megtudja, nem feledkeztek meg az Ő Vacsorájáról. Azt akarják, hogy Krisztus tudja, ők ott voltak, és visszautasították a meghívását arra, hogy 'vegyétek és egyétek.' (Máté 26:26)

Azok a rabszolgák csak foglalják a helyet, és az Őrtorony Társulat sok palack bort és sok adag kovásztalan kenyeret pazarol el miattuk. Noha néhányan közülük majd biztosan elviszik magukkal a maradékokat, mint a kukázók, ezeket az emlékjegyeket azonban nem Krisztus kedvéért fogják elfogyasztani, hanem csak közönséges evilági tevékenységük részeként, mellyel még csak súlyosbítják a dolgot.

Nem, ezeknek a rabszolgáknak nem szabadna az emlékjegyekből fogyasztaniuk. Még jelen sem szabadna lenniük ezen a legszentebb éjszakán. Közönséges jóérzésük megsúghatná nekik, hogy egyszerűen csak maradjanak otthon, és engedjék át Isten gyermekeinek azt a lehetőséget, hogy Atyjukkal és Krisztussal békében találkozhassanak azon az éjszakán, mely erre a célra lett kiválasztva.

Másfelől, ha felismerjük, hogy az új szövetséghez tartozunk, akkor bűneink és hibáink már megbocsáttattak. Noha üldözhetnek és nevetségessé tehetnek minket amiatt, hogy vettünk az emlékjegyekből, tudnunk kell, hogy Jézus szenvedéseiben osztozunk. Megkaptuk Isten szellemének tanúságát, mely bennünk lakozik, és az igazság szellemét, melyet Jézus küldött el, és amely megerősíti a szívünkben, hogy Isten gyermekei és a mennyei királyság örökösei vagyunk. Tudjuk, hogy Jézus ígéretei, ahogyan a keresztény iratokban szerepelnek, ránk vonatkoznak, ennélfogva vennünk kell az emlékjegyekből.

Függetlenül attól, hogy a 'rabszolgák' társaságában kívánunk-e az Emlékünnepi Vacsorán részt venni, vagy egy bizalmas környezetben, 'Krisztusban való testvéreink' társaságában, a legfontosabb az, hogy részt vegyünk, mivel ezáltal Krisztus mellé állunk, és megemlékezünk mindarról, amit értünk és testvéreink egész közösségéért tett az egész világon.

Mint mindig, szívesen várom kommentjeiteket.

“Elaia Luchnia”

Forrás: http://anointedjw.org/Who_Should_Partake.html

Fordította: Eve, Columba