Ez volt az első levél amit fiókhivatalnak küldtem. Ezt a levelet akkor írtam a Fiókhivatalnak mikor még aktív tanú voltam. Remélve a segítségükben, de erre és az azt követő többi levelemre sem válaszoltak.
világítótest
Kedves Testvérek!
Őszinte szeretettel köszöntelek benneteket, és nagyra értékeljük a munkátokat, amit Jehováért és értünk, mint világméretű testvéri közösségért fáradoztok.
A nevem Aranyosi Lajos Monor-dél gyülekezet tagja vagyok.
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy írjak néktek, de arra az elhatározásra jutottam, hogy megteszem. Remélve, hogy az én, és a családom segítségére tudtok lenni. Amiért tőletek várom, a segítséget az a levelemből ki fog derülni.
Az utóbbi időben komoly nehézségek adódtak a családi élettel kapcsolatban. Már huszonhét éve vagyunk házasok. Mint a ketten Jehova szolgái voltunk , mikor megismertük egymást és házasságot kötöttünk. Mindég voltak megoldásra váró gondok, amit hol könnyebb, hol nehezebb volt megoldani. De az utóbbi időben már nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem sikerült. Ebből adódóan súlyos nehézségek adódtak az egész családban. Közösen próbáltuk megoldani, de nem sok sikerrel, aminek nagyon sok előzménye volt. A feleségem /Elvira/ szólt a koordinátor testvérnek /Antalicz Róbert/. Amikor szólt, nem a jelenlétemben történt a beszélgetés és utána sem keresett meg a testvér, hogy miről értesült a feleségemtől és mi az én véleményem.
Meglátogatták a családunkat Danó Géza testvér kíséretében. A beszélgetés nagyon egyoldalúra sikeredett, ami abban nyilvánult meg, hogy engem tettek mindenért felelősnek. A látogatás tulajdonképpen azt a célt szolgálta, hogy a feleségem durván megsértsen, valótlan, csak részben fedett igazságokat állított a mi az én rossz hírem keltése volt. Többször említettem a beszélgetéskor, hogy a vének nem látják át a család belső életét, ezért valós képet nem tudnak alkotni a helyzetről. De továbbra is mindenben engem láttak hibásnak, amit én visszautasítottam. Természetesen elismerve, hogy én is felelősséggel tartozom a kialakult helyzetért, de nem csak kizárólagosan. Azt tudni kell, hogy a párom többször hangoztatta, a beszélgetést megelőzően is hogy elválik, vagy elkülönül tőlem. Felhívtam a figyelmét, hogy ez nem helyes, és nincs semmilyen ok erre. A további gondolatok megértése véget, bepillantást engedek a családi élet egyes történéseibe. A problémák leküzdése fokról fokra nehezebb volt. A tanácsaimra durván visszavágott, nem nagyon vette figyelembe. A gyermek nevelés terén, amikor tanácsot akartam adni már az első mondatomba belevágott, és a gyerekek mellet foglalt állást velem szemben. Természetesen ilyenkor, én nagyon rossz voltam a gyermekek szemében, az édes anyjuk meg jó. Ezt a helyzetet látva a gyerekek csak a feleségem helyeslését fogatták el, amit én szeretnék az rossz, zsarnokoskodás, parancsuralmi rendszer. Többször felhívtam a feleségem figyelmét ezekre a dolgokra, hogy nem helyes, és elveszítem a tekintélyemet. A válasz az volt, hogy ő nem neveli ellenem, alakítsak ki én is olyan kapcsolatot, mint ő. Azért nézzem el a helytelenséget,hogy elfogadjanak, ez nem helyes. Nagyon sok mindenben nem értettem egyet a mi a családban történik, aminek mindég veszekedés lett a vége. Hogy a békét fenntartsam, amikor munkából haza jöttem, nem folytam bele a beszélgetésükbe, elfoglaltam magam. Olvastam, tv néztem, ház körüli munkát csináltam stb. Természetesen, elmondtam a feleségemnek, hogy miért viselkedem így. De ő azt mondta, hogy mindenért őt teszem felelősé, ami nem igaz, mert az én felelősségeimet is ki hangsúlyoztam. A gondok elhatalmasodtak, hogy a feleségem, már FEN hangon minden becsmérlő szavakat mondott rám a gyerekek előtt. Utána ők elvonultak, én egyedül maradtam. Nem tudom miről beszélgettek, de biztos nem arról, hogy tiszteljétek apátokat. Amikor ezt is szóvá tettem, úgy válaszolt, amit máskor is többször hangoztatott, hogy „seggig ér a keze, ne mondjam, meg neki mit csináljon, ő el tudja dönteni”. Említette, hogy szól a véneknek, hogy diktátor vagyok, és ne adjanak semmilyen kiváltságot nékem.
