Az ember mindig a legjobbat igyekszik tenni. Saját magának, a családjának, más embereknek.
De ez így a jéghegynek csak a csúcsa. Könnyű mondani, hogy a legjobbra törekszem, de nehéz megtalálni azt, ami tényleg a legjobb a családomnak, vagy a többieknek.
Hol keletkezik, mikor és miért jön létre a különbség? Nem kellene ennek a két dolognak megegyeznie? Sokszor miért más az a jó, amit én szeretnék, annál a jónál, ami tényleg jó? Ez hogyan lehetséges?
Az ember, ahányféle, annyi. Annyi akarat, annyi vágy, annyi történés és élettapasztalat. Annyiféle döntés. Annyi hiba. Olyan kár, hogy legalább az alapokban nem tudunk megegyezni, legalább a legminimálisabb viszonyítási pontokban, de hát ettől vagyunk emberek, különbözünk.
Ebben a filmben az apa szintén nem akar rosszat, sőt, a legjobbat szeretné a lányának. Ennek az apának van egy élete, és ebben az ő életében olyan tapasztalatokat, momentumokat élt meg, amelyek őt ilyenné tették. Szerető apává, aki jót akar a lányának - legalábbis szerinte. de mint tudjuk, az ő "jó"-ja igen távol áll az igazi "jó"-tól, noha ő erről a távolságról azt hiszi, hogy szinte nincs is.
Megint ott tartunk, ahol minden esetben: egy embert látunk magunk előtt, aki valamiért nem jól ismeri fel a helyzetet. Sem a sajátját, sem a lányáét. Sem a családjáét, sem senki másét. Igen, így is lehet élni, és igen, így élnek a hithű Jehova tanúi. Mármint akik elhiszik, hogy elhiszik.
Mondjátok meg nekem, legyetek szívesek, a legjobb tudásotok szerint: hol kezdődik az apa felelőssége ebben a történetben? Meddig áldozat ez az ember, és honnan nevezhetjük merénylőnek? Meddig irányít, és honnan számítva irányított?
Hibázott-e életében, vagy csak sajnálatos véletlenek sorozta miatt lett ilyen "vak" ember, ilyen "rossz helyzetfelismerő" ember, aki úgy akar jót a lányának, hogy közben rosszat tesz, de mindezt nem képes felismerni? Hát nem látja, hogy mit tesz-kérdezheti bárki. Hmmm.
Vannak az ember életében bizonyos szükségletek, amelyek ha még sincsenek meg, akkor keressük őket, és akaratlanul is arra törekszünk, hogy megkapjuk. Ilyen szükséglet például az, hogy elismerjék az embert, és tartozzunk valahová, ahol ezt az elismerést folyamatosan és rendszeresen megkaphatjuk. Másik ilyen szükséglet, ami nem túl pozitív de mégis létező, az a mások irányítása, a mások feletti hatalom, és annak gyakorlása. Sajnos tetszik-nem tetszik, ilyenek vagyunk.
sajnos azonban sokan nem kapják meg mindezeket, és még sok más alapvető szükségletet sem, csak bizonyos extrém körülmények között. És igen, ilyen extrém körülmény lehet egy olyan gyülekezet vagy közösség is, mint a Jehova tanúi közössége, ahol mindezeket szabadon megkaphatja az ember - cserébe "némi kis árért", ami az élete. Bizony, a Jehova tanúi inkább odaadják egy kis dicséretért mindenüket, sem mint hogy tiszta elmével függetlenül gondolkodó emberek maradnának. Olyan nagyon vágyunk az elismerésre, a felsőbbrendűség érzetére, a mások fölötti uralomra, és ki-ki még Isten tudja, mire, hogy inkább vágjuk a szekrény aljára a józan eszünket, sem mint hogy használnák, és megmaradnánk ebben a nyomorúságos életünkben, legalább erre a néhányszor tíz évre embernek.
Nos, ennyire nagyon vágyik az ember arra, hogy elismerjék. Mindenét odadobja, fiát, lányát, férjét és feleségét, anyját, apját és az összes barátját, csak hogy időről-időre, hétről-hétre vállon veregessék és megdicsérjék, olyan emberek, akik nem a fiuk, nem a lányuk, sem a férjük-feleségük, sem az apjuk, sem az anyjuk, és a lehető legtávolabbról sem a barátjuk. Idegen emberek dicsérgetnek idegen embereket, és az már mindegy is, hogy amiért mindezt teszik az nem több egy infantilis válaszadásnál, amelyet egy otthon előre aláhúzott mondat remegő hangú felolvasása jelent, egy semmit mondó, hazug kiadványból. Annyira vágyunk arra, hogy a "tudás" birtokában legyünk, hogy mindez mindegy, nem számít, hogy nem igaz, csak sokszor mondjuk, olyan sokszor, hogy attól majd igaz lesz.
Hát nem lesz.
Az intelligensebb emberek természetesen előbb-utóbb felismerik a csapdát, és eljönnek. Sajnos nem mindenkinek van elég ideje, és képessége, hogy időben kilépjen, és olyanok is vannak, sokan, akiknek jobb ott, mint máshol.
Én csak egyet kérdezek újra. Legyetek szívesek és mondjátok meg nekem, hol kezdődik éppen ennek a filmbeli apának a személyes felelőssége. Most csak róla beszéljünk, és próbáljuk meg általa megérteni a többi, nem filmbeli apát, anyát. Hibáznak-e, és ha igen, akkor mikor és mit? Felróható nekik a hibájuk, vagy nem? Megengedhető, hogy egy apa így bánjon a lányával? Valóban ezt tanítja a biblia? Ez Istennek tetszik?
Elég pár idézet Páltól, hogy mindazt a könyörtelenséget, amit ez az apa tett a tulajdon vérével, egy csapásra elfedje? Tényleg ez az aduász? A páli néhány mondat, és máris tehetem az utcára a gyermekemet? Ezt mondta Pál? Jól értik a tanúk?
Én is szülő vagyok, három gyermekes. Segítsetek már, hogy tisztán lássak.

