II.

Jehova Tanúi: Növekedés és Elvándorlás 

- A Los Angeles Herald-Examiner c. újság 1973 szeptember 1.-i számában Louis Cassels főszerkesztő úgy azonosította Jehova Tanúit, mint „Amerika leggyorsabban növekedő vallásos tömegét…” (1) A mozgalom százalékos növekedési rátája akkor kezdett el emelkedni, amikor 1966-ban új dátumot tettek közzé az emberiség létezésének 6000. éve eljöveteléről. Mi volt a jelentősége a Tanúk ezen számításának? 

     … Az ember megteremtésétől számított 6000. év 1975-ben telik el és az emberiség

      történelmének 7. ezeréves időszaka 1975-tel fog elkezdődni… Ez nem lehet a puszta

      véletlen műve, hanem Jehova Isten szeretetteljes céljával megegyező, amely Jézus

      Krisztusnak, a „sabbath Urának” királyságára vonatkozik, hogy az az emberiség

      létezésének 7. évezredével párhuzamosan  valósuljon meg. (2) 

- Bill Cetnar, aki több, mint nyolc évig a tanúk főhivatalában dolgozott, megfigyelte, hogy az Őrtorony Társulat vezetősége aggódni kezdett, amikor a növekedési ráta lecsökkent (3,2% 1965-ben, 2,4% 1966-ban, ami mindössze 24.407 fős növekedést jelentett az aktív tagok létszámában) és ő arra számított, hogy valamilyen fontos bejelentést fognak tenni a trend megállítása érdekében. Ez a fontos bejelentés volt az 1975-ös dátum. Ennek a dátumnak a hatása nyilvánvalóvá vált az ezt követő éves jelentésekben. Az 1966-os alacsony növekedési rátát, azaz 2,4%-ot követően a százalékos növekedési ráták a következőek voltak: 5,6%; 8,7%; 10,2%; 9,1%; és 5,7%; az 1968-1972-ig terjedő évekre nézve. A prédikáló tevékenységben részt vevő Tanúk átlaga az 1966-os 1.058.675-ről fölment 1.656.673-ra 1973-ban, ami csaknem 600.000-es növekedést jelentett. (3)

1: A-7. old.

2: Life Everlasting –in Freedom of the Sons of God (New York: Watchtower Bible and Tract Society, Inc., 1966) 29.;30. old.

3: Lásd 1967-1974-es Évkönyvek 

- 5 - 

- Noha Jehova Tanúi jelentős mértékben növekedtek létszámukat tekintve 1972-ben, szervezetük még mindig csak a 3. helyen állt a fő szekták rangsorában. Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza (a Mormonok) 3.15 millió tagot számlált, és a Hetednapi Adventistáknak 2.2 millió híve volt ekkor. (4) Amikor a kutató a Tanúk II. Világháború óta bekövetkezett növekedésére tekint, a következő megfigyelést kell észben tartania: 

- Noha Jehova Tanúi létszámának növekedése valóban lenyűgöző, ha csak magát a számot nézzük, azonban más szekták gyarapodása felülmúlja az övékét, következésképpen ezt az adatot nem lehet annak bizonyítékaként feltüntetni, – ahogyan azt a Tanúk teszik – hogy náluk van az Igazság. (5) 

- Ami a legnagyobb hatással volt rám a Tanúk növekedési statisztikáinak tanulmányozása során, az nem a csoport terjeszkedésének gyorsasága volt, inkább növekedésének viszonylagos fokozatossága, ha azon több százmillió óra fényében nézzük, amit erre fordítottak, és a kiadványok nagy számát tekintve, amiket ezen szekta nézeteinek népszerűsítése érdekében elterjesztettek. Például 1972 folyamán ahhoz, hogy egyetlen személyt eljuttassanak a megkeresztelkedésig, körülbelül 10 aktív Tanú erőfeszítéseire volt szükség, és csaknem 1800 szolgálatban eltöltött órára. (Ezeket a számokat úgy kaptuk meg, hogy az aktív Tanúk számát és a szolgálatban eltöltött időt elosztottuk a keresztelkedések számával. ) 1973-ban a tanúk a valaha megkeresztelkedettek legnagyobb éves létszámát érték el, 193.990 főt, ezzel szemben az aktív Tanúk átlagos száma csak valamivel több, mint 60.000-rel emelkedett az előző évhez képest. Ez éves szinten csak 3.8%-os növekedést képviselt. (6)