Közel múltban történt egy eset, ami jól szemlélteti a kialakult helyzetet. Ádám szoros barátságban van Adrival /Adrien férjezett testvérnő/. Nem minden fenntartás nélkül tudom elfogadni a barátságukat, mert kicsit szabad szellemű stílusa van a testvérnőnek. A fiamon észreveszem ezeket a jeleket a viselkedésében. Sokat említi ide haza, hogy az Adri így, úgy, ezt csinál, ezt mondja, stb. Teljesen rányitása alá vonta. Hosszasan beszélgetnek kettesben a kocsiban, nem tudom miről. Egyszer mondja, hogy kabátot mennek vásárolni Adrival, de semmi meg beszélés velem nem történt. Úgy adta elő, hogy az én véleményem nem számit ellen mondást nem tűrő hangon és ő már eldöntötte. Mondtam, hogy nem mehet, senkinek nem engedem meg, hogy kívülről irányítsa a családomat és beosszák az idejüket. Ha vásárolni szeretne, akkor a feleségemmel közösen beviszem vásárolni. Ekkor erőteljes dühkitörésben azt mondta nem vagyok az apja, utál, ököllel verte a falat a konyha asztalt, hogy milyen jó lenne, ha én nem lennék itt,és ők hárman lennének. Természetesen a többiek Ádám oldalán álltak. Az esetet a családi tanulmányozás alkalmával megbeszéltük. Elmondtam, hogy én hogyan látom az esetet. És felhívtam a figyelmét Ádámnak, hogy máskor ilyen elő ne forduljon. Mint apjának köteles mindenben szót fogadni, a válasz, amit mondott, hogy majd eldönti, hogy miben fogad szót. Mondtam, hogy téved. A fiam is elmondta a véleményét az esetről és a mondatai közt érdekes kijelentésére lettem figyelmes, a mi így hangzott. Az anya szégyelli, hogy a férje vagy. Felmerült bennem a kérdés, ugyan ki mondhatta ezt a gyerekeknek? Mi volt a szándéka, hogy a gyerekek szemében ilyen kép alakuljon ki rólam? Valóban nem neveli ellenem, mint azt előzőekben is említettem? Büntetést szabtam ki Ádámnak. A feleségem azonnali reakciója velem szembe, hogy gondoljam meg és csak ezt hajtogatta. Másnapra át értékeltem a helyzetet, SMS-ben visszavontam a büntetést /mivel már dolgoztam/. Abból a szándékból, hogy én tegyem meg, a békülés felé vetető utat. De a fiam a tiltásom ellenére elment Adrival, és megvette a kabátot, és az anyjának mutatta, gondolom ők egymás között megbeszélték, és ő támogatta ezt. Érdekes volt meg figyelni, hogy amikor vitáztunk a feleségemmel, és amiket mond, azokat a szavakat használták a gyerekek is velem szemben, diktátor, önző, nem figyelek rájuk, stb. Sokat próbálkoztam alkalmazkodni, de mindig ezekkel a reakciókkal találom szebben magam. Ha a feleségem akarata érvényesül, akkor minden jó, de ha nem értek egyet vele, akkor diktátor vagyok. Ádám fiam beteglett, és nem ment iskolába. Úgy két-három nap múlva azt mondta elmegy prédikálni délelőtt és délután még betegség alatt. Mondtam neki, hogy ez nem jó, mert ha a tanárok meglátják, az csak gondot okoz. Ha úgy gondolja, hogy gyógyult menjen iskolába, és utána a szolgálatba is. Ez a tanácsom nagy veszekedést váltott ki odahaza. A feleségem erős hangon reagált, hogy akadályozom a prédikálás és szól a véneknek, mert Jehova az első, és a tanárok nem számítanak, és jellemezte a tanárokat, hogy mit gondol róluk. Én nem a szolgáltatott tiltottam meg, csak elmondtam, hogy mit gondolok és mit tartok helyesnek. Erre azért utalok, hogy látni lehet, hogy kiragad, a mondataimból olyan szavakat mellyel támadhat, és felhasználhat ellenem. Többször említettem már a feleségemnek, hogy ne a szavakba kapaszkodjon bele, hanem figyelje, azt a mit mondani szeretnék. Mindig azzal védekezik, hogy Jehova az első, és ő csak ezt teszi, amit én mondok, vagy szeretnék az nem számit még ezt a kapcsolatunkra is érti. Határozottan kijelentem, hogy ez a gondolkodás helytelen. Jehovát, csak azért előtérbe helyezni, hogy magát függetlenítse tőlem, és nem figyelembe venni azt a mit még elvár tőlünk, ez nem helyes.