Kokrétan az történt, hogy az apa paráznaságot követett el, ami miatt elvették a véni kinevezését, és ő a vének elé dobta koncnak a lányát azért, hogy újra vén lehessen. Ahelyett, hogy lebontotta volna az arcukat, amiért a lányát emberi mivoltában porig alázták és szellemileg megerőszakolták a csontozóban. Illetve normális esetben el sem jutott volna odáig a dolog.

Mivel az egész Őrtorony-rendszer hibás, nincs olyan "jó" (Isten szerinti, biblikus) megoldás, ahol az apa emelt fővel JT tud maradni.

@Volt Tanú:"""Mivel az egész Őrtorony-rendszer hibás""" LUCIFER BUKÁSA

sátán bukásának oka az volt hogy magát felemelte Isten fölé. Nem mintha ott lett volna hanem PRÓBÁLT ott lenni. Szívében azt mondta: felmegyek (TESZEK VALAMIT) és trónomat az Isten fölé helyezem (TESZEK VALAMIT).....hogy elérjem Istent. Ismerős mondat A törvény mondja ki hogyha teszel valamit hogy elérd Istent akkor leszel valaki..Sátán bukása hogy törvény alá tette magát és önigazultságba esett. Ez volt a bűn ami miatt kidobták a Mennyből.

Ádámnak azt hazudta: egyél a fáról (TEGYÉL VALAMIT) és olyan leszel mint Isten.
Jézusnak azt mondta: változtasd a követ kenyérré (TEGYÉL VALAMIT) és Isten Fia leszel igazán ezzel....

Sátán örök hazugsága hogy valamit TENNED KELL hogy egy legyél Istennel és közel juss hozzá és ezáltal hasonlíts Őrá. Ez a hitrendszer volt sátán veszte is. Ez okozta az ember bukását is.

Jézus azt mondja: nem cselekedetekből hanem HIT és KEGYELEM által!
Ő formálja ki bennünk hogy a Mesterhez hasonlóvá váljunk nem a mi erőnk.