- Az évek során, noha sokan tértek meg és csatlakoztak az Őrtorony-rendszerhez, ugyancsak százezrek hagyták el a mozgalmat. Az egyének vagy csoportok eltávozása e Szervezet történelmének már 1880-as évekbeli kezdeteitől részévé vált. (7)

4: Britannica Évkönyv, 1973; 588,591.old. Habár a Hetednapi Adventistákat felhasználtuk itt abban, hogy létszámukat összevessük a Tanúkéval és a Mormonokéval, személyes meggyőződésem az, hogy sok Adventista ténylegesen újjászületett ember. A Hetednapi Adventista Egyházat számos evangéliumi keresztény még mindig szektának tartja. Lásd Anthony A. Hoekema „A Négy FŐ Szekta” és Norman F. Douty: „Még egy pillantás a Hetednapi Adventizmusra”

5: Alan Rogerson, Milliók, Akik Most Élnek, Soha Nem Fognak Meghalni (London: Constable & Co., Ltd. 1969), 76.old.

6: 1973-as Évkönyv, 30.;31.old. 1972 folyamán a szántóföldi szolgálatban a hírnökök átlaglétszáma 1.596.442 volt, a keresztelkedők száma pedig 163,123. Csaknem 292 millió órát jelentettek a szolgálatban. Az 1973-as adatokat megtaláljuk Az Őrtorony 1974. január 1.-i számának 30. oldalán.

7: Ráakadtam mintegy két tucat Őrtorony szakadár-szektára. Időről időre meglepődve találok néhány új csoportot vagy kiadványt, amely az Őrtorony Társulattól elszakadtakat képviseli. Ezen szakadár-szekták némelyikét tárgyalja az Apostles of Denial című könyvem a 264-289. oldalakon. 

- 6 - 

Az Őrtorony 1927. december 1.-i számában J. F. Rutherford jelezte, hogy erre az időre a Társulat alapítója, C.T. Russell követőinek a többsége már elhagyta a szervezetet. (8)

1939-ben pedig már „csak egy kis maradéka”volt a Russell-i évek tagjainak még mindig a mozgalomban. (9)

- Sokan elhagyták a szervezetet a Rutherford-korszak alatt (1917-1942), számos okból. A következő két példa hivatott ezeket szemléltetni. A beszámolók értékesek, mert amikor Olin Moyle és Harvey Fink elhagyta a Társulatot, indokaik nem alapvetően a tantételekhez kapcsolódtak, hanem a Szervezethez, és tapasztalataik alapján komolyan megkérdőjelezték az Őrtorony Társulat azon állítását, miszerint az Isten „egyedüli kollektív csatornája, amelyen keresztül a Bibliai igazság kiárad a földi emberekre”. (10)

- Olin Moyle . Olin Moyle önkéntes jogi tanácsadóként szolgált az Őrtorony Társulatnál négy évig. Lemondása előtt több mint húsz évig volt tagja a mozgalomnak, amikor 1940 márciusában „kiközösítették” Jehova Tanúi közül. Miután az 1939. októberi Őrtoronyban megtámadták, Moyle rágalmazásért beperelte az Őrtorony Társulat elnökét, Rutherfordot és az Igazgató Tanácsot. Megnyerte a pert és 15.000 USD kártérítést kapott.(11) Azokban a levelekben, amelyeket Moyle Rutherford elnöknek és saját, Milwaukee-ben lévő Királyság-Termébe írt, kifejtette álláspontját és konkretizálta, mit talált rossznak a Rutherford-féle vezetésben és a szervezetben.

- Moyle elmondta Rutherfordnak, miért mondott le a Bételbe szóló kinevezéséről, kifejezetten megemlítve a következőket: Rutherford rosszul bánt a Bétel személyzetével, szertelen haragkitörései, diszkriminációja, „közönséges és trágár” beszéd megengedése és az „alkohol dicsőítése és a teljes absztinencia elítélése…”. Miután Moyle elkülönült a Társulattól, újra írt Rutherford elnöknek és megkérdezte: „Önnek, mint a Társulat elnökének az utasításai helyettesítik és érvénytelenítik a Mindenható Isten törvényeit?”