De ami valóban súlyossá vált az utóbbi időben az, hogy beszélgettünk arról, hogy bizonyos jövendölések nem teljesedtek, amit az őrtoronyban olvasható. Konkrétan azt, hogy a XX.század végére jósolva, hogy a gonosz világ elmúlik. Pl: tagja még elélhet a század végéig. De sok jel arra utal, hogy a „vég” ennél sokkal közelebb van! 84/10 22.ol.12bek. és ha e világ gonosz rendszere fennmarad még a századfordulóig, ami nagyon valószínűtlen, tekintettel a világ irányvonalára és a Biblia próféciájának teljesedésére 81/10. 08. olv.kér. Pál apostol igazi élharcosa volt a keresztény misszionáriusi tevékenységnek. Lefektette az alapját egy olyan munkának, amely csak a mi XX. századunkban nyer befejezést.84/10 22o.12bek.
Mivel ezekre nem emlékeztek, nagyon meglepődtek. Vita közben természetesen mindannyian elmondták a véleményüket, és szokás szerint most is egyedül maradtam. Hiába érveltem a legutolsó tanulmányra, hogy a rabszolga nem ihletet, és a hirdető könyvben a hol ezt ott is már elismerték. Tovább kijelentették, hogy SAJÁT értelmezéseik néha tévesek, és sem angyali sem közvetlen Isteni vezetés nincs. Pl: Jehova népe időnként találgatásokba bocsátkozott a „nagy nyomorúság” kitörésének idejét illetően, sőt még annak számítgatásaival is összekapcsolta ezt, hogy milyen hosszú egy nemzedék életideje az 1914-től kezdődő időben……...95 nov. 1 17-18 „Mi nem rendelkezünk, a prófétálás adományával Nem tartjuk vagy tekintjük úgy írásainkat sem.. Az Őrtorony nem tartja magát ihletettnek sem kifejezéseiben, sem tanításában” (1950. augusztus 15., 263. oldal). „A testvérek, akik ezeket a kiadványokat készítik, nem tévedhetetlenek. Írásaik nem ihletettek abban az értelemben, ahogy Pálé és más bibliaíróké azok voltak.
Vita hevében azt állították mind hárman, hogy azt mondtam, hogy a hű és értelmes rabszolgát szava- hitetlennek minősítettem, amire én nem emlékszem, és a meglátogató Antalicz és Danó testvérnek is ezt határozottan TÖBBSZÖR kijelentettem. De határozottan kijelentettem, hogy Jehova szentszellem irányítja a rabszolgát és a KELLŐ időben megadja a táplálékot. Természetesen ezt megelőzően szintén szóltak a véneknek. Ami most sem a jelenlétemben történt, így nem tudom mi hangzott el, gondolom a koordinátor testvér most sem tartotta fontosnak, és utána a véleményemre sem volt kíváncsi, mert nem kérdezte meg. A meg beszélést Antalicz testvér úgy kezdte „nem úgy kezelem a feleségemet, mint gyengébb edényt”. Nem értettem azonnal mit akar, de kiderült. A feleségem bepanaszolt neki, hogy az a kérésem volt, hogy amire haza érek, ő is legyen otthon, úgy szervezze a szolgálatot. Természetesen elmondtam a feleségemnek, hogy érzelmi okai vannak a kérésemnek, de az ő válasza, mint előzőekben is említettem, Jehova az első és ezt neki nem kell figyelembe venni. A további panasz ellenem az, hogy akadályozom a szellemi fejlődésüket. A feleségem kisegítő úttörő volt hónapokon keresztül és ÁLLTALÁNOS ÚTTŐRŐ az én támogatásommal, még mindig az, a kitt azzal vádol, hogy szellemileg akadályozom. Munkából haza megyek, kiveszem a részem a házi munkából, mosogatás, felmosás, porszívózás, teregetés, stb. Azért, hogy így segítsem a szolgálatban töltött időt, hogy kevesebb munka jusson rá. Benjámin fiam kisegítő majd ÁLLTALÁNOS ÚTTÖRŐ, KISEGÍTŐ SZOLGA, és az EDBI-re készül. Volt két munka helye is, amit csak ő választott senki nem kényszerítette, de sokat hiányzott a gyülekezetből. Minden alkalommal tanácsoltam, hagyja ott, a gyülekezet fontos, én, aki a szellemileg akadályozom. Mind a mai napig nincs munkahelye. Ádám fiam évekig kisegítő, és most már évek óta ÁLLTALÁNOS