@névtelenül:
Sajnos nem tudok segíteni neked a feltett kérdésedben, de értékelem az őszinte emberi vallomásodat.
Talán én egy másfajta megközelítésben állnék ehhez a kérdéshez. Úgy gondolom, hogy nincs kisegítve egy ilyen család "áldozata" azzal, hogy "hibázott" az apa, akinek nyilvánvalóan éppen úgy meg voltak a maga korlátai, mint mindenki másnak a családban. Ennek ellenére, az apa mégis úgy gondolta, hogy a többiek fölé emelheti magát. Miért? Az Őrtorony végett? Vagy mert ezt olvasta ki a Bibliából? (megjegyzem csak ezt)

Tetszik, nem tetszik, el kell fogadni, hogy a JT-i közé egy bizonyos (emberi, érzelmi) fejlődési szinten levő emberek vonzódnak be, vagy maradnak benn huzamosabb ideig. És ez ezzel jár. Én nem feltétlenül tekintem ezt hibának (ez a hiba- és kifogáskeresés a Társulat ütőkártyája), hanem inkább úgy tekintem, hogy ez van. Ilyenek vagyunk.

Kérdés az, hogy mit kezdünk a kialakult helyzettel, akarunk-e továbblépni innen? Vagy megmaradunk az állandó vádaskodásban, dühösködésben, mert úgy érezzük, hogy "becsapottak" voltunk, és egész új doktrinarendszert kell kiépítenünk ahhoz, hogy áttoljuk a saját felelősségünket a társulati agymosásra?

Számomra sokkal fontosabb, hogy mit tesz valaki azzal AMI VAN. Az apa nem kezdett semmit, csak nézte, ahogy széthullik a családja (sőt még a lányát tekintette önzőnek). Azonkívül, hogy ez a bénultság egy tipikus JT-s "várjunkjehovára" hozzáállás, egyben sokat elárul arról, hogy ő milyen ember és hogyan tekint a saját életére.

Ezen a blogon sok vén és családfő szól hozzá, akik éveken, évtízedeken keresztül hasonló döntéseket hoztak, melyekkel nem csupán a saját családjukat, hanem másokéit is sikeresen szétzilálták. Mégis csak kevés őszinte emberi vallomást lehet olvasni (ha lehet egyáltalán), ami arról árulkodna, hogy tulajdonosuk felfogta, hogy mit tett és VAN benne olyan indíték, hogy jóvá tegye az általa okozott kárt.
Én ezt hiányolom.

@karalabe4: Azért gondolom, hogy az itteniek keresik a lehetőséget arra, hogy a szeretteik megértsék azt az időszakot. Az igaz, hogy ilyesmiről nem nagyon írnak, de remélem hogy így van.

@névtelenül:
Én is a legjobbakat remélem ez ügyben, de azért kapandokba nem verem magam. mert tudom, hogy ez hogyan működik a JTknél, hiszen ott voltam közöttük: ami nincs leírva, az általában - tisztelet a kivételnek, mert az mindig van - nincsen ott.
Akik egész életükben leírt útmutatásokat követtek, a szavakon lovagoltak, ott a lelkiismeret, mint olyan, elsorvul - ha létezik egyáltalán (mert ugye az sincs mindenkinek, ami ugye egy pszichopata vezetőség alatt álló szektában könnyen előfordulhat...).

eletazortoronyutan.blogspot.hu/2013/02/a-tarsadalom-ragadozoi-pszichopatak.html

Régebben láttam ezt a filmet. Szerintem az alap probléma ott volt, hogy hazugságokra épült eleve az egész család. Ott volt az őszintén hívő apa, aki bűnt követett el. Ezt alig várta az anya, aki inkább kifelé ment volna az egészből, és az első adandó alkalommal meg is tette. Innen pedig egyenes volt az út a lejtőn. Ha az apa hibáját szeretném kiemelni, az akkor szerintem ott kezdődött, hogy nem figyelt a feleségére.