- A Milwaukee-i gyülekezetnek 1940. szeptember 25-én írt levelében, több más dolog mellett Moyle leszögezi:

- A Társulat türelmetlen viselkedésmódja és gyakorlata nem hozható összhangba a kereszténységgel. A Biblia tényleges tanulmányozását a szervezet elnémította és elfojtotta…Isten népét Jehova Tanúi között gúzsba kötötte és tőrbe csalta a Rutherfordi Hierarchia, amely ugyanolyan rendszer és pont olyan türelmetlen másokkal szemben mint a pápa gépezete. (12)

- Egyik Brooklyn-i utazásom során, New Yorkban, megvizsgálhattam a Moyle-per iratainak egy másolatát a Legfelsőbb Bíróság épületében. A dosszié tartalmazott egy Olin Moyle által készített másolatot, amit „Exhibit D”-vel jelöltek és az volt a címe, hogy

„Isten nem a zűrzavar Istene”.

8: Idézi Timothy White: „A People for His Name” (New York: Vantage Press, 1967) 251.old.

9: Az Őrtorony, 1939. február 1. 37.old.

10: Az Őrtorony, 1960. július 15.-i száma, 439.old.

11: David Manwaring, Adjátok meg Cézárnak (Render Unto Caesar) (Chicago: The University of Chicago Press, 1962), 222. és 306.old, 71.megjegyzés

12: A Moyle-ügy röviden összefoglalt hátterét és leveleit meg lehet találni Apostles of Denial című könyvem 290.-299. oldalain. 

- 7 -

- Ez a lap 13 nyilvánvaló ellentmondást mutatott be az Őrtorony-kiadványokban megjelent kulcsfontosságú doktrínák tekintetében, amelyeket a Rutherford-korszakban publikáltak. Ezen ellentmondások felsorolása után Moyle megkérdezi: „Vajon nem istenkáromlás az ellentmondásoknak ezt a zagyva keverékét egy mindennél bölcsebb Istennek tulajdonítani? Nem az ŐRTORNYOT és követőit fújják össze-vissza az egymásnak ellentmondó tantételek szelei?” Ezekre a kérdésekre az objektív olvasó igennel kell, hogy feleljen. 

- Harvey H. Fink. Egy kétoldalas, nyomtatott dokumentumban, „Nyílt Levél Jehova Tanúihoz” címmel, 1940. szeptember 25-i dátummal a korábbi zónafelvigyázó, Harvey H. Fink a következőket írta:

- 1922-től fogva őszintén hittem, hogy kizárólag az Őr Torony Szervezete lehet elfogadható a Mindenható Isten számára, mivel én minden kétség nélkül hittem a Társulat azon állításában, hogy egyedül ők hirdetik a Királyság jó hírét az embereknek.

Mindazonáltal az elmúlt évek során először kerület-felvigyázóként, majd később zónafelvigyázóként kezdtem felfigyelni a boldogtalan korlátozottság félreérthetetlen érzésére barátaim tekintélyes számú körében. Szabadságjogaikat megkurtították; apránként megtagadták tőlük azt a kiváltságukat, hogy eldöntsék, mi az igazság; arra kérték őket, hogy kritika nélkül fogadják el, amit eléjük tesznek. 

- Fink számos más megfigyeléséről számolt be, amit a mozgalommal kapcsolatos bizalmas tapasztalataival összefüggésben észlelt, s amelyek közül néhányat felsorolunk az alábbiakban.

1. A katolikusokhoz hasonlóan és ugyanúgy, mint más Bibliakutatókat is előttük, Jehova Tanúit is „csak egy újabb engedelmes vallási csoporttá gyúrták, a gondolat, avagy véleménynyilvánítás szabadsága nélkül, és ebben az állapotban tartották azon megbénító félelem segítségével, hogy másképp nem juthatnak túl Armageddonon.” 

2. „ A Társulat elrendezése az összejövetelek tekintetében nélkülöz minden Írás szerinti alapot, valójában megszünteti az őszinte Bibliatanulmányozást. Amit tanulmányozásnak neveznek, az pusztán leckék vagy katekizmusok elolvasása. 

Fink arra a következtetésre jut, hogy: 

- a Társulat álláspontja – „ne bizonyíts semmit; szorosan tartsd magad ahhoz, amit a Társulat közzétesz és némíts el mindenkit, aki meg meri azt kérdőjelezni, vagy nem ért vele egyet.” Az ok, amiért az ilyen kutatásokat el kell némítani az, hogy az Őrtorony nem viselne el szigorúbb vizsgálatot. Eltorzítják az Írásokat és tele van ellentmondásokkal. Ezeket mind felidézni egy egész könyvet venne igénybe. 