ÚTTÖRŐ elvégezte az úttörő iskolát. Én kértem segítséget tőletek, mert a helyi vének nem akarták, hogy általános úttörő legyen, pedig ez volt a vágya, én, aki szellemileg akadályozom. Vének előtt a feleségem kijelentette, hogy a huszonhét év csak gyötrelem volt mellettem, ami rendkívüli túlzás, de ott érzelmi hatása végett jól hangzott. Azután következett az a vád, amit már említettem, hogy szerintük kijelentettem, szava hihetetlen a rabszolga osztály. Ezt határozottan most is visszautasítom, és rosszindulatú támadásnak érzek. Azt elismerem, hogy az előbb említett témával kapcsolatban, hogy azok a leírt szavak nem igazolódtak arról kijelentettem,hogy nincs valóság tartalma. De nem csak ez, hanem más témával kapcsolatban is igaz volt, amit később a társulat is megváltoztattak. De ha valaki bizonyítékát adja, hogy minden szó, amit a könyvek és a folyó iratok tartalmaznak, igazak, akkor szükséges a helyre igazításom, de ha nem tudja ezt BÍZONYITANI nincs miről beszélni. El kell mondanom, valahányszor meg látogattak az vének, egyetlen egyszer sem adtak tanácsot a feleségemnek, csak az én felelősségeimet emlegették. Gondolom, még folytatódik az ügy, nekem nem mondták, de a feleségem már tudja, hogy ki fognak közösíteni, mert ők hárman vannak, mint tanuk ellenem. Ezt abból következtetem, hogy kérdeztem tőle, hogy beszélt-e a koordinátorral az óta, és azt mondta igen. Kérdeztem miről, azt mondta nem tartozik rám, és ha kiközösítenek ő már megtalálta azt a lehetőséget, hogy külön éljen tőlem. Az indok az lesz, hogy szellemileg nem tudom ellátni a feladatomat, mint kiközösített. Továbbá szeretném meg tudni, miért az én tudtom nélkül a hátam mögött tart megbeszélést a feleségemmel a koordinátor? Talán taktikai meg beszélést tartanak? Határozottan tudom, hogy többször telefonbeszélgetést folytatnak. Mi az oka? Hogyan adhat házassági tanácsokat tudtom nélkül. Milyen írás szerinti alapja van annak, gondolok a főségi elrendezésre, hogy ezt tegye. Jézus és a férj között melyik koordinátor nevét említi a biblia? Talán érzelmi szálak kötik a feleségemhez, hogy így kezeli az ügyet? Feleségem és a koordinátor felesége jó barátnők, és oda haza nem szeretne ebből konfliktust? Vagy már a koordinátor sem tekint családfőnek? Mivel a látogatásuk mindég csak egyoldalú volt, a családot még meg osztottabbá tették, mert jobban elzárkóztak tőlem, bízva a koordinátor támogatásában. Mivel a jelek szerint nem voltak pártatlanok, sőt teljesen felkészületlenek a családi helyzetek kezelésében, csak nagyobb kárt okoztak, nem szeretném, ha továbbra is beavatkoznának a családom magán ügyeibe, mivel nem tartozik rájuk. De ezt már többször kértem tőlük, de nem akarják figyelembe venni. A feleségem úttörő iskolára készül, én, mint férje nem tudom támogatni ebben, az előzményeket figyelembe véve. Szerintem a házassági gondok megoldására kellene erőfeszítést tennie, ha számára fontos még a házassága. De, mivel nektek is már tudomásotok van róla, mi az én véleményem, döntsétek el ti magatok, hogy ilyen viselkedéssel megfelel a feltételeknek.
A levelem hosszúra sikeredet, de a helyzet, megismerése szükségesé tette. Ha segítségemre és a családom segítségére tudtok lenni, bizonyára nagyon hasznos lenne, amit TŐLETEK szeretettel fogadunk.
Egyben szeretném még egyszer ki hangsúlyozni, az én felelősségeimet is.
Válasz várok a vének, az ügyben tanúsított eljárás helyességére, gondolok a független ügyintézésre.
Köszönöm a türelmeteket és Jehova gazdag áldását kívánom számotokra, és tegye sikeressé munkátokat.
Testvéri szeretettel: Aranyosi Lajos
Monor 2012.12. 07
Utolsó kommentek