3. Rutherford írásairól kijelentette: „Jelenleg egyetlen ember önhitt módon összezagyvál valamit, amit ő igazságnak tart és megtévesztően úgy állítja be ezt, mintha közvetlenül az Úrtól származna.” Hogy Fink következtetése helyes volt, az könnyen igazolható, ha valaki elolvassa a Rutherford-korszak kiadványaiban található ellentmondó kijelentéseket. Fink néhány példával is szolgált.

- 8 -

4. Fink rámutatott, hogy miközben továbbra is aktív tanúja volt a Királyságnak, ő úgy tette ezt, hogy            

               teljesen mentes maradt bármely kényszerítő 60 óra per havi szabálytól,              

               amelyet olyan gátlástalan emberek állítottak fel, akiknek - annak ellenére,

               hogy mást színleltek-, az volt az elsődleges érdekük, hogy könyveket

               adjanak el jövedelemszerzés céljával… 

     Fink úgy szemléltette következtetéseinek helyességét, hogy rámutatott: jóval                

           azután, hogy a Társulat megváltoztatta jó néhány kulcsfontosságú tanítását, amit

           Rutherford könyveiben tett közzé, „azt kívánta, hogy ugyanezen könyveket feltét-

           lenül adják el az embereknek, mert a Társulat meg akarta szerezni az ezekből        

           származó bevételt, azon tévedések ellenére, amelyekről készségesen elismerték,

           hogy tartalmazzák azokat.” Ez nem az egyetlen olyan időszak volt, amikor olyan

           könyveket , amelyek elismerten hibás tanításokat tartalmaztak, mégis terjesztettek.

           A Tanúk „Informátor (Informant)” című kiadványa 1946 áprilisában az „Irodalom

           Bemutatása” címszó alatt felsorolja Rutherford könyveinek legtöbbjét, mint egy

           különleges irodalom kihelyezési kampány részét. Ezek a könyvek számos olyan

           tanítást tartalmaznak, amelyeket a Társulat már évekkel azelőtt elvetett. Három

           példával szeretnénk ezt szemléltetni: (1) Élet (Life) (1929) azt állítja, hogy

           „bizonyosak azok az ígéretek, miszerint Izraelnek vissza kell majd térnie Palesz-

            tinába.” (2) Az Isten Hárfája (The Harp of God) (1921) azt tanítja, hogy a

            „végidő” 1799-ben kezdődött, és „ az Úr második jelenléte 1874-ben kezdődik”

            A Védekezés (Vindication) című könyv harmadik kötete (1932) és az Előkészület

           (Preparation) (1933) című könyv azt tanítja, hogy a „nagy sokaság” Szellem által

            felkent osztály . Számos további példát lehetne idézni. (13)

- William J. Schnell volt a valószínűleg legjobban ismert disszidens, aki elhagyta az Őrtorony Társulatot, „30 év Őrtorony Rabszolgaként”(1956) (Thirty Years a Watch Tower Slave) című best-seller könyve kapcsán. Más dolgok mellett Schnell azt is megállapította, hogy a Társulat számos olyan módszert alkalmazott, amelyet ugyanő elítélt a Római Katolikus Egyház és más egyházak esetében. (14)

- Evangéliumi körökben ma az egyik legaktívabb ex-tanú Ted Dencher. Ted tíz éves tagság után hagyta ott a mozgalmat. Könyvében, melynek címe „ Miért Hagytam Ott Jehova Tanúit?” (1966) (Why I Left Jehovah’s Witnesses) elmagyarázza, hogyan talált megmentést Jézus Krisztusban, elbeszéli, hogyan távozott a csoportból és feltárja annak tanításbeli tévedéseit. (15) 

13. Life (Élet) 120.old; The Harp of God (Az Isten Hárfája) 230.-237. old. Vagy 235.-241.old.; kiadástól függően. Vindication (Védelmezés), III. köt. 204. old.; Preparation (Előkészület) 164. old.

14. (Baker Book House), 179-191. oldal

15. C Christian Literature Crusade). Ted bizonyságtétele, „ Elhagytam Jehova Tanúit!” LP lemezen megtalálható (lásd a bibliográfiát). 

- 9 - 

Hol van a 400 000? 

- Az Őrtorony-kiadványok tanulmányozása feltárja, hogy az elmúlt 25 év folyamán több, mint 400.000 személy, akiket rávettek arra, hogy Jehova Tanújaként megkeresztelkedjék, többé nem tevékeny a mozgalomban. Hogyan lehet ezt a tényt igazolni?

- Az Őrtorony 1967. március 1.-i számának egyik cikke felteszi a kérdést: „Te egyszer már Királyság-hírnök voltál?” Az ott leírt eljárás azt mutatja, hogy miután levonták a mozgalom tagjai közül a halottak számát, „még mindig körülbelül 100.000 olyan személy maradt, akik beszüntették a prédikálást, csak az elmúlt öt évben.” (16)

Egy másik cikk az 1969. szeptember 1.-i Őrtoronyban rákérdez, „HOL VANNAK 200.000-en?” Úgy becsülték, hogy egy húsz éves periódus során (1949 – 1968 –ig) „ közel 200.000-en voltak, akiknek elegendő volt a hitük Istenben ahhoz, hogy átadják életüket az Ő szolgálatára, de ugyanezek valahol útközben elveszítették az ő hitüket és abbahagyták a prédikálást. „ (17)

- Ugyanezt a számítási módszert követve, amit a fent említett Őrtorony-cikkekben alkalmaztak, bebizonyítható, hogy legalább 200.000 Tanú elhagyta a mozgalmat, avagy tétlenné vált 1969 és 1973 között. Hozzáadva a teljes huszonöt éves időszakot (1949-1973-ig), legalább 400.000-es számhoz jutunk. A statisztika azt is megmutatja, hogy azok legtöbbje, aki elhagyta a mozgalmat, avagy tétlenné vált, az elmúlt 10-12 év során cselekedte ezt. (18)

16. 150.old.

17. 533.old.

18. 1969-ben a szántóföldi szolgálatban tevékenykedő hírnökök átlaglétszáma 1.256.784 volt, ami 1973-ra 1.656.673 lett, ami ezen öt év alatt 399.889 fős növekedést jelent. Ugyanezen időszak alatt a keresztelkedők száma 792.019, s a kettő különbözete 392.130. Miután levonjuk a halottak számát, amit bőkezűen tekintsünk évi 1%-nak, és használjuk a hírnökcsúcs adatát 1973-ra vonatkozóan (1.758.429) és nem a hírnökök átlagát, több, mint 200.000 személy hiányzik ezen öt év során.

- 10 - 

Hová lettek? 

- Lehetetlen pontos adatokat megadni arra nézve, hová lesznek azok a Tanúk, akik elhagyják a mozgalmat, de az én tapasztalataim alapján, és azok szerint, akik tanulmányozták ezt a csoportot, néhány észrevételt azért tehetünk. (1) Sok volt tanú vallási szkeptikusként vagy agnosztikusként végzi. Az a hozzáállásuk, hogy „ Ha az igazság nincs a Tanúknál, akkor sehol sincs.” Az ilyenek gyakran minden vallást elutasítanak. (2) Néhányan más szektákhoz csatlakoznak, mint például Isten Világegyháza (Herbert W. Armstrong) adventista szakadár-csoportokhoz és a Mormonokhoz. Mások a Júdaizmus híveivé lettek. (3) Sokan eltávoznak és az egyik Őrtorony szakadár-csoport követőivé lesznek, mint például a Hajnal Bibliakutatók, (Dawn Bible Students) Layman-féle Otthoni Misszionárius Mozgalom (Laymen’s Home Missionary Movement), és a Társult Bibliakutatók (Associated Bible Students). Néhányan még saját csoportot is alapítanak. (4) Páran visszatérnek korábbi teológiailag liberális egyházi kapcsolataikhoz, és megmaradnak újjászületés nélkül, bűneikben. (5)

Egy csoport pedig megmentést talál Krisztusban és „újjászületetté” válik (Jn 3:1-17). Számos esetben az „újjászületésük” volt az elsődleges oka annak, hogy ezek az emberek elhagyták a Tanúkat. Ők gyakran evangéliumi egyházakhoz találtak utat. Azok a volt Tanúk, akiknek a bizonyságtételei teszik ki ennek a könyvnek a nagy részét, ehhez a kategóriához tartoznak és tipikus példái a hozzájuk hasonló ezreknek, akik megtalálták „AZ Igazságot” a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatban. Ők nemcsak a Tanúk Szervezetétől szabadultak meg, de megtalálták az igazi szellemi szabadságot is Isten Fiában. (Jn 8:32-36)

Fordította: Tikikus

A sorozat további részei elérhetőek innen:

Edmund C. Gruss: Elhagytuk Jehova Tanúit - Személyes bizonyságtételek